Női spiritualitás.
Kedves Hölgyeim! Tüneményes leányok, bájos asszonyok, odaadó édesanyák, és szorgos nagymamák. Ez az írásom nektek szól. Nektek, akiket amúgy is a szívem csücskében hordok állandóan. Különösen azokat a nőket imádom, akik képesek megajándékozni egy ártatlan, őszinte mosollyal. Kortól, családi állapottól, és társadalmi beosztástól függetlenül. Minden elkötelezettség nélkül. Mert a mosoly, a nők legtermészetesebb szépítőszere.
Mindannyian spirituális lények vagyunk. Ez nálam azt jelenti, hogy az elménk figyelme megosztott, és egy időben tudunk koncentrálni, a szellemi gondolatainkra, és a lelki érzelmeinkre. Amire figyelmet fordítunk ugyanis, csak az tudatosodik az elménkben. Amire pedig, az elménk figyelme nem képes irányulni, az olyan tényezővé válik az életünkben, amelyben mentálisan nem veszünk részt. Ennél fogva, sem szellemi gondolatokat nem váltanak ki belőlünk, sem pedig, lelki érzelmeket. Gyakorlatilag olyan eseményei a létezésünknek, amelyek megtörténnek ugyan, de nem veszünk róluk tudomást.
A spirituális megosztottságunk nem csupán azt jelenti, hogy a lelkünk érzelmeire, és a szellemiségünk gondolataira fókuszálja a figyelmünket az elménk, hanem éppen azt, hogy milyen arányban oszlik meg ez a figyelem. A férfiak, túl racionálisak. E miatt főképpen, szellemi lények. Ez azt jelenti, hogy állandóan a szellemi gondolataikkal vannak elfoglalva, és mennek a saját fejük után. Akár jó az nekik, akár nem. Mert az ésszerűségüket képviselő racionalitásuk, sokkal nagyobb arányban vesz részt a figyelmük központjában, az elméjükben, mint a lelki érzelmeik. Ez az arány olyan túlzó is lehet, hogy az érzelmeiket, szinte teljesen el is nyomják. Sajnos, mi férfiak, ezért vagyunk időnként, olyan „érzéketlen” emberek. Néha még én is.
Ezzel szemben, a nők, sokkal spirituálisabb emberek. Hiszen az elméjük figyelmét, főképpen a lelki érzelmeik irányítják. Némelyik nő, oly annyira lelki beállítottságú, hogy szinte teljesen képes elnyomni, a szellemi gondolatok kínálta értelem létjogosultságát, a kardinális fontossággal bíró életeseményeiben. Látszólag butuskák, mert a mentális szellemi gondolatok racionális eszközeivel alig élnek, egy csodálatos érzelmi telítettség kedvéért. Az ilyen nők élnek igazán, mert érzelmileg jelen vannak az életeseményeikben, és még csak nem is gondolnak arra szellemi szinten, hogy másképpen is lehetne. Elfogadnak, befogadnak életeseményeket a nélkül, hogy komolyabban átgondolnák azokat. Tudomást vesznek róluk, és részt vállalnak bennük, a pillanat igényei szerint. Jelen vannak, cselekednek, és nem agyalnak.
Ezért nehéz megérteni a női nem lelkivilágának a valóságát. A nők ugyanis, éppen attól olyan kedvesek, aranyosak a szívünknek, mert az érzelmi jelenlétükkel, tökéletesen képesek kielégíteni, a racionálisan gondolkodó szellemi irányítású férfiemberek életét is. Hiszen a férfiak által felvetett problémák, ésszerűnek látszó megoldási lehetőségeit, ők érzelmi alapon közelítik meg. Éppen olyan aspektusból, ami a férfiak figyelmét többnyire elkerüli. Ezért a nők döntése e miatt, sokszor irracionális számunkra, mert nem a szellemi gondolataik szerint alakultak ki azok, hanem a lelki érzelmeik alapján. Így sok esetben, vitás helyzetbe kerül egy probléma megoldását illetően a férfi, és a nő.
