Transzcendens.
Ez egy olyan filozófiai fogalom, amelyik az objektív fizikai tapasztalatokon túl nyúlik, a tudományos megismerés racionális határain túlra irányulva. Vagyis, az objektív elektromos anyagi valóságtól különállónak tartott, így érzékek felettiként értelmezett és természetfelettiként értékelt entitás felé. Ahol az entitás kifejezés, valamilyen anyagon túli lénynek, valamilyen létező dolognak a konkrét mibenlétét jelenti, és a reá jellemezhető tulajdonságok összességét takarja.
De hogyan lehet ezt az elektromos anyagi valóságtól különálló transzcendens lényt, mint sajátságos tulajdonságokkal rendelkező entitást elfogadni ép ésszel? Ha az anyagi világunk valósága immanens számunkra. Azaz, ha minden, csak az elektromos anyagi világunk valóságán belül érzékelhető csupán. Azon kívülre átlépni képtelenek vagyunk. Így az objektív valóságunkban, önmagunkban valók vagyunk. Viszont a transzcendens lény, bármikor áthatol az elektromos anyagi világ objektív valóságából, a szubjektívként értelmezhető valóságba. Vagy éppen fordítva. Az ideák szubjektív valóságból az objektív anyagi valóságba.
A dolgot, csak úgy érthetjük meg igazán, ha az abszolút Létezést elméletben felbontjuk kétféle valóságra. Akkor ugyanis, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valósággal szemben, kell lennie egy szubjektív, kizárólag mágneses valóságnak. Ez a kétféle valóság, a sajátságos erőtereiken keresztül, állandó induktív viszonyban áll egymással. Amit úgy értelmezhetünk, hogy az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, a mágneses valóságból alakult ki és abban is működik, induktív hatásra. Vagyis, a mágneses alaphalmaz a primer ok, míg benne az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, a szekunder okozatok.
A bioszféránkat képviselő objektív valóságunk azonban, objektív és szubjektív egy időben. Mert elektromos és mágneses tulajdonságokkal is rendelkezik egyszerre. Ezért lettek benne a jelenségek „elektromágnesesek”. De az indukció jól ismert fizikai jelensége alapján, az induktív folyamatokban, a mágneses és az elektromos erőterek feszülnek egymásnak, folyamatos jelleggel. Így az objektív valóság a bioszféránkban, objektív és szubjektív egyszerre. Vagyis, elektromos és mágneses egy időben.
Az elektromos anyagi szerkezetek, összetett struktúrákat alkotnak. Míg a mágneses alaphalmazt, az Univerzum egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegeinek a teljesen egységes alapközege építi fel. Mivel az oszthatatlan alaptömegek jóval kisebbek, mint az elektronok, ezért a mágneses tér láthatatlan számunkra. Viszont, teljesen kitöltik az összetett szerkezetű elektromos anyagi struktúrákban is a helyet. Atomi szinten is. Vagyis, az atomok belül nem üresek. A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki azokat. Mivel a mágneses tér mozgási, létezési lehetőséget biztosít a benne megnyilvánult elektromos anyagi valóság számára, ezért valós térfogatot is garantál számukra.
Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy az elektromos anyagi valóság, tökéletesen átjárható a mágneses valóság számára. Mert a mágneses tér, az atomok strukturális szerkezetein belül is jelen van. Mint elektrosztatikussá vált tér. Ezen alapszik az indukció jelensége. Hogy a lineáris felépítésű mágneses erőtér, centrális alakot ölt az anyagi minőségekben és azok közvetlen környezetében, amíg elektromos erőteret képez bennük és körülöttük. Ezért nehéz a kétféle erőteret megkülönböztetni. Így az indukció folyamatában, a mágneses hullámokban terjedő energia, elektromos erőként jelenik meg, az elektromos anyagi minőségek elektromossá vált erőtereiben. Ezért a mágneses erőtér, az elektromos erőteret befolyásolja az energikus hatásával, és olyan elektromos erővel látja el azt, ami az elektronok mozgási sebességét fogja módosítani. közvetett módon. Kicsit leegyszerűsítve, így működik az induktív folyamat a kétféle erőtér között.
