Új világrend.
Ez egy nagyon érdekes kifejezés. Hiszen a világunk tagállamai, sajátságos rend alapján élnek társadalmi életet ma is. Mi például, egy kezdődő kapitalista rend alapján működő, demokratikus államot képviselünk. A szocializmus tapasztalataiból kifejlődött kapitalizmust valósítjuk meg éppen. Az új világrend fogalma azonban, éppen ezeket a sajátságos társadalmi minőségeket kívánja felülírni. Hogy a szuverén államok, egy közös irányítás alatt, teljesen egységessé váljanak. Ez ma még, csak egy háttérhatalmi törekvés, amelynek nyilvánvalóan az a célja, hogy az önrendelkezést jelentő szuverinitását, minden tagállam elveszítse.
Olyan dolog ez, mint amikor a szocialista rendszerben élve, minden iskolás gyermeknek, azonos színű és formájú köpenyt kellett viselnie. Vagy ahogy a kisdobos és úttörő szervezetekben, egyforma ruhákba uniformizáltak bennünket. Amelyben a külső megjelenési formáink, teljesen elveszítették az egyéni stílusjegyeinket. Miközben azt tanították, hogy legyünk mindannyian olyan különböző egyéniségek, akik a társadalmi élet valamilyen posztján, képesek lesznek majd kitűnni a többiek közül. Ezért, csak a kitüntetésekkel lehetett megkülönböztetni az egyenruháinkat. Jó kis ellentmondás, nem igaz?
Hát egy egységesen új világrendben, hasonló szintű, jó kis ellentmondások fogják tarkítani az életünket. Hogyan lehet egységes, a fekete bőrű ember, a fehér bőrűvel, vagy a sárgával? Hogyan lehet egységes a különböző kultúrákat képviselő emberiség? Hogyan lehet egységes, a különböző vallási irányzatokhoz tarozó emberiség? Hogyan lehet egységes, a különböző politikai irányzatú emberiség? Hogyan lehet egységes, a különböző gazdasági szinten élő emberiség? Ez erőszak nélkül nem valósítható meg. Az pedig, csak diktatórikus lehet. Így az új világrendet, egy óriási „világrendetlenség” előzi meg, és teszi lehetetlenné.
Az új világrendet képviselő rendszer alapja is a rend, amely igényli a szeretetet. Márpedig a diktatórikus „rendszerben”, nincsen szeretet, csak erőszak. Ezért diktálja reánk erőszakos módon, a világméretű egysége kényszerét. Ha szépen nem megy, hát valamilyen szintű erőszak alkalmazásával. Testi, lelki, vagy szellemi erőszakkal. Csak úgy lehet belőle ”új világrend”, ha már a diktátor elképzelése, egységesen megvalósul.
A nagyarányú különbözőségünk azonban, természetes ellenállást vált majd ki a tagállamokból, és az azokban élő különböző kultúrájú néprétegekből. A háttérhatalmi diktatúrának ez persze, nem fog tetszeni, mert minél tovább tart az egységesítési programjuk, annál több pénzt fog felemészteni. Ezért már most, jó előre kialakítottak olyan koncentrációs „átnevelő” táborokat, amelyekbe az ellenállásra képes családokat lehet elkülöníteni. Ezek olyan táborok, amelyekből nem valószínű, hogy van kiút. Hiszen a hátterében, családi koporsókat is tárolnak, igen nagy mennyiségben.
https://www.youtube.com/watch?v=doQbjQnpRvg
https://www.youtube.com/watch?v=e9ZhD13mhvs
https://www.youtube.com/watch?v=YL4TbqRBe8U
https://www.youtube.com/watch?v=_Fn0v0VX3wM
https://www.youtube.com/watch?v=ZM0AABhrpK0
https://www.youtube.com/watch?v=tjXEKcJZBiw
Új világrend címszó alatt, egyre több olyan film található a You Tube videó-megosztón, amelyek a felszínre került tények alapján, megpróbálnak rávilágítani a háttérhatalmi törekvések komolyságára. Ezeket a táborokat, és a hozzájuk tartozó „kellékeket”, már megvalósították. Nagy részét, éppen a mi pénzünkből. A valóságunk részét képezik akkor is, ha nem akarunk róluk tudomást venni. Mert kellemetlen számunkra. De szerintem, hatásosan védekezni, csak a kellőképpen felkészült emberek tudnak majd. Ezért, időben kell megszereznünk a reális védekezéshez szükséges képességeket. Mert a homokba dugott fej, sohasem volt igazi megoldás eddig sem.
