Életfa.
Ez az írásom, egy olyan sajátságos eszmefuttatás, ami arról elmélkedik, mi lehetett volna, ha az Éden kertjében Éva anyánk, nem a Tudás fáját választja, hanem az Életnek a fáját. Ha az Élet fájának a gyümölcséből eteti meg Ádámot, nem pedig, a Tudás fájának gyümölcséből. Ha a kígyó, nem a Tudás fájánál várta volna Évát, hanem az Élet fájánál. Menjünk tehát, vissza az alapokhoz.
„És mondá a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”
Mózes 3./4-5.
Ez a párbeszéd arról szól, hogy a kígyó képében megjelent Sátán, megkísérti az asszonyt, és Isten halálos ígéretét, hatálytalanná teszi számára. Továbbá, Isteni rangot ígér a gyümölcs fogyasztása által, az embernek is. Nézzük csak mi történt.
„És mondá az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, amelyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az éden kertjének keleti oldala felől a Kérubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.”
Mózes 3./22-24.
Itt pedig, Isten saját szavaival tett kijelentései alapján valóban, éppen az történt, amit a kígyó előre megjósolt. Nem halt meg az ember, viszont olyanná vált, mint az Isten és az angyalai. Jó és gonosz különválasztásának a lehetőségét megismerni képes tudatos, relatív elméjű lénnyé vált. Éppen olyan módon történtek az események, ahogy azt a „ravasznak” beállított kígyó megígérte. Az Isteni rendelkezések pedig, rendre megváltoztak. Akkor most végül is, ki volt a „ravasz”? Isten, ismeri a jót és a gonoszt, abszolút módon. Mi pedig, megismerhetjük azokat, relatív módon. Ha azonban, akármilyen, valamilyen, vagy bármilyen spirituális módon, az elménkkel, azonosulni tudunk Istennel, akkor már feloldódik számunkra az, az angyali sorompó, amely az Élet fájától ma még elzár bennünket. Mert csak az embert tiltotta el Isten az Élet fájától, az Istenné vált embert nem. Az Isteni eredetünk, a Bibliában is meg van írva. Ha pedig, a Biblia minden szava igaz, akkor igazak azok is, amelyek a mi Isteni eredetünkről tudósítanak bennünket.
„Én mondottam: Istenek vagytok ti és a fenségesnek fiai ti mindnyájan.”
Zsoltárok könyve 82./6./2.
Ezek is Isten saját szavai. Kötelesek vagyunk hinni Istennek. Így én, meg sem kérdőjelezem azt, hogy az emberi létezés, Isteni eredetű. Éppen ellenkezőleg. Számomra, csak így nyer értelmet minden erkölcsi értékítéletünk. Hiszen minden emberben Isten él, az abszolút lélek által, sajátságos relatív szellemi és anyagi minőségben. A lelkiismeret-furdalás mindenki által olyan jól ismert jelensége, másképpen teljesen értelmetlen.
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
Mózes 1./2./7.
Amikor az Isten, a megteremtette az embert, az úgy lett hasonlatos a teremtővel, hogy az Úr, a saját lelkét lehelte az elkészült emberi testbe. Így éppen Ő maga költözött az emberbe, és vette birtokba az emberi testet, a lelke által. Az összes többi élőlény, egyből élt és ösztönlényként működik ma is. Az ember viszont, kizárólag a tudatos Isteni értelem által létezhet. Mert a lelkünk által, éppen Isten él rajtunk keresztül. Csak szellemi elnyomás alatt áll, mert nem a lelkünkre figyel az elménk. Hanem a folyton-folyvást kalandozó relatív szellemiségünk gondolataira.
„Nem tudjátok-é, hogy Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?”
I.Korintusi levél 3./16.
„Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.”
I.Korintusi levél 3./17.
„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”
I.Korintusi levél 6./19.
„Vagy mi egyezés Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok,; és leszek nekik Istenök, és ők én népem lesznek.”
II.Korintusi levél 6./16.
„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.”
Apostolok cselekedetei 17./24.
"De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus lelke, az nem az övé.”
Pál Római levele 8./9.
