Gyógyíthatatlanság.
Amikor egy orvos megállapítja a gyógyíthatatlanságot egy beteg embernél, akkor az, egyáltalán nem szakvélemény. Hiszen éppen azt fejezi ki a gyógyíthatatlanság megállapítása által, hogy az orvostudomány mai állása szerint, nincsen a beteg állapotra még hatásos gyógymód. Vagyis, szakmailag nézve az orvos, tehetetlen a kialakult testi állapottal szemben. A tehetetlenség pedig, nem szakvélemény, hanem legfeljebb, statisztikai alapon nyugvó megállapítás lehet. Aki pedig, azt elfogadja, erősíti a statisztikai állásfoglalásba vetett, negatív tudományos hitet.
Minden orvos kezelőorvos, ami azt jelenti számomra, hogy szakavatott emberként, segédkezik csupán, a természetes gyógyulás folyamatában. Ezért, mindig a beteg gyógyul. Ahogy a betegség kialakulását, valamilyen egészségtől való mentális eltávolodás idézi elő, úgy a gyógyulás folyamata is azonnal megkezdődik, amint a beteg, lelkileg és szellemileg, az egészség eszméje felé fordul. Aki pedig, hisz az orvosában, máris az egészség felé irányult. A betegség nem más, mint az élő szervezet életfolyamatainak abnormális, azaz rendellenes működése, amit a szervezet egyensúlyának felborulása idézett elő. Ha valaki egyszerűen hátat fordít a betegségének, és nem foglalkozik azzal, máris a gyógyulás útjára lépett. Ha pedig, tudatosan is, kizárólag az egészséggel foglalkozik, akkor a betegségei felszívódnak. Eltűnnek. Feleslegessé válnak. Mert az egészségtudatos emberi elmében, már nincsen hely számukra.
A gyógyíthatatlannak minősített betegek, sok esetben, éppen az orvosi diagnózis megértésébe, és tudatosodásába betegednek bele. Depresszióba esnek, és tökéletesen azonosulnak a diagnózis által meghatározott egészségügyi problémával, mert a tünetek kísértetiesen hasonlítanak arra. Tudatosan is beazonosulnak. A depresszió spirituális betegség, mert testi, és lelki problémákat okoz, a szellemi megértés, vagy félreértés eredményeképpen.
A betegségeink úgy alakulnak ki, hogy a helytelen életvitelünk következtében, akaratlanul is, mi magunk járulunk hozzá azok létrejöttéhez. Az én saját hibás mentalitásom a kiváltó ok, és a megélésre kialakult sorsom, az okozat. Így a betegségeink nagy része, a stresszes életvitelünknek köszönhető. Stresszes állapotban ugyanis, feszültek vagyunk, így a szervezetünk nem képes a legideálisabb működésre. Ezért az ideálistól eltérő részleges működés, szép lassan olyan betegségekhez vezet, amelyeknek a gyógyítása már, hozzáértő szakorvosokat igényel. Az orvosi kezelés ideje alatt ugyanis, a beteg kikerül a stresszes életvitele bűvköréből, és a figyelmét, a szakorvosi kezelésnek köszönhetően, az egészség irányába fordíthatja végre.
Félreértés ne essék, a kialakult betegségeink nem az ellenségeink, mert azok csupán felhívják a figyelmünket arra, hogy valamit nem teszünk jól az életünkben. Olykor hibát, hibára halmozva élünk. Így a hibáink egyik eredménye például, az éppen kialakult betegség. A betegség által, a testünk segítséget kér tőlünk. Kérdés az, hogy milyen életbevágó hibát vétünk, ami miatt annyi a beteg ember a világunkban? Az Univerzum alapvető törvénye ellen vétünk ilyenkor, a szeretet univerzális alaptörvénye ellen. Mert minden gondolat, szó, és tett, ami a szeretet ellen jön létre, romboló hatású reánk nézve.
