Hangtani alapok.
A hangtan, a nyelvészet olyan szakterületeinek az elnevezése, amelyek az emberi beszéd fonetikus hangzásainak a tanulmányozásával foglalkoznak. Ami fonetikára és fonológiára tagolódik. Ahol a fonetika, a beszédhangokat egymástól függetlenül, azok akusztikai megjelenését, képzési módját és sajátosságait vizsgálja. Míg a fonológia, a beszédhangokat nem önmagukban vizsgálja, hanem azoknak a nyelvben betöltött jelentéstartalmával foglalkozik. Az általam írt „hangtani alapok” azonban, merőben eltérnek az eddig megismert nyelvtani alapoktól.
A magyar nyelvnek, 39 darabból áll a betű készlete. Ahol a betűk, a hangok szimbolikus jellegű leírt képi megjelenési formái. Ebből 14 darab a magánhangzó és 25 darab a mássalhangzó. Az a tény azonban, hogy a mássalhangzókat csak magánhangzók segítségével tudjuk kiejteni arra utal számomra, hogy valós hangokként, csak a magánhangzók érvényesülhetnek a betűk között. Amelyek a mássalhangzók természetes, fonetikus hangzását képesek biztosítani számunkra.
Ezt az állításomat arra alapozom, hogy szerintem a magánhangzók valójában, a lélek hangzói. Ennél fogva, az ember vele született természetes adottsága. Amit nem kell külön megtanulni senkinek sem. Hiszen, minden újszülött csecsemő, a magánhangzók segítségével kommunikál. Ahogy megszületik. Ilyen módon, a magánhangzók valójában, maguk a valóságos hangok. Amelyek fonetikus módon kifejezhető dinamikus erővel bírnak. Ilyen módon, más és más frekvenciát képviselnek.
Ezzel szemben a mássalhangzók, tulajdonképpen a szellem hangzói. Amikor a gyermek szellemi képességei bontakoznak, akkor tanulja meg összetársítani a magánhangzókkal, az édesanyjától hallva azokat. Ezért lesz az általa beszélt nyelv, az ő édes anyanyelve. Így a mássalhangzók valójában, nem is hangok igazából, hanem jelek. A szellemi szintű információink hangokkal kiejtett kifejeződései. Amelyeknek hullámhosszbéli különbözőségeik vannak. Amit a magánhangzók segítségével tudunk kifejeződésre juttatni. Mint értelmes mássalhangzókat. De ezek a szellemi szintű jelek, csak a kimondott szavaink által válhatnak igazán mással-hangzókká. Leírva ugyanis, nem képviselhetnek semmiféle hangértéket.
Ahhoz tehát, hogy a szellemi szintű információ, értelmes módon kifejezésre jusson a beszédünk során, éppen arra van szükségünk, hogy a magánhangzóink dinamikus hangzású verbális erőértékei szólaltassák meg azokat. Mert a szellemi szintű információinkat kifejezésre juttatni képes dinamikus hangok nélkül, a szellemi szintű információs jeleknek, nincsen semmiféle fonetikus jellegű hangzása. Leírva egy szöveget magánhangzók nélkül, bárki könnyedén megérthet, aki elég jól tud olvasni. De kimondani magánhangzók nélkül, teljesen lehetetlen a szellemi szintű információk jeleit. Úgy is mondhatnám, hogy a mássalhangzóink, csak a magánhangzók segítségével nyerhetnek akusztikus hanghatáson alapuló verbális értékeket.
Így, amikor beszélünk, a torkunkban keletkező hanghullámokban a hullámhossz informatív értékeit, a közben képződő mássalhangzóink képviselik. Míg a beszédhangunk frekvenciáját, a magánhangzóink biztosítják. Azok a magánhangzók, amelyekkel a mássalhangzóinkat képezzük és egymáshoz csatoljuk a beszédünk során, a hallható szavaink segítségével. Ahol a hangmagasság, a hanghullám frekvenciájától függ. Míg a hang színezetét, a hanghullám hullámhossza biztosítja. Így a 14 magánhangzó és a 25 mássalhangzó egymásutánisága, szinte korlátlan lehetőséget biztosít számunkra az értelmes beszédre.
Betűk csoportosítása a hangzásuk alapján. Ahogy megszoktuk azokat az ABC sorrendjében. Így a lelki eredetű hangokat, mint különböző frekvenciájú magánhangzókat, nagybetűvel írtam. Míg a szellem jeleit kisbetűvel, mint különböző hullámhosszúságú mássalhangzókat.
Hangok - Jelek
A-
Á- - h,k - 2 DB.
E- - f,l,ly,m,n,ny,r,s,sz - 9 DB.
É- - b,c,cs,d,dzs,g,gy,j,p,t,ty,v,z,zs - 14 DB.
I-
Í-
O-
Ó-
U-
Ú-
Ü-
Ű-
14-DB.
Mint látható, a 14 lelki hang közül, csak háromhoz csatlakozik szellemi szintű jel közvetlen módon, ami a beszédünk során mássalhangzóvá alakulhat. Így az Á-hanghoz, a h és a k szellemi szintű jelek társulhatnak a kimondásuk alkalmával. Így az Á-hang frekvenciája, kétféle hullámhosszon jelenik meg. Kétféle mássalhangzót alkotva ez által. Ahol a lelki hang, a szellemi szintű jel után hallatszik. Így dinamikus szempontból véve, nyitott jeleknek minősülnek, amíg a mássalhangzóink szerepét töltik be. Mert mögöttük, az őket megszólaltató magánhangzót, sokáig tudjuk szólaltatni.
Az E-hanghoz pedig, az f,l,ly,m,n,ny,r,s,sz szellemi szintű jelek társulhatnak. Így 9 különböző hullámhosszúságú szellemi szintű jelből, kiejtett mássalhangzókat formálva. Ahol az E-hang, a szellemi szintű jelek elé kerül. Enyhén nyújtható, dinamikus startot biztosítva ez által, a szellemi szintű jeleink számára. Miközben mássalhangzóvá alakulnak azok a beszédünk során. Ezek a szellemi szintű jelek, zárt jeleknek minősülnek, mert a dinamikájukat biztosítani képes lelki E-hang, elöttük helyezkedik el. Így csak rövidebb hangzást biztosít számunkra. Miközben az E-hang, a frekvenciájának köszönhetően, mássalhangzókká alakítja őket. Különböző hullámhosszúságú mássalhangzókká.
Az É-hang esetében pedig, a szellemi szintű jelek, a lélek hangzói előtt foglalnak helyet. Mind a 14-en. A b,c,cs,d,dzs,g,gy,j,p,t,ty,v,z,zs szellemi szintű, de különböző hullámhosszúságú jelek sorrendjében. Amikor a verbálisan megvalósított kiejtésük segítségével, mássalhangzókat formálunk ebből a 14 darab szellemi szintű jelünkből. Mivel az É-hang, a szellemi szintű jelek után helyezkedik el, ezért ezeket a mássalhangzókat, bármeddig tudjuk dinamikus ódon nyújtani. Így a szellemi szintű jelek, nyitottaknak minősülnek. Ez a beszédünk során biztosítja a kimondott szavaink dinamikáját. Ez a dinamikus hatás, sokkal jobban érezhető, amikor szaval az ember. Az éneklés során pedig, még sokkal hatásosabb módon domborodik ki az akusztikus hangzású dinamikája.
A 14 lélekhang tehát, a magánhangzóinkat alkotva, teljesen kötetlenek. Mert bármikor ki tudjuk őket fejezni hangosan, korlátozás nélkül. Így bármelyik szellemi szintű jelből mássalhangzókat formálnak, a saját frekvenciájukon. Ezért alkalmasak arra, hogy a különböző hangzóink közötti verbális átmenet dinamikáját megvalósítsák. De közülük, az Á, az E és az É hang, mégis kötőhangoknak is minősülnek, mert csak általuk lehet a mássalhangzóinkat önálló módon kifejezésre juttatni. Úgy is mondhatnám, hogy a mássalhangzóink, önmagukban véve, nem a lélek hangzói, hanem a szellem szintű informatív értékeinknek az intelligens jelei. Különböző szellemi szintű információs hullámhosszok informatív értékeit képviselve. Másodlagos hangokká, a lélek hangzói formálják őket. Az Á, az E és az É-hangok segítségével pedig, külön ki is ejthetjük őket.
Beszédünk során tehát, hanghullámokat bocsátunk ki. Ezeknek a hanghullámoknak a dinamikus erőhatását, a magánhangzóink frekvenciái biztosítják, mint a lélek hangzói. Miközben a szellemi szintű informatív értékeink különböző hullámhosszúságú jeleit, mássalhangzókká alakítják. Ilyen módon a beszédünkben, a lélek és a szellem intelligenciája is kifejeződésre jut, az általuk közösített hanghullámainkban. De a lélek dinamikus hangzói nélkül, a szellemi szintű információ néma marad. Nem juthat kifejeződésre. Akármilyen bölcsességet hordozna is.