A tudomány pedig, az objektív valóság megismerését célozta meg. Ami a bioszféránkban, többé-kevésbé már meg is valósult. Csakhogy, az űrkutatás fejlődésével kilépett az emberiség, az elektromos anyagi minőségeket képviselő objektív valóságából. Mert, ahogy egyre feljebb és még feljebb haladunk a légterünkben, az egyre csak ritkuló légrétegeken át, átlépünk a bioszféránk anyagi határán. A bolygó és csillagközi térbe jutunk. Ahol a gigantikus méretű vákuum miatt, már nincsen elektromos anyagi minőség. Az már, az Univerzum tisztán mágneses birodalma. Egy egészen más világ számunkra. Az objektív elektromos anyagi valósággal szemben, az már az Univerzum szubjektív valósága.
Az Univerzumnak ez a mágneses alaphalmaza tehát, olyan egységnyi méterű oszthatatlan alaptömegek egységes közegéből áll, amelyben az oszthatatlanok nincsenek fix módon lerögzítve vagy stabilan felfüggesztve. Ezért, az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. A kényszerű együttes rezgéseik által pedig, kozmikus szintű mágneses hullámokat építenek fel a halmazukban. Amelyek, egyenes irányú longitudinális hullámok. Éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. A bennük kialakult egyirányú energiaáramlás miatt pedig, mágneses torlónyomással terhelnek mindent, amivel induktív viszonyba kerülhetnek. Ez a láthatatlan egy irányú mágneses torlónyomás, a mágneses hullámokban terjedő energia hatása.
Ezeknek a kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg, a mágneses hullámok hatási irányát és induktív célját. Míg a hullámhossz mentén felépülő frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek folyamatosan, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Ezt a frekvenciában megvalósult, folyamatos erőhatás közvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának. Ezért a mágneses térben terjedő energia hatása, nem látható számukra. Akkor sem, ha induktív viszonyban állva egy elektromos anyagi részhalmazzal, elektromos erőt kölcsönöz, annak az elektromos erőterére.
Ha a mágneses alaphalmaz összes kozmikus szintű mágneses hullámának az informatív értékeit, elméleti szinten egybe vesszük, akkor valójában, az abszolút Elmét határozzuk meg. Amelyben minden lehetséges információ megtalálható. Ennek az abszolút Elmének sajátságos, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Ami a kozmológiai állandók révén, mágneses jelleggel működteti, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi világunk valóságát. Már, vagy harminc féle, ilyen mágneses alapú kozmológiai állandót ismer a tudomány.
Az Univerzumnak, ezt a mágneses alapú abszolút Öntudatát nevezi az idealista filozófia Istennek. Így átvitt értelemben véve, Isten működteti az összetett szerkezetű elektromos anyagi világot. Benne pedig, az értelemmel bíró embert is. Akit a saját képére és hasonlatosságára, tudatosnak teremtett. Vagyis Isten, a minden elektromos anyagi dologról induktív módon tudó kozmikus entitás. Így működtet mindent, az Ő kozmológiai állandókra alapozott Szent Szellemének az akaratával. A kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáinak az összes energiája pedig, Isten minden elektromos anyagi minőségre induktív módon ható képességét biztosítja. Vagyis, a Szent Lelket.
A mágneses alapú abszolút Elme által tehát, Isten a minden lehetséges elektromos anyagi részhalmazról tudó, és a minden elektromos anyagi részhalmazra induktív módon ható képesség. Vagyis, olyan kozmikus szintű entitás, aki a mindentudó és mindenható transzcendens szerepét tölti be az Univerzumban.
Transzcendens, mert számára az elektromos anyagi részhalmazok, könnyedén átjárhatók. Valamint mégis immanens, mert önmagában való mágneses entitás, az elektromos anyagi részhalmazokon belül is. Ha tehát a természetet, számunkra az elektromos tulajdonságú anyagi valóság jelenti, akkor nekünk Isten, valóban az anyagi valóságon túli transzcendens entitás. A mágneses valóság Öntudata. Minden relatív anyagi létezés feletti abszolút lény, aki az Ő kozmikus szintű Öntudatával, induktív módon uralja, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok működését is. Így lett az Univerzumban Isten az Úr.