Spirituális lények vagyunk, ami azt jelenti számomra, hogy a test, a lélek, és a szellem hármas felépítésének köszönhetően, mindig a lélek éltet bennünket. Így a lelkünk kifejeződésre jutni, csak a testünkön, és a szellemiségünkön keresztül képes. Objektív módon a testünket animálva, működtetve, míg szubjektív módon, a szellemiségünket fejlesztve. Az a folyamat tehát, amikor a szellemi indíttatású tudatos ötleteinknek engedelmeskedik a testünk, a lelkünk spirituális képessége révén alakul ki. A vegetatív, és az ösztönös cselekedeteink pedig, közvetlenül lelki indíttatásnak köszönhetően jönnek létre, majd azután tudatosodnak bennünk. A spiritualitásunk tehát, azt a mentális viszonyt jelenti bennünk, amelynek segítségével, a lelkünk, állapotváltozási kényszert közvetít a testünk, és a szellemünk között. Ha pedig, a testünk, lelkünk, és a szellemünk között fennálló mentális viszony harmóniában van, akkor egészséges az életvitelünk, mert minden életakciónk, a lelkünket szolgálja. Ha ez a harmónia felbomlik, akkor vétünk a lelki tudatunk ellen, és lelkiismeret furdalást érzünk. Vagyis, a lelkünk tudata, így fejezi ki a nemtetszését, a reá erőszakolt, szellemi tudatunk által indíttatott cselekvési kényszernek. Ez a spirituális egyensúlytalanság, testi bonyodalmakhoz vezethet, tartós esetben pedig, testi átváltozásokhoz, torzulásokhoz, amit a betegségeink képviselnek.
A betegségeinket a helytelen életmódunk okozza. Minden betegségnek értelme van. A gyógyulás folyamata, a lelki szintű értelemmel való azonosulás, vagyis a betegség gyógyulása, a teljesség, a harmónia felé irányít bennünket. Nemcsak az okokat kell kutatnunk, hanem a betegség céljára is figyelmet kell fordítanunk. Az emberi fejlődés során, a célszerűség mindig megfigyelhető. Nincsen ugyanis egyensúly, és önmagát szabályozó rendszer, a hozzá tartozó ellentétek nélkül. De a célszerűség, rávilágítja az értelmes emberi elmét arra, hogy a fejlődésünkben, úgy szabályozzuk tudatosan a saját biológiai önszabályzó rendszerünket, hogy az, egyensúlyban maradjon. Akkor kerülhetünk ugyanis, harmóniába az Univerzummal. Akkor nem elkülönülünk az Univerzumtól, hanem beleolvadunk a teljességébe.
A lelkiismeret furdalás, és az öröm alternatív érzései által a lélek, önmagát szabályzó minőség bennünk. Amikor bennünk a lélek kifejeződésre vágyik, akkor az gyakran ellenkezik, a szellemi tudatunkban kialakult gondolatainkkal. A lelkünk ugyanis, az érzelmeinket kívánja felszínre hozni, a testi cselekedeteink által, míg a szellemünk, az értelmünket. Az értelem, és az érzelem azonban, nincsen mindig egyensúlyban. Éppen az minden betegségünk alapja, hogy ez a kétféle minőség, szemben áll egymással bennünk. Még a stresz is, éppen erről szól. Amikor a tudatosan észlelt kellemetlenségekkel borzoljuk a lelkünket. Lelkünk nyugalomra vonatkozó igényét, a szellemi tudatunkkal torzítjuk. Pedig, igaz a mondás miszerint, csak az a dolog zavarhat bennünket, aminek a zavaró hatásához mi, tudatosan is engedélyt adunk. Ez azt jelenti, hogy amire nem figyelünk oda tudatosan, az nem is zavarhatja meg a lelki békénket. Vagyis, nem érvényesülhet stresszként az életünkben.
