Agykapacitás.
Ez egy elég homályos fogalom a köztudatban. Mert amikor megalkották, még ennél is kevesebbet tudtak az emberi agy működéséről. Pedig, a mai tudás is nagyon felületes még. Mert az emberi agy, még koránt sincsen teljesen kifürkészve.
A „kapacitás” fogalma ugyanis, befogadóképességet jelent. Míg az „agykapacitás” fogalmával, a már befogadott, azaz tanult információk mentális kezelését, a szellemi szintű gondolkodás képességét értik. Ezért most, az írásaimban eddig használt magyarázatok alapján fogom értelmezni a dolgot.
Az agyi tevékenységeink, többféle funkcionális részegységek összehangolt mentális munkája a fejünkben. Így az agyunk kapacitív jellegű mentális befogadóképességét, a memóriánk látja el. Amely a benne lévő információkat, idő szerinti sorrendben tárolja el. Szerintem pedig, ebben a mentális szintű információs raktárunkban, a szellemiségünk a „raktárkezelőnk”.
Így a szellemiségünk, folyamatosan ellenőrzi a meglévő raktárkészletét, és amint talál egy logikai hibát vagy hiányosságot, máris felküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Ezek a mi, napi szintű, több ezer szellemi gondolataink. Amelyik szellemi gondolatunkhoz, nem társít lelki érzést az elménk, az nem is fontos számunkra, így hamar feledésbe merül. Hogy ne terhelje az elménket. Szinte azonnal. Amelyikhez pedig, lelki érzéseket rendel az elménk, az beépülhet a memóriánk adatbázisába, mint az elménkben tudatosan elfogadott, számunkra fontos információ.
A memóriánk tehát, nem pusztán a megismert információ tárolására alkalmas mentális agyi részegységünk, hanem az elménkben tudatosodott, és ilyen módon hitté formált információinkat tárolja. Ahol a hiteink, már olyan szellemi gondolatokat jelentenek, amelyekhez valamilyen lelki érzést is társított már az elménk.
Így a tanulás célja az, hogy az emberi kultúra naprakész ismereteiből, mindenki olyan információs tartalmakat sajátítson el, amelyekhez valamilyen szinten, a lelki érzéseit képes adni az elméjében. Éppen azért, hogy azok hitté formálódjanak az elméjében, és ilyen módon, beépülhessenek a memóriájába. Így a szellemiségünk aktív mentális munkájának köszönhetően, minden olyan ismeret, ami a memóriánkba beépült, új szellemi gondolatokat ébreszthet bennünk.
Azért, mert új ismeretű információként, felméri a szellemiségünk, a régi ismereteinkhez fűződő logikai viszonyát, vagy pedig azért, mert az új ismeret, eleve logikai hibát vagy hiányosságot tár fel, a régi ismereteinkkel szemben. A szellemiségünk pedig, abszolút igényeket támasztva, tökéletes adatbázisra törekszik. Ezért a szellemi tevékenységeink, sohasem állnak le maguktól.
Az agyi kapacitásunk tehát a tanulási, az ismeretszerzési képességünket jelenti. Azt, hogy milyen minőségű és mennyiségű információt képes az elménk hitté formálva, beépíteni a memóriánk mentális adatbázisába. Így az „agykapacitás” fogalma gyakorlatilag, a tanulási képességeinkre utal. Az elménk hitalkotási képességét jelezve. Amellyel a szellemi szinten megérthető információt, és az általa kiváltott lelki érzést, egy közös egységű hitté kapcsolja össze az elménk. Amit, az elménkben végbemenő tudatosodás jelent.
Így az emberi agynak, nagyon sokféle altevékenysége van, egy időben. Amelyek összehangolt mentális munkája biztosítja számunkra a mentalitásunkat. Azt a mentális visszacsatolásunkat, amelyiknek szabályozó szerepe van, az összes agyi résztevékenységeikre vonatkoztatva. Éppen azért, hogy az agyunk, csak olyan információkra legyen szelektív módon nyitott, amelyekkel szemben érdeklődést mutatunk. Azért, hogy ne terheljük feleslegesen túl az agyunkat.
