Tapasztalat.
Amikor az élet reánk irányuló eseményeiben részt veszünk, akár akarjuk, akár nem, tapasztalatot szerzünk magunknak. Így a tapasztalat többnyire, olyan fizikainak mondható testi élmény, amit szellemi szinten is értelmezhetünk. Vagyis, mivel az anyagi testünkkel veszünk részt a megtapasztalható eseményekben, és azt szellemi szinten tudjuk csak mentális módon értelmezni, akkor tulajdonképpen, a lélek tapasztal meg bármit is általunk. Mert az értelmes embert három, elvileg jól elkülöníthető rész alkotja. A lélek, a szellem, és a test. Ahol a lélek állandó, abszolút értékű amíg élünk, míg a testünk és a szellemiségünk relatív, folyton változó adottságaink.
Gyakorlatilag, úgy működünk biológiai szinten, hogy a lélek élteti a testünket és a szellemiségünket. Vagyis a szellemiségünk, a lelkünk mentális kifejeződéseit valósítja meg az életünkben. Míg a fizikai testünk, a lelkünk anyagi szintű megnyilvánulása. Ebből kifolyólag, mindig a szellemi gondolataink és a testi szintű cselekedeteink fogják értelmes módon kifejezni, a lelki érzéseinket. Úgy is mondhatnám, hogy a szellemi gondolataink, a lelkünk mentális cselekedeteit hajtják végre, míg a testünk a fizikai szinten megnyilvánuló tetteit.
Az anyagi szintű agyunkban az értelmes elménk, két dologra lehet csak tudatos. A lelki érzéseinkre, és a szellemi gondolatainkra. Így éppen az a természetes alapfaladata, hogy ezt a kétféle adottságunkat összekapcsolja és mentális cselekedetvezérlő hitet formáljon belőle. Ezért a cselekedeteinket, az elménkben formált hiteink alapján hajtjuk végre. Másképpen fogalmazva, a hiteink alapján alkalmazkodunk, az életünk megtapasztalható eseményeihez. De az a tény, hogy szellemi szinten tudjuk értékelni a tapasztalatainkat, éppen arra utal, hogy az életünk részeseményeiben tulajdonképpen, mindig a lélek szerez tapasztalatot magának. Amit szellemi szinten értelmezünk és a memóriánkban tárolunk el számára, mint emlékeket.
Ahogy a lélek szerez tapasztalatot a szellemi és testi eseményeink alkalmával, úgy az általunk tervezett cselekedeteink révén is, a lélek akarata jut kifejeződésre. Mint általunk generált életesemény. Amit más élőlények tapasztalhatnak meg, ha részt vesznek, a mi hit által előre megtervezett életeseményeinkben. Amikor megtapasztalják azokat.
Ilyen értelemben véve, a tapasztalat fogalma azt jelenti számunkra, hogy szellemi szinten „rátapasztjuk” azt az elménkben tudatosodott élményt a lelkünkre, amit testi szinten megtapasztaltunk. Ezek a tapasztalataink ugyanis, mint mentális módon eltárolt emlékeink, tapaszaink, mindig a lelkünk rendelkezésére állnak. Ezért tudjuk bármikor előhívni azokat a memóriánkból, az éppen tudatos elménkbe. Tudatosodás céljából. Hogy a múltunk emlékeit, a lélek jelen pillanatában, mindig újra tudjuk mentális módon viszonyítani. Egy-egy új tapasztalat friss élményéhez igazítani.
Amikor egy új élményünkről szóló mentális gondolatunk, nem társítható a régebben eltárolt emlékeinkhez, akkor az, logikai hiányosságot vagy ellentmondást eredményez számunkra. Mivel, nem illeszthető be tökéletesen az emlékeink mentális adatbázisába. Amit a memóriánkban őriz a lelkünk. Mivel azonban, mégis bekerült a memóriánkba, mint megtapasztalt emlék, ezért ott valamilyen logikai hibát vagy hiányosságot fog fenntartani.