Egy igazán tisztességes új világrend tervét, már jó előre megfelelően propagálná minden kormány. Felkészítené az embereket a várható változások előnyeire és hátrányaira. Figyelembe véve az érintettek demokratikus álláspontjait is. De egy olyan új világrend, amelyiknek a tárgyi feltételei már eleve biztosítottak, és mégsem lett a népi közösség tájékoztatva arról, hanem éppen ellenkezőleg, minden nyilvánvalóan arra utaló jelet módszeresen rejtenek és letagadnak, nem lehet tisztességes. Ez számunkra azért is olyan szomorú, mert egy ilyen nagyszabású terv, amelynek az anyagi, területi, gazdasági, és politikai eszközigénye ilyen nagymértékű, nem jöhet létre, a hatályos kormányok tudta és beleegyezése nélkül.
Így nyilvánvaló az, hogy a szabadságjogainkat biztosító demokráciánk bizalmi állásait betöltő politikai vezetőink, egytől-egyig csalók. Akik éppen bennünket csalnak meg, akiket szolgálnak. Még a hallgatásukkal is. Természetesen beleértve a hírügynökségeket is, akik szemérmesen, szintén hallgatnak, ezekről a nem mindennapi eseményekről. Így továbbra is reánk erőltetik a demokráciát, miközben ők maguk, a demokrácia esküdt ellenségei. Így nem igazán szerencsés számunkra, ez a kialakult hamisdemokrácia. Így a demokráciánkat megújítani, csak a közvetlen képviseletet jelentő, számítógépes módon megoldott, elektronikus demokráciával lehet, és a hírügynökségeink hatásköreinek a teljes felszabadításával. Az újságírói szabadság megvalósításával. Mert ma még, szinte minden hírportál, valamilyen politikai érdek alapján közvetíti felénk, az elterelő értékű bulvárhíreket. Tartalmas, szabad gondolatokat, ritkán képviselnek az újságírói jelentések.
Az állami titkosítások teljes feloldása is időszerű lett. Egy demokratikus államban, nem lehet titok semmi sem. Éppen előttünk nem. Mert a titkosítások, valójában azt jelentik számomra, hogy nem vagyunk kellőképpen tájékoztatva. Így a demokratikus választásaink során, nem tudunk megfelelő döntéseket hozni a szavazatainkkal. Ráadásul, a titkosítások nagy része, valamilyen társadalomellenes politika bűncselekményét palástolja. Márpedig a mentelmi jog, a bűncselekmények gyanúja esetén is, azonnal feloldódik egy demokratikus államban. Ez a titkosítások idejének lejártakor derül csak ki, amikor azok már, érdektelen eseményekké váltak. Addig azonban, hamis illúziókban tartanak bennünket. A szakképzett újságírók feladata pedig, éppen az lenne, hogy semmi se legyen titok, a demokráciában élő néprétegek előtt.
Akik ugyanis, a mi „érdekünkben” titokban tevékenykednek, azok nem lehetnek tisztességesek. Mert a kormányzati szerveinknek, éppen a mi tudtunk és beleegyezéseink alapján kell szolgálni a társadalmunkat. Ahol minden titokban végrehajtott meglepetés, éppen a felelős kormányzatot terheli. A demokráciában ugyanis, minden meglepetés, ellentétes a nép önszerveződésére képes szabad akaratával. Amikor a kormányunk, és az alájuk tartozó önkormányzataink, nem a demokratikusan elfogadott alapelvek szerint tevékenykednek, akkor nem a néphatalom érdekeit tartják szem előtt, hanem valamilyen gazdasági háttérhatalom törekvéseit. Az pedig, természetesen tisztességtelen dolog, a demokráciát biztosító köznép előtt. Még akkor is, ha jóindulatúnak látszik is a tevékenység.
Semmi kifogásom sincsen egy új világrend kialakítása ellen, ha azt mi magunk, az alkotmányos jogainkkal élő emberek tervezzük meg és hajtjuk végre. Mégpedig, a demokratikus megegyezés alapelvei alapján. De a most tervezett és megvalósulásra váró új világrendet, nem mi terveztük, és nem is mi valósítjuk meg. Így nagyon valószínű az, hogy nem is a mi érdekeinket fogja szolgálni. Ezért új világrend kialakításáról, a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül, nincsen joga tevékenykedni, egyetlen demokratikusan választott politikai vezetőnknek sem. Az a demokráciánk megerőszakolása lenne. Demokratikus rendszerben élve, mi magunk vesszük a vállunkra a vállalt terheinket. Nem pedig, egy háttérhatalmi törekvés által meghatározott terhek cipelésére szerződtünk. Ilyen bekezdési pont az alkotmányunkban, azaz a társadalmi szerződésünkben, nincs.
