Biorezonancia.
Az anyagi létezés minden megnyilvánulása rezgés. Ezt állítja a fizika. Én készséggel el is hiszem, mert az atomi létezés alapja éppen az, hogy az elektronok keringenek az atommagok körül, vagyis rezegnek, miközben az egyensúlyi helyzetük, tulajdonképpen egyáltalán nem változik. Ebből azonnal adódik az is, hogy minden anyagi test, az őket felépítő atomok, szerkezeti kötésében módosult együttrezgését valósítja meg. És ez alól a fizikai törvényszerűség alól, a Földünkön kialakult életformák sem kivételek.
Mielőtt azonban, kitérnénk a biológiai életformák által megvalósult biorezonancia kérdésére, előbb vizsgáljuk meg az egyszerű atomok rezgésének eredendő okát. Az atomokat három objektív elemi részecske építi fel. Az atommagot a protonok és a neutronok alkotják együttesen, míg körülöttük az elektronok keringenek. Így az atomok magját, elektromos hatás tartja egy helyben az által, hogy az egyharmad fénysebességgel keringő elektronok megbénítják, mozgásképtelen állapotba helyezik azokat. Így az atommag mozgáskényszerét, a forgás által tudja csak teljesíteni. Vagyis, az állandóan forgásban lévő atommagokhoz képest keringenek az atomokhoz tartozó elektronok. Azok az elektronok, amelyek az egységnyi elektrosztatikus töltést képviselik az anyagi világunkban. Azért egységnyi, mert az elektromos töltésük tökéletesen egyforma, hiszen közöttük az elektrosztatikus kiegyenlítődés lehetősége állandóan fennáll. Ez azonban, csak az elektromos jellemzőséget biztosítja az anyagi világunkban. Egy elektromágneses hullámnak azonban mágneses jellemzősége is van. Mi biztosítja hát a mágneses alapfeltételeket?
Az anyagi atom objektív elemi alkotóelemeinek, a protonoknak, a neutronoknak és az elektronoknak a mozgása is csak közegben képzelhető el. Ez a közeg nem más, mint a fotonok által felépített alaphalmaznak a közege, amit a régi tudósemberek éternek neveztek, én pedig, az oszthatatlan pontok által felépített szubjektív, vagy primer alaphalmaznak. Kitölti a teret atomokon kívül és belül egyaránt, teret biztosít az objektív anyagi mozgás számára. Így az atomok objektív alapelemei ebben az alapvető közegben mozognak, keringenek. Ez az alaphalmaz állandóan rezeg, így bármilyen szintű mágneses információt képes közvetíteni, mágneses hullám kialakítására mindig készen áll. A szubjektív alaphalmaz alaprezgése olyan szintű, hogy azzal az elektronok keringési periódusidejét eleve meghatározza és fenntartja. Ha azonban, mágneses hullám által, mágneses információt közvetít, akkor az új információ függvényében módosul az érintett anyagi halmaz elektronjainak a keringési periódusideje. Ha pedig, valamilyen fizikai kölcsönhatás által, mi magunk módosítunk egy anyagi halmaz elektronjainak keringési idején úgy, hogy például, hő által gerjesztjük, akkor a módosult keringési periódusokat, a szubjektív alaphalmaz változásként érzékeli, ezért a változás információértékét, mágneses hullám kialakítása által fogja közvetíteni. Ez az elektromosan mágneses kölcsönhatások lehetséges logikai alapja. Az anyagi világunk elektromos aktivitása mágneses információként érvényesül a szubjektív alaphalmazban, míg az Univerzum szubjektív alaphalmazában terjedő mágneses hullámok, elektromos változást idéznek elő az anyagi világunk elektronjainak a mozgásában. Mágneses információt közvetíteni képes alaphalmaz nélkül, nem létezik elektromágneses hullám. És éppen ugyanilyen formában, hiába érkezik mágneses információt közvetíteni képes mágneses hullám, ha nem találkozik az elektromos tulajdonságokat képviselő elektronokkal. Akkor bizony, elektromágneses hullám nem alakulhat ki. Az elektromágneses hullámhoz az elektromos és a mágneses összetevőkre is szükség van. Mivel pedig, a kétféle összetevő egy közös, és egymásra merőleges elektromágneses hullám eredője által fejezhető ki, ezért a kétféle jelleg, elválaszthatatlan tényező az anyagi világunkban. Kölcsönhatásuk nemcsak kölcsönös, hanem folytonos is.