Így a lelki hangokat képviselő magánhangzóink, a frekvenciájukban térnek el egymástól. Ezért a különböző frekvenciájuknak köszönhetően, más és más a hangmagasságuk is a beszédünk során. Míg a szellemi szinten biztosított információs jelek, olyan mássalhangzók elvi lehetőségét hordozzák, amelyek magánhangzókkal kiejtve, más és más hullámhosszúságú hangokként jutnak érvényre a beszédünk során. Színezve ez által, a beszédünkben kialakuló hangképzési lehetőségeinket. Amely mentális színezetben, az intelligencia jelenik meg. Így a beszéd során, az intelligencia által kifejezett értelem hallatszik vissza. Amit a lélek hangzói önmagukban véve, nem képesek kifejezésre juttatni.
Ebből kifolyólag, az értelmes emberi beszédünk során, a lélek hangzóival fejezzük ki, a szellemi szintű információs értékeinket. Teljesen intelligens módon. Az ilyen módon kimondott szöveg, a lélek közvetlen akaratával valósul meg. Ezért a hallgatókban, lelki érzések kiváltására alkalmas a hallott szöveg. Miközben megértik, az általuk hallott szöveg szellemi szintű informatív értékeit. Ez azt is jelenti egyben, hogy a szellemi szintű informatív értékeinket, lelki síkon közvetítjük egymás felé, a beszélgetéseink alkalmával.
Így megérteni egy hallott szöveget azt jelenti, hogy szellemi szinten felfogni, annak lelki síkon kifejezésre juttatott mentális üzenetét. Amelyben a szellemi gondolatok, a lélek hangzóinak a segítségével irányulnak felénk a légtéren keresztül. Mint hanghullámok. A válasz pedig, hasonlóképpen alakul ki bennünk. A szellemi szintű gondolataink informatív értékeit, a lélek hangzóinak a segítségével juttatjuk értelmes módon kifejezésre, hogy eljusson az a hallgatóságunkhoz. A légtérben terjedni képes hanghullámainknak köszönhetően.
Ennél fogva, a beszédünk során, mindig a hitünk jut kifejeződésre. Mert a hit, már olyan szellemi gondolatot jelent, amelyikhez a lelki érzéseinket is biztosítottuk. Így a folyamatos beszédünk során, nem is tudjuk értelmes módon kifejezni a szellemi gondolatainkat, a lelki érzéseink aktivizálása nélkül. Mert a beszédhez, a lélek hangzóira is szükségünk van. Vagyis, a magánhangzókra. Ezért van a kimondott szónak ereje. Mert a kimondott szavaink által igénybe vett magánhangzóink frekvenciájának, mentális erőértéke van. Ami dinamikus módon juttatja kifejeződésre a szellemi gondolatainkat. Annak mássalhangzók által biztosított, különböző hullámhosszúságú jelrendszerén keresztül.
Így a magánhangzók és a mássalhangzók képviselik a beszédünk során, azokat a betűket, amelyek egymás után leírt formájukkal is képesek, a kívánt információ közlésére. A szavaink által formált mondataink segítségével. Így a leírt szöveg olvasása közben, a közölt szellemi szintű információ megérthető ugyan, de a hozzá tartozó érzelmi telítettség megtapasztalása elmarad. Mert a szöveg olvasása során, csak az elménkben tudatosodik annak mentális, képzeletbeli hanghatása. Így az olvasás során, főképpen csak olyan érzelmeket tapasztalhatunk meg, ami a saját lelkünkből fakad. A hallott szöveggel ellentétben, ahol a szöveget közlő személy aktuális lelki dinamikája hallatszik felénk. Ezért írja a Biblia azt, hogy a hit, hallomásból fakad.
Így a hangtan alapja az, az akusztikus élmény, amit a lélek hangzói közvetítenek felénk a beszédünk során. A szellemi szintű információ, hullámhossz szerint meghatározott jeleit mássalhangzókká formálva. Így a beszédünk során, mindig a hitünket fejezzük ki. A szellemi szinten kifejezésre juttatott lelki érzelmeinket. Ennél fogva, mivel a lélek által Isten éltet minden embert, ezért az értelmes beszélgetéseink során valójában, Isten kommunikál Istennel. Az emberben megnyilvánult lokális Isteni minőség, egy másik emberben megnyilvánult lokális Isteni minőséggel. Mert a léleknek köszönhetően, minden ember egy lokális, anyagi testben megnyilvánult Istenségnek minősül. Majd, csak ezek után jöhetnek azok az ismeretek, amit a kultúránkban kialakult nyelvtan értelmez a hangtanról. Ezekre a hangtani alapokra épülve. A mi ősi magyar nyelvünkre vonatkozóan.
Matécz Zoltán
2023.07.10.