Ezek után, már nem az a kérdés, hogy van-e Isten, hanem az, hogy milyen szimbiotikus viszonyban állunk Istennel? Mivel Isten, az Univerzum szubjektív-objektuma. Azaz, meg nem nyilvánult birtokosa, Ura. Ezzel szemben mi emberek, objektív-szubjektumok vagyunk csupán. Azaz, anyagi szinten megnyilvánult, Isten által teremtett, lokális jelleggel relatív gondolkodásra képes tudatos szellemiségek. Míg Isten, mint transzcendens entitás, a meg nem nyilvánult, mágneses alapú abszolút Tudatosság maradt.
Az ember relatív elméje tehát, az Univerzum abszolút Elméjében nyilvánult meg, a mágneses alapú szubjektív alaphalmazban. Mint minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás. Ennél fogva, állandó mentális viszonyban állunk Istennel. Az agyunk úgy működik, mint egy mentális adó-vevő berendezés. Ilyen módon a transzcendencia, relatív módon bennünket is jellemez. Mert az elménkben formált reális képzeletünkkel, át tudjuk menteni az objektív valóságban fogant hiteiket a mágneses valóságba. Ahol az Isteni eredetű teremtés folyamata állandóan zajlik. Az elektromos anyagi minőségekre, induktív hatást gyakorló kozmológiai állandók által.
A lelki vágyainkról alkotott reális elképzeléseinkkel, értelmes módon fejezzük ki a hiteinket. Ezért azok, mint sajátságos EEG-agyi mágneses hullámok jelennek meg amikor kivetítjük, azaz projektáljuk őket az elménkből. Ezek az alacsony frekvenciás, kis energiájú agyi mágneses hullámaink, alkalmatlanok arra, hogy az elektromos anyagi valóság eseményeit közvetlen módon befolyásolják. Viszont, arra alkalmasak, hogy megkeressék a mágneses valóságban, a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat és azokat, a hitünkben kódolt vágyaink megvalósítása érdekében vezéreljék. Ilyen módon, átírják azok induktív megvalósulási feltételeit a szubjektív mágneses valóságban.
Az által tehát, hogy az elménkben formálható hiteink reális elképzeléseivel a mágneses valóságban változást idézünk elő, az elménk mentális, mágikus jellegű transzcendens képességeit gyakoroljuk. Amit a tudatos teremtés fogalma jelent számunkra. Mivel az elménkben meghatározott szándékainkat, mint agyi mágneses hullámainkat, átmentjük a mágneses valóságba, ahol az elektromos anyagi részhalmazok induktív befolyásolása zajlik. Isten kozmikus akaratának megfelelően.
Mivel tehát, Isten transzcendens számunkra, így mi magunk is, mágneses alapú transzcendens képességekkel rendelkezünk. Mert a lélek által, Isten éltet minden értelmes embert. Úgy egyéni, mint általános jelleggel. Akik a hiteikkel, folyamatos mentális viszonyban állnak az abszolút Elmével vagyis, Istennel. Mivel pedig, a transzcendens immanens is egyben, azaz önmagában való, vagyis szubjektív tényező, ezért az elménk szubjektív képességei, ezt az immanenciát terjeszti ki, a mi relatív emberi elméinkre is. Amíg az EEG-agyi mágneses hullámainkkal tudjuk a hiteiket értelmes módon kifejezésre juttatni.
A mágneses valóságban történő változások pedig, minden esetben mágneses hullámok formájában valósulnak meg. Ilyen módon, a mi agyi mágneses hullámaink, a kozmikus szintű mágneses hullámokkal kerülnek közvetlen fizikai viszonyba. Azokkal interferálva, befolyásolják azok induktív hatási feltételeit. Mint mágneses okokat. Így az induktív hatásra létrejövő okozatuk is, automatikus jelleggel fog megváltozni az objektív anyagi valóságunkban. Elektromos események formáját öltve.
Tulajdonképpen, ezt a kozmikus szintű induktív folyamatot vizsgálja a kvantumfizika tudománya is. Egészen más, sokkal bonyolultabb fizikai fogalmakat használva. Így a kvantumpszichológia révén, már majdnem hasonló eredményekre jutottak. Csak még azt nem határozták meg konkrét módon, hogy a kvantumesemények a mágneses valóságban aktívak. Mert az abszolút Létezés teljes valóságát, még mindig „elektromágnesesnek” tekintik. Így az elektromos és a mágneses erőterek között fennálló induktív viszonyt, figyelembe sem veszik. Holott, éppen az a logikus alapja mindennek, amit a kvantumfizika eleve kutathat.
Matécz Zoltán
2024.01.11.
