Isteni kiválasztottság.
Sajnos, a zsidóság nagyon hozzászokott már ahhoz, hogy a társadalmi szintű erkölcsi kritikát, közvetlenül a vallásuk elleni antiszemita jelzővel hárítsák el. Holott a legtöbb esetben, a kritika nem is a vallásukra értendő, hanem csupán a társadalmi szintű erkölcstelen viselkedésükre. Az antiszemita jelző, és a zsidóellenesség jelzője ma már, két teljesen különálló fogalmat alkot.
https://www.youtube.com/watch?v=WeNrk6Zpbyo&list=PL65B50A892888A55D
Az alapvetően egyenrangú világvallások ma, a kereszténység, az iszlám, a buddhizmus, a hinduizmus, és a zsidó vallások. Mindegyik vallásformának más a hitbéli alapja, ezért merőben eltérnek egymástól. A világunk békés együttélése azonban, olyan erkölcsi nívót kíván meg a különböző vallású emberektől, amelyben az egymás elfogadása a cél. Ennek ellenére, amikor a kereszténység alapelveit boncolgatja valaki, és a megértés céljából esetleg kritikával illeti azt, akkor az még, nem anti-keresztény megnyilvánulás. Hasonló módon, az iszlám vallás megértésére irányuló törekvés, még nem anti-iszlám próbálkozás. De a buddhizmus egészséges bírálata sem jelent anti-buddhizmust. Vagy a hinduizmus meg nem értése sem képvisel anti-hinduizmust. Így a zsidó vallás értelmezése során felmerülő ellentmondások hangoztatása, még nem jelent antiszemita jegyeket. Ezek az ellentmondások csupán arra alkalmasak, hogy a szélesebb körű társadalmi megismerés igénytét célozzák meg, és alkalmat adjanak az adott vallás képviselőinek arra, hogy a hitüket kinyilvánítsák, nyíltan megvédjék. Így az egészséges vallási viták, lehetőséget biztosítanak arra, hogy a vallások képviselői, megerősítsék önmagukban a hitüket. Ezt a stabil módon megerősített hitet pedig, a vallásuk tisztasága érdekében, bátran kinyilvánítsák az egyéb vallású, vagy vallásoktól teljesen független emberek előtt is.
A zsidó vallás éppúgy megérthető, mint más egyéb vallási forma. A megértés által, megbocsátás és megbecsülés alakul ki, ami a türelmes szeretet alapja. Mert alapvetően, nem a zsidó vallással van a probléma, hanem a zsidóságnak, a világunk emberi társadalmába való asszimilálódásával, vagyis az erkölcsi szinten megvalósítható tudatos beilleszkedésükkel. Vallásszabadságban gondolkozva, bárki nyíltan beszélhet a zsidó vallásról is, amíg a tisztességes megértés a célja. A sértegetés, a becsmérlés viszont, már eleve erkölcstelen dolog, és e miatt, természetesen antiszemita jelentéstartalommal bír. Antiszemita kijelentésnek számít az, ha a zsidóság vallását vonjuk túl erős kritika alá. Vagyis, ha a zsidó vallás ellen hozunk olyan negatív ítéleteket, amelyek sérthetik az ő hitüknek az alapjait.
Nem minősül azonban antiszemita kijelentésnek az olyan állítás, amely a zsidóság egyéb társadalmi életvitelét boncolgatja, de nem érinti az ő vallási hátterüket. Vallásos népként ugyanis, éppolyan módon be kell illeszkedniük a világunk össznépi társadalmába, mint más egyéb vallás képviselőinek. Ahol a vallásszabadság éppen azt jelenti, hogy tisztelettel elfogadjuk egymás hitét, és nem erőszakoljuk másokra a sajátunkat. A mi hitünkben kialakult dogmarendszerrel, nem befolyásolunk más vallásúakat, a természetes módon végrehajtható társadalmi tevékenységeik szabad gyakorlásában. Milyen tiszteletet érdemel a mi hitünk akkor, ha mi megvetjük a másokét? Az ilyen egoista gondolkodásban, nem a vallásszabadság jut érvényre. A kiválasztottság gondolata pedig, csak a zsidók vallásos irataiban szerepel, és a zsidó alapon nyugvó keresztényekében. Mivel azonban, ez a zsidó vallás sajátossága, nem erőltethető rá más vallási felekezetek képviselőire. Az már kimondottan erkölcstelen lenne.