A memóriánkban pedig, a szellemiségünk a mentális „raktárkezelőnk”. Jó raktárosként, folyamatosan a rendelkezésére álló mentális adatbázisát szemléli. Ilyen módon, szinte mindig a múltunkban és a jövőnkben kalandozik. Ha talál egy logikai hibát vagy hiányosságot, azt azonnal átküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Ezek a mi napi szinten jelentkező szellemi gondolataink. Amelyek, akár több ezren is lehetnek naponta. Ha gondolkozunk rajtuk az elménkben, akkor megoldást is találhatunk reájuk, és úgy kerülhetnek vissza a memóriánkba. Megszüntetve ez által, a logikai hibát vagy hiányosságot. Ha nem foglalkozunk velük érdemben, akkor változatlan módon kerülnek vissza a memóriánkba. Továbbra is fenntartva a memóriánkban, a szellemiségünk által észlelhető logikai hibát vagy hiányosságot.
Vagyis a logika, éppen azt jelenti, hogy a lelkünk nem ért egyet a szellemi szinten eltárolt emlékünk mentális módon kezelhető informatív értékével. Ezért kell az elménkben addig foglalkoznunk az észlelt problémával, amíg nem találunk rá logikus megoldást. Olyan szellemi szinten elfogadható értelmes megoldást, ami megnyugtatja a lelkünket is. Így a logika, éppen azt jelenti, hogy a szellemi szintű relatív intelligenciánk és a lelki szintű abszolút Intelligenciánk, közös nevezőn van. Mert a lélek, tökéletesen egyetért egy adott problémánk szellemi szintű elvi megoldásával. Így az elménkben formálható gondolataink, éppen a lelkünk és a szellemiségünk között kialakítható mentális harmóniát valósítják meg.
Ezen alapszik, a lelkiismeret-furdalás kellemetlen élménye is. Amikor szellemi szinten olyan dolgot gondoltunk, mondtunk vagy tettünk, amivel a lelkünk nem ért egyet. Így logikus módon, addig molesztál bennünket kellemetlen érzésekkel, amíg helyre nem hozzuk a szellemi szinten okozott hibánkat vagy hiányosságunkat. Ha ezt megtesszük végre, elmúlik a lelki konfliktusunk is. Gyakorlatilag, megnyugszik a lelkünk.
A meditatív elmeállapot azt jelenti, hogy az elménk, a lelki jelenlétünkre fogékony éppen. Tudatosan kiiktatva, a szellemi szinten értelmezhető múlt és jövő mentális lehetőségeit. Meditatív elmeállapotban tehát, a lélek önmagára fogékony, itt és most az elménkben. Gyakorlatilag, tapasztalatot szerez önmaga valóságáról. Amit szellemi szinten, fel is dolgoz azonnal. Ilyen módon, el is tudja tárolni emlékként ezt a meditatív tapasztalatot is a memóriánk. Mivel pedig, a meditációs tapasztalataink, a lelkünkről szóló információkat hordozzák, ezért azokat, szellemi szinten meg sem kérdőjelezzük. Az elménk szellemi szinten jóváhagyott, abszolút igazságokként kezeli a meditatív élményeinket. Így a tudatos képzeletalkotás is, egyfajta meditatív elmeállapotnak minősül. Mert a lelki jelenlét tudatos állapotában tartja az elménket.
Egy újszülött gyermek például, lenullázott szellemiséggel születik. Ami azt jelenti, hogy még nincsenek a lelkének olyan tapasztalatai, amelyeket emlékekként a memóriájában őrizhetne. Ennél fogva a szellemisége, a jelen pillanatára lehet fogékony csupán. A lelki jelenlét pillanatára. Ezért az újszülött gyermeki élet, tökéletes meditatív elmeállapotban zajlik. Ezért mondja a Biblia azt, hogy „Nem mehettek be az Isten országába addig, amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek.”. Vagyis egy értelmes embernek, el kell jutnia a tudatosságnak arra a szintjére, amikor már nem a szellemi gondolatai irányítják a testi cselekedeteit. Hanem a lélek intelligens vágyai. Meditatív módon.
Mert a lélek képes arra, hogy közvetlen módon irányítsa a testi cselekedeteinket. Vagyis, olyan életeseményeket generáljon a szellemi gondolataink tudta nélkül, amit mások is megtapasztalhatnak. Ha ugyanis, egy spontán cselekedetünket túl gyorsan, a másodperc tört része alatt kell megtennünk, akkor azt a szellemi gondolatainkkal, nem is tudjuk előre nyugodtan átértékelni. Vagyis, a lelkünk irányítja az ösztönös jellegű spontán cselekedeteinket, a szellemi szintű akaratunk közvetlen befolyása nélkül. Majd, csak a már végrehajtott cselekedet után tudatosodik az elménkben szellemi szinten az, hogy mi történhetett volna, ha a lelkünk nem szól közbe ösztönösen közvetlen, spontán módon.