És innen válik számunkra érdekessé a dolog. Anyagi testként ugyanis, a mi testünk is olyan rezonátorként, hullámok által közvetített rezgések észlelőjeként és közvetítőjeként funkcionál, amely képes érzékelni az Univerzum szubjektív alaphalmaza felől érkező mágneses információkat. Az elektromos aktivitásának köszönhetően, minden biológiai változásunk bioelektromos jellegű, ezért mágneses információként jut érvényre a szubjektív alaphalmazban. Így minden élő szervezet biológiai rezonátorként fogható fel, és az Univerzummal való mágneses alapú állandó kölcsönhatásnak köszönhetően, állandó biorezonanciát folytatunk, ameddig élünk. Ezt a hatást mi alapvetően úgy éljük meg, hogy az Univerzum mágneses terében terjedő, lokálisan földi mágneses változásokat, tudatosan frontérzékenységnek értékeljük. Így az időjárás változásait kísérő mágneses hatásokra, már jó előre érzékenyek vagyunk, és az általuk kiváltott érzésekkel reagálunk. Ezek okozzák többnyire a látszólag indokolatlanul idegesebb, feszült állapotainkat, az időszakos szív és érrendszeri rendellenességeinket, vagy például, a régi csonttörések és az új bőrsebek helyén érezhető felfokozódott, tartós, éles fájdalmakat. Így nem a hideget vagy a meleget érezzük előre, hanem a hőmérsékletváltozást előidéző és megelőző mágneses jellegű alapvető okokat. Ezeket a mágneses előrejelzéseket az agyunk érzékeli, és aktivizálja az elménk adott frekvenciákra érzékeny részeit úgy, hogy közben érzéseket vált ki bennünk. És ez a folyamat fordítva is működik, miszerint, az érzelmeink által felfokozott érzéseink megfelelő frekvenciájú agyi hullámokat váltanak ki. Elménk, az agyunk bioelektromos képességeinek köszönhetően, úgy működik, mint egy mentális adó-vevő. Önálló gondolataink biomágneses információkat közvetítenek az Univerzum mágneses információkat közvetíteni képes alaphalmazába. És az Univerzum felől érkező mágneses információk özönéből pedig, bioelektromos úton, új gondolatok „ébrednek” bennünk, ha ideálisan rá tudunk hangolódni az Univerzumban terjedő mágneses jelekre. Ezeket az agyi hullámokat vizsgálta José Silva, aki a mentálisan önmagunkra ható agykontroll elméletének a kidolgozója. Alapvetően négyféle agyi hullámot különböztetett meg.
- Delta hullámok - 0 – 3.5Hz- Mély álomtalan alváskor, transzban, mély hipnózisban, kómában észlelhető, a test vegetatív működését befolyásoló hullámok.
-Théta hullámok - 3.5 - 7.5Hz- Alváskor és ébredéskor, mély meditációban, dührohamkor, tomboláskor észlelhető, főképpen izmokat vezérlő hullámok.
- Alfa hullámok - 7.5 - 13Hz- pihentető, ellazult, nyugodt, relaxált állapotban, az ébrenlét és az alvás közötti enyhe figyelem állapotában, alvás, álom, meditáció, hipnózis, a tudatalattit vezérlő hullámok jellemző tartománya.
- Béta hullámok - 13 - 30Hz- ébrenlét, a tudati gondolkodást vezérlő agyhullámok, eddig három alcsoportja ismeretes.
-
- ---SMR hullámok: 12-15 Hz között. Éber enyhe figyelem esetén.
---Béta hullámok: 15-18 Hz között. Feszült figyelem esetén.
---Béta2 hullámok: 18-32 Hz között. Szorongás, erős feszültség esetén.