Az antiszemita alapprobléma, abban az értelmezésben áll szerintem, hogy a zsidó vallás és a zsidó társadalmi életforma, egy kalap alatt minősíti ma a zsidóságot. Ha például, én elfogadom és mélységesen tisztelem azokat a zsidó embereket, akik elítélik a zsidó szélsőségesek aktivistáit, és azok elbutított, elvakított követőit, akkor sem vagyok még szemita ugye? Viszont, nem érzem magamat antiszemitának akkor sem, amikor a zsidó szélsőségesek negatív elveit és cselekményeit ítélem meg nyíltan, hiszen a vallásuk alapjait nem érinti a negatív irányú nyilatkozatom. Ezt az igaz szemita emberek, azaz a valódi zsidó emberek is megteszik, ha a jó erkölcsük azt megkívánja. Az nem jelent önmegtagadást, csupán azt, hogy a szabad vallást gyakorolók világában, természetes módon illeszkednek az össztársadalmi szférába. Az össztársadalom alapvető erkölcsi nívóját akkor is megvédik, ha az ellen, a saját eltévelyedett hittársaik vétkeznek. Éppen a saját vallási tisztaságuk érdekében. Minden tiszteletem az övék.
https://www.youtube.com/watch?v=-IVKoUcclYo&list=PL65B50A892888A55D
A vallási felekezetek olyanok, mint egy-egy népesebb család. E miatt, ha valamelyik új irányzatuk, nem képes az össztársadalmi elvárásoknak eleget tenni, vagy azzal éppen ellentétes elveket vall, akkor azt elsősorban, éppen nekik kellene orvosolni. Családon belül kell rendbe tenni az olyan dolgokat, amelyek más társadalmi érdekeket is érintenek, vagy a teljes össznépi társadalomra hatást tudnak gyakorolni. Ha nem képesek időben korrigálni a dolgot, akkor az érintett résztársadalom, vagy az össznépi társadalom elítéli őket, de akkor már, a teljes vallási felekezetük szenvedi el a bírálatot. Annak minden egyes erkölcsös tagjával együtt.
https://www.youtube.com/watch?v=NB8u6lX5UfE
Így jártak a keresztények is, amikor a középkort elsötétítették. A negatív megítélésük ma is érvényes és jogos. Az volt a keresztények által végrehajtott első „holokauszt”. A kereszténység azonban, mint különböző irányzatú vallási formák összessége, még ma is virágozik. De nem mondhatom azt, hogy anti-keresztény ma az, aki megítéli a középkor bizonyítottan erőszakos, durva eseményeit. Nem mondhatom azt sem, hogy anti-keresztény valaki, amikor megítéli a mai keresztény papság látványos jólétét, miközben a felekezetük tagjai, kimondottan szegényesek. Valamint, nem mondhatom azt, hogy anti-keresztény valaki, mert megítéli valamelyik keresztény elöljáró olyan viselkedését, amelyik nem illik bele az össztársadalmi erkölcs megszokott és elfogadható kereteibe. Zsidó vallás esetén pedig, éppúgy nem állíthatom azt, hogy antiszemita valaki, az ilyen irányú ítéletei miatt.
https://www.youtube.com/watch?v=y4daYimARpg
A vallásoktól független emberek pedig, akik Istent illetően hitetlenek, éppolyan tiszteletet érdemelnek, mint ez egyéb valláshoz tartozó népcsoportok. Mert az Istenben való hitetlenségük, az ő valódi személyes hitük. Így a materialista neveltetést kapott emberek is, éppen a hitük szerint élnek. Ameddig azonban, azt olyan módon teszik, hogy közben nem sértenek más hitet képviselő vallásos embereket, addig tiszteletet érdemelnek. A társadalmi erkölcs ugyanis, jogosan várja el azt, hogy tiszteletben tartsuk egymás hitével megvalósult vallását, amíg az nem visel elfogadhatatlan módon erkölcstelen jegyeket. A vallásos emberek feladata pedig, éppen az, hogy a hitüket gyakorolva, olyan példamutató életet éljenek, amely felkelti a nem vallásos emberek, vagy az egyéb vallású emberek, tisztelettel teljes érdeklődését. Hiszen bármelyik vallás, vagy a vallásfüggetlenség, csak addig nyerhet tiszteletet és megbecsülést, ameddig példamutató érték a világunkban. Így az egészséges valláskritika, éppen azt a célt szolgálja, hogy a hívő emberek, még jobban odafigyeljenek arra, hogy a társadalmi életvitelükkel, mindig a hitük alapján képviseljék a vallásukat, tisztességesen.