Ezek a spontán cselekedeteink, többnyire akkor jönnek létre, amikor valamilyen veszélyes élethelyzetben kell cselekednünk. Ilyenkor ösztönösen, a szellemi gondolataink racionális hozzájárulása nélkül tesszük, a mindenki számára jó dolgokat. Kizárólag a lelki irányításunk hatására. Erről szól a Biblia intelme. A szép és jó dolgokat, spontán módon kell végrehajtania egy olyan embernek, aki az Isten országát, már az élete természetes folyamatai között szeretné megtapasztalni. Olyanná kell válni tudatosságban, mint az újszülött gyermekek. Akik nem gondolkoznak, csak cselekednek, a lélek közvetlen irányítása alatt. Teljesen spontán módon.
Aki ugyanis, spontán módon cselekszik, nem tud rosszat tenni. Mert a lélek szándékai mindig jók. Abszolút módon. Bárkivel szemben. A lélek ugyanis, nem racionális. Nincsen szüksége arra, hogy átgondolja azt, hogy mi a különbség jó és rossz dolgok és események között. Így nem képes semmiféle előre meghatározott érdekeket szolgálni. Ezért a lélek által irányított spontán cselekedeteink, mindig szép és jó dolgok és események alakulását eredményezik az életünkben. Isteni rendben.
Ezt úgy érheti el egy értelmes ember, hogy nem gondolkozik sokat szellemi szinten azon, hogy mit is kellene tennie egy adott esetben. Hanem egyszerűen, csak teszi azt, amit a lelki érzései alapján helyesnek vél. Amit a szíve diktál. Ilyenkor, szinte teljesen „meggondolatlan” az ember, mert egyáltalán nem érzi azt, hogy a spontán cselekedeteit, át kellene gondolnia előre. Mert számára már, a szép és jó dolgok és események a természetesek.
A szellemi aktivitását, csak arra használja, hogy saját magának életterveket szőjön előre. Olyan reális elképzelések alapján, amelyekben a lelki vágyait látja megvalósíthatónak. Ilyen módon a szellemi aktivitását, a lelki vágyainak az elképzeléseire használja csupán. Így a valóság formálására, alakítására alkalmas hitet formál a lelki vágyaiból. Szellemi szinten előre megtervezett módon. Éppen azért, hogy megtapasztalhassa a vágyott dolgok vagy események valóságát. Minden más esetben, mellőzi a szellemi aktivitását, és hagyja azt, hogy a lélek cselekedjen rajta keresztül, spontán módon. Ezekben a spontán lelki cselekedeteiben a szellemi képességei csak, mint utólagos, értelmes megfigyelők szerepelhetnek. Éppen azért, hogy a lélek spontán, közvetlen tapasztalatai is a memóriájába kerülhessenek. Mint olyan emlékek, amit már szellemi szinten, így mentális módon is kezelt az elméje.
A tapasztalataink tehát, mint szellemi szintű mentális tapaszok, az emlékeinket alkotják a memóriánkban. Ahol a szellemiségünk a raktáros. De valójában, mi szüksége van a lelkünknek arra, hogy szellemi szinten értelmezett mentális tapaszokat gyűjtsön magának, amíg élünk?
Az elektromos anyagi minőségeket, az Univerzum mágneses hullámai működtetik induktív módon. Ilyen, a mi elektromos anyagi minőségünkre irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk, a lélek is. Illetve, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyikben az életünk energiája terjed felénk. Mint lélek. Így a lelki érzéseink már, mint induktív módon generált bioelektromos hatások érvényesülnek a tudatos elménkben. Ahol a szellemi gondolataink is tudatosodhatnak. Ezért az elménknek, éppen az a mentális alapfeladata, hogy ezt a kétféle biológiai szintű elektromos adottságunkat egyesítse, és közös elektromos hullámot alakítson ki belőlük. Majd az agyunkban, mint EEG-agyi mágneses hullámot generáljanak azok. Ezek az elménkben generált biológiai szintű EEG-agyi mágneses hullámaink, a mi hiteink.
