Kozmikus hullámzás.
A tudomány csúcsát képezi ma a kozmológia, amely megpróbál bennünket rávezetni, az Univerzum észlelhető működésén keresztül, az anyagi világmindenség lehetséges kezdetére és végére.
Sajnos, a mai tudomány, tele van féligazságokkal és tévedésekkel. Ennél fogva, a kozmológiát is olyan részelméletek alkotják, amelyek tökéletesen ellentmondásosak egymással, és gyakran a fizika alaptanításaival is. Így addig, amíg nem nyer egy elmélet tökéletes igazolást, addig teljesen egyenrangú az összes többivel. Majd, amelyik a legtöbb bizonyítást nyeri el tudományos szinten, az lesz képes letagadni a többi, tévedésen alapuló elgondolást. Ezt a célt szolgálja, az én általam felvázolt egységes valóságkép is, amit itt most önök elé tárok.
Az én véleményem szerint, az Univerzum két alapvető halmazfajtára bontható. A komplett Univerzum számára szubjektívnek, azaz belsőnek minősülő primer alaphalmazra, amely az oszthatatlan alaptömegek teljes alapközege. Ezért csak mágneses adottságai lehetnek. Továbbá, az összetett szerkezetű szekunder anyagi halmazokra, amelyeket elektromos adottságok jellemeznek. Ezek az összetett szerkezetű anyagi halmazok, a szubjektív alaphalmazból épülnek fel, és abba is bomlanak le, ha a struktúrájukat biztosító mágneses előfeltételek megszűnnek. A stabil viszonyíthatóságuk idejére azonban, egyfajta közösnek mondható, elektromágneses tulajdonságot mutatnak. Amely nem más, mint a kétféle halmaztípus között állandóan fennálló induktív viszony észlelhető megnyilvánulása. A szubjektív alaphalmaz biztosít mozgási teret, a térfogattal rendelkező anyagi halmazok számára. Így az elektromos anyagi halmazok strukturális atomi térfogatát, éppúgy kitölti a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, mint ahogyan körülöleli azokat, mozgási teret biztosítva számukra.
Az ellentétes értelmű halmazok közös érdeke abban nyilvánul meg, hogy a mindkét halmaztípust befolyásolni képes erőtereik, kizárólag a szubjektív alaphalmazban alakulnak ki, és hatnak egymásra, induktív módon. Így a mágneses erőtereket, és az elektromos erőtereket is, a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei alakítják ki. Csakhogy, a mágneses erőterek lineárisak, és az egész Univerzumra képesek hatást gyakorolni, míg az elektromos erőterek centrálisak, ezért csak lokális, azaz helyi jellegeket képviselnek. Mert azok, csak az anyagi halmazokban és azok közvetlen közelében alakulnak ki. Mivel azonban, ugyanaz a szubjektív alaphalmaz a közvetítő közege mindkét erőtérfajtának, ezért közöttük, a folytonosan fennálló induktív hatás, végrehajtja a lineáris és centrális érdekviszonyokon alapuló erőegyensúlyra irányuló hatásközvetítéseket. Mégpedig folytonosan, és mindig kölcsönös módon.
Ennél fogva, az Univerzum mágneses terében, szabadon esnek az anyagi minőségeket képviselő égitestek. A szabadon esésük, a kialakult tömegük, és a megszerzett perdületük függvényében, centrális alapú körmozgást biztosít számukra, az Univerzum mágneses terében. A szabadon esésük, súlytalan állapottal ruházza fel, az objektív anyagi világmindenséget alkotó égitesteket. A kialakult keringőmozgásuk pedig, körmozgásnak minősül, amelyben a kezdő és a végpont azonosnak mondható. Továbbá, ez a pont, bármelyik lehet a körív pontjai közül. Az állandónak mondható keringés e miatt, rezgésnek minősül az Univerzum terében, annak ellenére, hogy a mi Földön megszokott vonatkoztatási rendszerünkből szemlélve, óriási sebességekről van szó. A világmindenség szempontjából tekintve azonban, ezek csupán egyszerű rezgések.