Ez azért van, mert a lelki érzéseink, és a szellemi gondolataink, olykor ellentétes érdekeket képviselnek. Társas viszonyban élve pedig, lelki válságot, lelkiismeret furdalást idéz elő, az erősebb lelki életet élő nőknél. Ezért társas viszonyban élve, az ellentétes érdekek, szembe helyezik a lelki életet élő asszonyt, a szellemi irányítású párjával. Így a társas viták nagy részét, ez az alapvető ellentmondás képviseli. A nő, nem kíván érzelmi alapú lelki válságba kerülni, míg az élete párja, az ő szellemi gondolatainak a válsága ellen küzd. Ez a küzdelem pedig, felőröli mindkettőjük türelmét. Azt a türelmet, amely a szeretetük legideálisabb fokmérője. Szerencsére, a táras élet éppen arról szól, hogy értelmesen megbeszélhetik előre azokat az életeseményeket, amelyeket együtt vállalnak. Így a lelki, és a szellemi érvek egyensúlya alakulhat ki, egy értelmesen működő társas formációban.
Sajnos, az én véleményem szerint, a válások nagy része éppen abból adódik, hogy az emberek nem képesek engedni a maguk „igazából”. Házastársi kapcsolatban élve, megfeledkeznek arról, hogy az életük szabadon választott párja is, egy szuverén élőlény, akinek saját, önálló érzelmi, és értelmi világa van. Ezért a harmonikus társas élet éppen arról szól, hogy a közös érdekeket egyeztetni kell, és éppen ezt fejezi ki a szeretet. Az a szeretet, amikor egymásért élünk. Ez azt jelenti, hogy úgy éljük a mi saját szuverén életünket, hogy közben, még véletlenül sem sértjük meg az életünk szeretett párjának az egyéni személyiségi jogait. Ezt pedig, csak folyamatos érdekegyeztetéssel lehet megtenni. Amikor az élettársak mindent megbeszélnek egymással, amit közösen, vagy egyénileg ugyan, de egymásért cselekednének meg.
Ettől kissé bonyolultabbnak látszik a családi élet, ahol már gyermekek is vannak. Az őket is érintő családi események megtervezésébe ugyanis, már a gyermekeket is bele kell vonni. Hiszen a gyermekeink is éppen olyan önálló érzelmi, és értelmi életet élő egyéniségek, akik nem csupán a létszámot szaporítják a családban, hanem a soron következő igényeket, és persze, másfajta életlehetőségeket is.
Teljesen mindegy azonban az, hogy társas, házas, vagy családi életformáról beszéljünk is a nők viszonylatában, a lényeg az, hogy többnyire ők képviselik a kapcsolat érzelmi indíttatását. Ez azt jelenti, hogy általában, tökéletesen elegendő a társas kapcsolatban élő párok számára az, hogy a nő képviseli, a kapcsolatuk érzelmi hátterét. Érzelmek nélkül ugyanis, a legszebbnek minősülő racionális gondolatok is, csak jól megtervezett formák maradnak. Mert megtapasztalható életeseménnyé, csak a lelki érzelmeink alakíthatják a gondolatainkat. Érzések nélkül, a legszebb gondolat is hatástalan, mert az érzelmeinket a lelkünk diktálja, ami nem más, mint az életünk energiája. Így az érzelmeink nem mások, mint a lelki energiaimpulzusaink. Azok az energia szintű életimpulzusok, amelyek a gondolati formáinkat, képesek aktív hatóképességgel feltölteni. Vagyis, érzelmi tartalommal töltik fel a mentális gondolati formáinkat.
Mivel az elménk képes arra, hogy a figyelmét a gondolatainkra és az érzelmeinkre fókuszálja megosztva, és egy időben, ezért az elménkben vagyunk képesek kialakítani a kettőjük eredőjét, ami nem más, mint a szabad akaratunkból formált hitünk. A hit ugyanis, érzelmileg jóváhagyott és érzelmileg feltöltött, értelmes gondolatunk, valamilyen életesemény megtapasztalása érdekében. Éppen ezért figyel az elménk, a szellemiségünk gondolataira, és a lelkünk érzelmeire. Ahhoz, hogy az értelmes szellemi gondolatunk, és az érzelmes lelki adottságaink egyesüljenek, integrálódjanak az elménkben, képzeletre van szükségünk. A képzeletalkotás ugyanis, az elménk olyan sajátságos adottsága, amely képes arra, hogy mentális képi formájú „valóságot” alkossunk, amely még nincsen meg a megtapasztalható anyagi valóságunkban. Ez egyfajta virtuális valóság. Csak a saját elménkben létezik. Nézzünk erre egy példát.
