Kiválasztott nép.
A kiválasztottság, nem jelent objektív mércével meghatározható értékbeli előnyöket, a többi vallásformával szemben, hanem éppen ellenkezőleg, olyan mentális kötelezettséget takar, amely komoly felelőséggel jár, az anyagi valóságban. Éppen a többi vallásformával szemben. Mert a szeretet Istenét, csak szeretettel lehet szolgálni. Hiszen, amikor bátran kijelentjük azt, hogy a lélek által Isteni minőség éltet bennünket, akkor ez alatt, éppen azt kell érteni, hogy a szeretet csírája bennünk van, mert Isten belénk ültette azt. Éppen azért, hogy rajtunk keresztül éljen, ebben az objektív anyagi valóságban. Ahol gyakorlati tapasztalatot lehet szerezni, az elméleti ismeretekről.
Vagyis, a mágneses információk által közvetített elméleti ismeretek, az elektromos anyagi valóságban válnak, visszaigazolható módon, megtapasztalható tudássá. Így az elmélet, visszaigazolt tudássá válik, a mindennapi gyakorlataink által. Következésképpen, Isten rajtunk keresztül él. Mert az Univerzum abszolút intelligenciája, ilyen módon válik a mi személyes intelligenciánkká. Nem azért vagyunk intelligensek, mert kifejlesztettük magunkban azt a mentális képességet, hanem azért vagyunk képesek rá, mert az intelligens Isten él rajtunk keresztül, anyagi szintű életet. Mivel a mágneses szinten élő Isten, elektromos anyagi megnyilvánulásai vagyunk.
Isten, a zsidóságot kiválasztotta, és nagy néppé, azaz nagy gojjá alakította. Szándékosan nem biztosított számukra konkrét módon meghatározott lakóhelyet, ahol nagy nemzetté kovácsolódhatnának, mert a nemzeti hovatartozás, sohasem szerepelt Isten terveiben. Éppen azt akarta, hogy a zsidóság, ne legyen megkötve, egy adott nemzetiség érdekében kivívott ország területén sem, hanem az egész Föld felszínén képviseljék azt a csodálatos szeretetet, ami által Istent képviselhetik, itt a földi életükben. Ezt a programot, a hitéhez hű zsidóság, többé-kevésbé meg is tartja. A világi zsidóság azonban, a nemzeti hovatartozásuk érdekében, leigázza a Biblia által emlegetett Földterületeken élőket, és gátlástalan módon visszaél a katonai erőfölényével. Ez az átkos cselekmény azonban, az egész zsidó nép bűne marad. Isten pedig, megint nem fogja jó szemmel nézni, a szeretet nélkül végrehajtott erőszakos cselekedeteiket. Főképpen pedig, azt nem, hogy a gojként, azaz népként kiválasztott érzelmi embercsoportja, nemzeti érdekeltséget követ. A népet jelentő gojságát tagadva gojimként, azaz nemzetként kíván élni, Isten akarata ellenére.
Goj = Nép Gojim = Nemzet
Sábeszgoj = Szombati „zsidó”. A zsidó nép, szombati napra befogadott, tiszteletbeli tagja. Vagyis, a zsidókat szombaton segítő, jobban mondva helyettesítő, nem zsidó vallású személy. Ennél fogva, hétköznap nem tartozik a zsidó gojhoz közvetlenül. Csak a szombati napra érvényes a gojsága. Ezért sábeszgoj a megnevezése. Ők beleolvadnak a zsidó nép intim szféráját képező magánéletükbe. Ezért bizalmi szinten, éppolyan módon a gojhoz, vagyis a zsidó néphez tartoznak kisebbségként, mint a zsidó vallású többség. Így a zsidó goj közösséget, éppúgy alkotják a zsidó vallású emberek, mint az őket szombaton segíteni és kiszolgálni képes nem zsidó vallásúak. Mint szombati zsidók vagyis, a sábeszgojok. Ennél fogva, a teljes gojnak, azaz a teljes zsidó népnek, éppolyan nélkülözhetetlen egyéniségei.
Amikor tehát, a világi zsidók, szidalmazzák, átkozzák, és minden rosszat kívánnak a gojoknak, akkor valójában, a saját gojságuknak ártanak. Akiket Isten nagy gojjá vagyis, nagy néppé teremtett. Az igazi hívő zsidók, nem szidják a gojokat. Még akkor sem, ha ugyanúgy értelmezik is a dolgot, mint a világi zsidók. Mert tudják, hogy szombati napokon, a nem zsidó származású emberek nélkül, nem tudnák gyakorolni a hitüket. Csorbát szenvedne a hitük. Hiszen az Isten által elrendelt pihenőnapjukon, saját maguknak is dolgozniuk kellene, hogy ellássák önmagukat és a szeretteiket.
Ahogy a szeretetet képviselő áldás, visszaszáll az áldást osztó személyre, úgy a negatív átok is automatikusan visszahat. Mert minden erővel szemben, hasonló mértékű ellenhatás alakul ki. Ez a természet egyik legelemibb alaptörvénye. Éppúgy igaz a lelki erőhatásokra, mint minden egyéb fizikai síkon meghatározható mechanikai erőhatásokra. Hiszen az érzelmeink, lelki erőhatásokként, éppúgy az Univerzum energiájával szemben egyenlítődnek ki, mint más egyéb fizikai erőhatás. Éppen azzal az intelligens energiahatással szemben, amelyiket Istennek nevezi az idealista filozófia. Így a zsidók Istenét is, ez az intelligens energia képviseli az Univerzumban.