A demokráciában élő ember, önrendelkezési joggal él. Illetve, a társadalmi közegyezségen alapuló törvények határozzák meg a kötelezettségeinket. Minden más szabály, ami kívülről érkezik, ellenünk fejti ki a hatását. Még akkor is, ha azt történetesen, a képviselőtestületünk határozta meg. Mert ők is csak emberek, és a személyes érdekeik alapján hoznak döntéseket. Ideje tehát, visszatérni a demokrácia alapjaihoz.
Az ókori Görögországban, a városállamok korai demokratikus rendszereiben, minden polgár saját maga képviselte az önös érdekeit. Olyan törvényerejű kompromisszumokra jutottak, amelyek polgári egyenjogúságot biztosítottak számukra. Ez ma is megoldható, a számítógépes korszakban. Mégpedig az internet segítségével. Így feleslegessé válna, a nagy létszámú és gigantikus költségeket felemésztő képviselői testület fenntartása. Minden törvénytervezetet, nyílt szavazás által közvetlenül, a regisztrált állampolgárok szavazhatnának meg, vagy vethetnének el. Hasonlóan a Svájcban elfogadott mintára. Így teljesen felesleges lenne, a televízió riporterei által már régen nem mutatható, üres parlamentre bízni a sorsunk alakulását.
A demokráciára, mindaddig szükségünk van, ameddig szellemi szinten irányított elméjű emberek vagyunk. Mert a szellemi szintű egoizmusunknak, éppen az a fontos, hogy a közösen értelmezhető érdekeink, egységesek legyenek. Ugyanolyan jogok és kötelezettségek alapján biztosítsanak számunkra elfogadható társadalmi egyenjogúságot. A szellemi ember ugyanis, mindig ura az érdekeinek. Az elméjét ugyanis, mindig az érdekeiben meghatározott egoista gondolatai uralják.
A lelki szinten irányított elméjű ember pedig, függetlenné tud válni az érdekeitől, mert a teremtésre képes tudatával, uralni tudja az anyagi minőségeket. Aki ugyanis, a teremtésre képes tudatos elméjével, előre meg tudja határozni, a felé ható anyagi minőségek eseményszerűségeit, abban az emberben, az egoizmus polarizálódik. A szellemi szintű egót, felváltja a lelki szintű ego, amely a teremtés igényeire és tényszerűségeire fókuszálja az emberi elmét. Aki képes teremteni, azaz uralni az anyagi minőségek megtapasztalható eseményszerűségeit, mindig boldog ember. Mert a teremtés által, minden vágya megvalósítható azonnal, mindenféle anyagi befektetés nélkül is. Pusztán a tudatosan irányított szabad akaratával.
Amikor vágy ébred, akkor az azonnal megvalósítható. Így nem feszíti az elmét a remény, hogy milyen módon alakulnak majd ki, a vágy teljesülésének a relatív előfeltételei. A teremtőképes emberi elmét ugyanis, a bizonyosság uralja. Az a biztos tudat, hogy minden úgy történik, ahogy azt ő előre meghatározza. A tőle független események, éppúgy érik a teremtőképességgel rendelkező spirituális embert is, viszont ő, bármikor átrendezheti azokat tudatosan. Pusztán a szabad akaratával.
Egy lehetséges új világrendnek, csak az ilyen spirituálisan fejlett elmével rendelkező, teremtőképes emberek lehetnek a kialakítójuk. Mert az már, minden szellemi egoizmustól mentes. Így egy új világrendnek, lelki egoizmusra kell épülnie. Amelyben az emberek társadalma úgy alakul, hogy nem egymáson élősködünk szellemi módon, hanem egymásért élünk, a teremtésre képes lelki adottságainkat hasznosítva. Amelyben az egyéni szabad akaratunkat, a teremtés képessége hatja át, és szolgálja az emberi közösségünk érdekeit. Mert az emberi értelem maximalista, mindig a tökéletességre törekszik. Viszont, sohasem lehet tökéletes egy olyan társadalmi rendszer, amely a hiányokról és a nélkülözésekről szól.