A példamutatóan erkölcsös életvitel, nem vált ki más emberekből erős vallásai kritikát, hanem egészséges érdeklődéssel párosul. Így a vallások, társadalmunkban kialakult létjogosultságát, éppen az a viselkedési nívó határozza meg, amely alapján a hívő emberek képviselik a vallásukat, a szükségszerű társadalmi tevékenységeik során. Az alkotmányos társadalmi törvényeink ugyanis, éppen a békés egymás mellett élést célozzák meg, és szolgálják akkor is, ha a társadalom alkotmányát, különböző vallású néprétegek alkotják. A szabad vallásgyakorlás lehetősége, egyfajta versenyt jelent a sokféle vallási felekezet között. Mégpedig egy olyan versenyt, amelynek során, a végén csak egyfajta vallás marad, mégpedig az, amelyik tökéletes megvilágosodást eredményez a híveinek.
Szomorú tény az is számomra, hogy a holokauszt tényszerűségét hazánkban, már csak a törvény erejével lehet fenntartani. A holokauszt történelmi tényszerűsége, emberi állításokon alapszik. Ennél fogva, akaratlanul is, relatív az igazságértéke. A relatív igazságokat azonban, állandóan vitatatni, boncolgatni kell, mert az, az igazság fejlődésének az alapja. A törvény azonban, dogmát formál a relatív emberi igazságból. Olyan abszolutizált igazságot, amely csak azért nyerhet állandó, azaz abszolút értéket, mert azt társadalmi törvény védi. Ez alól persze, a holokauszt igazságértéke sem kivétel. E miatt, aki a holokauszt történelmi eseményeit, nem pusztán az egyéni elmondások alapján szeretné megismerni, hanem éppen analitikus módon, ahogy azt például, a bűnügyi nyomozók teszik a filmekben, szigorúan a bizonyítható tényekre támaszkodva, akkor az ő érdeklődése is, az igazság megismerésére irányul. Az olyan elmesélt valóság pedig, amelyik a történelmi eseményekhez valóban hűséges, az analitikus elemzés során is bizonyított valóság marad. Mert a helyesen végzett analitikus elemzés, csupán megerősíteni tudja a történelmi események elmesélt igazságértékeit. Így az én véleményem szerint, nem szükséges, és merő butaság is azokat, a társadalmi törvény erejével fenntartva dogmatizálni.
Amennyiben jogos a holokauszt védelmében hozott társadalmi törvényünk, akkor törvény által kell védenünk, a sötét középkor negatív emlékeit képviselő keresztény gaztettek történelmi tényszerűségeit is. De a nyilvánvaló dolgok érdekében, miért lenne szükséges törvényeket hoznunk. Ma már bárki nyíltan elítélheti a keresztes hadjáratokat, és azok negatív eseményeit, ami szerint, hatszáz évig embereket tüzeltek el, valamilyen aktuális keresztény rágalmazás miatt. Máglyán haltak meg olyan emberek, akik nem voltak hajlandóak felvenni a keresztény vallást, vagy olyan állításokkal jöttek elő, amelyek eltértek a keresztény tanok állításaitól. Így a társadalmi és a tudományos fejlődés teljes elnyomása, tökéletesen elsötétítette a középkort. Társadalmi fejlődést, csak a felvilágosodás hozhatott az emberiség számára.
Ma már, az általános szintű oktatásnak, a jól szervezett tömegkommunikációnak, valamint az internetnek köszönhetően, a világunk felvilágosultabb társadalmi életet élhet. A hírek, pillanatok alatt bejárják a világot. Sajnos a rossz hírek is. A hírek áramlása megállíthatatlan, hiszen a világunk, napok és órák alatt személyesen is bejárható. Kérdés az, hogy az egyenrangúnak elfogadott világvallások közül, melyik lehet az Isten által kiválasztott. Hiszen, szinte minden vallásforma alapja éppen az, hogy valamilyen Isteni kinyilatkozás alapján alakult ki. Így az Istent képviselő abszolút szeretet képes csak arra, hogy irányító szerephez jusson a világunkban. Erőszakkal, csak háborút lehet vezetni.
