Létjogosultság.
Mindig annak az anyagi dolognak vagy eseménynek van létezési jogosultsága az életünkben, amelyikhez a lelki érzéseinket társítjuk. Így tudatosan, vagy tudat alatt, mi magunk járulunk hozzá az életeseményeinkhez. Mert a lelkünk, az életünk energiája, így az érzéseink nem mások, mint ennek az életenergiánknak, az általunk irányított életerő impulzusai.
Az erő impulzusértéke azt jelenti a fizikában, hogy kölcsönhatást végző akció, amely reakciók kiváltására képes. Ez alól, az életenergiánkból származó lelki erőimpulzusaink sem kivételek. Így koránt sem mindegy az, hogy milyen polaritású életerő általi érzéseket közvetítünk. Pozitívnak minősülnek, az örömteli érzéseink, negatívnak pedig, az örömtelen érzéseink. A negatív érzéseink aktivizálása által, olyan reakciókat válthatunk ki, amelyek megvalósulása, nem fog örömöt okozni számunkra sem. Így az életenergiánk negatív erőimpulzusai, valójában ellenünk dolgoznak. Ezért, csak a pozitív érzéseink aktivizálása célszerű, és hasznos mindenki számára. Mert a pozitív érzéseink, mindig szeretetből fakadnak, így szeretetet is indukálnak visszahatásként. Pontosan úgy működik, mint ahogy a közmondás mondja, „Amilyen az adjon Isten, olyan lesz, a fogadj Isten is.”. Vagy másképpen értelmezve, az érzéseink a „vetőmagok”, amelyeket elvetünk, és „kalásszá” fejlődve, nekünk kell majd learatni azokat.
A szellemi tudatszinten élő átlagember, akkor örül igazán, ha végre teljesülnek a lelki vágyai. Ezért, csupán alkalomszerűen ad magának lehetőséget a boldogságra. Így mindig csak várakozik a boldogság beteljesülésére. A szellemi szinten értékelhető múltjában, és az elképzelhető jövőjében él, ahonnan alapvetően hiányoznak, a jelenben érezhető pozitív lelki érzések. Ezekben a szellemi szintű várakozásokban, a lelki vágyakozása erősödik csupán, ami arra szorítkozik, hogy valami de jó lenne. Csakhogy, „a kéne, a volna, és a lenne”, éppen most hiányzik a jelenünkből, és a hozzájuk társuló lelki érzéseinket, az elvárható szellemi jövőnkbe vetítik. Így a jelenben hasznosítható lelki érzéseink, elhalnak a szellemi szintű múltunkban és jövőnkben. Pedig, a lelki érzéseink, csak a lelki jelenlétünkben aktivizálhatóak, mint az anyagi létezésünk lelki erőimpulzusai. Itt és most.
Ha lelki erőt invesztálunk, egy vágyunk szerint hiányzó dologra vagy eseményre, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a hiányt erősítjük csupán. További nélkülözést, hiányt, szükséget, hosszú távon szegénységet teremtünk magunknak azok által. Ezért soha ne a hiányra koncentráljunk. A vágyban realizálódó hiány érzése, csupán arra hívja fel a figyelmünket, hogy foglalkozzunk a problémával. De ne, mint hiánnyal, hanem a lehető legtökéletesebbnek látszó megoldással. Mégpedig, a reális képzeletünk szintjén. Amit ugyanis, el tudunk képzelni, a lehető legtökéletesebb részleteit is figyelembe véve, az már mentális realitás az életünkben. Ha pedig, ehhez a szellemileg realizált mentális formához csatoljuk, a közben indukálódó lelki érzéseinket, a további sóvárgó vágyakozásunk helyett, akkor tartalommal töltjük fel a szellemi formát. Az ilyen módon elképzelt dolog vagy esemény, a megvalósulása felé törekszik, mert lelki erő készteti erre. Minél több örömteli érzés szabadul fel közben a lelkünkből, annál gyorsabb és biztosabb a megvalósulás folyamata. Főképpen, ha kimondjuk a bűvösnek hangzó „ÁMEN” szót, ami azt jelenti, „Úgy legyen.”. Mert az érzésekkel teljes képzeletünk nem más, mint a szabad akaratunkat kifejezni képes imánk.
Nagyon sok ember fél az érzéseitől, vagy egyszerűen szégyelli őket. Mert azok viselkedésbeli megnyilvánulását, a gyengeség jelének értékelik. Az ilyen szellemi emberek, általában bátran kifejtik a szégyentelen szellemi gondolataikat is, de a legcsodálatosabb lelki érzéseiket mégis elrejtik. Pedig, a gondolatok, csak olyan szellemi információkat hordoznak, amelyek önmagukban szerencsére hatástalanok. Így az információtartalmuk, csak a mentális formát képesek meghatározni. Egy valós elképzelést képesek számunkra értelmesen realizálni. A megvalósuláshoz erőre van szükség, munkavégző képességre. Jelen esetben, az életenergiánkból származó érzéseinkre, mint a lelki eredetű életerő impulzusainkra.
