Alfa és ómega.
A kezdet és a vég szimbóluma a Bibliában. Isten egyfajta meghatározása. Ami azt is jelenti egyben, hogy bármit fejezzünk is ki a valóságban, amit a görög abc betűivel meg lehet nevezni, egészen az alfától az ómegáig terjedően, mindig Istenről beszélünk. Így ez a két betű, a teljesség szimbóluma lett. Teljesen mindegy tehát az, hogy az úrról, annak gyermekéről, vagy bármi másról essen is szó, Istenről beszélünk. Mert Isten, az abszolút létező, minden lehetséges relatív létezésben benne van. Az működteti, élteti, animálja.
„Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.”
János Jelenések 1.8.
A Bibliában azonban, csak az alfa és az ómega által kifejezett teljesség szimbóluma utal a görög kultúrára. A görög kultúra, minden más vonatkozásban, mellőzve van a Bibliában. Sokáig nem értettem azt, hogy miért a görög betűkkel fejezte ki magát Isten. Hiszen a héber abc kezdő és utolsó betűje, éppúgy alkalmas lett volna a teljesség szimbólumának a kijelentésére. Ami arra utal, hogy Isten az élet ősforrása, az élet eseménye, és az élet végcélja is egyben.
Ha azonban, héberül fejezte volna ki magát Jézus, akkor azt mondta volna, hogy „Én vagyok Alef és Táv.” Mint a héber abc első és utolsó betűje. De ezt a két betűt egybeolvasva, egy értelmes szó alakul ki, ami azt jelenti, „jel”. De Jézus, nem pusztán önmaga szellemi szinten irányított emberi mivoltára utalt, mint Isteni jelre, hanem önmaga lelki mivoltára is, mint a teljesség elidegeníthetetlen részére. Ezért az alfa és az ómega görög párost használta. Amelynek e miatt, külön jelentősége van a mai ember számára.
Az emberi agyban funkcionáló elménk tudatállapotainak, a rezgés szerint kialakult szintbeli eltéréseit a tudomány, különböző spektrális sávokra osztotta. Így az eddig megismert mentális rezgési sávokat, éppen a görög abc betűivel fejezik ki. Az emberi agy, körülbelül 1 és 70 Hz között rezeg. Ezeket az agyi rezgéseket, az EEG műszerrel mérik, és öt különböző tartományra osztották fel.
Delta: Nagyon mély alvás alatti tudatállapota az elménknek. Így valójában, a tudatalatti agyrészünket jellemzi.
0.5- 3,5 Hz
Théta: Az ébrenlét és az alvás közötti tudatállapota az elménknek. Az aktív intuíció és a tudatalattiba jutásunk szintje. Alváskor vagy mély meditatív állapotban aktív. A kreatív gondolkodás szintje, ahol nincsenek relatív feltételek alapján meghatározott korlátok.
4-8 Hz
Alfa: Éber, de teljesen kikapcsolódott tudati állapota az elménknek. Az elmélázás, az ébrenléti álmodozás, a fantáziálgatás szintje. Ahol a kreatív vizualizáció és mély relaxáció létrejöhet, valamint a könnyű transzállapot által kialakított meditatív állapot szintje. Mert ez a rezgési szint képes tudatos kapcsolatot teremteni, a tudati és a tudatalatti agyrészünk között.
8-12 Hz
Béta: Éber, természetes módon megismert tudati állapota az elménknek. A logikus és racionális gondolkodásunk szintje. Amelyben a figyelem által kialakult koncentráció a leghatékonyabb. A szellemi gondolataink tudatos szintje.
13- 40 Hz
Gamma: A tudatosságunk növelésének a szintje. Az észlelés, és így a természetes reakcióidő csökkentésének a szintje, amelyben a fokozott figyelem jut érvényre.
40 Hz- fölött
Ezek az agyhullámok szerinti tudati besorolások, szerintem még igen durvák. A műszereink érzékenységének a kiterjesztésével, ezek a tudati sávok, még tágabb értelmet nyerhetnek. Továbbá, olyan szintek is elkülönülhetnek majd általuk, amelyekről ma még sejtelmünk sem lehet. Mert az alfától, az ómegáig, még nagyon sok tudati állapotunk létezhet. Amelyek mind egy szálig, ugyanannak az emberi elmének a tudati állapotait tükrözik. Vagyis, az agyunkban működő teljességet próbálja különböző tudatszintek alapján kifejezésre juttatni. Így várhatóan, az ómega tudatszint lesz az a tudati állapota az elménknek, amely már az Isteni abszolút elmét tükrözi számunkra. Mert egy síkon lesz tudatos általa a tudati agyrészünk, a tudatalatti agyrészünkkel. Ez, olyan 70 Hz-es agyi rezgésünk körül várható.
Az ezoterikus tanítások alapján, minden spirituális fejlődési igényünk arra utal, hogy ezt a bűvösnek mondható tudatszintet elérjük. Azaz emberi öntudattal, Istenekké váljunk. Abszolút tudatú élőlényekké. A lélek által, Isten mentális kivetülései vagyunk, tükörképei. Ezért Isten, mindig az elménkben kialakuló hiteink alapján teremt nekünk valóságot számunkra. Akár jó az nekünk, akár nem.
A szerelmi aktusban megfogant gyermeket egy köldökzsinór köti össze az édesanyjával. Azon keresztül vannak közvetlen anyagi viszonyban. Amíg a gyermek nem képes külső segítséggel táplálkozni. Majd egy mentális köldökzsinór köti össze az anyát és a gyermekét, körül-belül 5-6 éves korig. Addig egyfajta közös, kollektív lelki mivoltuk van. Megérzik egymás érzelmi rezdüléseit is. Annak ellenére, hogy szellemi síkon egyre jobban különböznek.