A stresz tehát, olyan egészségkárosító hatás, ami alapvetően attól függ, hogy mi hogyan állunk tudatosan, az érzékelt eseményekhez. Vagyis, szellemi síkon befolyásolható. Ha tudatosan elfordulunk a stresszként értékelt eseményektől, akkor immunissá válunk azokkal szemben. Nem vált ki olyan idegesítő negatív élményeket, amelyek a lelkünk egyensúlyát befolyásolhatná. Sajnos, az egészségünk károsodhat testi úton is. Egyre több olyan cselekedetünk van, amelyiknek egészségromboló hatása ismert. Nem ecsetelem őket most külön, mert nagyon sok leírás szól már róluk. Azt azonban megjegyezném, hogy azok, szinte minden esetben olyan tudatos cselekedeteink, amelyekhez valamilyen formában, szellemi szinten hozzájárultunk. Így a testei problémáink is, a szellemi egyetértésünk alapján alakulnak ki. Ezért a gyógyuláshoz is, szellemi hozzájárulásra van szükségünk. Vagyis, tudatosan is el kell fordulnunk minden egészségromboló hatástól. A lelki egyensúlyunk fenntartásához, tartós pozitív szellemi hozzáállás szükséges. Ebben nyújt segítséget, a szeretet.
Nem az a relatív szeretet, amely egoista módon arra késztet bennünket, hogy csak magunkat, és a közvetlen szeretteinket szeressük, hanem az abszolút szeretet, ami minden ember, és minden élőlény szeretetére vonatkozik. Ami józan paraszti ésszel átgondolva megjár nekem ebben az életben, minden más embertársamnak is jogos jussa. Ez minden demokratikus társadalom alapja, amit az alkotmánynak, mint az egyénekre vetített társadalmi szerződésnek kellene tartalmaznia. Az abszolút szeretet lényege az, hogy a társadalom közszintű érdekében, teljesülnek az egyéni érdekek is, mint a szerződött társadalmat felépítő tagok érdekei. Értéktelen, minősíthetetlen az a társadalom, amelyben az alapvető egyéni érdekek elvesznek, és szegénységet, nyomort képezve, torzítják az adott társadalom alkotmányos összképét. Egy ilyen „beteg” társadalomban nem lehet egészséges, a gazdaságilag elnyomott egyén.
Mi a teendő akkor, amikor az egészségügy képviselője közli valakivel azt, hogy a kialakult betegsége gyógyíthatatlan. Ez általában véve, „hidegzuhany” a beteg részére, mert az orvos egészen odáig, látszólag mindent megtett azért, hogy őt a gyógyulás útjára terelje. Annak ellenére, hogy a jó orvos tisztában van azzal, hogy egyetlen beteget sem képes meggyógyítani, ha a beteg életereje, akarata kevés a gyógyulásához. Tudja azt, hogy amíg a betegség kiváltó okát nem orvosolja, addig csak a tüneteket kezelheti. Ezért kezelőorvos. Amikor pedig, elfogynak a tudományos érvek, és lehetőségek, amelyek a beteg gyógyulását elősegíthetnék, tehetetlenségénél fogva, az orvos magára hagyja a betegét. A statisztikai adatokra hivatkozva, a búcsúra, és az életből való elmúlásra készíti fel a páciensét. Csakhogy, az orvosi statisztika adatait nem terhelik ám, azok az adatok, amelyek a csodás gyógyulásokról szólnak, gyógyíthatatlannak minősített betegségek esetén is. Tudatosan hiányos az orvosi statisztika.
Ahogy az öngyógyulás természetes folyamatát, csak elősegíteni képes a szakképzett kezelőorvos, úgy az egészségügyi képviselet hiányában is folytatódhat, a szellemi úton történő gyógyulás. Az ember, a saját kezébe veheti a sorsát, még azokban a betegségekben is, ahol az orvostudomány már tehetetlen. Mindenki a saját öngyógyító erejét vetheti harcba, az egészsége érdekében. Ahogy megteremtettük magunknak a betegséget, úgy az egészségünket is visszaállíthatjuk. A hibás életmód tudatos átalakítása után, a rossz szokások megváltoztatása, gyógyító hatással van a betegre. Ha nyugalomra lelünk a saját lelkünkben, akkor a körülöttünk lévő világ is, a szerint fog változni, igazodik hozzánk, a saját testünket is beleértve.
A természetes öngyógyítás folyamata a placebo hatás, ami a legmegfelelőbb fajtája az egészségünk kialakításának. Önmagunkra ugyanis, nem sajnáljuk az időt, és a fáradtságot, mert mindig kéznél vagyunk. A betegség kellemetlenségekkel, és fájdalommal járó érzéseit, mi magunk érzékeljük, és minél előbb meg akarunk szabadulni azoktól. Ez a törekvésünk vezérel bennünket a kezelőorvosunkhoz is. Kezelőorvos nélkül azonban, csak önmagunkra hagyatkozhatunk. Így az ember, önmagában hordozza a saját egészsége kulcsát is.
A létezésünk, három fő részre tagolható. Test, lélek, és szellem. Ahhoz, hogy a lelkünk egyensúlyát helyrehozzuk, a testi, és a szellemi hozzáállásunkon kell változtatni alapvetően.
- Testünk egészséges létének az alapja, az ideális anyagcsere, és a sok mozgás.
Az egészséges táplálkozás alapja az, hogy az ételeket lehetőleg nyers állapotban fogyasszuk. Minden hőkezelés vegyít, vagyis, nehezebben emészthető ételt formál a táplálékainkból. A szénhidrogén alapú táplálékaink lényege az, hogy minél több hidrogént vigyünk be a szervezetünkbe, a szén alapú táplálékainkkal. A szenet pedig, főképpen kilélegezzük. Ahhoz pedig, tiszta, oxigéntől dús levegőre van szükségünk. Sokat segíthet rajtunk minden kellemes illat, például a virágok, vagy a gyümölcsök illata. De minden égéstermék káros, így a dohányzás is. Italaink pedig, szénsavmentesek legyenek, legjobb a kristálytiszta kútvíz, vagy forrásvíz. Mert a víz a legideálisabb oldószer a szervezetünk számára.
A játékos mozgás, vagy a sportolás során, az izmaink ellazulnak, Ernyedtségük rugalmassá változik, életképessé válnak. Minden lehetséges mozgásmennyiséget vegyen igénybe, aki egészséges akar lenni, mert a különböző mozgásformák, különböző testi izmokat aktivizálnak. Továbbá, a játékos mozgásformák örömöt okoznak, így vidámságot, nevetést váltanak ki. Maga a nevetés is rengeteg izmot mozgat meg.
- Szellemi létezésünk egészségének az alapja, a helyes mentális gondolkodás.
Mivel a betegségeink egyik alapja a stresz, ezért tudatosan is el kell fordulnunk mindentől, ami zavaró, bosszantó, kellemetlen, ellenszenves, nyomasztó, zaklató, bántó, idegesítő hatású számunkra. A nevetés, a stresz legideálisabb oldószere. Figyelmünket tudatosan is azokra a dolgokra kell fordítanunk, amelyek vidámak, mulatságosak, nevetségesek. Viccekre, vidám írásokra, rádiójátékokra, és szórakoztató komédiafilmekre. Ezek, elterelik a figyelmünket minden olyan problémáról, ami stresszként hat reánk. Nevetéskor az izmaink ellazulnak a merevségükből. Ironikusan, és önkritikusan, nevessük ki önmagunkat is bátran, amikor tudatosodik bennünk végre az, hogy az egészségügyi nyavalyánkat, mi magunk okoztuk, a hibás gondolkodásmódunkkal. A nevetés ugyanis, az elme „radírja”. A tudatalattinkba ágyazott hibás gondolkodásmódot, a nevetés törli ki végérvényesen. Helyette pedig, ültessünk be, új mentális alapokat úgy, hogy határozzuk meg azt, hogy ezek után mi legyen a helyes életvitelünk. Ilyen módon pozitívan gondolkodhatunk, amely mentális folyamatnak az alapja nem más, mint az, hogy minden bosszantó negatív gondolatot, tudatosan mellőzni kell.
Valamint, céltudatosan az egészség felé kell fordulnunk, mentálisan is. Az ember ugyanis, spirituális lény. Ez azt jelenti dióhéjban, hogy a lelki indíttatású érzéseinket értelmesen, tudatosan tudjuk kifejezni, és az értelmes szellemi kifejezésmódjaink, érzelmeket alakítanak ki bennünk. Arra kell törekednünk, hogy az érzelmi, és az értelmi életünk egyensúlyban kerüljön. Az idézheti elő, a testi harmóniát, amit az egészség jelent. Alapvetően kétféle spirituális lehetőség kínálkozik. A meditáció, és az imagináció.
A meditáció során, elcsitítjuk az elménket, és így alkalmassá tesszük a tudatunkat arra, hogy az Univerzum felől érkező mágneses információkat fogadni tudjuk. Akkor céltudatos a meditációnk, ha előtte meghatároztuk magunkban azt, hogy milyen problémánkra várunk megoldási javaslatot. A meditáció során érkező információk, mentális szimbólumok, mentális hangok, mentális képek, látomások formáját képezve érkezhetnek. Ezeket az információkat, csak mi magunk érzékeljük. Így a meditációs élményfeldolgozás alkalmával, a tudatosodás jön létre. A célunk kitűzése nélkül, a meditációnk, csupán olyan mentális megnyugtató folyamat, amelynek a testünket felfrissítő, és pihentető hatása, tudatos éber állapotban, a testünk és elménk szándékos megnyugtatásával jön létre. A meditációval ellentétesen, az imagináció, olyan spirituális képességünk, amelynek segítségével, előre megfontolt szándékból, tudatos tervet szőhetünk a sorsunk alakulását illetően. Olyankor ugyanis, az elménket nem csitítjuk el, hanem éppen felturbózzuk. A képzelőerőnk segítségével, olyan képzeletbeli képeket, eseményeket alakíthatunk ki, amelyek a valóságunkba kerülve, örömöt okozhatnak. Minél valóságszerűbb az elképzelésünk, annál több örömérzést vált ki belőlünk a mentális folyamat. Ezek az örömteli érzéseink, az elképzelésünkbe ágyazódnak, integrálódnak, és így fejezik ki az Univerzum felé a szabad akaratunkat, vagyis az őszinte hitünket. Az Univerzumban pedig, működik egy alkotó, teremtő, megvalósító, megnyilvánító, realizáló erő, amely a mi elektromos agyi rezgéseink alapján, mágneses módon alakítja ki, a mi megtervezett igényeinket. Ez a teremtő erő akkor aktivizálódik az életünkben, ha arra mi magunk engedélyt adtunk már. Ezt az erőt, a fizika energiának, a vallás pedig, Istennek nevezi. Mindegy azonban az, hogy minek nevezik, az a lényeg, hogy a saját érdekeinkben, tudatosan is befolyásolni tudjuk. Sajnos, negatív módon is. Mert, ha a negatív gondolatokhoz, negatív érzelmek társulhatnak, akkor az is teremtő impulzusként érvényesül. Így alakulnak ki a problémáink.
Elképesztő gyógyulás érhető el az imaginatív vizualizációs gyógymódokkal. Az imaginációs technikák olyan spirituális lehetőségeket nyitnak meg, amely által, az imaginációt végző személy, belső mágikus erejű vizuális elképzelése, a valós világban is manifesztálódik. Annak arányában, hogy az érzései segítségével, milyen valós vizuális képzeletet formált magának. Ez vizualizációs gyógymód, amelynek keretében, elképzeli a beteg ember, a tökéletesen egészséges állapotát, vagy azt, hogy a betegségét, valamilyen képzeletbeli módon, leküzdi. A valóság kialakulásának az esélye annál nagyobb, minél valósabbnak érzi az ember a tudatosan realizált elképzelését. Mert minden imaginatív képzeletszerű elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon az életünkben. Amennyiben pedig, a lelki indíttatású hittel szemben fellép a szellemi indíttatású akaratunk, akkor is mindig a hitünk győz, mert abban az érzelmeink is kifejeződésre jutnak, mint a mi saját pszichés energiánk. Ez a mentális képbe integrált, lelki energia fogja megváltoztatni az agyi rezgéseinket azért, hogy az Univerzum mágneses terében, kiprovokálja azokat a változásokat, amelyek az anyagi sorsunk formálását előidézhetik. Így a tudatosan irányított meditáció, és imagináció képessége, felszabadít bennünket a szorongásaink alól, és képes megszüntetni a félelmeinket.