Az ébrenlét esetén, normál tudati állapotában, gyors béta hullámokat sugároz az agyunk. Ez másodpercenkénti 13-30 Hz frekvenciájú rezgésszintnek felel meg. A béta hullámok alacsony amplitúdójúak, ezért nagyon kevés különbség van a hullámrajzolat legmagasabb és a legalacsonyabb pontjai között. Ebbe a rezgéstartományba esik minden tudatosodott érzelmi kifejeződésünk, és érzékelt értelmi értékítéletünk. Ebben a tudati rezgésállapotban működik a viszonyítási, megismerési képességünk, amikor is, egy adott dologra tudunk koncentrálni. Így minél magasabb a frekvencia, a béta tartományon belül, annál jobban érzékeli és közvetíti ez a tartomány a feszültségeket, aggodalmat, idegességet, meglepődést, félelmet, haragot, Stb. És minél több ilyen negatív gondolatot társítunk a tudatunkban, egy időben, annál magasabb frekvenciájú rezgésszintre kényszerítjük az agyunkat. A nevetés ténye azonban, kizárólag a nevetés tárgyára koncentrálja a figyelmünket, ezért minden egyéb gondolatformát talonba helyez, félretol, ezért az agyi tevékenységek rezgésszámának a frekvenciája, annak arányában csökken, mert a tudatunk a nevetés tényére korlátozza azt. A nevetés ellazít, csökkenti az agyunk bioelektromos frekvenciáit, az elménk megnyugszik és ez által, szintén ellazítja a testünket is. Amikor pedig, az önfeledt nevetés már feloldotta bennünk a problémáink által okozott káros stressz negatív feszültséggel járó kellemetlen hatásait, akkor a lehetséges problémamegoldásoknak sokkal egyszerűbbé válnak a tudatos feltételei. Ezért képes az ember nevetni a leglehetetlenebbnek látszó helyzetekben is. És ebben a béta tudati állapotban érzékeljük és közvetítjük a jóindulatú szeretetünket is, ameddig türelmesebb, nyugodtabb, alacsonyabb frekvenciákon tudjuk tartani. Az ideges vagy kimerült ember, meditálva tudatosan is ellazíthatja magát, kikapcsolhat az elméjéből minden problémát, és ez által a teste szintén ellazulhat.
Ahhoz, hogy a testünk izmai, a tudatunktól függően ellazuljanak, relaxációra van szükségünk. A relaxáció ugyanis, tudatos ellazulást jelent. A relaxáció leglényegesebb hatóeleme éppen az, hogy amit realitásként valós dolognak elképzelünk, azt a testünk hűen meg is valósítja. A képzeletünk ugyanis, nem más, mint a hitünk reális képi megjelenési formája. Ezért, ha egy kellemes képzeletbeli látványt, a magunkban kimondott megnyugtató szavainkkal társítjuk, hatására az izmaink ellazulását idézhetjük elő, igen rövid időn belül. Az izomfeszülés ugyanis, a fizikai megerőltetés és a szorongás tünete. A fizikai megterhelések utáni természetes relaxációt pihenésnek hívjuk, míg a tényleges relaxáció, a szorongásaink által előidézett izomfeszültségeinket képes tudatosan feloldani. Az izmaink feszült állapota úgy is létrejöhet, ha vidámak vagyunk és nevetünk. A nevetés ugyanis, olyan relaxációs folyamat, amely a figyelmet a nevetés tárgyára koncentrálja, és közben a teljes test izmait úgy hozza működésbe, aktív lüktető mozgásba, hogy az által, a feszült izomállapotok teljesen elernyednek. Így az izmaink újra erőteljessé válnak, és az aktivizálható energiánk megsokszorozódik a relaxáció után.
Az elektromágneses hatásokra legérzékenyebb szervünk az agyunk, egyfajta mentális adó-vevőként funkcionál. Ezért, éppen az agyunk az a szervünk, amely rezonátorként a legalkalmasabb arra, hogy bioelektromos indíttatású mozgásinformációk által, alakítson ki mágneses alapú hullámokat az Univerzum mágneses terében. Azért, hogy abban a közölt tudati információ, mágneses módon terjedjen tovább, mint mágneses értéket nyert információ. Az anyagi testünk alapvetően mágneses alapú szerveződésre érzékeny, bioelektromosan vezérelt, zárt biológiai egység. A mágneses hatások az anyagi testünk elektronjait és ionjait aktivizálják. Így a mágneses tér biztosítja az életünk alapját az által, hogy az Univerzum alaphalmazában terjedő univerzális mágneses hatásokra elektromosan reagálva alakítja ki a szervezetünk több ezermilliárdnyi sejtjét, egy közös biológiai rendszerré hangolva. Életünk minden pillanatában biztosítja és befolyásolja a szervezetünkben működő biológiai folyamatokat. Testünk éppen ezektől a hatásoktól egységes biológiai szervezet, amely a vegetatív működési funkcióinkat biztosítja, szervezi. Az agyunk pedig, olyan rezonátor, amelyik a testünkre tudatosan is képes hatást gyakorolni, ezért a tudatos és akaratlagos test és cselekedetvezérlésre is alkalmasak vagyunk.