Mert az agyunk korlátozott, lokális módon, csak relatív képességekkel bír. Így teljesnek mondható tudás, csak az Univerzum abszolút Elméjében lehetséges. Amelynek a mi emberi elméink, csupán relatív mentális részei.
Így az abszolút Elme relatív részelméiként, főképpen azt kell megtanulnunk, hogy mentális módon, hogyan kapcsolódhatunk, a végtelen tudású kozmikus adatbázisra, meditatív módon. Valamint, hogyan hívhatunk le onnan tévedhetetlen minőségű információkat, szükségeink szerint. Amikor csak igényünk lehet azokra.
Mert mágneses hullámok formájában, az Univerzum mágneses alaphalmazában, minden lehetséges információ megvan. Arra várnak, hogy megvalósulva realizálódjanak, az összetett szerkezetű elektromos anyagi világ valóságában. Így a lélek által, Isteni eredetű minőség éltet bennünket. Akinek megvan a lehetősége arra, hogy relatív szellemiséget alakítson ki az életünk során.
Az agyunk tehát, egyáltalán nincsen korlátozva. Mert mi magunk is, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság részei vagyunk, az Univerzum mágneses valóságában. Így nem az a mi életfeladatunk, hogy minden lehetséges ismeretet birtokoljunk, hanem az, hogy az életünk során megszerzett ismereteinket, tapasztalati tudásként igazoljuk vissza, az Univerzum abszolút Elméje számára.
Mert az abszolút Elme mágneses valóságában, azért nyilvánult meg minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz, hogy bizonyítékot nyújtson, a benne tárolt mágneses alapú információk valós jellegéről. Mivel, minden elméleti szintű információ, csak a gyakorlati tapasztalat által válhat visszaigazolt tudássá. Az anyagi valóság gyakorlatában.
A mágneses alaphalmaz pedig, az Univerzum abszolút Elméjeként, csak az információ és az energia kezelésére alkalmas. A mágneses hullámokban kódolva. Ahol szerintem, a hullámhossz képviseli a kozmikus szintű mágneses információt, míg a frekvencia által, az energia terjed. Folyamatos induktív viszonyban állva, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valósággal.
Így az Univerzum relatív részeként, reánk is érvényes az energia megmaradási törvénye. Vagyis, ugyanaz az intelligens energia éltet bennünket is, mint amelyik a többi elektromos anyagi részhalmazt működteti, induktív módon. Úgy is mondhatnám, hogy relatív intelligens lényekként, az abszolút Intelligencia mentális részei vagyunk.
A memóriánkat, anyagi szintű szinapszisok építik fel. Hálószerűen összekapcsolva, a hiteinkben kódolt emlékeinket. Így a szellemiségünk, nagyon sok szinapszis kapcsolatot ellenőrizhet az emlékeink között. Az egyedi ember pedig, az Univerzum egyetlen ilyen „szinapszisának” számít csupán. Így az emberiség teljes anyagisága, nem más, mint az Univerzum anyagi szinten kialakult „szinapszis hálója”. Vagy annak része. Attól függően, hogy van-e értelmes életforma még az Univerzumban, rajtunk kívül is.
Így az agyunk kapacitív jellege, csupán arra utal, hogy mennyi tanult ismeretet tudunk hitként eltárolni a memóriánkban. Míg a ma ismert „agykapacitás” fogalma, éppen arra utal, hogy szellemi szinten, mennyi mentális munkát tudunk végezni, a memóriánkban tárolt hiteink között.
Így az „agykapacitás” fogalmát, valami más, értelmesebb fogalomra kell kicserélni azért, hogy jobban illeszkedjen ahhoz a mentális munkához, amit a szellemi szintű gondolkodás képessége jelent. Mint a relatív emberi intelligencia aktív megnyilvánulási lehetősége.
Matécz Zoltán
2018.06.10.
