Abszolút Igazság.
Egy az igazság, csak itt az objektívnek értékelt összetett szerkezetű anyagi világ valóságában, nagyon sokféle arculatot vesz fel. Gyakorlatilag, ahányféle összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz található az Univerzum mágneses trében, annyiféle megjelenési formát ölt az igazság. Ebből az is nyilvánvalóvá válik, hogy az abszolút Igazság, nem összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség. Hanem, valamilyen mágneses tényező lehet csak.
Úgy is mondhatjuk, hogy itt, az objektívnek megismert anyagi világban, csak relatív, azaz viszonylagos igazságokat lehet felfedezni, a viszonyítás során. Míg a mágnesesnek mondható szubjektív valóságban, az abszolút Igazság munkálkodik. Éppen azon dolgozik, induktív módon, hogy az anyagi valóság részhalmazai megnyilvánuljanak, és esemény szinten működve, éppen az Ő arculatát tükrözzék vissza, legalább relatív módon.
A mágneses alaphalmazban alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek az anyagi minőségek felé, a mágneses hullámok. A mágneses hullámok hullámhosszai képviselik az információs értékeket, míg a frekvenciái által, az energia terjed. Egymás után haladó, diszkrét erőimpulzus sorozatok formájában. Ezért, a különböző hullámhosszúságú mágneses hullámok informatív értékei, már magukban hordozzák az igazság viszonylagos, azaz relatív részletét.
Ezért képesek arra, hogy az induktív hatásukra, különböző anyagi minőségek manifesztálódjanak. Vagyis, a mágneses hullámok, már sajátságos, azaz relatív igazságértékekkel rendelkeznek. De akkor, hol van a mágneses térben az abszolút Igazság, amelyik relatív részigazságokkal látja el a mágneses hullámokat?
Nos, ha a mágneses alaphalmaz, az információ kialakítására, tárolására, és közvetítésére is alkalmas, a mágneses hullámhosszokban kódolva, akkor az Univerzum abszolút Elméjeként fogható fel. Ha pedig, önálló elme, akkor öntudata is van. Ez az abszolút Öntudat, minden információ forrása. Mert Ő maga, az abszolút Igazság. Amelyből a relatív részigazságok kiáradnak. A mágneses hullámok hullámhosszainak a közvetítésével.
Ezért, Ő maga az abszolút Intelligencia is egyben. Hiszen a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt információk, mint relatív részigazságok, ennek az abszolút Intelligenciának a szellemi gondolatai. Mert minden viszonyítható módon fellelhető relatív részinformáció, az abszolút Igazságról informál bennünket.
A természettudomány pedig, amíg a természet jelenségeit szemléli, értelmezi, és meghatározza azok működési mechanizmusait, éppen az igazságot keresi. Miközben kialakítja az oktatható tudományos állításokat. Mivel azonban, az anyagi valóság részeseményeiben keresi az igazságot ezért, csak relatív igazságértékekkel találkozhat. Ezért a tudomány számára, a „minden relatív” állítás a mérvadó. Annak ellenére, hogy ez az állítás is egy abszolút kifejezés, a „minden” jelzője miatt.
A tudomány célja, az objektív valóság megismerése. De talán észrevétlen módon, mégis sok szubjektív dologgal foglalkozik. Mert az idő, a tér, az erő, az energia, vagy például az információ, egyáltalán nem objektív tényező. Ezért az igazi tudománynak, a valóság megismerését kell megcéloznia. Amelyik objektív és szubjektív egy időben. Az objektív részét, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok képezik. Míg a szubjektív részét, a mágneses alaphalmaz.
Így a primernek mondható mágneses alaphalmazban alakulnak ki, és működnek eseményszinten, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok. Mint szekunder részesemények, induktív hatásra. Tudósaink pedig, csak ezeket a szekunder anyagi részeseményeket képesek észlelni, a megfigyeléseik során. Így az analitikus megfigyeléseik, csak objektívnek értékelhető részigazságokra szorítkozhatnak. Előlük az abszolút igazság, rejtve marad.
Ahogy az Univerzum abszolút öntudatának, megvan a lehetősége arra, hogy az emberek által, relatív öntudatokként kiterjessze magát az anyagi világban, úgy a mi relatív öntudatunk is alkalmas arra, hogy az abszolút Elme Öntudatába tekintsen. Erre nyújt mentális lehetőséget, a meditáció.
Meditáció alkalmával azonban, az értelmes ember nem kifelé, az objektív valóságba, hanem befelé, önmaga szubjektív valóságába tekint az elméjével. Mivel azonban, a szubjektív valóság egy és oszthatatlan, ezért a benne fellelhető, mágneses alapú relatív részigazságok bármelyikére, fogékonyak lehetünk. Meditatív tudati állapotban ugyanis, a szellemi gondolataink aktivitását lecsendesítjük, és egyfajta lelki teljességet tapasztalhatunk meg. Minél tökéletesebb ez a belső lelki nyugalom, annál közelebb kerülhetünk az abszolút Igazsághoz.