A lelki szintű embernek, nincsen szüksége vágyakra, mert eleve boldog. A boldogság következtében érzett folytonos öröm érzése, olyan állandó tudati állapotot kölcsönöz számára, amelyben a szükséges dolgok és események állandóan létrejönnek, és feleslegessé teszik a vágyakat. Mert a vágy, alapvetően nem más, mint a szellemi tudatszintű ember számára szánt lelki üzenet, egy tudatosan felismert fennálló hiányról. A lelki tudatszinttel rendelkező ember azonban, közvetlenül éli az érzelmi életét, így eleve nincsen szüksége, a vágy által közölt lelki üzenetekre, a megvalósulás felé való tudatos irányulása érdekében. Mert a lelki tudatszinten élő ember, folyamatosan a jelenben él, és állandóan teremt a lelki érzéseivel. Aktívan használja a lelki érzéseit, itt és most, a jelenben. A jelenben élő lelki tudatszinten létező embernek, azért nincsen szüksége vágyakra, mert eleve boldog, és a boldogsága folytán érzett folytonos örömérzések, lelki erőként magukhoz vonzzák mindazt, amire eleve szüksége lehet. Akár anyagi tárgyról, akár anyagi eseményről legyen szó. Mert ő, az állandó lelki hozzáállásával, folyamatosan befolyásolja, uralja az anyagi eseményeket.
Ha lelki emberek akarunk lenni, örülnünk kell mindannak, ami szép és jó számunkra ebben az életben. Az örömteli érzéseink, állandó szinten tartásának az egyik legegyszerűbb módja, ha hálásak vagyunk mindenért, amit az élet eddig adott nekünk. Mert hálásak, csak a jelenben aktív örömteli érzéseinkkel lehetünk. Másik módja pedig, ha sikeres teremtési folyamatokkal élünk. Mert a teremtés sikerélménye, további hálaérzetet kölcsönöz számunkra. A hálás örömteli érzéseinkkel, továbbra is fenntartjuk azok létezési jogosultságát, ami örömöt okoz számunkra. Hiszen az életenergiánk örömteli erőimpulzusai azt eredményezik számunkra.
Forduljunk el azonban, minden olyan dologtól, ami nem tetszik nekünk, vagy rossznak értékeljük. Mert amennyiben, negatív érzéseket irányítunk feléjük, akkor is fenntartjuk azok létezési jogosultságát. Mert a lelki erő, mindenképpen hatást gyakorol. Viszont, csak mi értékeljük szellemi szinten negatívnak. Így a visszahatása, amit az adott dolog vagy esemény további aktív létezése jelent, nem fog számunkra örömöt okozni később sem. Akkor sem, ha szellemileg tudjuk azt, hogy nekünk nem tetszett. A negatív érzéseinkkel, mindig fenntartjuk, a nekünk nem tetsző dolgok létezési jogosultságát. Ezért, ami nem tetszik nekünk, azzal szemben mindig legyünk, érzelmileg teljesen közömbösek. Semmiféle lelki erőimpulzust ne irányítsunk feléjük. A nekünk nem tetsző dolgokat és eseményeket, képzeljük el olyanná, ami már beleillik a reális valóságképünkbe. A lelki erőinket, amit az érzéseink és az érzelmeink jelentenek, mindig a vágyott dolgok és események megvalósulásra irányítsuk. Mindig az elérni kívánt célt lássuk. Soha ne a hiányra koncentráljunk.
Mindig tudjuk azt, hogy a lélek által, Isten él rajtunk keresztül, az anyagi valóság létezésének a teremtő ura. Ha nem ezt hámoztuk ki a Bibliából, akkor jól eltévedtünk benne. Viszont, most itt a lehetőségünk arra, hogy Mi magunk legyünk az elménkben az Urak, és a szeretetünk erejével, mindig olyan valóságot teremtsünk, aminek a megvalósulása örömöt képes okozni nekünk, a szeretteinknek, a barátainknak, és az embertársainknak. Ne habozzunk a döntésben. Amíg szellemi szinten habozunk, hezitálunk, tétovázunk, és bizonytalanok vagyunk, addig lelki egyensúlytalanságban vagyunk. Addig a lelkünk által bennünk élő Isten, szellemi börtöne vagyunk csupán. Szabadítsuk fel magunkban a teremtő lelki erőt. Isten éltessen végre bennünket, mindig az aktív lelki jelenlétben, hogy állandóan legyen, céltudatos létezési jogosultságunk.
Ahogy az ember, Isten szimbóluma lett ebben az anyagi világban, úgy Isten angyalai szimbolizálják számunkra, a pozitív lelki érzéseinket. Mivel az érzéseinkben, tudatosan irányított teremtőképesség rejlik, ami angyalként értelmezhető. Így az állandó örömérzéseink segítségével, Isten országát valósítjuk meg az elménkben, a boldogsággal teljes mennyei tudatállapotot. Amelyben Isten angyalai, minden reális gondolatunkat azonnal teljesítik, mert ők a mi teremtőképes pozitív lelki erőimpulzusaink.
Matécz Zoltán
2012.11.01.
matecz.zoltan@gmail.com
