Szeretetről.
Nagyon sokan írtak már a szeretetről, de valójában azt, hogy mi is a szeretet, még egyetlen helyen sem tudtam tökéletesen megérteni. Annak ellenére, hogy én magam is írtam már róla. Az én verziómban a szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A Megértésen, a Megbecsülésen, és a Megbocsátáson. A legideálisabb fokmérője pedig, nem más, mint a Türelem. Ennél fogva, amit nem értünk meg, vagy nem becsülünk meg kellőképpen, illetve nem tudunk neki megbocsátani, azt nem is szerethetjük igazán. Azzal szemben nyilván türelmetlenek vagyunk. Ebből kifolyólag, ha valaki türelmetlenséget tapasztal másoknál, akkor kívülállóként azt kell megfigyelnie, hogy a türelmetlen illető, kit nem ért meg teljesen, kit nem képes megbecsülni kellőképpen, illetve kinek nem tud megbocsátani.
Ezek az én állításaim is, nyilván igazak a szeretetre nézve, de nem utalnak igazán arra, hogy mi is maga a szeretet. Mert velem ellentétben a Biblia például, azt állítja, hogy Isten, maga az abszolút Szeretet. De, ha az abszolút Szeretetet nem tudjuk pontosan értelmezni, akkor hiába állítjuk párhuzamba Istennel, akit szintén nem tudunk érdemben meghatározni. Továbbá, ha az átlagember csak relatív módon képes szeretni, akkor mit jelent valójában a mi életünkben a szeretet? Még, ha relatív is. Az a szeretet, ami nagyon sok formát képes ölteni az életünkben. Így van például, anyai szeretet, van apai szeretet, testvéri szeretet, felebaráti szeretet, baráti szeretet, hazaszeretet Stb.
Az én mostani meglátásom szerint a lelki érzéseink egy lineáris skálán határozhatók meg az elménk számára szellemi szinten. Ez az úgynevezett érzelmi skála. Több, mint 200 féle lelki érzelemről van szó, amit egy függőleges lineáris skálára vetítenek. Így a számunkra kellemetlen lelki érzéseink, az érzelmi skála alsó, negatív tartományában foglalnak helyet. Míg a számunkra kellemes lelki érzéseink, az érzelmi skála felső, pozitív tartományát uralják. Középen van a közöny, amit a tökéletes unalom és érdektelenség jellemez. Ezen az érzelmi skálán, úgy tudunk lefelé vagy felfelé érvényesülni, hogy a szellemi gondolataink vezérlik, aktivizálják rajta a lelki minőségeinket.
A teljesség igénye nélkül, itt áll néhány olyan alapvető lelki érzésünk, amit a szellemi gondolatainkkal tudunk aktivizálni az elménkben.
„+”
Szeretet
Boldogság
Hála
Szenvedély
Öröm
Lelkesedés
Együttérzés
Remény
Jóindulat
Derűlátás
Közöny
Kétség
Aggodalom
Sértődöttség
Félelem
Szorongás
Neheztelés
Irigység
Harag
Düh
Gyűlölet
„-„
Így a kellemetlen szellemi gondolataink, negatív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Míg a kellemes szellemi gondolatainkhoz, nyilván pozitív lelki érzések társulhatnak csak. Mivel azonban, a testi egészségünket, csak a pozitív lelki érzéseink szolgálhatják, ezért a mi saját személyes érdekünk az, hogy mindig kellemes szellemi gondolatokkal töltsük fel, a lelki érzéseinket szabályozni képes tudatos elménket. Ahhoz azonban, hogy ezt meg tudjuk tenni, szellemi szinten megértett, érzelmi intelligenciára van szükségünk. Amelynek keretében, tudatosan kerüljük a kellemetlen szellemi gondolatok elvi lehetőségét is. Ha pedig, mégis tudatosodik egy kellemetlen szellemi gondolat az elménkben, akkor azt, minél előbb kellemes szellemi gondolatra kell cserélnünk. De hogyan?
A magyarázat egyszerű. Megvalósítani azonban, már valamivel nehezebb. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink, az életünk során megtapasztalt személyes problémáinkból adódnak. Amit nehéz kellemes szellemi gondolatokkal értékelni. De, ha már tisztázódott az elménkben az, hogy mi is a valós problémánk, akkor mielőbb a számunkra helyes megoldásról kell gondolkodnunk szellemi szinten. Olyan kellemes szellemi gondolatokkal, amelyeknek a megvalósulása boldoggá tehetne bennünket. Mert azok a szellemi gondolataink, már nyilván kellemesek lesznek számunkra. Ennél fogva, pozitív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Amivel máris változtattunk a mentális hozzáállásunkon.