Ezek az EEG agyi mágneses hullámaink tehát, már a hiteinket juttatják kifejeződésre. A test és cselekedetvezérlő elképzeléseinket. Amit az agyunk, azonnal ki is vetít az egész testünkre. Annak minden sejtjére. Így a sejtjeink, már az elménkben megfogalmazódott hiteink alapján fognak üzemelni. Vegetatív módon végrehajtva azokat az utasításokat, amit a hiteinkben határoztunk meg. Ilyen módon igazodunk, az életünkben megtapasztalható eseményeinkhez. Illetve, ilyen módon okozunk mi magunk is, megtapasztalható életeseményeket mások számára, a végrehajtott cselekedeteinkkel.
A lélek tehát, az életünk kozmikus szintű mágneses energiája. Illetve, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája csupán. Amelyben az energia terjed. Ezért a lelki érzéseink, már olyan biológiai szintű elektromos erőhatások, amelyekkel a testi cselekedeteinket tudjuk végrehajtani. Szellemi szintű tudatos irányítás mellett. Ezért az elménk természetes alapfeladata az, hogy a benne tudatosodó szellemi gondolataink informatív értékeihez, lelki érzések mentális erőhatásait társítsa. Ilyen módon, a lelki erőhatásaink, szellemi szinten lesznek irányítva. Az általunk meghatározott, tervszerű céljaink elérése érdekében.
Így vannak rövid, közép és hosszútávú terveink is. A rövidtávú terveink, néhány másodpercre vetítik csak előre, a terveink által meghatározott hiteinket. Ezek olyan rövid időtartamok, hogy a legtöbb esetben, észre sem vesszük azt, hogy előre megtervezett módon hajtjuk végre azokat. A középtávú terveink, olyan reális elképzeléseink, amelyeket néhány másodperctől, akár néhány órára vetítik előre az általunk megtervezett hiteinket. Míg a hosszútávú terveink, olyan reális elképzeléseink, amelyek néhány órától, akár több évre is előre vetíthetik, az elképzeléseink által formált hiteinket.
Mert az anyagi valóságunk, mindig az elképzeléseink által formálódik, alakul. Hiszen a természetben semmi, de igazán semmi sem alakult ki magától úgy emberi alkotásként, hogy azt valaki előre, el nem képzelte volna valóságosnak. Ennél fogva, mindig az elképzeléseinkben megfogalmazódó hiteink alakítják számunkra, a megtapasztalható anyagi valóságunkat. Kivétel nélkül. Ezért a reális képzelet, mint az elménk alapvető hitalkotási képessége, nélkülözhetetlen az értelmes emberek elméjében. Mert az elménkben formált hiteink alapján veszünk részt, a megtapasztalható életeseményeinkben. Illetve, az elménkben formálható hiteink alapján generálunk mi magunk is, megtapasztalható életeseményeket mások számára. Ilyen módon, a lélek él rajtunk keresztül.
Csakhogy, mivel a lélek, spontán módon is képes cselekvésre ösztönözni a testünket, a szellemi gondolataink ésszerű jóváhagyása nélkül, ezért számára a racionális gondolataink, mentális korlátozottságokként érvényesülnek. Amikor ugyanis, a szellemi gondolataink segítségével, értelmes módon átértékeljük azt előre, hogy mit is kellene cselekednünk, akkor az, nem mindig képviseli a lelkünk tiszta és nemes, másnéven „Szent” spontán cselekedeteit. Hiszen az esetek többségében, valamilyen egoista, önös érdekeket szolgálnak, amíg racionális módon tudatosodnak az elméinkben.
Az elménk pedig, a benne tudatosodó szellemi gondolatainkhoz társítja a lelki érzéseinket. Azok minőségei alapján. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, magas rezgésszámú, pozitív lelki érzéseket csatol. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, mindig alacsony rezgésszámú, negatív lelki érzéseket társít. Vagyis a lelki érzéseinket, a szellemi szinten kifejezett önös érdekeink alapján befolyásolja. Egoista módon. De a spontán lelki cselekedeteink, ezeket az önös egoista érdekeket, egyszerűen nem veszik figyelembe. Mert a lelkileg irányított spontán cselekedeteinket, már nem kell szellemi szinten felülbírálnunk. Mert azok, a mi személyes érdekeinktől függetlenül, mindig a szépet és a jót cselekszik. Bárkivel szemben. Azok szükségletei szerint. A tapasztalatainkban meghatározható érdemeiktől függetlenül. Így a lélek spontán cselekedetei, mindig a szeretetet szolgálják. Kivétel nélkül.