Kedven hölgyolvasóm, arra kérlek, ha majd elolvastad ezt a részt, csukd be a szemed, és próbáld ki a most leírt gyakorlatot. Becsukott szemmel, nézz magad elé, néhány „méternyire”. Egy szép lassan kialakuló monitort fogsz látni, vagy egy hatalmas mozivásznat. Most képzelj el rajta egy felnőtt női kerékpárt. Először csak a bicikli körvonalai rajzolódnak ki előtted, de ahogy a figyelmed egyre koncentrálódik, egyre tisztul ez a gondolati kép. Most a gondolataid segítségével, „szereld” fel ezt a kerékpárt olyan alkatrészekkel, amelyek illenek az egyéniségedhez. Legyen rajta csengő vagy duda, lámpa, fékek, első és hátsó csomagtartó. Mindent külön-külön képzelj hozzá. Majd színezd ki, ezt az általad elképzelt járművet. Lehetnek a fontosabb alkatrészei különböző színűek is. Minden a te fantáziádtól függ. Most nem ébrednek benned lelki érzelmek, mert a vágyaid között nem szerepelt ez a kerékpár. Ez ugyanis, csak a képzeletalkotási képességed próbája. Egy olyan mentális játék, amely azt igazolja számodra, hogy bármit bátran elképzelhetsz, nincsenek korlátok. Ha azonban, olyan dolgot, vagy eseményt helyezel a virtuális kerékpárod helyére, a mentális monitorodra, amelynek a valóságát szeretnéd megtapasztalni, akkor az érzelmeid annak arányában szabadulnak fel a lelkedből, minél valószerűbbé formálod a mentális elképzelésed. Azok az érzések akkor, egyből bele is integrálódnak, beleépülnek, az elképzelésedbe, érzelmi tartalommal töltik fel.
Ez ugyanis, a te saját valóságképzelő monitorod. Amilyen valóságot képzelsz el rajta, olyan valóságot fogsz megtapasztalni az életed eseményeinek részeként, ha érzelmekkel tudod telíteni azokat. Minél valóságszerűbb ugyanis a virtuális kép, amit a képzeleteddel formáltál, annál több érzelem szabadul fel a lelkedből, mert a saját vágyad formálódó, alakuló valóságát látod benne, és ez által, annál több érzelemmel töltheted fel az elképzeléseidet életerővel. Mivel pedig, a valóság minden megnyilvánulása anyagi esemény, ezért teljesen mindegy az, hogy valamilyen konkrét tárgy valóságát képzeled el, vagy valamilyen egyéb életesemény valóságát, egyre megy. Ilyen módon, reális valóságként elképzelhetsz, házat, autót, vagy bármilyen tárgyat, de egy szeretett személy gyógyulását, vagy anyagi jólétét is éppen.
Mivel ez a te személyes mentális monitorod, ezért éppúgy alkalmas egy képzeletbeli állókép formálására, mint egy eseményt megjelenítő film kialakítására. Akár hanghatással együtt is. Ez is csak a képzeletalkotó fantáziádnak a kérdése. Csupán egy a lényeg, hogy sohase képzelj el olyan valóságot, amelynek a megtapasztalását nem szeretnéd megélni. Az ugyanis, negatív, ártó hatást fejt ki az életedre. A valóságod ugyanis, megtapasztalt esemény, ami nem más, mint az elmédben formált hited megnyilvánult eseménye.
Az alaplogika egyszerű, Amiben nem hiszel, az elképzelhetetlen számodra. Ennél fogva, amiben hinni akarsz, azt el is kell tudnod képzelni, mégpedig a lehető legprecízebb részletekbe menően. Olyan ez, mint a főzés. Nincs kész az étel, amíg nem kerül bele minden a fazékba, mégpedig a meghatározott időben, mennyiségben, és hőfokon. Így a megfelelő gondolatok, megfelelő képi formát öltenek az elmédben, és a hozzájuk csatolható megfelelő érzelmek is jelentkezni fognak, mégpedig éppen a megfelelő időben.
