Hirdetés

HTML

Hirdetés

Állandó oldalak

Facebook oldaldoboz

Írásaim

Címkefelhő

Futótűz

A fizika, az objektív valóság megismerését célozza meg. Az én véleményem szerint pedig, az abszolút létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Így én, a megismert objektív valóság hibáira irányítom a figyelmet, és a szubjektív valóság létjogosultságára.

Friss topikok

  • gigabursch: "Így a tudományos szakembereknek, éppúgy hinniük kell a méréseik eredményeiben, azok informatív ér... (2023.01.08. 11:26) Tudomány vagy Isten.
  • TanBá: Mára már van Tudományos Isten. A Tudományos Isten bizonyítás zanzásítva, avagy IGe istenérve 1... (2022.11.19. 13:06) Tudományos Isten.
  • Zsofazsofa: youtu.be/iDEppXwWHag (2022.10.22. 19:17) Istenként élni.
  • Zsofazsofa: youtu.be/PqN7LV2VvYs (2022.10.22. 19:14) Isten éltessen.
  • gigabursch: "Mert, ha egy gyurmából készült golyó gömb alakját megváltoztatjuk és kockát formálunk belőle, akk... (2022.01.27. 07:43) Pi változó értékei.

(KFG - Korlátolt felelősségű gondolataim.)

2013.12.19. 11:12 futotuz

Megújul a kozmológia?

Címkék: megújul a kozmológia

Megújul a kozmológia?

Egy új kozmológiai elmélet alapján, egyáltalán nem tágul a világegyetem.

A ma elfogadott kozmológiai elmélet standard modellje szerint, a világegyetem az ősrobbanás pillanata óta, folyamatosan gyorsulva tágul, és ez magyarázza meg, a távoli galaxisok színképének, a vörös tartomány felé való eltolódását. Ahogy a tér egyre jobban tágul, a benne haladó fény hullámhossza folyamatosan megnyúlik. Amit a látható fény esetében, vörösebbé válásként érzékelnek a tudósaink. Így a vöröseltolódás miatt, nagyon úgy tűnik, hogy a körülöttünk lévő galaxisok, egyenletes tempóban, folyamatosan távolodnak tőlünk. 

Christof Wetterich, a Heidelbergi Egyetem elméleti fizikusa, egy egészen ellentétes értelmű, de reális elképzeléssel állt elő. Szerinte ugyanis, nem a világegyetem tágul, hanem a benne található dolgok tömege növekszik. Az arXiv szerverére feltöltött tanulmányát, egyelőre még a szakemberek nem lektorálták, de a Nature szerkesztői, több neves szakértőt is megkérdeztek a témával kapcsolatban, és mindegyikük átgondolásra érdemesnek tartotta az új elméletet.

Wetterich magyarázata szerint, az atomok által kibocsátott fény hullámhossza, azok tömegétől is függ: ha egy atom tömege növekszik, az általa kibocsátott foton magasabb energiaértékekre tesz szert. Vagyis, a kisugárzott fény rövidebb hullámhosszúságú lesz, azaz a spektruma, a kék felé tolódik el. Mivel azonban, a fény sebessége véges, minél távolabbra tekintünk az Univerzumban, annál korábbi állapotokat látunk vagyis, egy távoli galaxis esetében, a vörösebb múltba pillanthatunk vissza, szemben a sokkal közelebb található csillagrendszerek kék felé hajló spektrumával, továbbá azok sokkal közelebbi időpontra eső jelenével. 

A vöröseltolódás jelenségének, ez a teljesen újfajta magyarázata, egy merőben másfajta kozmosz képét vetíti elénk. Wetterich modellje, nem vonja kétségbe az ősrobbanás megtörténtét, sem az úgynevezett inflációs fázis alatti óriási mértékű tágulás lehetőségét. Azonban azt már igenis megkérdőjelezi, hogy a világegyetem, a születése pillanatában, egy gravitációs szingularitást tartalmazott volna. Vagyis, hogy kezdetben a sűrűség és a téridő görbülete, végtelen volt. További érdekes folyománya az elméletnek, hogy amennyiben, a távoli galaxisok vörös eltolódása nem a tér tágulása miatt van, az is elképzelhető, hogy jelenleg egy statikus, azaz állandónak mondható, vagy egy összehúzódó fázisban lévő Univerzumban élünk.