A tapasztalataink alapján formáljuk a hiteinket, amelyek segítségével, tervszerű módon alkalmazkodunk a megtapasztalható életeseményeinkhez. Ebből kifolyólag, egyfajta biológiai szintű mentális visszacsatolást jelentenek az elménkben formált hiteink. Ezért a hiteink, mint EEG agyi mágneses hullámaink, az Univerzum mágneses valóságában aktívak. Ahol a kozmikus szintű mágneses hullámok irányítják induktív módon, az elektromos tulajdonságú anyagi részeseményeket. Amelyeket mi megtapasztalhatunk. Úgy is mondhatnám, hogy az elménkben előre megtervezett hiteinkkel illesztjük, szinkronizáljuk magunkat, a folyamatosan változó anyagi szintű életeseményeinkhez.
Ezért, ezek az emlékeinkben rögzített tapasztalataink, mágneses minőségű informatív értékeket képviselnek, a hiteinket alkotva. Vagyis a hiteink, már olyan hírvivő agyi mágneses hullámaink, amelyek a mágneses valóságot „értesítik” az általunk meghatározott szándékainkról. Mert az a mágneses valóság, amelyikben a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszai által, információk alakulhatnak ki, tárolódhatnak el, és közlődhetnek induktív módon az elektromos anyagi valóság felé, elmének és memóriának minősül egyben. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek abszolút Intelligenciát képviselő Öntudata és Tudatossága van.
Ezt a kozmikus szintű Öntudatot nevezi az idealista filozófia Istennek. Aki induktív módon megteremtette önmaga mágneses valóságából, az elektromos tulajdonságú anyagi valóság részhalmazait. Amelyeknek az állandó jellegű eseményszerűségei, megtapasztalhatók számukra. Valamint, amelyik állandó jellegű anyagi szintű eseményszerűségekhez, tudatosan is igazodnunk kell. A memóriánk emlékei között tárolt tapasztalataink alapján.
Ahhoz pedig, hogy a lélek mindent meg tudjon tapasztalni az anyagi világ valóságából, arra van szükség, hogy minden ember, a saját belátása szerint vegyen részt az életeseményekben. Ezért rendelkeznek az emberek szabad akarattal. Amit szellemi szinten határozhatnak meg. Amikor tehát, a lélek által a teremtő Isten élteti az értelmes embert, akkor az értelmes ember, szabadon dönthet a felől, hogy milyen módon kíván részt vállalni a megtapasztalható életeseményeiben. Illetve arról is, hogy ő maga, milyen személyes életeseményeket generál a saját tudatos cselekedetei által. Mert a kozmikus szintű mágneses valóságot uraló Isten, nem szól bele abba, hogy a szellemi szinten irányított tudatos elménkkel, hogyan szervezzük a sorsunkat. Isten nem kötelez bennünket semmire. Szabadon megtapasztalhatunk számára mindent. Csupán javaslatot tesz számunkra, a lelki vágyainkon keresztül. Így a lelki vágyaink, már olyan mentális visszacsatolások, amivel az Univerzum abszolút, mágneses alapú Elméje kívánja irányítani az életünket.
Mert, amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor szinte azonnal jelentkezik egy lelki vágy az elménkben. Ami a problémánk tehermentes, már megoldott állapotára utal. Nincs is más dolgunk elvileg, mint a vágyainkban jelentkező Isteni szándékot elképzelni valóságosnak. Ilyen módon hitet formálni belőle. Ami mindig a megvalósulása felé fog törekedni az életünkben. De a legtöbb ember, el sem jut addig, hogy a lelki vágyait valóságos módon elképzelje magának az elméjében. Mert a lelki vágyaink, nem mindig racionálisak. Sőt, mi több, a legtöbb esetben, éppen irracionálisaknak látszanak azok számukra. Hiszen a megtapasztalt problémánkkal ellentétben, már a lehetséges megoldás valóságát vetíti elénk.