Mitől intelligens? Hát attól, hogy az Univerzum mágneses alaphalmazában, mágneses hullámként, terjed az energia és az információ, így együttesen. A mágneses hullámhossz képviseli az információt, míg a mágneses frekvencia, az energiát. Így a mágneses hullámhosszok által közvetített információk, az abszolút szellemet képviselik, míg a mágneses frekvenciák által közvetített energiák, az abszolút lelket. Ezeket az abszolút jellegeket nevezi az idealista filozófia Szenteknek. Azaz tisztáknak. Így a mágneses hullámhosszak a Szent szellemet képviselik, míg a mágneses frekvenciák, a Szent lelket. Ez a tökéletességet képviselő Szent szellem és Szent lélek, ez választotta ki a zsidóságot, egy csodálatosan szép ezoterikus feladatra. Ahhoz azonban, hogy teljesíteni tudják az ezoterikus küldetésüket a Földön, először meg kell érteniük azt.
Ez az ezoterikus feladat nem más, mint az a példamutatás, amelynek során, az emberiség spirituális fejlődése létrejöhet. Az pedig, éppen arról szól, hogy a spiritusz, azaz az Isteni eredetű lélek, tökéletesen uralja az elménket. Mert az értelmes ember, tudatosan háttérbe szorítja, a múltban és a jövőben kalandozó szellemi gondolatait, a jelenben uralkodni képes lelki érzések érdekében. Így a szellemi gondolatainknak, csupán az a feladat jut osztályrészül, hogy folyton meghatározzák a jelenben aktív érzéseink értelmes céljait. Az ilyen ember, lelki emberré válik, aki lélek által benne élő Isten érzelmi szintű akaratát követi. Mindig a jelenben él, és ilyen módon, uralja az anyagi minőségeket. Ezért a birtoklási vággyal teljes szellemi egoizmusa, lelki egoizmussá formálódik, amely a teremtési vággyal azonosítható.
Mivel a lelki ember Istent élteti itt a Földön, ezért az Isteni adottságai is felszínre kerülnek. Az Ilyen emberek, már nem kiszolgáltatottjai az anyagi minőségeknek, hanem az urai azoknak. Mert felesleges birtokolni és őrizgetni azt, amit Istenként, bármikor megteremthet a lelki ember. Így a spirituális szinten fejlett lelki ember, Isten életét éli. Az Isteni adottságok tökéletes birtokában.
A zsidó nép, mint Isten kiválasztott goja, alkalmas arra, hogy spirituális szinten fejlődjön, mert a szellemi szinten irányított hitükben, talán ők a legegységesebb még ma is. Persze, nem a világivá vált zsidóságot értem ez alatt, hanem a hitében hűséges, mélyen vallásos zsidóságot. Amint el tudnak rugaszkodni attól az ősinek mondható elképzeléstől, hogy Isten, csak rajtuk kívül élő entitás. Hiszen az ő Bibliájukban is meg van írva több helyen, hogy Isten az emberben él. Az emberi test, Isten temploma. Ezért bármilyen szinten megrontani az emberi testet, Isten elleni bűn. Amikor egy ember lelke szenved, és kénytelen negatív érzelmekkel cselekedni, akkor az már, Isten szenvedését jelenti. Ha ezt a tényt nem látja be valaki, akkor az olyan dolog, mint amikor, nem látja a fától az erdőt.
Amíg az elménket, az egoizmusunkat szolgálni képes szellemi gondolataink uralják, addig mindig valamilyen egyéni érdeket szolgálunk a közösségi érdekekkel szemben. Azaz élősködünk. Amint azonban, a spirituális fejlődés eredményes lesz az életünkben, ez az egoizmusunk megreformálódik, és lelki egoizmussá válik. Amely a birtoklási vágy helyett, a teremtési vágyban leli meg az örömök egyedüli forrását. Így a világ anyagi valósága, sokkal szebbé és jobbá képzelhető, és a reális képzelet által, szükség szerint átalakítható. Ezért a lelki embernek, már az a spirituális feladata, hogy aktív társadalmi életét élve, mindig észrevegye az aktuális szükségeket, és az aktív teremtőképessége által, megszüntesse a hibákat és a hiányosságokat. Így a teremtés által, a másoknak okozott örömök alapján nyeri el a lelki boldogságot. Az Isten által megnyilvánított emberi egységben ugyanis, csak az egység érdekeit szolgálva lehet bárki is tökéletesen boldog.
Az Isteni kiválasztottság, csak erről szólhat. Minden egyéb elképzelésben, az emberi szellem birtoklási vágyát szolgáló egoizmus játssza a fő szerepet. Tönkretéve azt az Isteni egységet, amit emberiségnek nevezhetünk. Mert ahogy minden egyéni emberben, Isten él a lélek által, úgy a teljes emberiségben, a kollektív lélek révén, Isten sokféle nyilvánult meg. Ezért, minden ember fontos, hiszen minden emberi lélek, ezt a kollektív lelkiséget képes befolyásolni, az egyéni érzelmeivel. De szellemi emberekként, ezt a kollektív lelkiséget csorbítjuk továbbra is, amíg az egyéni lelkek elégedetlenségét idézzük elő. Nem az a cél, hogy egymáson uralkodjunk, szellemi emberekként, hanem éppen az, hogy lelkivé vált spirituális emberekként, uraljuk az egész Föld, embertől eltérő bioszféráját. Értelmesen és intelligens módon, gazdálkodjunk benne. Mert az nem más, mint az Édenkert, amit Isten nekünk teremtett. Az Éden ugyanis, éppúgy elveszett számunkra, mint Isten, amikor önmagunkon kívül kezdtük el keresni. Ahogy megtaláljuk önmagunkban Istent, a Föld bioszférája, ismét Édenné válik számunkra. Nagyon remélem, hogy ezt azok is megértik végre, akiket erre a csodás feladatra, Isten már nagyon régen kiválasztott.
Matécz Zoltán
2014.03.16.
matecz.zoltan@gmail.com