A mai társadalmunk, tökéletesen kifejlesztette a jóléttel párhuzamosan, az éhezés és a nyomor minden lehetséges formáját. A folyamatos elszegényedés, és a megszaporodó hontalanná válás lehetősége, árnyékként lebeg a kiszolgáltatott munkabíró emberek felett is. Az életünknek ezt a társadalmi árnyoldalát, a hozzá nem értő politikai vezetőinknek köszönhetjük. Mert az emberi „selejt”, társadalmi szinten fenntartott politikai dilettantizmus eredménye. Hiszen, éppen a politikusainknak kellene az ország gazdasági lehetőségeit úgy irányítani szakszerűen, hogy benne a szegénység és a nyomor minden lehetséges formája feloldódjon. A szakszerűtlenség pedig, éppen oda vezet, ahol éppen most tartunk.
Az új világrend valósága egy verseny. A szellemi szinten élő gazdasági elit, és a spirituális módon fejlett lelki elit között. Ezért, nem a gyakorlatilag megvalósított ellenállást látom a reális megoldásnak, hanem az egyéni spirituális fejlődést. Mert minél többen ébredünk tudatára annak, hogy bennünk a teremtő Isten él a lélek által, annál többen válhatunk, közel egy időben, tudatos teremtőkké. A társadalom szellemi irányítása relatív, így bármilyen eszmei formát felvehet. Viszont a lelki irányítás csak egyféle módon valósulhat meg, mégpedig abszolút lehetőségeket biztosítva az anyagi minőségek felett. Kérdés csak az, hogy hogyan valósítható ez meg?
A dolog nem olyan bonyolult. Spirituális szinten, azaz lelki vonatkozásban kell csupán változnunk. Hogy az elménket, ne a múltba és a jövőbe irányuló szellemi gondolataink irányítsák, hanem a jelen gondolatai. Mert a lelki erőink, mint egyéni érzések, csak a jelenben aktivizálhatóak. Ez a spiritualitásunk alapja. A szellemi múltba és jövőbe irányuló lelki erőhatásaink, rendre célt tévesztenek, azaz hatástalanok. Mert az érzéseink, mint lelki erőhatások, csak itt és most lehetnek aktívak. Mint minden más rendes fizikai erőhatás. Ezért, szellemi szinten, folyamatosan figyelnünk kell a jelen eseményeire, hogy azokban mindenkor jelen legyünk lelkileg is. Mivel, csak akkor képes az ember lelki erőket irányítani egy cél felé, ha tudatosan is jelen van az eseményekben.
Ahhoz, hogy folyamatosan a lelki jelenlétben tudjunk tartózkodni, arra van szükségünk, hogy olyan testi eseményszerségünkre fordítsuk az elménk figyelmét, amelyik mindig a jelenben zajlik. Ilyen például, a folytonos pislogásunk, az állandó szívverésünk, vagy éppen a légzésünk. Amíg ezekre az életeseményeinkre fókuszáljuk az elménk figyelmét, addig meditatív állapotban vagyunk. Vagyis, a szellemi gondolataink, a lelki jelenlétünk állapotában vannak. Ahol a szellem gondolataink nem vonják el a figyelmünket a múlt és a jövő eseményei felé. Ez a tudati állapot irányítható. Így például, a légzésünk ütemét figyelve, valamilyen szervi problémánkra irányítjuk a lelkünk pozitív érzéseit. Mintha bevilágítanánk vele a kérdéses testterületet. Így a pozitív lelki érzéseink, pozitív változást képesek előidézni a kérdéses testterületen. Azaz, meditatív módon, bárki meggyógyíthatja önmagát, ha megtanulja a lelki érzéseit, a jelenben irányítani. Miközben figyelünk a légzésünk állandó ütemére. Mert a jelenben tartott szellemi gondolat, képes párosulni a jelen lelki érzéseivel, egy közösen meghatásozott cél érdekében. Ez a teremtőképességünk alapja.
Aki megtanulta azt, hogy hogyan maradjon a légzése figyelésén keresztül a lelki jelenlétben, annak számára már egyszerűbb a teremtés feladata. A légzésre fordított figyelmét ugyanis, egyszerűen fel kell cserélni, az éppen történő eseményekre való koncentrálásra. A lelki érzéseinket, ilyenkor az éppen zajló eseményekre fókuszálhatjuk. Minden szellemi ítéletalkotás nélkül. Egyszerűen csak figyeljünk, és irányítsuk a pozitív lelki érzéseinket a megfigyelt eseményre. Vagyis, élvezzük az események élményeit. Amennyiben hibásnak vagy hiányosnak érezzük a történést, akkor lehetőségünk van, annak a jobbá és hiánytalanabbá való elképzelésére.
