Vágyaink megvalósulása.
A lélek által, Isten él bennünk, az Univerzum értelmes teremtő energiája. A vágyaink pedig, olyan lelki érzéseink, amelyek nem mások, mint a lelkünk által bennünk élő Istenünk akaratai. A „Mi Atyánk” című vezérimában, a „Legyen meg a Te akaratod.”, azt jelenti számomra, hogy a megtapasztalható sorsom, mindig alakuljon a vágyaimat kifejezésre juttatni képes reális elvárásaim, vagyis a hiteim szerint. Isten akaratának az értelmezése szempontjából, egyéb magyarázatra nem juthatunk. Mert az Isteni minőség, bennünk van. Mi emberek pedig, az anyagi felépítményei, vagyis a „templomai” vagyunk.
Az információt közvetítő mágneses hullámok továbbítják, az Univerzum energiáját is. Így az energia, olyan értelmes hatóképességnek minősül, amely a mágneses hullámok által kódolt információk alapján végez munkát, az benne kialakult anyagi struktúrákon. Ezért, a mágneses hullámokban terjedő értelmes energiát nevezi, a keresztény idealista filozófia Istennek. Az Univerzum mágneses alaphalmaza, amely az oszthatatlan alaptömegekből épül fel, tökéletesen átitatja az összetett elektromos tulajdonságokkal rendelkező, anyagi halmazok strukturális szerkezetét. Olyan viszonyban áll a szubjektív alaphalmaz, az anyagi részhalmazokkal, mint a vízbe dobott szivacs. A szivacs ugyanis, nem szorítja ki a vizet, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen átitatódik azzal. Így a víz minősége, nem csupán körülöleli a szivacsot, hanem ki is tölti annak minden lehetséges belső terét. Éppen ugyanilyen módon, a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, nem csupán körülöleli az elektromos tulajdonságú összetett anyagi részhalmazokat, hanem tökéletesen át is itatja azokat, és kitölti azok minden lehetséges atomokon belüli terét is. Így az indukció jelensége által, folyamatos viszonyban áll, az Univerzum szubjektív alaphalmaza, a benne kialakult összetett anyagi részhalmazokkal.
Anyagi szerkezettel rendelkező értelmes emberként, mi magunk is, az Univerzum részhalmazai vagyunk csupán, akiknek az atomi szintű strukturális felépítménye, vagyis a testünk, szivacsként merül el az Univerzum mozgási terét képező szubjektív alaphalmazban. Így az objektív anyagi adottságunk, amit a protonjaink, neutronjaink és az elektronjaink képviselnek, csak egy tízezrednyi részünket teszi ki. Mert az atomjaink belsejének oroszlánrészét, éppen a szubjektív alaphalmaz tölti fel. Mint a víz a szivacsot. Abban a térfogatban pedig, csodálatosan elfér a szellemiségünk, és a lelkiségünk. Mivel a lélek, az Univerzum energiájának az elkülönült része bennünk, ezért abszolút értéket képviselve, összeköti és élteti a testünket, és a szellemiségünket, mint a folyamatosan változó relatív adottságainkat.
Amikor valamilyen hiányt érzékelünk, akkor ébred bennünk a lelki vágy, mint olyan alapérzés, amely nem más, mint a megvalósulása irányába való törekvésünk motivációja. Cselekedeteinket többnyire, ezek a vágyaink határozzák meg, ők motiválják. Lelki erőt biztosítanak számunkra annak érdekében, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a vágyaink teljesüljenek, megvalósuljanak az életünkben. Hiszen az észlelt hiányosságainkból eredő problémáinkat, csak a vágyaink teljesülései oldhatják fel.