A galaxisok, a hozzájuk tartozó csillagrendszerek, és az őket körülölelő bolygórendszerek, csupán szervezett együtt-rezgést valósítanak meg az Univerzum mágneses terében. Az együttrezgésük azonban már, hullámnak minősül. Így a számunkra megnyilvánuló objektív anyagi világmindenség az égen, csupán kozmikus hullámként értékelhető. Ez a kozmikus hullám, a mágneses alaphalmazban zajló elektromos eseményeken alapszik. E miatt, a súlytalanul száguldó égitestek tömegei, az induktivitásra visszavezethető elektromotoros erőhatásnak engedelmeskednek tehetetlenül. Amelyben a mágneses alaphatás a domináns. Így az égitestek között, egyáltalán nem is érdemes, semmiféle tömegvonzáson alapuló gravitációs hatásokat keresgélni. A tömegvonzás elmélete fikció, és ellentmond a fizika alapvető, tehetetlenséget magyarázó elméletének. Annak a tehetetlenségnek, amely eddig minden esetben, csak igazolást nyert, a tudományos megfigyeléseinkben.
A kozmikus tömegek, mint anyagi szintű égitestek, csak rezegnek. Szervezett módon együttrezegnek, azaz a kozmikus hullámzás induktív elektromotoros szabályainak engedelmeskednek. Ezért az égre tekintve, mindig azt a kiegyensúlyozott állandó képet látjuk, amely periodikusan ismétli önmagát, szakadatlanul. Önállóan rezgő kozmikus tömegekként, tehetetlenül engedelmeskednek, az őket rezegtető mágneses rezonátorhatásnak. Amit a mágneses alaphalmaz állandó rezgési kényszere jelent számukra. Szerintem, ezt a szubjektív alaprezgést értelmezik ma „kozmikus háttérsugárzásnak”.
A mágneses alapú kozmikus hullámok, objektív szintű megjelenési formája, az anyagi égitestek harmonikus mozgása, amely a rezgésalapú relatív egyensúlyon alapszik. Minden egyéb anyagi szintű mozgásforma, ennek a kozmikus hullámzásnak a származéka. Ez röviden azt jelenti, hogy minden anyagi mozgás, a mágneses alaphalmaz alaprezgésére vezethető vissza. A mágneses alaphalmaz, számunkra végtelen, viszont az elektromos anyagi megnyilvánulások, éppen a térfogatuknak köszönhetően, végesek. Valójában arról van szó, hogy az információ, teljes mértékben uralja a teljes mágneses teret, és e miatt, a szubjektív alaphalmaz, számunkra végtelennek minősül, mert benne az információ állandó. Ez az információs állandóság biztosít az energia számára, megmaradási lehetőséget. Az Univerzum szempontjából tekintve azonban véges, mert mindent magába foglal, ami az abszolút létezést képviselheti. Tehát, a szubjektív alaphalmazt is, és a belőle kialakult anyagi részhalmazokat is.
Az anyagi megnyilvánulások azonban végesek, mert a mágneses hullámban, az energiának terjedési sebessége van. 300 000 km/s. Ez a kozmikus hullámnak, a Föld bioszferikus vonatkoztatási rendszerében mért mozgásformákhoz viszonyított terjedési sebessége, amely e miatt, csak véges anyagi halmazok kialakulásait teszik lehetővé. Mégpedig, a hozzájuk tartozó mágneses hullámhossz függvényében. Így a mágneses alaphalmaz, egy primer felépítésű abszolút minőség számunkra, míg az elektromos anyagi testek, relatív szekunder szerkezetű minőségeknek számítanak. Ezért a halmaz szintű elméletekben, nem lehet a kétféle halmazt azonos szinten kezelni, mert akkor paradoxonokhoz jutunk.
A mágneses alaphalmazt ugyanis, az oszthatatlan alaptömegek építik fel, és így, pontszerűen kitöltik az Univerzum terét. Stabil felfüggesztésük és alátámasztásuk nincsen, ezért állandóan csak rezegnek, az anyagi égitestek hátterét képezve. Így adják át egymásnak a rezgési erőértékeiket, és a rezgési információikat. Együttrezegve pedig, szervezettséget tükröznek, amely a mágneses hullámok kialakulásában jut kifejezésre. Ezért a mágneses hullámokban, a hullámhossz biztosítja az információk áramlási lehetőségét, míg a frekvencia szerepe, a rezgési részerők közvetítése.