„Ti közöttetek járok szüntelen. Leszek néktek Istentek, ti pedig lesztek én népeim. Én vagyok a ti Uratok Istentek, ki az Égyiptom földjéből kihoztalak, hogy azoknak rabjai ne volnátok, és a ti nyakatoknak kötelét megoldottam, hogy egyenesen járhatnátok. Ha engemet nem hallgattok, és mind e parancsolatokat nem cselekedénditek; És ha az én rendeléseimet megutáljátok, és ha az én rendeléseimet megutálja a ti lelketek, és minden parancsolataimat nem cselekedénditek, hanem az én szövetségemet felbontjátok: Én is ezt cselekszem veletek: hogy titeket a félelem elfoglaljon, megemésztő dögös betegséggel, és hidegleléssel egybe, melyek a te szemeidet megemészszék és lelkedet gyötörjék: és a ti gabonátokat hijába vessétek a földbe, mert megeszik azt a ti ellenségeitek. És az én megharagudt orczámat fordítom ellenetek, hogy a ti ellenségeitek előtt elhulljatok, és uralkodjanak rajtatok, a kik titeket gyűlölnek; és fussatok mikor senki nem űz is titeket.”
Mózes 3./26./12-17.
Mivel ez a zsidóságot érintő történelmi esemény, jóval az özönvíz után történt, és az Egyiptomból való szabadulást követően, ezért ez az Isteni kijelentés már, Nóé fiainak minden nemzetségére vonatkozott. Isten ugyanis, egyértelműen népeimről beszél. Vagyis, a kiválasztottság, csak egy öncélú próbálkozás, hogy a mai zsidóság, „felsőbbrendű” lehessen, az özönvíz óta kialakult vallásos népek között. Ráadásul, ennek az Isteni kiválasztottságnak ára is van ám. Mégpedig az, hogy az Isteni szeretetszövetséget be kell tartania a zsidóságnak, különben Isten, mindig újra, és újra ellenük fordul. Elsősorban a bálványokat és a szombati napot illetően. Tény, hogy az óta, sokan másképpen hiszünk Istenben, és vannak közöttünk olyanok is, akik egyszerűen hitetlenek lettek Istent illetően.
A kiválasztottság, példamutatást jelent. Egy olyan alapvető erkölcsi hozzáállást, más vallású, vagy éppen a vallásoktól független emberekhez, amelynek során, nyilvánvalóvá válik számukra az, hogy milyen Isteni értékrendet képvisel az adott vallási forma. Így a szeretet Istenét megtestesítő zsidó vallás, feltétlen szeretettel tudja csak képviselni azt az Istenséget, amely kiválasztotta őt, erre a nagyon mély erkölcsi tartalommal bíró társadalmi feladatra. Amíg azonban a zsidóság, a kiválasztottság Bibliai tényét arra használja, hogy más hitű népek felett uralkodjon, addig mindig spirituális sötétségben él, és a holokauszthoz hasonló történelmi események lehetőségét vetíti önmaga elé. Ez is Isten ígérete, mert benne van a Bibliában.
Az antiszemita jelző, Izrael állam társadalmi tevékenységeire, csak akkor használható, ha az kizárólag a zsidó vallás ellen irányul. Minden egyéb esetben, Izrael ellenességről beszélhetünk legfeljebb. Az Izrael ellenesség és a zsidóellenesség legékesebb különbözősége éppen az a tény, hogy a hitükben hűséges zsidó emberek is, mélyen elítélik, azt az erkölcsi nívóval nem jellemezhető cionista, és így erősen soviniszta társadalmi magatartást, amit Izrael állam követ el ma, a békés Palesztin nép ellen. Izrael állam agresszív politikája, kimondhatatlan mértékű terheket aggat, a teljes zsidóság nyakába. Az ellenszenv és a gyűlölet magvai, gyökeret vertek a történelem eseményszerűségei során. Mire ezek beérnek, már nem pusztán Izrael ellenesség, hanem nagyon erős antiszemita jegyeket képviselő zsidógyűlölet lesz belőle. Isten pedig, ma sem ver bottal, ismételten megtalálja a társadalmi szinten megvalósítható módját annak, hogy az Ő választott nyakas népét, megalázza. Isten akarata szerint, a történelmünk állandóan ismétli önmagát. Bár az értelmes ember, tanul a hibáiból, de a gazdasági érdekektől elvakult ostoba emberek pedig, még mindig Isteni útbaigazításra szorulnak. Isten pedig, megtizedeli őket újra, és újra, míg fel nem nőnek végre spirituális szempontból is, ahhoz az ezoterikus feladathoz, amit az Isteni kiválasztottság jelent számukra.
Amikor az ima szerint, arról biztosítjuk Istent, hogy az életünkben, „Legyen meg a Te akaratod.”, és közben a mi saját erkölcstelen akaratunkat erőltetjük, egoista gazdasági érdekekből másokra, akkor az már olyan égbekiáltó ellentmondás, ami még Istennek is „szemet szúr”.