Az orvostudomány mai állítása szerint, szinte minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Pszichés okokra visszavezethető szomatikus, azaz testi betegségek. De hogyan lehet a pszichénket képviselő elménket rosszul használni? Természetesen úgy, hogy kellemetlen szellemi gondolatokkal töltjük fel az elménket. Így azok, negatív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben, amelyek testi elváltozásokat idéznek elő bennünk. Mert feszült állapotban tartják az anyagi szintű szervezetünket vagy annak egy részét. Ilyen például, a leggyakrabban tapasztalható gyomorideg. Ami hosszan fennálló tartós esetben, valós gyomorbántalmakat idézhet elő. Ahhoz, hogy ezeket az egészségre káros testi reakciókat elkerüljük aktív, élő hitre van szükségünk.
Aminek az alapja az, hogy amiben az ember nem hisz, az eleve elképzelhetetlen számára. Ezt a logikát kifordítva, csak abban képes hinni az ember igazán, amit valóságosnak tud elképzelni. Ennél fogva, az élőnek nevezhető aktív hit azt jelenti, hogy a lelki vágyainkat szép sorban, el kell tudni képzelni valóságosnak. Teljesen tervszerű módon. Majd, amikor már a lelki vágy mentális valóságát látja az ember az elméjében, akkor kell önmagát is beleképzelnie az ilyen módon tervezés alatt álló hőn vágyott dologba vagy eseménybe. Így realizálhatjuk magunknak az elképzeléseinket. Ami azt jelenti, hogy így valóságszerűsíthetjük magunknak azokat.
A lélek által ugyanis, Isten élteti az értelmes embert. Ennél fogva, az elménkben szellemi szinten megtervezetett reális elképzeléseinket, éppen a lelkünk, azaz Isten szemléli. Majd, amikor Isten nem csupán szépnek, hanem jónak is látja az ilyen módon realizált elképzeléseinket az elménkben, az Ő általa intuitív módon sugalmazott lelki vágyaink mentális tervszerűségének tekinti azokat, akkor mondatja velünk azt, hogy ÁMEN. Ami azt jelenti, hogy LEGYEN. Mert a megvalósulást jelentő teremtésről, kizárólag csak Isten hozhat döntést. De, éppen azért éltet bennünket a lélek által, hogy ilyen módon, a mi emberi vágyaink tervszerű elképzelései szerint alakítsa számunkra a megtapasztalható valóságunkat. Ami röviden azt jelenti, hogy az a személyes valóság, amiben most élünk, bármikor szebbé és jobbá képzelhető.
Visszakanyarodva azonban a szeretet kérdésére, a lelki érzelmeink lineáris skálája úgy működik, hogy ahogy felfelé haladunk rajta, úgy minden alatta lévő lelki érzésről tudatosak maradunk továbbra is. A negatív lelki érzésekről éppen ugyanúgy tudunk, mint a semleges polaritású közönyről vagy a gyengébb erősségű pozitív lelki érzésekről. Így, aki eljut a legmagasabb pozitív lelki érzés szintjéig, a szeretetig, az már ismeri a többi lelki érzést is, de a szeretetet választja tudatosan. Vagyis a szeretet, már magában fogalja az összes többi pozitív lelki érzést is. Miközben tudatosan tagadja a közönyt és a negatív lelki érzéseinket.
Ha pedig, tudatosan elfogadjuk azt a tényt, hogy a lélek által Isten éltet bennünket, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy Isten nyilván szeret minket. Mert folyamatosan lelki erőhatások mentális érzéseit biztosítja számunkra az értelmes élethez. Így szellemi szinten, mi magunk határozhatjuk meg azt, hogy milyen módon szeretnénk élni. A hittel formált reális elképzeléseink alapján. Isten pedig, rendre megvalósítja azokat számunkra. Mert annyira szeret bennünket, hogy nem erőlteti ránk a saját akaratát. Hanem éppen ellenkezőleg, szellemi szinten kifejezhető szabad akarattal ruházott fel bennünket. Amit a reális képzelet segítségével tudunk számára értelmes módon kifejezésre juttatni. Ezért állítják az ezoterikus tanítások azt, hogy a képzelet, Isten teremtő „műhelye” az elménkben. Mert amit valóságosnak képzelünk el, azt Isten megtapasztalható valósággá alakítja az életünkben.
Ahhoz tehát, hogy boldogok legyünk, nem Istennek kell hozzánk igazodnia. Hanem éppen ellenkezőleg, nekünk kell szellemi szinten megértenünk a hozzá fűződő mentális viszonyunkat. Azt a tényt, hogy a teremtésre méltó hiteinket, a reális elképzeléseink képviselik Isten számára. Ezért, koránt sem mindegy az, hogy a tudatos elméinkben, miről formálunk reális elképzeléseket. Hiszen, ha Istent elfogadjuk teremtőnknek, akkor csak kellemes szellemi gondolatokkal érdemes reális elképzeléseket formálunk a lelki vágyainkról. Mert, ha a lelki vágyaink megvalósulnak, akkor boldogok lehetünk. Isten pedig, éppen ilyen hit alapú boldogságra teremtette az értelmes embert. Az abszolút Létezéséhez szükséges saját relatív elméjű partnerének.
Mert valójában, hogyan is képzelheti valaki azt, ha Isten éltet bennünket a lélek által, akkor kihagyhatjuk Őt az életünkből. Isten ugyanis, nemcsak a kultúránk, hanem az életünk része is. Minden értelmes embernek személyes módon. Amíg élünk, folyamatosan éltet bennünket a lélek által. Ha probléma elé állít az élet bennünket, akkor mindig küld számunkra egy lelki vágyat, aminek a megvalósulása boldoggá tehetne minket. Nincs is más dolgunk, csak az, hogy a lelki vágyainkat a reális képzelet segítségével, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelni. Ezt a mentális munkát, mindenképpen el kell végeznünk ahhoz, hogy Isten vágy szerint reánk irányuló akarata szerint élhessünk boldog életet.
Amikor azt imádkozza valaki, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, akkor éppen azt szeretné megtapasztalni, hogy valósuljon meg minden a lelki vágyai szerint. Hiszen a lelki vágyaink, Isten reánk irányuló szándékai ahhoz, hogy boldogok legyünk. Egytől-egyig. Aki pedig, a lelki vágyak reális elképzelésével, már tapasztalatot szerzett Isten teremtői képességéről és boldog életet él, azon az emberen keresztül, már Isten él valójában. Mert szellemi szinten, képes azonosulni a teremtőjével. Akivel lélekben, amúgy is mindig együtt létezik.
A szeretet tehát, az érzelmi skálánk legmagasabb csúcsán lévő legcsodálatosabb pozitív lelki érzésünk, amelyik képes felülírni minden más alatta lévő lelki érzésünket. Így a szeretetnek, már nem kell törvény. Mert az abszolút Szeretetet, már nem lehet relatív törvényekkel befolyásolni. Ezért fogadható el az, a Biblikus állítás, hogy Isten, maga az abszolút Szeretet. Életével Jézus, ezt az abszolút Szeretetet mutatta meg számunkra. Amit folyamatosan birtokolva, képes volt tanítani, gyógyítani, csodákat művelni és halottakat feltámasztani. Végül pedig, azt mondta, hogy „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják azt, hogy mit cselekednek.”. Amiben tökéletesen igaza is volt. Hiszen az érzelmi intelligencia, még most is nagyon távol áll, a mai modern értelmes emberektől is. Annak ellenére, hogy Isten éltet bennünket a lélek által. Vagyis, sohasem hagy bennünket cserben. Csupán tiszteletben tartja a mi saját személyes akaratunkat. Amivel az elménket feltöltjük napi szinten, amiről valós elképzeléseket formálunk. Nem Isten tehet arról, hogy annyi kellemetlen szellemi gondolat fortyog az elménkben.
De, amint ebből az írásból kiderül, bármikor változtathatunk. Csupán a lelki intelligenciánkat kell kicsit kialakítani. Helyre kell tenni az Istenhez fűződő mentális viszonyunkat. Felépíteni Isten számára azt az egyéni szintű mentális szövetséget, amivel boldoggá tehet bennünket. Az életünk minden pillanatában. Mert a boldogságot nem keresni, kutatni, hajszolni, kergetni kell, hanem Isten segítségével megélni. Az értelmes ember, erre lett teremtve. De ehhez, meg kell tanulnunk szeretni, a bennünket éltető Istent. Mint egy jó barátot. Akinek minden vágy szerint formálható tervedet elmondhatod, a reális képzelet szintjén. Aki mindig meghallgat és a sorsod alakulása révén megtapasztalhatod azt, hogy Ő a legjobb barátod. Akit érdemes szeretni. Épp úgy, mint önmagadat. Mert a lelki és a szellemi adottságod tulajdonképpen, egy és ugyanaz benned. Mert a szellemi szintű ember, folyamatosan lelki egységben él Istennel.
Matécz Zoltán
2025.07.27.