Ha nem tetszik a valóság, amelyben élsz, képzelj el új valóságot magadnak, amelyben szívesen élnél, és töltsd fel az életenergiád csodálatos érzelmeivel, és a megtapasztalható valóságod részévé fog válni. Mivel a jelen valóságodat, a tegnapi hiteid alkotják. A holnapi valóságodat pedig, a mai hiteid alapozzák meg. Mert a lélek által, Isten él benned. Az a teremtő képesség az Univerzumban, amely nem ismer korlátokat. A korlátok mindig, a relatív szellemi eredetű gondolataink által jelentkeznek. Ezért olyan korlátolt a lelki életben a férfinép. Neked, mint lelki adottságú élőlénynek, kevesebb racionális gondolatok korlátozzák az életedet. Használd ki bátran ezt az Isten adta lehetőségedet. Alakítsd szebbé a saját, és a szeretteid életét. Mert megvan rá a lehetőséged. Mivel a társas kapcsolatodban, nyilvánvalóan te vagy az érzelmesebb lelki lény, biztosíts egyre több életerőt, a közös életviteletek számára. A boldogságotok alapja ugyanis, éppen az, hogy milyen közös életesemények gazdagítják, a kollektív tapasztalataitok emlékeinek a mennyiségét. A közös emlékek által ugyanis, egységessé válik a társas kapcsolat. Ezt az egységet pedig, mindig a szeretet uralja.
Fizikai szempontból véve, gyenge a női nem. Lelki értelemben azonban, sokkal erősebb, mint a racionális gondolkodású férfitársak. A szeretet egységében élve pedig, ezek az „erők” kiegyenlítődnek, és mindkettőjük közös javát szolgálják. Valójában, a férfiak racionális szintű szellemi gondolatai, nem képviselnek semmiféle önálló hatóerőt. A gondolatok ugyanis, csak mentális formát képesek biztosítani, bármilyen anyagi esemény számára. Ha a férfi kigondol valamit, ami jónak látszik a kapcsolat szempontjából, akkor a nő, adja hozzá, az ő csodálatos lelki érzelmeit. Mégpedig olyan módon, hogy az ésszerűen kigondolt terv mentális valóságát, képzelje el megélhető eseménynek, és az ő érzelmeivel, itassa át, töltse fel teljesen.
Ezt a férfiak is megteszik természetesen, de mivel ők kevésbé spirituális lények, ezért ritkábban tudnak annyira lelkesedni bármiért is, mint a lelkiekben sokkal gazdagabb nőtársuk. Éppen ezért kell a férfiaknak, sokkal jobban fejlődni spirituális szinten, hogy a lelki érzelmeik se legyenek háttérbe szorítva, a túlzott racionalitásuk szellemi gondolatai miatt. Társas viszonyban élve pedig, ez a kétféle adottság, annak ellenére, hogy éppen ellentétes tényezők, összeadódhatnak, ha értelmesen használjuk ki a lehetőségeiket. Az értelmetlen felhasználás pedig, mindig párkapcsolati konfliktusokhoz vezet. Vagyis olyan vitákhoz, amelyben senkinek nem lehet igaza. Mert ellentétes érdekeket képviselnek. A férfi, az ő relatív szellemi gondolataival érvel, míg a nő, az ő abszolút értékű lelki érzelmeivel.
Így a racionális észérvekkel legyőzött, „vesztes” nő marad a győztes, mert ő az abszolút értéket képviselő lelki érzelmeire hallgatott, így nem alakul ki nála lelki konfliktus, azaz lelkiismeret furdalás. A férfi pedig, emelt fővel távozhat ugyan a páros „csatamezőről”, de a legtöbb esetben, lelki konfliktusokkal küzd továbbra is, hiszen csak a relatív szellemi észérvei győzedelmeskedhettek, amelyek lehetnek hibásak is. Ha az életben választott társak, egymás ellen használják a természetes spirituális adottságaikat, akkor felőrlődnek azokban a mentális folyamatokban. Ha azonban, egymásért vetik latba ezeket a képességeiket, akkor mindketten életerősebbé válnak az által. Ez a megnövekedett életerő azonban, csak a kettőjük társas kapcsolatát képes igazán aktivizálni. Hogy a kapcsolat ne csak viszony legyen, hanem kibontakozzon benne a szerelem is, és kiteljesedjen. Mint az egyéni szeretet, egymást felemelő legtisztább érzése.