Amikor az Isten megteremtette az értelmes embert, akkor értelemként, éppen Ő maga költözött abba az anyagi testbe. Az értelmes élet leheletét bocsátotta az emberbe. Így az óta Isten, a lélek által bennünk van, és általunk képviselteti magát az anyagi világunkban. Istent szolgálni tehát, éppen azt jelenti, hogy az emberi érdekeket szolgálni, hogy minden lélekkel bíró értelmes ember, eljuthasson végre a spirituális evolúció azon fokára, amelyről egyértelművé válik számára az, hogy közvetlenül Istent képviseli ebben a világban. Az emberi relatív szeretet, csak ilyen módon fokozható, Isten abszolút szeretetévé.
A hitéhez hűségesen ragaszkodni képes igazi zsidóság pedig, Isten kinyilatkozása szerint, alkalmas arra, hogy kiválasztott népként, következetes jó példával, rávezesse a többi népet is arra, hogy az Isteni abszolút szeretet birtokában, Istenemberként élhetünk végre, tökéletes békességben egymás mellett. Ettől nemesebb feladatra, nem is választhatta volna ki Isten a zsidóságot. A kollektív ébredésük érdekében, még igét is biztosított a Bibliában.
„Én mondottam: Istenek vagytok ti és a fenségesnek fiai ti mindnyájan.”
Zsoltárok könyve 82./6./2.
Amíg a zsidóság, az erkölcstelen társadalmi törekvéseit, az antiszemitizmus visszhangjának köntösével álcázza tudatosan, addig biztos az, hogy nem egy tökéletesen megvilágosodott egységes nép Isteni céljait követik, amiről a kiválasztottságuk szól. Ameddig a vallási hátteret bitorló gazdasági érdekeltségeik, megalázzák más népek embereit is, addig az Isteni kiválasztottság, csak egy túlharsogott kofalárma marad. Mert minden megalázott ember lelke által, Isten megalázottsága vetít árnyékot, a kiválasztott zsidóságra.
Az emberi test, Isten temploma, mert a lélek lakik benne, és értelmes módon élteti. Mi azonban, a megaláztatások által, börtönt formálunk Isten számára, egymás anyagi testéből. Pedig, Isten országa csak akkor jöhet el számunkra, ha mindannyian templomként tiszteljük egymásban Istent. Isten halhatatlan és örök. Mindig gondoskodik arról, hogy a spirituális felvilágosultságunk hiányából adódó társadalmi konfliktusaink során, maradjon annyi túlélő, akik által még átörökíthető az Isteni terv. Ami alapján, Isten országát nekünk, saját magunknak, megnyilvánult Isteneknek kell megteremtenünk itt a Földön, különben újra, és újra „beledöglünk”. Minden értelmes vallás arról a szeretettel teljes végső megoldásról beszél, amelyben az emberiség, békességben élhet végre. A szeretet, Isten akarata bennünk. Nincs más dolgunk az életben, csak feltétel nélkül követni a lelkünk, szeretetre irányuló törekvéseit. Ha kell, a józanészként megismert, relatív egoista szellemi akaratunk ellenében is.
Ma az emberiség, még mindig csak relatív, szellemi szeretetben él. A szeretetet biztosító lelki érzéseinket, a szellemi szinten korlátozott ünnepeink meghitt pillanataira korlátozzuk. Pedig, az Isteni abszolút szeretet, nem más, mint ezeknek az igazán meghitt pillanatainknak a kiterjesztése, az egész életünkre. Amikor a pozitív értékeket képviselő gondolataink és tetteink miatt, minden megítélhető életpillanatunk, meghitté válhat végre, ünnepivé, mert az Isteni abszolút szeretet tölti ki. Szeretet nélkül, vagy csupán relatív szeretet által, nagyon sok emberben, a rejtőzködő Isteni mivoltot alázzuk meg.
A megvilágosodás általában egyéni lehetőség, mert minden ember sajátságos életút alapján változik a spirituális fejlődése folyamatában. Kollektív megvilágosodást, csak olyan nép élhet át, amelyik a hitében is kollektív, azaz egységes tud maradni. Isten ezt a csodálatos egységet, a zsidóságban látta meg, és ez lett az ő kiválasztottságuk alapja. Kérdés az, hogy felnőnek-e végre, az Isten által kijelölt spirituális életfeladathoz? Hogy Istenhez vezetik-e a többi népeket, tökéletesen jó példamutatással?
Matécz Zoltán
2013.03.24.
matecz.zoltan@gmail.com