Ezek az egy irányban terjedő rezgési részerők, diszkrétnek nevezhető impulzusadagokban közlődnek, a mágneses hullámhossz információs értékének megfelelő periodikus ismétlődéssel. Így a kölcsönhatási pontokban, amit az elektromos minőségű anyagi égitestek képviselnek, folytonos energiahatásként jutnak érvényre. Az energia tehát, az oszthatatlan alaptömegek rezgési erőértékeinek az egyirányú tovaterjedése, a mágneses hullámokban. Sok kis mágneses erőimpulzus, amely a hullámhossz által meghatározott impulzussorozatok formájában terjed a longitudinális mágneses hullámok által. Szerintem, ezek a mágneses impulzussorozatok, a régen keresett „kvantumok”. Amelyek ennél fogva nem részecskék, hanem hullámban terjedő impulzusadagok. Így a mágneses hullámokban sem az oszthatatlan részecskék rohangálnak, hanem csupán, az információval irányított energiahatás.
Ezért az Univerzum mágneses hullámai, mindig intelligenciát kölcsönöznek, az általuk mozgásban tartott, összetett elektromos anyagi halmazok számára. E miatt, a kozmikus hullámzásra visszavezethető mágneses intelligencia, az elektromos anyagi minőségekre van vetítve. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a mágneses intelligencia, az elektromos anyagi valóságban nyilvánult meg. Az a nyugalom pedig, amelyet az égbolt szemlélése során érzékelünk, a kozmikus hullámok által közvetített intelligenciának, a közvetett módon viszonyítható megnyilvánulása.
Már megszoktuk azt, hogy az információt kezelni, tárolni, és közvetíteni képes anyagi tényezőket, memóriának nevezzük. Így az Univerzum mágneses alaphalmaza is, memóriaként fogható fel. Mert a benne kialakuló információkat képes kezelni, tárolni, és közvetíteni is, az anyagi minőségek felé. Mégpedig a mágneses hullámok által, induktív módon. Ez a memória azonban, abszolút értékű, mert minden információ megvan benne, ami az anyagi minőségeket befolyásolni képes, és minden információt természetesen tartalmaz, az anyagi minőségek lehetséges változásairól. A tévedés lehetősége, teljesen kizárva. E miatt, az abszolút jellegét kidomborítva, nagy „E” betűvel érdemes írni. Ezért az Elme, így nagybetűvel írva, mindig az Univerzum abszolút Elméjét jelenti. Minden lehetséges intelligencia forrását. Amit az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek nevez.
Mindentudónak és mindenhatónak, mert induktív módon, mindent tud az anyagi minőségekről, és minden anyagi minőségre képes hatást gyakorolni. Mégpedig, szintén induktív módon. A Földön megnyilvánult élőlények közül pedig, az embernek jutott az a természetes intelligencia, amelyik képes a mi relatív elménkben, az információ kialakítására, kezelésére, és továbbítására. A mi relatív elménk azonban, korlátozott lehetőségekkel bír, ezért mindig rá van utalva, az abszolút Elme intelligens vezetésére. Így az Univerzumról összegyűjtött megfigyeléseink, olyan tudományos értéket képviselnek, amelyek az abszolút Elmét próbálják megérteni, intelligens módon. Ennél fogva, egy értelmes mágneses Univerzumban élünk, amelynek az intelligenciáját hordozzuk önmagunkban, elektromos módon. Az elménk korlátozottságát, a relatív szellemi szintű tudatosságunk biztosítja számunkra.
Ezt jelenti az ember életében, a megértés. Az, az intelligens megértés, amikor a relatív emberi elme ráébred arra, hogy az Univerzum elektromos anyagi megnyilvánulásaként, induktív szimbiózisban él, a mágneses alaphalmaz abszolút Elméjét képviselő Istennel. Ez a mágneses alapú Isteni minőség azonban, éppúgy körülöleli az ember elektromos anyagi minőségét, mint ahogyan kitölti annak a belső atomos szerkezetét. Így az elektromos anyagi valóságot teremtő Isten, nem csupán a mágneses alaphalmaz abszolút Elméjében valósult meg, hanem a mi relatív emberi elméinkben is. Így a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket.