Még ideálisabb gyógyulás érhető el, ha az elménket először kitakarítjuk. Minden olyan „szemetet”, ami nem a szeretetről szól, ki kell takarítani az elménkből. Ha ugyanis, akármilyen tiszta gondolatot töltünk a negatív gondolatokkal szennyezett elménkbe, felhígítjuk csak a benne lévő „szemetet”. A szeretet ellenes gondolataink, félelmeket ébresztenek bennünk. A szeretet, a fénnyel azonosítható. Ha a szeretet fényével szeretnénk ragyogni, akkor annak előfeltétele az, hogy minden szemetet, ami a szeretetünk elleni sötét gondolatainkat jelenti, ki kell ürítenünk az elménkből. A szeretet fényének ragyogásában, elhalványodik, elhal a félelem minden érzése. Az imagináció lényegének megértése, arra tanít bennünket, hogy ami az elménkben van, ahhoz tudjuk csak társítani az érzéseinket, hogy az, a valóságunk részévé váljon. Csak a tiszta, szeretetteljes gondolataink képesek, a tiszta, és szeretetteljes érzéseinkkel párosulni. Márpedig, azok az érzésekkel telt gondolataink valósulnak meg számunkra, amelyek az agyunk rezgési szintjét befolyásolni képesek. A szeretet gondolatmintái, a szeretet érzéseivel párosulva, minden esetben pozitív rezgésmódosulást idéznek elő az agyunkban. Annak pedig, olyan valóság lesz az eredménye, ami örömöt okoz számunkra. Mert az elménk valóságos képzetei, vonzzák a válóságukat. Megvalósítják magukat az Univerzumban. Ahogyan a zsák keresi, és megtalálja a foltját. Csakhogy, mi magunk vagyunk a folt, míg az Univerzum a zsák. Ami az agyunkban megjelenik, és az érzéseink miatt, rezgésmódosulást idéz ott elő, az fog megjelenni az életünkben is. Ez az Univerzum alaptörvénye.
Így nem csupán a saját egészségünket teremthetjük meg, hanem másokét is. Ha egy beteg hozzátartozód, barátod, vagy ismerősöd szorul segítségre, képzeld el őt tökéletesen egészségesnek. Amennyiben ehhez, a csodálatra méltó elképzeléshez, az örömteli érzéseid is társulnak, akkor a szereteted segítségével, mindent megtettél azért, hogy meggyógyuljon az, aki felé irányítottad az imaginatív vizualizáción alapuló, spirituális képességedet.
A szeretet három alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbecsülésen, és a megbocsátáson. Ideális fokmérője pedig, a türelem. Ha bármelyik alappillér hibás bennünk, akkor azt, a türelmetlenségünk jelzi vissza a legideálisabban. Ezért, ha bármivel szemben türelmetlenek vagyunk, akkor éppen azt kell megvizsgálnunk, hogy megértettük-e, megbecsültük-e, vagy meg tudtunk-e bocsátani annak, ami miatt elveszítettük a türelmünket. Ezért, a miatt, hogy az elménk türelmes legyen, bocsássunk meg mindenkinek, még magunknak is. Értsünk meg mindenkit, még önmagunkat is, hogy meg tudjunk becsülni mindenkit, még önmagunkat is. Az ilyen módon letisztított elmébe, szeretet ágyazható. A szeretet fényében, képesek leszünk érzelmileg, és mentálisan is megújulni. Ezek után, már csak arra kell figyelnünk, hogy soha ne térjünk nyugovóra addig, amíg esetleg harag van a lelkünkben. Minden este gyakoroljunk tudatosan bocsánatot, megértést, és megbecsülést, hogy másnap is türelmesek lehessünk.
A vizualizációs gyógymódok technikája olyan, hogy akármilyen trükkös elképzelés alapján, mint egy videojátékban, legyőzhetjük önmagunkban a betegséget. Például, képzeljünk egy apró termetű orvos-hadsereget a testünkben, amelynek esetleg, immuncsapat a neve. Ez az immuncsapatunk, mindenféle harci eszközt bevethet a rákos, vagy egyéb beteg sejtek ellen. Azok lehetnek régi ókori, vagy modern fegyverek, ez a fantáziánkra van bízva. Minden esetben győznünk kell, mert a beteg sejtek, tehetetlenek a tudatosan aktivizált immunseregünkkel szemben. Minden győzelem után, lássuk az ellenséget kisebbnek, fogyatékosabbnak. Ezt a harcot addig vívjuk, ameddig totális győzelmet nem aratunk. Azt pedig, a teljes tünetmentesség fogja jelezni számunkra. Vagy képzeljük el azt például, hogy kisméretű takarító személyzet él bennünk. Ez a takarító csapat, folyamatosan tisztítja kívül, és belül is a sejtjeinket. Lássuk ragyogni magunkat belülről. A tünetmentesség érzése pedig, azt fogja jelezni számunkra, hogy kitisztultunk a betegségünkből, vagyis, egészségesek vagyunk. Tökéletesen mindegy azonban, hogy a harcot, a takarítást, vagy egyéb mentális lehetőséget választunk, a vizualizációs technikánk működni fog. Ha elalvás előtt indítjuk el ezt a mentális „játékunkat”, akkor az egész alvási időnk alatt, képes lesz munkálkodni az érdekünkben.
Gyógyíthatatlan betegség valójában nincsen, csak gyógyíthatatlan ember létezik. A gyógyíthatatlanság nem más, mint merev ragaszkodás, a betegséget előidéző hibás életvitelhez, és gondolkodásmódhoz. A gyógyíthatatlanságból való gyógyulás csodának minősül ma még, de a csoda kulcsa, az emberben van. Sohase a külső adottságokban keressük a betegségeink forrását, mert addig nem tudunk felelősséget vállalni önmagunkért. A felelősség tudata nélkül pedig, nem alakul ki reális lehetőség, a mentális szellemi megújulásunkra. Amint a mentális szellemi hozzáállásunk javul, a testi tüneteink is eltűnnek.
Állandóan a tünetek alapján élünk. Ezek a mi érzeteink. Aki éhes, eszik. Aki szomjas, iszik. Aki fázik, felöltözködik. Így az éhség, a szomjúság, vagy a fázás, olyan tünetek, amely a további helyes cselekvéseinket határozzák meg. A betegségre utaló tüneteink is hasonlóak. Megkívánják azt, hogy velük szemben is helyesen cselekedjünk, és akkor tünetmentesek lehetünk. A tünetek csak arra alkalmasak, hogy egy valószerű diagnózist lehessen felállítani általuk. A betegségek lexikonja alapján, az általunk közölt tünetek ismeretében következtet az orvos is, a lehetséges betegségünkre. A tünetek a kiváltó okra nem mindig mutatnak rá. A tünetmentessé válás nem más, mint az egészség helyreállása. A beteg lelki, és testi stabilizációja, a szellemi hozzáállásától, mentális megújulási képességétől függ. A betegségkódex fürkészése helyett, az „egészségkódexet” kell figyelnünk. Az egészségre figyeljünk állandóan, de azért vegyük észre az esetleges tüneteinket is, hogy ne fajulhassanak betegségek alapvetőnek látszó jeleivé. Ha így cselekednénk, és gondolkoznánk állandóan, akkor betegség nem alakulhatna ki bennünk. Éppen erre kell megtanítanunk az utódainkat. Ne járják ők is azt a hibás mentális utat, ami bennünket a kialakult betegséghez vezetett. Tapasztaljuk meg az egészséget. Valamint azokat a spirituális képességeinket, amit célszerűen alkalmazva, tudatosan alakíthatjuk ki a sorsunkat. A természetes meditatív, és imaginatív képességeinket, amelyek mágikus módon formálják az életünket.
Matécz Zoltán
2011.07.26.
matecz.zoltan@gmail.com