Mivel, a legtöbb ember azt hiszi, hogy csak fizikai szintű önerővel lehet megszabadulni az életében megtapasztalt problémáitól. De, ha a problémákat is csupán, megoldásra váró tapasztalatokként éli meg, akkor nyilvánvalóvá válik számára az, hogy az elméjében formálható tervszerű elképzelésébe ágyazódott hiteivel, túljuthat a problémáin. De, ha a problémákat valaki, saját maga kívánja megoldani, akkor a megoldáshoz vezető ok-okozati összefüggéseket racionális módon összerakva képzeletben, egy mentális folyamatot határoz meg önmaga számára. Aminek minden értelmes fázisát, saját magának kell megcselekednie. Komoly erőfeszítések árán is.
De a hit úgy is kifejezhető, hogy a felmerült és így megtapasztalt problémáink ismeretében, a számunkra helyes és jó megoldás végső fázisát képzeljük el csupán valóságosnak. Mindenféle előre megtervezett, tudatosan saját magunkra kényszerített folyamatok nélkül. Ilyen módon, a számunkra helyes és jó megoldás végeredményére lehetünk csak tudatosak. Ami a lelki vágyainkban eleve jelentkezett. Mint reánk irányuló Isteni szándék. Mert, ha Isten, már kész lelki vágyat küld nekünk, akkor a megvalósulás módját is ismeri és vállalja. Így a vágyainkat, teljesen szabad akaratunkból követhetjük az értelmes szellemi gondolatainkkal. Tudatosan kihagyva, a megoldáshoz vezető, szerintünk logikus részfolyamatokat. Mégpedig olyan formában, hogy a lelki vágyainkat rendre elképzeljük már valóságosnak. A vágyainkban tudatosodó megoldások végső, kész eredményét. Mindenféle előre eltervezett részfolyamat nélkül.
Ha a hiteinkbe ágyazott lelki vágyainkba, a megoldások végső állapotait képzeljük el valóságosnak, akkor a hiteink, mint EEG agyi mágneses hullámaink, mindig a megoldások végső állapotain fognak munkálkodni. Ami ilyen módon, felszabadít bennünket, a számunkra ésszerűen helyesnek értékelhető megoldásokhoz vezető részesemények, különböző fázisainak a fizikai terheitől. Így a hitünk, nem minket erősít a terveink végrehajtásában, hanem egyből a végső megoldáson munkálkodik. Ilyen módon, a számunkra jó és helyes megoldásokhoz vezető út lehetséges részfázisait, egyszerűen Istenre bízzuk. A kész megoldást pedig, természetesen elfogadjuk tőle.
Mert Isten, nem azért élteti az embert a lélek által, hogy szenvedjen. Hanem azért, hogy tapasztalatot szerezzen számára. Az élet minden olyan aspektusáról, ami boldoggá tehet bennünket. De, ha a racionális szellemi gondolatainkra támaszkodva, mi magunk akarjuk megoldani a problémáinkat, abba sem szól bele. Mert Isten számára, azok az események is a megtapasztalás részleteit képviselik. De a személyünkre szóló lelki vágy által, mégis mindig megüzeni számunkra azt a végső megoldást is, aminek a reális elképzelése által, kikerülhetünk a megoldásokhoz vezető út fizikai terheitől. De a választás lehetőségét, mindig reánk bízza. Éppen azért, hogy bátran használjuk a szabad akaratunk mentális lehetőségét. Mert így, a lelki vágyainkban jelentkező Isteni útmutatást is, szabad akaratból követhetjük.
Így a tapasztalat az, ami képes megváltoztatni bennünket. Lehetnek szellemi szintű ismereteink bármiről, de az nem biztosít tudást számunkra a tapasztalat nélkül. Így a tapasztalataink által történő változásaink biztosítanak lehetőséget arra is, hogy rájöjjünk arra, hogy nem kell mindent saját magunknak elvégeznünk. Ha Istenre bízzuk a megvalósulás részleteit, akkor csak a végeredményt képviselő megoldásokat kell, a megnyilvánult hiteinkként kifejezésre juttatnunk. Azt a végső célt, ami boldoggá tehetne bennünket. Ehhez pedig, tudatosan változnunk kell. Pozitív értelemben véve. Az Isteni gondviselésre hagyatkozva.