A Bibliában, olyan sok részlet szól arról, hogy az Isten bennünk él, és a lélek által életerőt és értelmet képes kölcsönözni számunkra, hogy én ezt a tényt, eleve meg sem kérdőjelezem. Amikor tudomásul veszem, és elfogadom tényként az Isteni eredetemet, attól kezdve van esélyem arra, hogy tudatosan is Istenné váljak. Olyan megvilágosult emberré, aki megismerheti végre önmaga lelki mivoltában, az Istennel való önazonosságát.
„Lett pedig, hogy mikor megkezdettek volna szaporodni az emberek a földnek színén, és azok leányokat nemzettek volna: Látták az Istennek fijai, az emberek leányait, hogy szépek valának, és vettek magoknak feleséget mind azok közül, kiket kedvelnek vala. Annakokáért monda az Úr: Soha többé az én lelkem nem vetekedik az emberek felől, mivelhogy testek: mindezáltal engedek nékiek megtérésre száz húsz esztendőket. Akkor az időben valának a földön nagy Óriások, azután is pedig voltak, mikor az Istennek fiai egyesülének az embereknek leányaival, kik szülének azoknak magzatokat. Ezek ama hatalmasok kik régen híres neves emberek voltak.”
Mózes I. 6./1-4.
Az Óriások tehát, olyan Istenemberek voltak, akiknek Isten halhatatlan fiai voltak az apjuk, és az emberek halandó leányai az anyjuk. Genetikai szinten kompatibilisek voltak egymással, ha közös magzatokat tudtak nemzeni. Csakhogy, általuk Isten és ember genetikailag, azaz anyagi szinten keveredett. Így Istennek ezt a „hibát”, rendbe kellett tennie. Így ez után tisztította meg Isten az emberiséget olyan módon, hogy csak, az általa kiválasztott Nóé, és az ő családja menekült meg, és örökítette tovább a Földi életet, és annak révén, az Isten által teremtett emberi fajt. Így Nóé által tehát, minden tőle származó ember, Isten kiválasztottja lett. Majd Isten, százhúsz évre korlátozta az emberi életet, és ez az idő szerinte, tökéletesen elég arra, hogy az elménk megvilágosodása által megtérjünk. Hogy tökéletesen felfedezzük önmagunkban, az Isteni mivoltunkat. Vagyis, spirituális szinten, olyan mentális változáson menjünk keresztül, amely egyértelműen szellemi emberből, lelki emberré formálhat bennünket.
Amennyiben Éva, az Élet fájának gyümölcséről eszik az Éden kertjében, akkor jogosan házasodhattak volna a leányaik az Isten fiaival, hiszen azokkal, tökéletesen egyenrangú, Isteni lényekké váltak volna az emberek is. Ma is az Éden kertjében élhetnénk, együtt Istennel. Ez azt jelenti, hogy lelki életet élhetnénk még mindig, amelynek során, tudatosan is, Isteni lényekként léteznénk. Éppen olyanokká váltunk volna azonnal, amilyenekké fejlődnünk kell most, amióta a tudás fájának gyümölcse, relatívvá formálta a szellemiségünket, és az elménk figyelmét, elvonta az Isteni adottságokkal rendelkező lelki mivoltunkról.
Így a bűnbeesés óta, egyfajta spirituális evolúció zajlik, amelynek éppen az a célja, hogy szellemi szinten fejlődjünk az emberi tudás azon fokára, hogy újra lelki emberekké váljunk. Az elménk megvilágosodjon, és a szellemiségünk e miatt, önként adja át a mentális irányító szerepet, az Isteni eredetű lelkünknek. Ez által az elménket, a lelkünk irányíthatja majd tovább abszolút módon, a ma még megszokott relatív szellemiségünk helyett.
Amennyiben tehát, az élet fáját választották volna az őseink, akkor megspórolhatták volna ezt a spirituális fejlődésre szánt hatezer évet. Így azonban, nem juthatunk addig az élet fájának gyümölcséhez, amíg az elménk meg nem világosodik, az Isteni mivoltunkat illetően. Amíg tudatosan is, eggyé nem válunk az örökkévaló jelenléttel, vagyis a teremtő Istenünkkel.
Matécz Zoltán
2013. 04. 20.
matecz.zoltan@gmail.com