Ezen alapszik, minden írott és íratlan erkölcsi szabályunk. Mert az embertársaink felé irányuló megértésünkön, megbecsülésünkön, és megbocsátó készségünkön keresztül, Istent tartjuk tiszteletben, az embertársainkban. A szeretet türelmével. Mert a szeretet, ahogy Villás Béla tanítja, nem más, mint „adakozó jókedv”. Ami azt jelenti, hogy az Isten által biztosítható boldogság, csak akkor valósítható meg az életünkben, amikor önként, minden külső késztetés nélkül segítünk egymáson. Amikor ugyanis, bármit is adunk egy arra rászoruló embertársunknak, végül is, önmagunkból adunk. Mert minden segítségnyújtás, adakozásnak minősül. Mivel a hátterében, a személyessé vált Isteni szeretet húzódik meg. Hiszen a természetes segítségnyújtásunkkal, az Isteni szeretet áramlik, az emberré lett Isteni megnyilvánulások között. Ezt a magasztos élményt próbálják fenntartani a társadalmainkban, az ünnepeink. Pedig, a rendszeres segítségnyújtás által, minden nap ünneppé varázsolható. Amelyben megtapasztalhatja minden adakozó, az Isteni szeretet lelki élményét, és minden olyan ember is, akin éppen segítettünk.
Ahogy az elektromos anyagi valóság nem választható el, a számunkra „más világnak” értelmezhető mágneses valóságtól, úgy az értelmes emberi lelkiség is, az Isteni intelligencia visszatükröződésének a lehetősége bennünk. Az önző negatív egoista szellemi hozzáállásunkkal azonban, gyakran elhomályosítjuk ezt a mentális „tükröt”, és az Isteni mivoltunk helyett, valami mást vetítünk egymás felé önmagunkból. Ami természetesen, már nem a mi Isteni minőségünk közvetlen megnyilvánulása.
Erről szólnak azok az ezoterikus tanok, amelyek a spirituális, azaz lelki fejődésünket szorgalmazzák. A lelkileg fejlett ember ugyanis, a szellemi egoját, lelki egora váltja, amelyben mindig az Isteni érdekek teljesülése a mérvadó. Mégpedig tudatosan, az emberré vált Isteni minőségeken keresztül. Így az értelmes embert, és a teremtő Istent, az intelligencia kapcsolja össze egy teljes egységgé az Univerzumban. Egy mentális egységgé. Mert a rezgés alapú körfolyamatokban, a forrás és a túlcsordulás is azonos minőségek lehetnek. Ahol Isten a forrás, és a mi személyes lelkünk Isteni minősége a túlcsordulás. Ezért az értelmes spirituális ember számára, Isten a legtermészetesebb létezés. Az önmaga által megnyilvánult teremtőerő.
Amikor az ember, annyira spirituálissá, azaz lelkileg irányított elméjűvé válik, akkor valósul meg az, az Isteni abszolút szeretetprogram, amely által tudatos teremtőkké válhatunk itt a Földön, még az életünkben. Az ember tudatos teremtői képességgel, uralhatja az anyagi minőségeket. Vagyis, mentális módon az elménk, aszinkronba kerülhet, a kozmikus eredetű mágneses hullámokkal. Így az élet, és benne az értelmes emberi élet, valamint az Univerzum, nem választható el egymástól. Mert ezek az ellentétes halmazminőségek, ugyanannak az intelligenciának a szükségszerű megnyilvánulásai.
Ezért az értelmes emberi élet célja az, hogy spirituális szinten, eggyé váljon az Univerzum Isteni intelligenciát biztosító minőségével. Ezért a nemes célért végez, tudatosan szervezett szubjektív munkát, minden kozmikus hullám. A haladóként értelmezett mágneses hullámok, a folytonos anyagi változásokért felelősek, míg a mágneses állóhullámok, az anyagi stabilitásért. Ezért a stabilan létező értelmes ember, aki állandóan részt vállal a folyamatos anyagi változások menetében, gyakorlatilag nem tesz mást, mint a kozmikus hullámoknak engedelmeskedik. Valamint, az intelligenciájának köszönhetően, kozmikus hullámok forrása önmaga is. Ezért a reánk ruházott értelem, felelőssé tesz bennünket az Univerzumban. Amelynek az egységében létezünk. A kozmikus hullámzások végső okaként, és kezdeti okozóiként. Mert a kozmikus hullámokban az információ, számunkra végtelen lehetőségekkel bír.
Matécz Zoltán
2014.01.11.
matecz.zoltan@gmail.com