Ezért kedves nőolvasóim, legyetek akár serdülő leánykorban még, vagy már fiatal hölgyek, akár érett asszonyok, vagy éppen, idősebb nagymamák, sohase feledjétek el, szükségünk van az érzelmileg gazdag lelki hozzáállásotokra. Éppen az hiányzik a férfiak életéből. Érzelmi telítettségetek a legjobb alap, a társas életünk számára. Kérlek, ne ti változzatok, ne ti legyetek racionálisabbak. Nekünk, férfiaknak kell érzelmi szinten változnunk. Mert spirituális szinten fejletlenebbek vagyunk. De társas kapcsolatban élve, a ti érzelmileg dús lelki aktivitásotok, valójában elég az élettársak számára, ha tudjátok azt, hogy hogyan használjátok ki az érzelmi lehetőségeiteket. Párkapcsolatban élve, mindketten spirituális lények vagytok, de ti nők, alapvetően fejlettebbek vagytok lelkileg. Ez a lelki állapot pedig, még fokozódik is, amint elkezditek tudatosan használni, a reális képzeletalkotási képességeiteket, amelyeknek a segítségével, érzelmekkel dúsítjátok azt a virtuális valóságot, amelynek a képzeletbeli megvalósulása, már most örömöt okoz számotokra. Érezzétek, és tudjátok, hogy a tudatosan kialakított hiteitek formálja, a közösen megtapasztalható jövőtöket.
Fontos dolog még az, hogy a hit mentális képi formájának kialakítása után, amikor az már érzelmi telítettséget nyert, sohase hallgassatok az ellentétes értelmű hátsó gondolataitokra, és a mások általi ártó sugalmazásokra. Legyetek mindig kitartóak. Gondoljatok bátran arra, hogy mennyi érzelmi energiát fektettetek a képzeletetekbe, mire elfogadható reális formát öltött. Soha ne engedjétek azt, hogy ez a sok mentális munka kárba vesszen. Nem probléma az, ha időnként felvillan egy-egy ellentétes gondolat, mert az szinte elkerülhetetlen, csak ne kötődjetek hozzájuk érzelmileg. Ha ugyanis, az ellentétes gondolataitok is érzelmi telítettséget nyernek, akkor életenergiát ütköztettek, a vágyaitok tárgyát képviselő életenergiátokkal szemben, és a kétféle hatás kioltja, hatástalanítja egymást. Ezért, a megvalósulás pillanatáig, maradjatok meg a hitetek által kinyilvánított vágyatok mellett. Következetesen űzzetek el minden gondolatot és érzést, ami a reális képzeletetek által kinyilvánított vágyatok megvalósulása ellen szól. A kitartásotok gyümölcse az lesz, hogy megtapasztalhatjátok annak a valóságát, amit a vágyatok által elképzeltetek, és érzelmileg telített hitként kinyilvánítottatok. Mert az ilyen módon realizált hit, a megvalósulása felé törekszik. Ez az Univerzum Isteni törvénye.
Kis dolgok elképzelésével érdemes kezdeni. Főképpen olyan dolgok és események megvalósulásának hitbéli elvárásával, amelyekre amúgy, nincs is közvetlen módon egyéb befolyásotok. Amiről tudni fogjátok egyértelműen azt, hogy a ti kitartó hiteteknek köszönhető a megvalósulása. Majd a kezdeti sikerek, megadják azt a természetes önbizalmat, amely tudatos teremtővé formál benneteket ebben a világban. Ez nem csoda, mert a lelketek által, Isten él bennetek is.
A mai oktatási rendszer, sajnos csak a racionális szinten elfogadható szellemi ismeretanyagot képes a rendelkezésünkre bocsátani. Az is az élet része, de nem nevel senkit sem az életre. Mert hiányzik belőle a lelki erő. Az, az erő, amely az életünket aktivizálni, éltetni képes. Csupán az élethez szükséges szellemi rátermettségünket fejleszti. Én persze, nem vitatom azt, hogy a rohamos szintű technikai fejlődés miatt, szükségünk van a szellemi nevelésre, hogy megértsük a körülöttünk történő események mibenlétét. De a megértés, nem mindig jelent aktív részvételt is az eseményekben. Aki pedig, nem vesz részt aktívan az életeseményekben, csak sodródik bennük, egy kiszolgáltatott sorsot él meg. Valójában elszenvedi a megtapasztalható eseményszerűségeket, amelyeket mások alakítottak ki számára.
Ha azonban, a vágyainkat illetően, saját magunk alakítunk ki reális elképzeléseken alapuló érzelmileg dúsított hiteket, akkor a megtapasztalható életeseményeink, mindig az elvárásaink alapján fognak alakulni azért, hogy aktív részvételt tudjunk bennük tanúsítani. Ez az aktív részvételünk igazolhatja csak vissza számunkra azt, hogy a vágyainkat képviselő hitünk, amit éppen a megvalósulás érdekében alakítottunk ki, helyes volt. Akkor már jogosan érnek bennünket olyan életesemények, amelyekben örömmel veszünk rész, mert a hitünknek megfelelően alakítják a megtapasztalható sorsunkat.