Mert nem élhet Isten akarata alapján olyan ember, aki nem képzeli el a lelki vágyaiban reá irányuló Isteni útmutatásokat valóságosnak, a szellemi gondolatai segítségével. Mert, nem bízik a vágyaiban felvillanó elvi megoldások valószínűségében. Ennél fogva, sajátságos szellemi szintű megoldásokon agyal. Annak minden lehetséges relatív feltételét figyelembe véve. Ilyen módon, egy hosszú megvalósítási folyamatot megtervezve előre magának, ami igen fárasztó részletekkel járhat csak. De az igaz, ha az előre megtervezett feltételek megvalósulnak a tettei által, akkor a közben jelentkező sikerélmények is, a saját személyes örömét fogják szolgálni.
De Isten teremtői munkáját is meg kell tapasztalnunk az életünkben. Mert, aki az anyagi szintű világmindenséget teremtette induktív módon, a saját mágneses valóságából, annak a „toronyóra lánccal” sem lehet nagy kihívás. Vagyis, nem tudunk olyan dolgot vagy eseményt kérni Istentől, a reális képzeletünkbe ágyazott hitünk által, amit Ő ne tudna számunkra megvalósítani. Csupán, a már kész dolog vagy esemény valóságát kell elképzelnünk magunknak. Lehetőleg olyan módon, hogy önmagunkat is beleképzeljük a vágyott valóság mentális képi vagy filmszerű formáiba. Mert akkor, annál valóságosabb lesz az elképzelésünk számunkra.
Szerintem, tudatosan kezdd úgy, hogy először csak olyan dolgokat vagy eseményeket képzelj el valóságosan megtörténteknek, amire a Te véleményed szerint, biztosan nincsen semmiféle ráhatásod. Ilyen például, a parkolóhely kérése vagy az időjárás megváltoztatása. De ilyen kérés lehet az is, ha jó munkahelyet szeretnél, tisztességes főnökökkel és kollégákkal. Vagy például, a már meglévő munkahelyedet képzelheted el olyan ideális helynek, amelyben mindig jól érezheted magad és tisztességesen meg is fizetnek érte. Mert, ahogyan Isten megüzeni számodra a lelki vágyaidon keresztül azt, ami az Ő reád irányuló szándéka, úgy Te magad is meghatározhatsz olyan kéréseket a hiteiddel, amelyek teljesülése boldogabbá tehetné az életedet. A Te személyes szándékodat tükrözve Isten felé.
Ezért, bátran kérj Istentől. A reális képzeleted segítségével, amiben a kéréseidet kódolod. Mert abban az esetben, a kéréseidet már olyan hitekké formáltad az elmédben, ami közvetlen teremtői programot határoz meg Isten számára. Mert a mágneses valóság Ura, nem hagyja figyelmen kívül, a Te agyi mágneses hullámaidat sem. Amelyek, mint értelmes módon kifejezésre juttatott hiteid, az Isten felé irányuló kéréseidet tartalmazzák. Ennél fogva, minél több dologban és eseményben kéred a teremtő segítségét, annál szorosabbra füzöd vele a mentális kapcsolatodat. Annál biztosabbá válik az, hogy már Isten él rajtad keresztül. A teremtő.
Ha konkrét tapasztalatokat szerzel Isten teremtői munkájáról, akkor csupán arra van szükséged, hogy őszinte szívvel megköszönd a munkája gyümölcsét. Gyakorlatilag, legyél hálás mindenért, amit Istentől kaphatsz. Mert a hála érzése, még szorosabbra fűzi az Istennel való bizalmas, személyes kapcsolatodat. Így Isten, mindig többet és többet ad számodra abból, amiért hálás vagy. Így a hála, Isteni rendben megsokszorozza számodra mindazt, ami örömöt okoz neked. Mert Isten, a lelki érzéseid szerint teremt neked valóságot.
Ezért nagyon vigyázz. Mert a kellemetlen szellemi gondolataidhoz fűződő érzéseid is lelki jellegűek. Még akkor is, ha negatív polaritásúak azok. Ha Isten azokat érzékeli, akkor azok alapján formálja számodra az anyagi valóságodat. Megsokszorozva ez által a problémáidat. Mert a mágneses valóságból, mindig a lelki érzéseink minőségeit tükrözi vissza megsokszorozva számunkra. Éppen azért, hogy további lelki érzésekkel ajándékozzuk meg Őt. Mert Isten abszolút. A lelki polaritásaink relatív értékei, teljesen közömbösek számára. Mert a megtapasztalás élménye, csak bennünket terhel.