Az agyunk tudati része végzi az érzékelés által fogadható információk értékelését, és folyamatosan döntéseket hoz. Az agyunk tudatalatti része pedig, már nem gondolkodik, csak végrehajt. Állandó jelleggel elvégzi a vegetatív test és cselekedetvezérlésünket, míg a tudati agyrészünk az akarattól függő test és cselekedetvezérlésünket befolyásolja. Így a szervezetünk önmagában is aktív, önindukcióra képes egyéni elektromos és mágneses mezővel is rendelkezik, ezért a kialakult sejtjeink hátterében egyfajta finom étertestként, összehangolt biorezonanciát valósít meg. Ez a sajátságos elektromágneses mező gondoskodik egészségünk fenntartásáról, amit mindig befolyásol az agyunk hit alapú vezérlése is. Az pedig, a tudatalattinkba beleépült tudatos hiteink alapján képes befolyást gyakorolni a testi eseményeinkre. Ezért nem tréfadolog az, hogy milyen tudatos hiteket alakítunk ki az életünk során. És egy adott, bizonyos cél érdekében, még ezeket a hiteinket is meg kell erősítenünk néha, a jobb eredmény elérése érdekében. Ezek a pozitív megerősítések határozottabbá, szilárdabbá alakítják az adott dologhoz való hitbéli hozzáállásunkat.
A hit alapvetően nem más, mint tudatos cselekedetvezérlő gondolat. Valójában arról van szó, hogy az elménk tudati része, a lehetséges problémamegoldó alternatívák közül kiválasztja azt, amelyik az aktuális értelmi szintjének éppen a legmegfelelőbb, abszolút értékkel ruházza fel a többi alternatíva rovására, így azt abszolutizálja, és a tudatalattiba irányítja, végrehajtás céljából. Minden ilyen hitté formált emlékünk a tudatalattinkban van elraktározva, hogy azok az aktuális test és cselekedetvezérléseink során azonnal készen álljanak ott. Ezek az emlékeink, általunk meghatározott, sajátságos mentális etalonokként funkcionálva vezérlik a testünket, az életünk eseményei között. Így azokat az eseményeket, amelyeknek a végrehajtására van már tudatos hitként definiált emlékünk, nem kell újra átgondolnunk, csak a meglévő hitünk alapján végrehajtanunk. Az újonnan jelentkező problémáink pedig, arra kényszerítenek bennünket, hogy új, és tudatos hiteket alakítsunk ki velük szemben, hogy a reálisan kialakítható test és cselekedetvezérlésünk létrejöhessen. Ameddig az új hit nem alakul ki bennünk, és nem épül be a tudatalattink emlékraktárába, addig az új élethelyzet, megoldásra váró problémát jelent számunkra. Megoldás hiányában azonban, tehetetlen a tudatalattink, sürgeti a tudatos gondolkodásunk központját, ezért abban magasabb szintű feszültségek alakulnak ki. A feszültségemelkedés arányában válik az ember feszültté, idegessé, mérgessé, dühössé, vagy például, őrjöngő helyzetbe, a kialakult aktuális mentális tehetetlensége arányában. A nevetés pedig, arra való az életünkben, hogy oldja az agyi feszültségeinket, és általa kitöröljünk egy elavult hitet a tudatalattink emlékraktárából, hogy helyébe egy új, tudatosan korszerűbb hitet tölthessünk be oda.