Hát ilyen mentális köldökzsinór, a mi lelkünk is. Ami összeköt bennünket Istennel. Így az Isten által biztosított, intelligens energiahálózatra vagyunk csatlakoztatva a lelkünkkel, amíg élünk. Ezért, nem a lelkünket használjuk, hanem a lelkünk által előállított életerő impulzusainkat. Mint mentális motivációkat, amelyek alapján, az izmainkban lévő életerőinket, számunkra hasznosan használhatjuk fel.
Így az Isteni eredetű lelki mivoltunk, olyan embert formál belőlünk, amelyben a hiteink tükröződnek vissza. Ennél fogva, akinek nem tetszik az a valóság, amit az élete során kialakított magának, változtassa meg a hiteit, és a valósága fog új alakot ölteni. Nem pusztán a saját anyagi lénye, hanem az elemi életkörülményei is. Mert a hiteinknek, valóságformáló erőt biztosítanak a lelki érzéseink. Amelyben a szellemi gondolataink, csak az értelmes célokat határozhatják meg. A változásokhoz szükséges életerőinket, a lelki érzéseink biztosítják.
Ahogy az anyagi valóságunkban a tükör arra való, hogy beletekintve önmagunk objektív megjelenését megítéljük, és szükség esetén változtassunk a látványon, úgy Isten is, mint a mi mentális tükrünk, éppen ezt a célt szolgálja bennünk. Így amikor a múltunkba, és a jövőnk reális elképzeléseibe tekintünk, és nem tetszik az, amit ott látunk, most kell változtatnunk, a jelenben formált hiteinken. Mert, a jelenben formált hiteink fognak számunkra olyan jövőt alkotni, amelyben a múlt és a belőle származtatható jövő szebb lehet. Itt és most.
Mivel Isten, a mi mentális tükörképünk, ezért célszerű dicsérni az Urat. Mert amilyen tulajdonságokkal felruházzuk magunkban az Urat, olyanná alakít bennünket. Ezért olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel dicséret közben Istent, amilyen tulajdonságokat szeretnénk birtokolni. E miatt, a lelkünk által bennünk élő Isten, mint a mi mentális tükrünk, reánk vetíti, az általunk reá testált személyes tulajdonságokat.
Isten nem várja el tőlünk azt, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Hanem csak azt várja tőlünk, hogy vele szövetségben élve, pozitív személyes tulajdonságok által felmagasztaljuk őt, és ő ezeket a tulajdonságokat, a mi valóságunkra vetíti. Mert a szövetségben, Isten és ember, nem különül el egymástól. Hanem éppen ellenkezőleg, egymást éltetve alakítják ki a létezés egyedi valóságát.
A teremtő tehát, a lélek által bennünk él. Ezért az alapvető teremtési feladatait, éppen bennünk látja el. Így a tudatos elménkben, először a szellemi teremtés aktusa zajlik le. Ami a reális képzelet segítségével tudunk megvalósítani. Ebben a mentális teremtésben, a számunkra szükséges szimbólumok kelnek életre. Mégpedig olyan formában, hogy a képzeletünk segítségével éltetjük, animáljuk azokat. Amikor pedig, már a lelki szemünkkel látjuk azt az elménkben, hogy a képzeletbeli teremtésünk milyen jó, akkor jelentjük ki azt, hogy „LEGYEN.”.
Amikor ugyanis, az elménkben már tudatosodik a szellemi síkon, szimbólumok segítségével kialakított mentális képünk valóságértéke, akkor az már, örömérzések forrása bennünk. Mert a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk, már örül annak, hogy a szimbólumaink által, a kívánt valóság életre kelt. Vagyis, a teremtés első fázisa, a szellemi szintű nemzés, már magvalósult. Ezzel a szellemi nemzéssel, azt az ideát keltjük életre a mentális szimbólumaink segítségével, amelyik vágyként jelentkezett az életünkben. Hiszen az életünkben jelentkező problémáinkra, ideális megoldások kellenek. Ezért az ideák szellemi síkján kell, a szimbólumokat olyan események animálására késztetni, amelyek megoldást jelenthetnek a felmerült problémáinkra.
Ilyen módon, a szellemi síkon megelevenített szimbólumok, olyan ideákat képviselnek az életünkben, amelyek a lelki erőhatásaink közvetítése által a sorsunkat, a karmánkat formálva, anyagi valóságot teremt számunkra. Az életünk megtapasztalható eseményeinek a részeként. Így a szellemi szintű nemzést az elménkben, a lelki fogantatás aktusa követi, amelynek hatására, létrejön a materializáció jelensége, azaz a tudatos teremtés.
Így a hiteink nem vesznek el. A bennük rejlő szellemi információink, a mentális nemzést teszik lehetővé az elménkben, míg a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink, a mentális fogantatásokért felelősek. Ezért, a mi saját személyes felelősségünk az, hogy milyen minőségű hitek alapján teremtünk magunknak, sorsot alkotó és formáló életeseményeket. Isten ebben a mi lelki partnerünk, szövetségesünk. Ez a szövetség pedig, mindig felszínre hozza az alfa és az ómega közé eső összes életlehetőségünket. A mi szellemi síkon irányított hiteink alapján. Mert az agyi rezgéseink mentális szintjeit, mindig a hiteink alakítják ki és tartják fenn. Alfától egészen az ómegáig.
Matécz Zoltán
2015.02.19.
matecz.zoltan@gmail.com