Amikor valamilyen konkrét információt szeretnénk megszerezni, a kozmikusnak mondható abszolút Elméből, akkor egy előre meghatározott gondolat irányításával kezdünk meditálni. Akkor, a vágyunk alapján kapunk az abszolút Elméből, tévedhetetlen információkat. Ha azonban, vágyak nélkül közeledünk az abszolút Elme felé, akkor annak a teljességében gyönyörködhetünk. Ez a kozmikus teljesség pedig, nem más, mint az abszolút, azaz tévedhetetlen Igazság.
Ez a mentális dolog, azért működhet ilyen módon, mert az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméjében létezünk, mint relatív emberi elmék. Ilyen módon, tudatosságban egyek vagyunk az Univerzummal. Mert az abszolút Intelligenciát képviseljük mindannyian egyedi, azaz relatív módon.
Ezt a teljes Igazságot keresi szakadatlan módon a tudomány, és ezt magyarázzák évezredek óta a vallások. Mint az emberi kultúra ősidőktől fogva ismert részeit. Mert a vallásokban, ezt az abszolút Igazságot, Istennek nevezik.
Isten tehát, mint az Univerzum abszolút Igazságának a birtokosa, induktív módon képes hatást gyakorolni, minden elektromos anyagi minőségre, és szintén induktív jelleggel, minden lehetséges anyagi változásról, tévedhetetlen tudása van. Vagyis, valóban a mindentudó és mindenható szerepét tölti be az Univerzumban.
Mindent önmaga mágneses valóságából teremtett meg. Hiszen anyagi szinten megnyilvánulni, csak a nem anyagi minőségű mágneses alaphalmazból lehetséges. Ami anyagi megnyilvánulást megalkotott, önmaga mágneses valóságából teremtette meg. Így abszolút, azaz végtelen szeretettel van a teremtményeivel szemben. Mert a teremtményeiben is, önmagát szereti. Ezért az Isteni teremtéssel párhuzamosan, mi relatív intelligenciával rendelkező élőlények is, részt vehetünk a teremtés folyamatában, a pozitív lelki érzéseink aktivizálásával.
Míg a negatív lelki érzéseinkkel, éppen az Isteni szeretet teremtése ellen fejtünk ki mentális hatásokat. Ezért, a negatív lelki érzéseink, éppen ellenünk dolgoznak. Pszichoszomatikus eredetű betegségek kialakulásait eredményezve a testünkben. Mert az Isteni eredetű abszolút szeretet ellen élni, nem lehet. Csak halni. Aminek kezdődő stádiuma, minden kialakult betegségünk. Mintegy kozmikus figyelmeztetés arra nézve, hogy az elméinket rosszul, a szeretet ellen használtuk. Mert negatív lelki érzéseknek biztosítottunk, a valóságunk külső és belső körülményeinek a formálásra lehetőséget.
Ez a mentális hibánk korrigálható. Mégpedig, a feltétel nélküli megbocsátás segítségével. Amely képes feloldani bennünk a neheztelés, harag, és a gyűlölet által aktivizált negatív lelki érzéseinket. Mert élni, létezni, relatív elméjű értelmes emberekként, csak az abszolút Elmében van lehetőségünk. A mágneses valóságban. Amely éppúgy körülöleli az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket, mint ahogyan kitölti azok belső, strukturális szerkezeteit. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az összetett elektromos anyagi részhalmazok minőségei számára. Mint amilyenek például, mi magunk is vagyunk.
Mert az értelmes embert is, anyagi minőségű test alkotja. Amelynek atomos, és atomok által biztosított rács és kristályrács szerkezetek biztosítják a stabilitását. Benne természetesen, a mágneses alaphalmaz bennünk elkülönült részével. Amely lehetőséget biztosít nekünk, a szellemi és lelki életünkre.
Így Isten, mint az abszolút Intelligencia egyedüli birtokosa, az abszolút Igazság ura, minden teremtményében megtalálható. Az emberben is. De az ösztönösnek mondható lelki intelligenciánk mellett, nekünk szellemi intelligenciát is biztosított Isten. Éppen azért, hogy bennünk, a saját öntudatára ébredjen, az objektív összetett elektromos anyagi valóságban is.
Ezért az értelem, kötelez bennünket. Vagyis, gazdálkodnunk kell, az Isten által reánk bízott anyagi javakkal. Nem pedig, garázdálkodnunk benne. Főképpen egymáson élősködve. Mert az abszolút Igazság, csak akkor mutatkozik meg számunkra, amikor már mindannyian szeretetben járunk.
Egyéni módon persze, már eddig is voltak olyan emberek, akik megtapasztalták. Az ő vallomásaik alapján alakultak ki a vallásformák. Mint az emberi kultúra alapjai. Amit a relatív tudomány, állandóan vitatni próbál. Megosztva ez által az emberiséget, és benne a tudós közösséget is. Mert, nagyon sok tudományos szakember, továbbra is hívő ember maradt. Ők nem eltévedt emberek, hanem csupán, közelebb vannak az abszolút igazsághoz.
Amikor hitvita alakul ki, a tudományos szakemberek és a papság között, akkor a keresztények idealista tanaira épült papi visszaéléseik miatt, Istent is vitatni próbálják egyben. De nem Isten tehet arról, hogy a papok, a szeretet jegyében, visszaélnek a hívők bizalmával. Hogy üzletet csinálnak a vallásból. Ettől a sok emberi gyarlóságtól függetlenül, még Isten az abszolút Igazság egyedüli birtokosa.
Matécz Zoltán
2017.09.25.