A képzeletalkotás ugyanis, az elménk jelenében zajlik. Itt és most. Ahol a szellemi gondolatok által kialakított reális kép, képes a pozitív lelki érzéseinkkel, egy közös cél érdekében párosulni. Ezért hívják a képzeletet, Isten teremtő műhelyének az ezoterikus tanok. A szellemi gondolatok ugyanis, csak informatív értékeket képviselnek. Ezzel szemben, a lelki érzéseink, az életenergiánkból merített életerő impulzusokat valósítják meg. Együtt pedig, céltudatos mentális hatásmechanizmus jön létre, ami azonos a tudatos teremtéssel. Az emberi agy ugyanis, mindig az elménk tudatossági szintjén rezeg.
Ez a rezgési szint, a lelki érzéseink aktivizálása révén, erősen fokozható. Az elektromos agyi rezgéseink, mágneses hullámokat alakítanak ki az Univerzum szubjektív alaphalmaza számára. Amelyben az információt a mágneses hullámhossz képviseli, míg az energiát, a mágneses frekvencia. Így az Univerzum terében, rezonál a kivetített gondolatunk, mégpedig az azonos hullámhosszúságot képviselő, de jóval nagyobb energiájú mágneses hullámokkal. Azokat ez által, az induktív teremtés folyamatára bírja. Mert az elektromos anyagi minőségek eseményszerűségei, induktív módon befolyásolhatóak, a mágneses hullámok révén. A hangsúly tehát, a mágneses agyi hullám tudatos kivetítésén van.
Erre való az ima. Az igazi ima ugyanis, nem azt jelenti, hogy hamar eldarálunk egy betanult vallásos szöveget és kész, hanem éppen azt, hogy tudatosan kialakítunk az elménkben egy olyan mentális képet a jelenben, amelyiknek a megvalósulása örömöt okozhat nekünk, vagy valakinek a szeretteink körében. Majd ahogy ennek a vágyott állapotról szóló mentális képnek az alakja formálódik, tökéletesedik az elménkben, annak arányában szabadul fel a lelkünkből, egyre több pozitív érzéseket biztosító lelki erő. Ezek az érzések, beépülnek a mentális képünkbe, amellyel a vágyott valóságot elképzeltük. Amikor már határozottan látjuk a mentális képet és érezzük a kellemes érzéseinket, akkor mondjuk ki azt határozottan, hogy „ÁMEN”. Azaz. „ÍGY AKAROM”.
Ennyi a spirituális élet lényege. Aki ezt állandóan meg tudja tenni szeretettel, máris a lelke által benne élő teremtő életét éli. Az „ÁMEN” kifejezéssel pedig, az Isteni minőségünk hoz felelős határozatot, a várható anyagi események felől. Amelyeket a precíz részletességgel kialakított reális elképzeléseinkbe integráltunk.
Így a spirituális, azaz lelki szinten fejlett emberek, akik képesek arra, hogy az elméjükkel induktív módon uralják az anyagi minőségek alakulását, egy új, szelídebb világrend kialakulását fogják eredményezni, akaratuk ellenére is. Egy követésre méltó rend alakul ki a világunkban. Amelyben már közvetlenül Isten él, az értelmes emberek anyagi szintű spirituális létezésein keresztül.
A szellemi szinten manipulálható világrendek ellen, nem is érdemes küzdeni, mert az erőszakkal szemben meglehet, hogy nincsen esélyünk. Csak a szellemi szinten irányított elméjű emberek fognak ellenállni a várható társadalmi változásnak. A lelki szinten irányított elméjű, spirituálisan fejlett ember számára, ez az újnak értelmezett világrendbéli változás sem lesz nagy meglepetés. Csak az emberi szellemi egoizmusa formálódik általa. Lelki változást nem eredményez.
Isten országa, csak olyan módon valósul meg az életünkben, ha hagyjuk, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk érvényre jusson. Mégpedig a spirituális fejlődésünk révén, a teremtőképességünk tudatos kifejlesztése által. Amikor az anyagi minőségek eseményszerű alakulása, már nem korlátoz bennünket, hanem éppen ellenkezőleg, tudatos teremtésre inspirál. A tudatos teremtőképességünk kifejlődése ugyanis, az Isteni önazonosságunk ékes bizonyítéka. Az a tény, hogy az Isteni minőségünket biztosító lelkünk, tudatosan is Isten létezését éli a teremtés által. Amelyben, egy folyamatosan megújuló világ valósága alakul ki, mégpedig nagy rendben. Ez nem utópia, mert nem az egoista, szellemi szinten kialakítható új világrendről szól.
Matécz Zoltán
2014.01.19.
matecz.zoltan@gmail.com