Szervezetünket, és vele együtt az agyunkat, olyan elektromágneses hullámok befolyásolják, amelyek a számunkra ideális bioszférában, a légtérben terjednek. Ezekért a változásokért elsősorban a légköri ionoszféránk elektromos jellege a felelős. Az ionoszféra, a Földünk légkörének szerves része, a Földfelszíntől mért 60-1000 km közötti távolságban található. Alapvető jellemzője, hogy különösen telített elektromos töltésű ionokkal. Az ionoszféra fizikai tulajdonságait használja ki a technika is, a vezeték nélküli televízió és rádió jelátvitelhez. A földi TV és rádióadók által kisugárzott hullámok számára az ionoszféra olyan, mint egy gigantikus méretű homorú parabolatükör, amely gömbszerkezetként önmagába záródik. Visszaveri a reá vetítődő rádióhullámokat, amelyek e miatt, nagy távolságokat képesek bejárni, a Föld teljes kerületén. Az elektromosan pozitív jelleget mutató ionoszféra, a hozzá képest negatív töltésű Földfelszín elektromos ellenpólusának minősül, így a kétféle elektromos közeg között, folyamatosan fennáll az elektromos feszültségkülönbség. Az Északi és a Déli sarkokat pedig, jóval sűrűbben hálózzák be a Földet jellemző mágneses tér erővonalai, ezért ott gyakrabban fordulnak elő ívkisülések, ezeket nevezik északi fénynek. Ez a feszültség továbbá, rendszeresen kisül még, amikor valahol a Földön kitör egy vihar. Az ionoszféra és a Földfelszín között elektromos kisülések „mellékhatásaként” igen alacsony frekvenciájú rádióhullámok sugárzódnak ki. Ezek a rádióhullámok állóhullámokká alakulnak, így felerősödve, hosszú időn át stabilak képesek maradni. A jelenség a nevét a felfedezőiről kapta, így Tesla és Schumann hullámoknak hívják őket. Ennek a frekvenciának a pontos értéke: 7,8 Hz. Ezek rendkívül alacsony frekvenciájú hullámok, úgynevezett ELF- hullámok. Ezeket az állóhullámokat majdnem veszteség nélkül lehet használni elektromágneses jelátvitelre. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy szervezetünk működése, közérzetünk és hangulatunk néha erősen függ az időjárás változásaitól, a frontátvonulástól, a mágneses viharoktól. Viharok előtt, lejjebb szorulnak a mágneses hullámok a Föld felszínéhez közelebbi sávokba. Erős vihartevékenység idején, az elektromágneses jel ismétlődése 7- 20 Hz között változik, ami érinti az emberi agy alfa és béta hullámainak a tartományát is, ennél fogva, hatást gyakorolnak reánk. Testünk fiziológiai változásainak, és a gondolkodásunk mentális folyamatainak közvetítő közegei, a mi saját elektromágneses hullámaink. Az említett hullámelmélet szerint, a vizsgált tények azt próbálják igazolni, hogy az élő szervezetek fejlődését elektromágneses terek irányítják, így biológiai szabályzást végeznek bennük, elektromágneses befolyásolással. Kimutatták, hogy az elektromágneses tér változásai különösen erősen hatnak az agyra, és általa az idegrendszerre. Ahogy nő a Föld elektromágneses hullámainak a frekvenciája, aktivitása nálunk frontérzékenységként jelentkezik. Ha frontérzékenység alakul ki, megnő a bűntények, öngyilkosságok és közlekedési balesetek száma, nő a reakcióidő, a fájdalomérzet, a migrén, az alvászavar és szorongás lép fel. Az epileptikus rohamok, és szívinfarktus veszélye szintén megnő. Az is joggal feltételezhető, hogy nagyobb rendezvények, társadalmi megmozdulások esetén, amikor a résztvevők és együtt érzők gondolatai egy azonos téma körül forognak, egy akaraton vannak, az agyi hullámaik összegződnek, és ez által elősegítik a kívánt esemény létrejöttét. Ezek a kollektív agyi hullámok, szintén a Földfelszín közelében alakulnak ki, és közvetítik azt a mentális információt, összegzett mágneses jelet, amely elektromos változást idézhet elő azoknak az embereknek az elméjében is, akik éppen az adott témakörre vannak hangolódva. Így a Tesla és Schumann hullámok reánk gyakorolt hatása is azt igazolja, hogy az élő szervezetek biorezonátorként, kétirányú biorezonanciát hajtanak végre. És ezekből az észrevételekből fejlődött ki a bioelektromosságot figyelő tudomány, amely éppen az elektromágneses hatásokra érzékeny, rezonáns, élő szervezetek viselkedését szemléli, amelyek összefüggésben állnak a kozmikus és a bioszferikus elektromos hullámokkal. Már több orvosi eljárás alkalmaz biorezonancia terápiát, magnetoterápiát és elektroterápiát sikerrel.