Így, mindig azt kell megtapasztalnunk, amit a lelki érzéseink által „elvetettünk” a mágneses valóságba. Ahogy a búzaszem is megsokszorozódik a kalászban, úgy a lelki érzéseinket is megsokszorozva kapjuk vissza a megtapasztalható valóságunkként. De a tapasztalatszerzés kényszere által, az „aratás” is a mi feladatunk. Viszont, bármikor korrigálhatunk is. Mert, ha egy tapasztalat problémát okoz számunkra, akkor Isten mindig küld számunkra egy korrekcióra alkalmas lelki vágyat. Nincs is más dolgunk, mint azt elképzelni valóságosnak, a kellemes szellemi gondolataink segítségével. Így Isten akarata szerint, folyamatosan javíthatunk az életünk minőségén. Vagyis Isten számára, nincsen felesleges emberi élet.
Ezért, tudatosan tedd szokásoddá azt, hogy minden este, amikor lefekszel és az elméd megnyugszik, képzelj el magadnak néhány olyan dolgot és eseményt valóságosnak, amit másnap, a lelki vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni. Képzeld el azok végső, számodra boldogító végkifejletét. Amit a lelki érzéseid alapján szeretnél megtapasztalni. Majd térj nyugovóra azzal a biztos tudattal, hogy mindent jól elterveztél előre magadnak. Isten pedig, amíg alszol, beállítja számodra azokat az induktív paramétereket, amelyek szerint a megtapasztalható valóságodnak történnie kell. Mégpedig, a vágyaidat meghatározó hiteid alapján. Másnap pedig, tapasztald meg bátran azokat az életeseményeidet, amelyeket Isten készített elő neked, a lelki vágyaidat kifejezni képes hiteid alapján.
Csak így élhetsz mindig a lelki vágyaid alapján. A reád irányuló Isteni útmutatások szerint boldog életet. Mert Isten azt szeretné, hogy az életed minden pillanatában boldog legyél. A boldogságot tapasztald meg, az Ő lelki szintű irányításával. Ami a vágyink alapján tudatosodik az elménkben. Mint mentális tapasztalat. Így a lelki vágyaink, olyan mentális tapasztalataink, amelyek nem az elektromos anyagi világ valóságából érkeztek az elménkbe. Hanem a kozmikus szintű mágneses valóságból. Isten reánk irányuló szándékait tükrözve. Ami éppúgy mentális tapasztalatnak minősül, ha szellemi szinten értelmezzük azokat.
Ha tehát, a lélek által Isten élteti az embereket, akkor nem élhetünk Istennek tetsző életet úgy, hogy a vágyainkban jelentkező Isteni szándékokat figyelmen kívül hagyjuk. Ezért, a „Legyen meg a Te akaratod,” imarészlet azt jelenti, hogy történjen minden úgy, ahogyan azt a lelki vágyainkban megüzente számunkra Isten. Ha tehát, a lelki vágyainkkal nem foglalkozunk érdemben, vagyis nem képzeljük el azokat valóságosnak az elménben, akkor nem is várhatjuk el azt, hogy megvalósuljanak azok. Vagyis, nem szerezhetünk élettapasztalatot azok lehetséges valóságáról.
Amikor pedig, a lelki vágyaidat rendre elképzeled valóságosnak, akkor az azt jelenti, hogy tökéletesen megbízol a teremtő reád irányuló szándékaiban. Szellemi szinten hozzájárulsz ahhoz, hogy legyen meg az Ő akarata, a Te saját életedben. Ilyen módon, Isten szándékát élteted az életed során. Vagyis, Isten azért éltet a lélek által minden embert, hogy általunk, Ő maga élhessen és szerezzen tapasztalatot magának. Mert ahhoz, hogy „mindent tudó” entitás legyen, mindent meg kell tapasztalnia. De tapasztalatot, csak általunk szerezhet magának. Rajtunk keresztül. Mert a szellemi szinten biztosított ismeretek is, csak a tapasztalat által edződhetnek tudássá. Isten abszolút Elméjében is.
Matécz Zoltán
2022.12.23.