Ezért kedves női olvasóim, arra kérlek benneteket, hogyha megértettétek a mondanivalóm lényegét, akkor tanítsátok meg az ifjú, és az elmaradottabb hölgytársaitokat arra, hogy hogyan formálhatják meg előre azt a sorsot, amelyet amúgy is kénytelenek lesznek megélni tapasztalati szinten. Tanítsátok őket a tervezett életre, amire az oktatási rendszereink nem térnek ki. Mert nem is értenek hozzá. A lelki adottságaink ugyanis, igen távol vannak a szellemiektől. Azokkal éppen ellentétesek addig, amíg a szellemi megértésünk nem irányul a spirituális fejlődésünkre. Ha pedig, tovább folytatjuk a szellemi szintű életvitelünket, hátrányos helyzetűek maradunk. Lelkileg kell fejlődnünk ahhoz, hogy az életünk, tartalmi szinten változzon az előnyünkre. Ez a változás a nőknél eleve adott, mert ők lelkileg fejlettebbek. Az érzelmi életük stabilabbá formálja őket. Amennyiben pedig, megtanulják végre, az életük alapvető leckéjét, történetesen azt, hogy tudatosan mit lehet kezdeni ezekkel a lelki érzelmekkel, akkor felkészültebbek lehetnek az életre. Főképpen a társas életre.
Az élet ajándék. A jól szervezett élet pedig, egy csodálatos ajándék. Mégpedig egy olyan csodálatos ajándék, amit a szívük választottjának adhatnak, nagyon sok szeretettel. Mégpedig olyan módon, hogy a közösen megtervezett jövőt, megvalósíthatják az állhatatos hitük által, hogy megtapasztalható életeseményekké alakuljanak azok. Ezek a megtapasztalt életesemények biztosíthatnak csak olyan közös élményeket, amelyeknek az emlékképeit érdemes megőrizni a memóriánkban, mint a hitünk megnyilvánult visszaigazolásait.
Kedves nők, és azok a férfiak is persze, akik érzelmileg fejlettebbek, azt kívánom nektek, hogy tanuljátok meg kezetekbe venni a sorsotokat, és erre a lelki életre tanítsátok meg az utókort is. Mert az iskolákban, elmarad az életre irányuló oktatás. Alkossatok reális elképzeléseket azokról az életeseményekről, amelyeknek a megtapasztalását szeretnétek elérni, és töltsétek fel az érzelmeitekkel. Valójában, a lelki ember számára nincsenek korlátok, mert korlátozást csak a szellemi szint képviselhet. Az ilyen módon kinyilvánított hiteitek fogják, az életetek megtapasztalható eseményeit formálni számotokra úgy, hogy azok hasznos élményeket biztosítsanak nektek. Az éltető életerőt, a lelkünk biztosítja számunkra, az érzelmeink erőimpulzusai által. Ennél fogva, az érzelmek nélküli életvitel, tartalmatlan formalitás csupán. Minden lehetséges szellemi formát, az érzelmeink animálnak, éltetnek. Erre a nőknek van jelenleg nagyobb esélyük, mert ők, lelkileg még mindig fejlettebbek. Ez azt is jelenti egyben, hogy sokkal életerősebbek. Ezt a tényt, az is igazolni látszik, hogy a nők átlagéletkora magasabb, mint a férfiaké.
Semmit sem érnek, a spiritualitásunkból eredő lelki adottságaink, ha nem használjuk ki az előnyeit. Azt a mentális lehetőséget, hogy az elménkben hitet formálva, egyesíteni tudjuk a szellemi gondolatainkat, a lelki érzelmeinkkel. Ezek a hiteink, a mi szabad akaratunk. Ezért, legyen a megtapasztalható valósága mindenkinek, az ő aktuális hite szerint. Akinek pedig, a hite szerint alakul a megtapasztalható valósága, saját maga szervezi a sorsát, tudatosan. Él az önrendelkezési jogával, így örömöt okoz számára, minden megtapasztalt életesemény. Aki állandóan örömökben él, az egyszerűen boldog. Ezt az örömökben gazdag boldogságot kívánom, minden hölgyolvasómnak.
Matécz Zoltán
2012.05.20.
matecz.zoltan@gmail.com
