Sátán a kísértő, a Biblia állításai alapján. Isten ellenfele, a kereszténység teológiai tanításai szerint. Mivel pedig Isten a Teremtő, ezért Sátán a teremtés ellen ható kísértő. Kísértő tevékenységét a teremtett ember relatív elméjében formálódó relatív hitek labilis állapotban tartásával vagy azok értékének megszüntetésével végzi. Az elménkben értéktelenné vagy feleslegessé vált hiteink ugyanis nem kerülnek Isten teremtési feladatai közé. Így Sátán a teremtés ellen tevékenykedik, a mi relatívan gondolkodó elménkben.
Számunkra, a mai keresztény világunkban, Isten a hitünk Teremtője, aki a szabad akaratunk által formált relatív hiteinket teremti meg nekünk. A szabad akaratunk által meghatározható kívánságaink vágyaink, álmaink lesznek a sorsunk teremtésének alapgondolatai, amelyeket hitté formálhatunk, és imáinkban Isten elé vihetünk teremtési igénnyel. Csakhogy így az ember relatív elméjű mellékszereplője csupán a teremtési folyamatnak, amely Isten egyéni privilégiuma, a keresztény tanok alapján. Amikor ugyanis Isten éppen teremt, akkor az abszolút Elme mentális cselekedete zajlik, és a létezés átformálásának engedélyezéseként kifejezi, hogy LEGYEN. Így a teremtésre szánt tényező objektív megnyilvánulási formát ölt a szubjektív valóságból, azaz Istenből.
Imáinkba foglaljuk hiteinket és kérjük azok objektív valóságának a megteremtését Istentől. Imáink végén azonban azt mondjuk, ámen. Ez a szó pedig, azt jelenti, hogy LEGYEN. Vagyis éppen mi magunk járulunk ahhoz hozzá, hogy a kérésünk az Isteni teremtés tárgya legyen. Azaz ember és Isten partnerek a teremtésben. Tulajdonképpen addig vagyunk hasznosak Isten számára, ameddig az Isteni Ige alapján hittel cselekszünk, történünk és létezünk. Életünk eseményei során ugyanis folyamatosan változnak a relatív hiteink, amelyek megteremtését abszolút hittel Istenre bízhatjuk. Ezt jelenti a szövetség, ami Isten részéről sohasem szakadt meg, de az embernek újra fel kell építenie önmaga elméjében.
„Ne vígy minket kísértésbe.” Ezt mondja a Jézus által tanított vezérima, a MI ATYÁNK. Ebben az imában közvetlenül Istenhez imádkozunk, és arra érjük, hogy ne vigyen bennünket kísértésbe. Így a Jézus által tanított imában Istené a kísértő szerep is. Ez a gondolat persze sértheti a keresztény világ képviselőit, de tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy minden lehetségesen létező tényező Isten teremtése, így Sátán is, aki csak az Isten tudtával és elvi hozzájárulásával végezheti el az ő kísértői tevékenységeit. Ahogy a teremtés minden képviselője csak Isten által és Istenben cselekedhet, úgy Sátán is csak az Isten által biztosított keretek között tevékenykedhet. Ez azt jelenti, hogy Sátán ugyanúgy az Isten abszolút elméjének a részét képezi, mint bármely más teremtett tényező, ezért óhatatlanul Isten alárendeltje. Isten kivetette magából, így csak a relatív emberi elme gondolatait képes megosztani. Ott a rosszat jónak, míg a jót rossznak állítja be a hátsó gondolatunkként, így a relatív elménk képtelen határozni, az alapgondolat javára. Az alapgondolat tehát elvész, feleslegessé válik az elménkben, így nem fejlődhet bennünk hitté. Az értelmi gondolat ugyanis akkor válik hitté, ha az a mi szabad akaratunkként, érzelmi telítettséget is nyer. Ha azonban a gondolat már az elménk értelmi színpadán elhal, akkor az érzelmi telítettségre már esélye sincs.