Az elmélettel kapcsolatban, az egyik nagy alapvető probléma az, hogy jelenlegi ismereteink szerint, nem tesztelhető. (Igaz, a többi kozmológiai elmélet sem.) A dolgok tömegét ugyanis, más tömegekhez viszonyítva állapítjuk meg. Ha tehát, minden folyamatosan nehezebb lesz, nem fogjuk észrevenni, mert az egymáshoz képest megállapított arányok nem változnak. Wetterich szerint azonban, nem is az a lényeg, hogy kísérletileg alátámasztható legyen az általa felvázolt modell. Sokkal fontosabb számára az, hogy gondolkodásra, és új szempontok figyelembevételére késztesse a kozmológusokat, és újra ráébressze a szakértőket arra, hogy az ősrobbanás és a táguló világegyetem képzete, ténylegesen csak egy elméleti modell, amely ugyan jelenleg meglehetősen pontosan leírja, amit a saját szemünkkel és a műszereinkkel tapasztalunk, de ettől még könnyen lehetséges, hogy teljesen másképp működik az Univerzum.

http://ipon.hu/hir/egy_uj_kozmologiai_elmelet_szerint_nem_tagul_a_vilagegyetem/26061

Az én véleményem természetesen, egy kicsit más. Szerintem ugyanis, a testek tömegei, nem változnak meg maguktól, csak többlettömeg hozzáadásával, vagy tömegérték elvonásával képesek módosulni. Viszont, a testek energiaállapotai változhatnak, a reájuk ható szubjektív energiaalapú kölcsönhatások függvényében. Olyankor a térfogatuk is képes változni. Ennél fogva, ha az anyagi testek energiaállapotai egyenletesen növekednek, akkor a térfogatuk gyarapszik, és abban az esetben, az atomjaikból kibocsátott fotonjaik, nagyobb energiaértékekről tanúskodnak. Ezért a kisugárzott fényhatásuk, rövidebb hullámhosszúságú lesz. Vagyis, az észlelhető fény spektruma, a kék felé tolódik el. Mivel azonban, ahogy Wetterich olyan jól kifejtette, a viszonyítható fény sebessége véges, ezért minél távolabbra tekintünk az Univerzum múltjában, annál korábbi létállapotokat láthatunk. Vagyis, a távoli galaxisok esetében, a vörösebb múltba tekintünk vissza. Szemben a közelebb található csillagrendszerek, már a kék tartomány felé eltolódott jelenével.

A látható csillagközi objektumok szemlélése során, egyre több olyan égitest létezése válik láthatóvá, amelyeknek a fénye, a hatalmas távolság miatt, csak jóval később érkezik hozzánk. Ez a késésük, a relatív tágulás látszatát keltheti a szemlélőben. Hasonlóan, mint a vasúti sin esetében, ahol a távolban, összeérni látszanak a párhuzamos sin párok. Vagy ahogyan, az autózás közben figyelt út távoli aszfaltfelülete, vizesnek látszik. Ezek optikai csalódások. Épp úgy, mint a délibáb. Csak a nagyon távoli égitestek és galaxisok esetében, vörös eltolódásnak látszik.

A ma elfogadott kozmológiai elmélet alapján, a világegyetem egy szinguláris ősrobbanással kezdődött, és a fekete lyukakban végződik. Már az ősrobbanás is sántít számomra, mert a gravitáción alapuló tömegvonzás nélkül, eleve értelmetlen a dolog. Csakhogy, a kvantumelmélet, a relativitáselmélet téridő rendszerével dolgozik, amelyben vonzó hatás nincsen. Az ősrobbanás és a fekete lyukak elmélete azonban, gigantikus vonzóerőkről beszél. Ráadásul, ha a fekete lyukak elmélete igaz lenne, abban az esetben, ahogy ezek a tömeg és energiafalók, felemésztenek minden tömeget és hozzá tartozó energiát, akkor közben számunkra, éppen a tér zsugorodása lenne észlelhető. Hiszen az óriási kiterjedésű égitestek és galaxisok, amelyek eltűnnek a fekete lyukakban, magukkal viszik a saját térfogatukat is. Így számunkra, ezeknek a kozmikus méretű térfogatoknak a hiánya, az észlelhető Univerzum zsugorodását tükrözné. Szerintem, ilyen kifordított tudományos logikával, esélytelenek vagyunk a fizikai igazságra. Véleményem szerint, megérett a tudomány arra, hogy megújuljon a kozmológiai elmélete.

Matécz Zoltán

2013.12.19.

matecz.zoltan@gmail.com

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futotuz.blog.hu/api/trackback/id/tr15699260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása