Ki mint vet, …
Ki mint vet, úgy arat. Mondja az ősrégi jó magyar közmondás. Ahol az ismert agrártevékenységgel magyarázza azt, hogy a szavaink és tetteink által, olyan társadalmi kölcsönhatásokban veszünk részt, amelyek a lelki érzéseink minőségei szerint hatnak vissza reánk. Így egyáltalán nem mindegy az, hogy mit gondolunk, mondunk, vagy mit teszünk. Hiszen ezekhez a szellemi szinten irányított tevékenységeinkhez, lelki érzések társulnak az elménkben.
Alapvetően, a szellemi gondolataink minőségei határozzák meg azt, hogy a szavainkat és a tetteinket, milyen polaritású és erősségű lelki érzésekkel aktivizáljuk az elménkben. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulhatnak csak az elménkben. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink, kizárólag negatív lelki érzések aktivizálására alkalmasak. Így azt is mondhatjuk, hogy a szellemi gondolatainkkal „vetünk”, és a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink képviselik a mentális folyamatban, a mentális „vetőmagok” szerepét.
Ahogyan az elvetett gabonaszem megsokszorozódik a kifejlődött kalászban, úgy az általunk vetett lelki érzéseink is, a saját minőségüknek megfelelő termést hoznak az életünkben. Vagyis, megerősödve, megsokszorozódva térnek vissza hozzánk, a hiteink alapján elvetett lelki érzéseink. A polaritásuknak megfelelően. Így a negatív lelki érzéseink, sok negatív életeseményt fognak eredményezni, míg a pozitív lelki érzéseink, nagyon sok örömöt.
Ezért, a kellemes szellemi gondolatainkhoz csatolt pozitív lelki érzéseink által, olyan lesz a mentális vetésünk, amelyeknek a termése, szintén örömöket okozó dolgok és életesemények megtapasztalását teszik számunkra lehetővé. Így a bőséges aratásunkat, a megtapasztalás tényszerűsége fejezi ki a legcsodálatosabb módon. Amely Isten országává, mennyországgá varázsolhatja az életünket. Mert tudatosakká válunk a boldogságra.
Ennél fogva, aki pozitív élethelyzetekről gondolkodik, beszél, és cselekszik, amelyek az elképzelt vágyai megvalósulási lehetőségeit fejezik ki, éppen olyan megtapasztalható valóságot teremt magának. Hiszen a valósághoz hűséges képzeletünkben, már előre látjuk azt a vágyott megoldást, amelyik boldoggá tehetne bennünket. Így ez a mentális alaphelyzet motiválja a szellemi gondolatainkat, a kimondott szavainkat, és a megcselekedett tetteinket. Az ilyen mentális magvak, boldog aratást eredményeznek. Ezért segít bennünket a pozitív hit.
A negatív hitrendszer alapján élő értelmes ember, állandóan pesszimista, panaszkodó típusú, aki mindenben, csak a hibák elvi lehetőségét látja. Az ilyen gondolkodásmódjával, szinte mindig kellemetlen szellemi gondolatokkal tölti fel az elméjét amelyekhez, csak negatív lelki érzéseket tud csatolni. Így negatív hit alapján vet magának negatív lelki érzéseket. Ezért, a megtapasztalható valósága is úgy fog alakulni, hogy abban, folyamatos visszaigazolást nyerjen az alapvetően negatív hozzáállása. Az ilyen ember, nagyon ritkán boldog, és természetesen, a negatív sugalmazásaival, mások boldogságát is képes komolyan befolyásolni.
Ezért a negatív lelki érzéseink, szintén mentális vetőmagok az életünkben. Amelyek szintén megsokszorozódva térnek vissza hozzánk. Pokollá téve az életünket. Mert az aratást jelképező megtapasztalás ténye, nem tehet bennünket boldoggá. Sőt, mi több, további elkeseredettségre adnak okot. Egyedüli „vigaszt” nyújt az a gondolat, hogy „na ugye, megmondtam előre”. De ez nem vigasz igazán, csak mentális elismerése annak, hogy előre meg tudtuk jósolni, a számunkra rossz dolgok bekövetkezését.
Hát, ugyanilyen formában kell elképzelnünk és megjósolnunk, a számunkra jó dolgok és életesemények megvalósulási lehetőségeit is. Ahogy meg tudjuk teremteni magunknak a rossz dolgokat és eseményeket, úgy a jó dolgok és események megvalósítására is lehetőségünk van. Csak meg kell reformálnunk az életszemléletünket. Mégpedig olyan módon, hogy mindig olyan szellemi gondolatokkal töltsük fel az elménket amelyek, csak a pozitív lelki érzéseinknek biztosíthatnak megvalósulási lehetőséget az életünkben.
Illetve, ha pozitív lelki érzések vannak az elménkben, azokhoz mindig csatoljunk olyan kellemes szellemi gondolatokat, amelyek valamelyik vágyunkat képesek értelmes módon kifejezésre juttatni. Ha az elménket ilyen módon használjuk, az életünk minden pillanata boldoggá válik. Mert aktív részt vállalunk a teremtés folyamatában.
Az ilyen embernek, nincsen ideje megöregedni. Mert az idő valójában, szellemi termék. Akkor terhel bennünket igazán az idő, amikor szellemi szintű életvitelt élünk. Amikor a lelki jelenlét helyett, a szellemi szintű múltunk és jövőnk mentális „mókuskerekében” létezünk.
Az egyre bonyolódó relatív feltételrendszerünk, folyamatosan leterheli a szellemi gondolatainkat. Amely abból áll, hogy a múltunk emlékeihez, és a jövőnk elvárásaihoz igazítjuk a szellemi gondolatainkat. Ezek kényszerítenek bennünket. Hol pozitív, hol meg negatív lelki érzéseket aktivizálva az elménkben, Addig azonban, nem tudjuk a lelki vágyainkra fókuszálni az elménk figyelmét. Így nem élhetünk a lelki jelenlétünkben. A szellemi életvitellel pedig, nagyon gyakran, éppen a lelki minőségünk ellen élünk.
Valójában minden esetben önmagunk lelki minősége ellen létezünk, amikor olyan kellemetlen szellemi gondolatokat tudatosítunk az elménkben amelyekhez, csak negatív lelki érzések társulhatnak ott. Mert a mentális lelki érzéseink, mindig kiváltják a hozzájuk kapcsolódó szomatikus, azaz testi érzéseket. A negatív lelki érzések, kényelmetlenséget, nyugtalanságot, féltékenységet, aggodalmat, szorongást, gondot, ellenségeskedést, feszültséget, idegességet, indulatot, bosszúságot neheztelést, haragot, utálatot, gyűlöletet, és a félelem egyéb testi megnyilvánulásait okozzák. Vagyis, bizonytalan relatív állapotban tartják a pozitív lelki éréseinket. Amelynek hatására létrejön a „nemszeretem” tudati állapotunk.
Amíg a „nemszeretem” tudati állapotot fenntartjuk az elménkben, addig olyan a mentalitásunk, hogy azzal, a szeretet ellen élünk. Gyakorlatilag, a saját lelkünk ellen. Mert a lelkünkből, azaz az életenergiánkból származó lelki érzéseink életerő impulzusait, amelyeknek éppen bennünket kellene szolgálniuk, gyakorlatilag saját magunk lelki békéje ellen vetjük be. Így a negatív lelki érzéseink küzdelmet folytatnak a lelkünkkel. Amelyből származnak. Ebben a küzdelemben az ember, csak vesztes lehet. Akármilyen értelmes is.
Ha a lélek, és a szellemi gondolataink által indukált lelki érzéseink közös nevezőn vannak, akkor lelki békében élünk. Mert egységben élünk. Egy közös akaraton van a lelkünk és a szellemiségünk. Ezt mi szabadon választhatjuk, ha már érettek vagyunk erre az ezoterikus tanításra. Amely a mentális szenvedéseinket, spirituális szintű teremtő erőkké formálhatja. Mert a spiritualitás szerintem, éppen azt jelenti, hogy a bennünk lévő „spirituszt”, azaz pozitív életerőinket, szándékosan tudjuk használni a megtapasztalható valóságunk eseményeinek a tudatos teremtési folyamatában.
Ezért, amilyen polaritású lelki érzéseket vetünk a szellemi gondolataink segítségével, olyan lesz a megtapasztalható aratásunk is. Ez a szeretet törvénye, amelyben nincsen kivétel. Mert a rosszat is szabad akaratból választjuk, amikor hibásan használjuk az elménket. Akkor vagy „Úr” az elmédben, ha a kellemes szellemi gondolataid, tudatosan formálják a pozitív lelki érzéseidet. Mindig a számodra hasznos teremtés érdekében. Akkor az elmédet, Isten elvárásai alapján használod. Isten dicsőségére. Ez a dicsőség tesz téged, mint embert, boldoggá. Mert akkor már, Isten él rajtad keresztül.
Szórd szét a világban, az Isteni minőséged lelki eredetű szeretetmagvait, és a pozitív lelki érzéseid és azok erősségének az arányában, megtapasztalhatod azt a dicsőséget, amit a tudatos teremtés gyakorlati megvalósulása biztosít számodra. Ne keress alkalmasabb helyet a teremtésre. Mert Isten azért rendelt oda, ahol élsz, hogy onnan, abból a nézőpontból formáld Isteni módon a valóságot. Mert a szeretetnek egy mentális „fogaskereke” vagy, aki nem hiányozhat az Isten által kijelölt helyéről. Mert ott van rád Isteni szükség.
A szeretet, bárhonnan irányítható. Bárhol vagy, boldoggá tud tenni a szeretet áramlása. Mert a szeretet áramlásában, Isten jelenléte van. A teremtő Istené. Aki olyan lelki érzéseink szerint teremti meg nekünk a valóságunkat, amilyen minőségű szellemi gondolataink lapján formáljuk azokat az elménkben. Ezért nem mindegy az, hogy milyen szellemi gondolatok alapján vetjük el, a lelki érzéseink teremtőképes mentális magvait. Mert learatnunk is, saját magunknak kell, a valóságunkban megnyilvánult termésünket.
Matécz Zoltán
2015.09.05.
matecz.zoltan@gmail.com