A lexikonok szerint, az inkarnáció szó jelentése nem más, mint egy Istenség megtestesülése. Ezzel szemben a reinkarnáció szó jelentése ugyanennek az Istenségnek az újra és újra megtestesülése. Amikor tehát a Bibliai Ádám teremtése megtörtént, akkor Isten inkarnálódott általa. Azóta re-inkarnáció zajlik, mert Ádám leszármazottai nyernek objektív létformát a soron következő generációk megszületésével. A mi életünk is ennek a re-inkarnációnak az eredménye. És a mi gyermekeink is re-inkarnálódtak általunk, a mi szülői közvetítő szerepünk segítségével. Valamint az unokáink is re-inkarnálódnak, a mi örömünkre, a gyermekeink szülői közvetítése által. Az újszülött gyermek ugyanis Isten ajándéka, a Biblia szerint. Isten pedig, amikor ajándékot ad, akkor a legtökéletesebbet adja, önmagát, így az újszülött gyermek mindig Isten re-inkarnációja, azaz újra megtestesülése. Az értelme bontakozásáig a gyermek abszolút gondolkodó, majd a módszeresen kialakult emberi kultúrába való belenevelés során tanul meg relatív lenni a gondolkodásmódjában. Tehát elveszíti a gyermeki naivitását, amely olyan Istenivé tette, olyan szeretni és becsülnivalóvá. A tanítás tehát emberré neveli az évek során, relatív gondolkodóvá, akit már csak az tud türelmesen szeretni, aki meg tudja érteni és meg tudja becsülni, valamint meg tudja bocsátani relatívságának hibáit. Vagyis az emberi szeretet erősen összetett dolog, nem mindig egyszerű.
Az ima tehát, a legfontosabb kommunikációs lehetőségünk Isten abszolút ELMÉJE és az ember relatív elméje között. Amikor az érzelmekkel dúsított értelmes gondolataink megvalósulását szeretnénk elérni, akkor ima segítségével Isten elé visszük és elmondjuk a Teremtőnknek azt, aminek a megvalósulására szólítjuk fel Őt. A lehető legrészletesebben, színesen mondjuk el Istennek az elképzelésünket. Sőt mi több, ima közben el kell tudnunk képzelni a kívánt dolog vagy esemény létezését, hiszen amiben nem hiszünk, azt elképzelhetetlennek is tartjuk. Így amiben hiszünk, azt el kell tudnunk képzelni. Mentális képet kell alkotnunk, mert Isten teremtő tervrajza éppen a mi képzeletünk. A képzeletünkkel teremtünk teremteni valót Isten számára. A képzeletünkkel szubjektív formát adunk az elképzelt terveinknek, míg Isten, a Teremtő, éppen objektív formát ad az elképzeléseinknek. Ez a teremtés folyamata számunkra Istentől és Istenből. Az objektív valóság bármely eleme ugyanis a szubjektív valóságból alakult ki, és azt a szubjektív értelmet tükrözi számunkra az észlelése során, amely az objektív valóság részévé alakította, vagyis a Teremtő abszolút ELMÉJÉNEK abszolút értelmét.
Jézus is tanított bennünket imádkozni, a hegyi beszédje alkalmával, így a MI ATYÁNK a kereszténység vezérimája lett.
MI ATYÁNK,
Azt jelenti számomra, hogyha a re-inkarnáció gondolatát megfordítom, akkor Istenhez jutok, aki ennél fogva minden élő ember atyja, vagyis testvérek vagyunk Isten előtt. A keresztény gondolkodású ember számára e miatt, minden ember lelki testvér. Isten pedig a mi közös Atyánk.
KI VAGY, A MENNYEKBEN,
Azt jelenti számomra, hogy az elmémben Ő az egyetlen mentális szövetségesem abszolút értelemben. Vagyis abszolút megingathatatlan módon hiszek abban, hogy Isten az én relatív hiteim teremtője. A mennyekben, azaz az emberi elmékben, hiszen minden hitünk ott alakul ki, és a lélek egyensúlya is ott érződik az érzelmek értelmezése által.
SZENTELTESSÉK MEG, A TE NEVED,
Azt jelenti számomra, hogy ezt a teremtési szövetséget Istennel én tudatosan vállalom, és mindig vigyázok arra, hogy ne gyalázzam meg semmiféle okra hivatkozva.
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,
Azt jelenti számomra, hogy a teremtés érdekében ezt az Istennel való szövetséget az életem minden pillanatában fenntartom, és abszolút módon hűséges leszek a Teremtőhöz. Ez a szövetség boldogságot tart fenn az elmémben, ami Isten országa számomra ebben az életben. A mennyek országa tehát nem más számomra, mint a lelki egyensúlyom által kialakult békés harmónia az elmémben.
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
Azt jelenti számomra, hogy Isten az én hitem Teremtőjeként teremti meg az én valóságomat, és ha a kéréseimet az Isteni szeretet jegyében fogalmazom meg, és ettől az érzéseim sem térnek el, akkor máris az Ő akarata érvényesül. Isten akaratának teljesülése ugyanis olyan esemény, amely nem borítja fel a lelki egyensúlyunkat, hanem éppen stabilizálja azt.
MIKÉPPEN A MENNYBEN,
Azt jelenti számomra, hogy amiképpen az elmém szubjektív valóságában van a szeretetteljes elképzelésem, úgy küldöm imáim segítségével Isten színe elé, a szeretetem jegyében.
ÚGY ITT A FÖLDÖN IS,
Azt jelenti számomra, hogy a szeretet jegyében imáimban megfogalmazott kéréseim objektív megvalósulását jogosan várhatom el Istentől, mert Ő az én Teremtő szövetségesem és így a hitem teremtője. Tehát, ahogy az elmémben a hitemet formálom, úgy alakítja számomra Isten a valóságomat. Jézusként Isten úgy fogalmazott sok esetben, hogy legyen mindenkinek a hite szerint. A szubjektív elképzeléseimet tehát Isten objektivizálja számomra, ettől Ő a hitem teremtője.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA,
Azt jelenti számomra, hogy kérésemre a mindennapi igényeimet valósítsa meg nekem Isten azért, hogy a mindennapi gondok megoldásaival való szükségszerű elfoglaltságaim ne vonják el a figyelmemet az Istennel fenntartott szövetségemről. Mivel pedig a kenyér Jézus szimbóluma is egyben, ezért ez a kérés arra is utal egyben, hogy a megváltónk minden nap legyen velünk az életünk során.
ÉS NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE,
Azt jelenti számomra, hogy mivel abszolút módon hiszek abban, hogy Isten a hitem Teremtője, ezért az életvitelem közben folyton változó aktuális relatív hiteimet Isten elé viszem imáimmal. Minden első gondolatomat hitté formálom úgy, hogy az érzelmeimmel dédelgetem, és nem hagyom azt, hogy a hátsó gondolatok eltántorítsanak az eredeti, szeretetteljes akaratomtól.
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL,
Azt jelenti számomra, hogy kérem Isten segítségét ahhoz, hogy a hátsó gondolatokkal szemben mindig az első gondolatom legyen a hitem tárgya. Arról persze nekem kell gondoskodnom, hogy az első gondolatom mindig szeretetteljes legyen, teremtésre méltó.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG,
Azt jelenti számomra, hogy az elmémben mindig Isten az Úr, az Ő ELMÉJÉBE helyezem minden relatív hitemet, és így minden gondolatom, szavam és tettem Isten dicsőségére történik. Így önmagamat szabad akaratomból rendelem Isten teremtő szövetségébe. Ennek a mentális tudatkapcsolatnak én pusztán csak szerény haszonélvezője vagyok, Istené minden dicsőség.
MIND, ÖRÖKKÉ,
Azt jelenti számonra, hogy Isten örök, akkor is a létezést biztosítja, ha én már nem élek itt a Földön.
ÁMEN.
Azt jelenti számomra, hogy ÚGY LEGYEN. Vagyis, az imám a szabad akaratom eredménye, és így a szubjektív teremtéssel végezve Isten objektív Teremtő hatáskörébe utaltam a kérésemet. Így tartom fenn a szövetséget Istenemmel, a Teremtőmmel, a hitem teremtőjével.
A Biblia szövetségről szól. Két fő része is erre utal, Ó SZÖVETSÉG és ÚJ SZÖVETSÉG. Ez a mentális szövetség a teremtés érdekében tartható fenn. A Biblia első részében elveszítí az ember a teremtéskor fennálló alapszövetséges kapcsolatát Istennel, mert elfordul az Isteni akarattól. Az ember esélyt adott a hátsó gondolatoknak, amelyek megkísértették és így lerombolták a közvetlen mentális teremtéshez való esélyt. A második részben pedig, Isten utat nyit Jézus által számunkra saját magához. Rajtunk áll, hogy ezt a szövetséget felépítjük-e újra. Csak arra kell figyelnünk, hogy a szeretet ellen munkáló kísértések ne kerekedjenek felül a hitünk formálása során. Értsük és tartsuk meg a közvetett teremtés lehetőségét, amely által Isten megteremti a mi hitünk alapján azt a sorsot, amire az értelmi képességeink alapján méltóak vagyunk. Majd, Jézus szellemi vezetése által, felépíthetjük ismét az Ó Szövetség elején megszakadt közvetlen szövetségünket Istennel, és akkor ismét a közvetlen teremtés birtokosai lehetünk. Ennek persze az a mentális alapja, hogy Istenben sohase kételkedjünk, és Istennel szemben sohase engedjünk a tudatunk hátsó gondolatai által erőszakosan felszínre törekvő kísértéseknek.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