Amikor az elménkben tudatosodik a vágyunk, mert figyelmet szenteltünk a lélek által bennünk élő Isten akaratának, akkor kezdünk el azon gondolkodni, hogy milyen reális szellemi elképzelés biztosíthat a vágyunknak, értelmes módon kifejezett mentális formát. A szellemi gondolatainkat tehát az elménkben, a vágyunk értelmes kifejezésére használjuk. Így a vágyunk valósághű elképzeléséhez, a szellemi gondolatainkat használjuk, hogy azok mentális informatív tartalma, elfogadható reális formát biztosítson számára az elménkben. Minél tökéletesebb, minél valóságszerűbb a vágyunkról kialakult mentális képünk az elménkben, annál több pozitív lelki érzés szabadul fel a lelkünkből. Ezek a lelki érzések, mint az életenergiánk hatóképes erőimpulzusai, feltöltik a mentális formát képező reális elképzelésünket, érzelmi tartalommal.
Ez az elménk mentális képzeletalkotási képességének a sikerélménye. Már akkor örömöt érzünk, amikor a vágyunk még, csak az elképzelés szintjén realizálódik. Ezek az örömérzések, az életenergiánk, vagyis a lelkünk olyan hatóképes erőimpulzusai, amelyek alkalmasak arra, hogy aktivizáló tartalommal töltsék fel, az elménkben kialakított mentális elképzeléseinket. Majd amikor a szellemi gondolataink, és a lelki érzéseink, kiformált tudatos hitté egyesültek az elménkben, akkor juttattuk kifejezésre a vágyunk megvalósulásának az elvi lehetőségét. Ezt a tudatosan megformált hitet, úgy fejezhetjük ki imaként, hogy a végén kijelentjük, hogy „ÁMEN”. Az Ámen jelentése ugyanis az, hogy „ÚGY LEGYEN.”, vagy más szóval kifejezve, „ÚGY AKAROM.”. Ennek a végső kifejezésnek a révén, a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk tökéletes egyetértését fejezzük ki, a vágyunkat illetően. Vagyis, a vágyat megvalósítani képes, szabad Isteni akaratunkat.
Így az Ámen által kifejezésre juttatott elképzelt hitünk, olyan imának minősül, amely a vágyainkat meghatározó Isteni szabad akaratunkat fejezi ki. Isten akaratát képviselve bennünk, agyi rezgésmódosulást vált ki a fejünkben, amelynek az elektromos rezgési frekvenciája, szükségszerű mágneses rezgésmódosulást eredményez a mágneses alaphalmazban.
Az elménk, a viszonyítást végző tudati központunk az agyunkban. A benne tudatosodott szellemi gondolataink, és lelki érzéseink alapján kialakított hiteinknek megfelelően módosítja az agyunk rezgései frekvenciáját. A tudatos agy bétában rezeg. Ez a béta szintű rezgési tartomány azonban, egy igen széles frekvenciasávot képvisel, a tökéletesen nyugodt idegi állapotunktól, a közömbös állapoton keresztül, a túlfeszített idegi állapotunkig.
Amelyik lelki érzésünkre, vagy szellemi gondolatunkra nem fordítunk figyelmet az elménkkel, az nem is tudatosodik bennünk, így tökéletesen elhal, lecseng számunkra. Így agyi rezgésmódosulást sem képes kiváltani a fejünkben. Mert agyi tevékenységet, amit az agyunk rezgésmódosulása jelent, csak a tudatosan kialakított hitünk válhatja ki. Nem alakul ki hit, a szellemi gondolataink által biztosítható forma nélkül, vagy a lelki érzéseinket képviselő érzelmi tartalom hiányában. Mindkettőre szükségünk van egy időben. Az elménk figyelme, éppen ezért megosztott. Egy időben képes figyelmet szentelni a lelki érzéseinkre, és a szellemi gondolatainkra. Éppen azért, hogy egyesített hitként tudja kezelni őket, mint mentálisan társult ezoterikus képességeinket. Így a mi saját spiritualitásunk, pont azt jelenti, hogy az elménk hitalkotási képessége alkalmával, milyen arányban vagyunk képesek érvényre juttatni, a szellemi gondolatainkat, és a lelki érzéseinket.
Spirituális módon fejletlen az olyan ember, aki a szellemi gondolataival, háttérbe szorítja a lelki érzelmeit. Így él ma a civilizált emberiség kilencven százaléka. Akkor ugyanis, a szellemi gondolatok információinak a birtokában, csak a mentális formát határozza meg. Pusztán a mentális forma pedig, hatástalan érzelmi tartalom nélkül. Az ilyen egyén, szellemi ember.
Spirituálisan fejlettnek minősíthető az olyan ember, aki a szellemi gondolataival úgy gazdálkodik az elméjében, hogy minél több pozitív érzés szabaduljon fel a lelkéből. Akkor ugyanis, a szellemi gondolatok által kialakított mentális forma, tökéletesen telítődik a lelki érzelmek hatóképes tartalmi adottságaival. Ebben az esetben, a szellemi gondolataink, értelmes módon fejezik ki, a lelki érzelmeinket. Az ilyen egyén, lelki ember.
A vágy tehát, olyan Isteni adottság bennünk, amely lelki érzésként, valamilyen hiányunkra utal. Akkor cselekszünk helyesen, ha a vágyunk mellett kitartva, annak szolgálatába állítjuk az elménkben, a vágyunkat kifejezni képes szellemi gondolatainkat, és a hozzájuk társulni képes lelki érzéseinket. Így hitté „kovácsolva”, a megvalósulás felé aktivizálhatjuk az agyunkban. Ezért a teremtőképességünkbe vetett biztos hitünk, tulajdonképpen olyan adottságunk, amely képes bennünket a teremtés folyamatával megváltani, a vágyunkban megfogalmazódó hiányosság negatív érzéseitől. Ez a teremtő Istentudatunk tehát, a mi személyes „Jézusunk”, a saját megváltói képességünk. Amennyiben azonban, eltérünk az Isteni adottságunk teremtőképes mentális folyamatától, bármilyen szinten, nem jön létre a teremtés megtapasztalható élménye. Olyankor, minden esetben keresztre feszítjük az elménkben, a megváltói képességünket, mert a vágyunk megvalósulása ellen használjuk a tudatunkat. Sátáninak nevezhető ellenerőket ébresztünk magunkban, amelyek negatív ellenérzésekként, egyszerűen meghiúsítják bennünk a teremtés Szent aktusát. Amely az Isteni mivoltunk legcsodálatosabb bizonyítéka.
A tudatosan gondolkodni képes ember, sohase válassza ketté, az értelmes szellemi szintű emberi mivoltát, a teremtésre képes, érzelmi indíttatású, Isteni szintet képviselő lelki mivoltától. Amikor értelmes emberről beszélünk, akkor ez alatt, az Isteni teremtőképesség tudatos Földi képviselőjét érthetjük. Ettől olyan Isteni minden olyan emberi cselekedet, vagy alkotás, amely értelmesen juttatja kifejezésre, az alkotója tiszta lelki érzelmeit. A saját Istentudatával élő ember, korlátlan lehetőségek birtokába jut. A saját sorsát tudatosan formálni bíró, teremtőképes Isteni adottságok birtokosa lehet. Ez azonban, fokozott felelősségvállalással jár. Mert az Istentudatos embernek, mindent jóvá, tökéletessé kell képzelnie, amit az életterében hiányként, vagy hibaként észlel. Hiszen a teremtésnek éppen az a lényege, hogy tökéletessé formáljuk általa a megtapasztalható anyagi valóságot.
Az olyan kedves olvasóm, aki megérti ezt az írásomat, és aktívan használni kezdi a benne sugallt Isteni teremtőképességét a saját érdekében, máris nyert az ügyön. Majd a saját igényei kielégítése után, folyamatosan elkezdi megteremteni a szerettei ideálisabb valóságát. Később pedig, azon kapja magát, hogy a szerettei körét, mindig jobban kitágítja és végül, minden rászoruló ember számíthat az önzetlen segítségére, akivel találkozik az életében. Mert a megtapasztalt Isteni adottság, már kötelez. Hiszen az Isteni abszolút szeretet fejeződik ki általa. Így a világunk valósága, jobbá formálható.
Matécz Zoltán
2012.06.23.
matecz.zoltan@gmail.com