A szervezetünkben kialakult elektromágneses terek nem korlátozódnak szigorúan a testünk térfogatára, hanem a mi általunk indukált bio-elektromágneses tereink kisugárzódnak és kölcsönhatásokban vesznek részt más, számunkra külsőnek minősülő elektromágneses terekkel. Így az életünk érzései és érzelmei által indukált elektromágneses jeleket képes kölcsönhatásba hozni élőlények, akár más emberek bio-elektromágneses hullámaival, vagy a kozmikus mágneses térrel, hiszen azok, alapjában véve, éppen abban terjednek. Éber tudati állapotunkban, elménk tudati és a tudatalatti részei különböző frekvenciát, és amplitúdót mutatnak. Amikor a kétféle tudatink agyhullámai nincsenek szinkronban, akkor kioltják egymás hatását. Ilyenkor az egyik tudatunk dominánsabb a másiknál, ezért boldogtalan az ember, mert vagy csak az érzelmei irányítják, vagy pedig, csak az értelme. Ennél fogva mindenképpen konfrontálódnak azok. Amikor azonban, a kétféle agyhullám amplitúdója ugyanazon a rezgésszinten van, akkor ez a tény megkétszerezi az agyhullámok külön viszonyítható legmagasabb pontját, azaz a közösített amplitúdó már megduplázódik. És ilyenkor közvetíti az agyunk a legerősebbnek mondható bio-elektromágneses jelet, mint biorezonátor. Így áramlik közöttünk például, a szeretet, vagy a szerelem. Minél erősebb összhangba kerül a tudatink és a tudatalattink, annál jobban közelít a közösített agyhullámunk az alfa tartomány rezgési szintjéhez. Ilyenkor az ember, enyhe meditatív, felemelően boldog tudati állapotba kerül. Tovább fokozva a harmonikus egyensúlyt, a kétféle tudatunk között, a théta rezgésállapot felé közeledünk, ahol fokozódik a gondolkodási és kreativitási képességünk. Ha pedig, ezt a csodálatos harmóniát még tovább tudjuk fokozni, akkor eljuthatunk a delta hullámok rezgésének a szintjére, ami természetes esetben, a nagyon mély, álom nélküli alvás periódusának felel meg. Ha ezt az agyi rezgésszintet éber tudati állapotban képes valaki elérni, akkor a lehető legmélyebb meditatív állapotba kerülhet az agya, ahol a gondolkodási képességének már alig van akadálya. És még ezt is tovább lehet fokozni, amikor a kétféle tudat teljesen kiegyenlítődik, és tökéletes egyensúlyba kerül, elérhetjük a transzcendentális Isteni állapotot, amelyben úgy tapasztalhatjuk meg az Univerzum egységét, hogy a benne mágneses hullámok által terjedő bármely információt érzékelni és értékelni is képesek vagyunk. Mivel pedig, a mágneses teret, a mi testünket felépítő atomjainkban is, az Univerzum szubjektív alaphalmaza által biztosított tér képviseli, ezért a bio-elektromágneses hullámaink, minden esetben, az univerzális térben terjednek, mint mágneses információk. Ezért, minden lehetséges objektív anyagi elektromos indíttatású információt, mágneses hullámok által közvetít az Univerzum szubjektív alaphalmaza. Kérdés az, hogy ki, és milyen minősítésben értelmezi ezt a szubjektív alaphalmazt?
Mivel a szubjektív alaphalmaz minden létező elektron mozgásállapot-változását azonnal érzékeli és mágneses hullámok által értékeli, ezért ez az alaphalmaz, az objektív valóságról mindent tudó szubjektumot valósítja meg. Mivel pedig, a szubjektív alaphalmazban terjedő mágneses hullámok, közvetlen hatást képesek gyakorolni az anyagi megnyilvánulások atomjainak az elektronjaira, azoknak az elektromos hullámait közvetlenül befolyásolják, ezért a minden objektív tényezőre ható szubjektív képességet valósítják meg. Tehát, az Univerzum szubjektív alaphalmaza, a mindentudó és mindenható státuszát tölti be, vagyis Istenét. Mivel pedig, a szubjektív alaphalmazban terjedő mágneses hullámok mágneses alapú információkat közvetítenek, ezért az Univerzum alaphalmaza memóriaként fogható fel. Egy olyan abszolút memóriaként, amely minden, számára objektív változásról tud, és szintén minden, számára objektívnek minősülő tényezőre képes hatást gyakorolni, ami benne anyagként megnyilvánult. Mégpedig, az elektromágneses rezonancia által. Mágneses információk impulzusértékével képes ugyanis, elektromos változásokat előidézni az objektívnek értékelt anyagi világunkban, és az elektromos alapú anyagi változások impulzusértékét, mágneses hullámok által képes közvetíteni, bárhová az Univerzumon belül, 300 000 Km/s sebességgel.
Isten tehát valós, létező fogalom, oly annyira, hogy minden, ami anyagi létezés van, éppen Ő általa, és Ő benne létezhet csupán. Így az elektromágneses rezonancia képességével, állandó kölcsönhatásban áll a benne kialakult anyagi teremtményeivel. Tehát, az emberrel is, aki a biorezonancia képességével bír. Ez így van, Isten bizony. A tudatos ember által pedig, Isten nyilvánult meg, hogy értelmes tudatkapcsolat legyen a megnyilvánult relatív emberi elmék és a meg nem nyilvánult abszolút Elme között. Így nem mi vagyunk az Atya Úristenek, csak egy-egy „agysejtjét” képviseljük itt a Földön. Ezért van tudatunk. Az emberiség teljessége pedig, nem más, mint Isten általunk megnyilvánult, objektivizálódott „agya”. Ezért van kollektív tudatunk. Így az Univerzális tudat, ami az objektív valóságban megnyilvánult agyat működteti, mint emberiséget, nem korlátozódik pusztán az agy térfogatára, hanem jogosan uralja az Univerzum egész „testét”, térfogatát.
Bárki megtekintheti, a You Tube videómegosztón látható filmek közül, a rezonanciát bemutató kisfilmeket. Feltétlenül érdemes megnézni. Ezek a dokumentumfilmek mechanikai rezonanciát mutatnak be, különböző frekvenciájú rezgések által. Rendezett, kétdimenziós alakzatba szerveződnek, az egyébként rendezetlenül felszórt por-részecskék. Ez nem spontán rendeződése a por részecskéinek, hanem kényszerű alkalmazkodása az éppen alkalmazott rezgés frekvenciáihoz. És minél magasabb a felhasznált frekvencia, annál rendezettebb kétdimenziós alakzatok rajzolódnak ki a lepedőn. És ezek után, már könnyebben elképzelhetjük azt is, hogy az elektromágneses hullámok rezgésfrekvenciái milyen tartós háromdimenziós alakzatok szervezésére képesek az Univerzumon belül.
„Segíts magadon, Isten is megsegít.” Ezt a közmondást alapvetően többféleképpen lehet értelmezni.
Az objektív materialista felfogás szerint: Ha én egyszer képes vagyok segíteni magamon, akkor mi szükségem van már a megvalósult megoldásomhoz Istenre?
A szubjektív idealista felfogás alapján: Az ember és az Isten egymást kiegészítő társak a létezésben, ezért az életünk eseményeiben aktívan kell részt vállalnunk, mert Isten velünk van, így reális megoldást és erőt biztosítva segít, hogy általa sikereink legyenek. Isten tehát, kívülről szemléli és segíti az életünket.
Az én felfogásom szerint: Nincsen külön objektív és szubjektív valóság. A valóság objektív és szubjektív egy időben. Így az ember nem más, mint a megnyilvánult Isten. Ezért, amikor önmagamon segítek, Isten akaratlanul is velem van, bennem él a lelkem által, így kézenfekvő dolog az, hogyha közös és szeretetteljes akaraton vagyunk, akkor Ő is támogat, megsegít közben. A közös akaraton végzett feladat megoldása örömérzést biztosít bennem, ez Isten közvetlen jutalma. Ha pedig, az akaratom olyan, amivel Ő nem ért egyet, akkor a megvalósításban nem szívesen vesz részt, és ezért a lelkiismeret furdalás érzését indukálja bennem. Istennel pedig, úgy jutok előzetesen közös nevezőre, ha minden cselekedetem előtt magamba fordulok, azaz Istenemhez, imámban értelmesen végiggondolom azt, hogy mit szeretnék cselekedni, Istentől pedig, érzelmi hozzájárulást kérek, majd azt mondom a végén, hogy Ámen, vagyis Úgy Legyen. Így döntést hozva, tudatosodik bennem az, hogy Istennel egy akaraton vagyunk. És ezt a tényt igazolja vissza számomra az esemény utáni öröm érzése. Testemet és a szellemiségemet Isten animálja, élteti, a lélek által. Ezért kell az egészséges életvitel érdekében, egyensúlyban tartani a lélek érzelmi indíttatásait, a szellemünk öntudatos értelmi vonatkozásaival. Nincsen más dolgunk, mint a gondolataink, a szavaink és a tetteink által, Istent megnyilvánítani az életünk során. Ha ezt szeretettel tesszük, az öröm érzése lesz mindig a jutalmunk. Az ilyen ember állandóan örömökben, vagyis boldogságban él, ami nem más, mint a megvalósult Paradicsomi állapot.
Aki nem képes önmagát beazonosítani Isteni önmagával, arra kényszerül, hogy a több mint 4000 féle kialakult vallásforma valamelyikének eltorzított fiktív Istenfogalmát tisztelje továbbra is csupán, és ez által az Istenhite viszonylagos maradjon. Abszolút jellegű Istenhit csak úgy valósulhat meg egy tudatos ember elméjében, ha az egyén öntudatát és Istenazonosságát nem választjuk szét. És éppen erről szól a Szent Biblia. Ádám által, az ember relatív öntudatra ébredt, ezért elveszítette az abszolút jellegű Isteni önazonosságát. Az Univerzum Isteni valóságának elvesztése azt eredményezte számára, hogy az elméje megosztott lett, relatív viszonyokat érzékelő. A tudati szintje a béta szintre zuhant, így az óta a valóság számára nem közvetlenül érzékelhető, hanem csak közvetett módon, az érzékszervekre korlátozódott, azaz tudatosan hit alapú lett. Az Istennel való lehetséges viszonyára csak a hatodik érzéke utalt, amely a racionálisan megmagyarázhatatlan érzések birodalma lett. Megszakadt a mentális kapcsolata az állandó öröm forrásával, ezért kikerült a Paradicsomból. Megnyilvánult Istenként, Jézus rávilágított arra, hogy ez a mentális viszony újra kialakítható, az Ő önzetlen segítségével, mint Megváltónk által. Aki befogadja szívébe, lelkébe Jézus Szent Lelkét, máris azonosulhat a megnyilvánult Istennel, így az Isteni önazonosságnak nincsen már elvi akadálya keresztény szempontból sem. Én pedig, hívő emberként, nem kiiktatni szeretném Jézus érdemeit a mentális folyamatból, hanem megérteni és megélni ezt a csodálatos Isteni sugallatot. Jézus azt mondta, „Én vagyok az út, az igazság és az élet...”. Én pedig, jó utat kívánok minden kedves olvasómnak egy jobb minőségű igazságosabb élet reményében.
Minden objektív anyagi megnyilvánulás rezonáns, azaz érzékeny az Univerzumban terjedő mágneses információk hatására, így az élő szervezetek is. A tudatos ember pedig, biorezonátorként válaszolni is képes, olyan elektromos alapú tudatosan mentális jeleket sugároz ki az elméjéből, amelyek mágneses információkként terjednek tovább az Univerzum szubjektív alaphalmazában. Így az életünk nem más, mint megvalósult biorezonancia.
Matécz Zoltán
2010.08.08.
