Célszerűség.
A kauzális feltételrendszert meghatározó ok-okozati viszonyok, eleve a célszerűséget határozzák meg. Amikor ugyanis, azt mutatja meg egy ok, hogy éppen milyen okozatra irányul, akkor a háttérben rejtőzködő intelligencia, mindig a célszerűséget hozza számunkra felszínre. A célszerűség azonban, pont azt igazolja a létezésével, hogy az ok-okozati viszonyokban felfedezhető anyagi eseményeknek, valamilyen értelmes célja van. Ez a cél pedig, éppen arra az intelligenciára utal, amelyik a kauzális anyagi viszonyokat működteti és fenntartja. Ezért a célszerűség azt bizonyítja, hogy az anyagi világ eseményeiben, semmi sem felesleges. Akár jó az számunkra, akár rossz. Mert minden anyagi esemény, célszerű a teljes létezésben. Mivel valamilyen célnak van alárendelve.
Amikor a célszerűség, egy konkrét célnak veti alá az anyagi létezést, akkor az általa biztosított természeti törvények hatálya alá rendeli azt. Ezért a természet törvényei, az Univerzum abszolút törvényeit követve, azt a kozmikus intelligenciát tükrözik vissza számunkra, amely Istenként értelmezhető, a mi világunk elektromos jellegű anyagi valóságában. Isten tehát, nem egy misztikus lény, akit vagy elfogadunk, vagy nem. Isten az Univerzum abszolút Elméje. Így nagybetűvel írva. Mert a mi elektromos alapú relatív elméinktől eltérően, a teljes Univerzum mágneses terét képviseli számunkra. Amelyben a mi relatív elméink, elektromos alapú anyagi részelmék lehetnek csak. Éppen a kozmikus célszerűségnek köszönhetően.
A természetes célszerűség, a szabad akarat kifejeződése. Mert semmi sem korlátozza az öntudatos Univerzumot arra, hogy a tökéletesen szabad akaratából, olyan anyagi célokat határozzon meg, amelyek az ok-okozati viszonyokra épülve, azt a célszerűséget tükrözzék vissza számunkra, amely mint kozmikus intelligencia, képes meghatározni az elektromos anyagi struktúrákat. Ha az Univerzum mágneses alaphalmazát, olyan kozmikus intelligenciának értelmezem, amely Istenként, felelős döntéseket képes hozni az anyagi létezések eseményszerűségeiről, akkor a céljai szigorúan véve önösek. Mert önös érdekeket fejeznek ki. Az öncélúsága abban nyilvánul meg, hogy minden anyagi létformát, önmaga mágneses alaphalmazából teremtett meg, és ennél fogva, önmaga anyagivá vált eseményszerűségeit szemléli folyamatosan. Mintha önmaga, elektromossággal jellemezhető anyagi szintű eseményszerűségeiben gyönyörködne.
Ennek az, az egyetlen kézenfekvő oka, hogy az a rengeteg információ, amely a teljes ismeretét képviseli a mágneses alaphalmaz közegében, csak információ marad, amely az elektromos alapokon nyugvó anyagi szintű gyakorlati tapasztalatok nélkül, sohasem edződik visszaigazolt tudássá. Márpedig, Isten nem lehetne mindentudó, a szellemi szintű ismereteinek a gyakorlati megtapasztalása nélkül. Így megteremtette az elektromosság alapján működő anyagi valóságot, és induktív módon befolyásolja és tapasztalja meg, annak minden lehetséges viszonyát. Amelyek a végtelen számú szellemi szintű elméleti tudását, képesek visszaigazolni számára. Ez a mentális visszacsatolás jelzi számunkra azt, hogy az Univerzum intelligens, és mindig valamilyen célszerűség irányítja benne, a megtapasztalható anyagi eseményeket.
Az Univerzum mágneses alapú céltudatát képviselő kozmikus intelligencia, az induktivitás jelenségét használja arra, hogy az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok felé, a mágneses alapú információkat és energiát közvetítse. Amelyek a mágneses hullámok által vannak meghatározva. A mágneses hullámoknak ugyanis, a hullámhosszai határozzák meg a különböző információkat, míg a frekvenciájuk, az energiaértékeket biztosítják. Így a mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értékei határozzák meg azt, hogy az általuk közvetített frekvencia energiaértékei, milyen munkát végezzenek, egy lehetséges kölcsönhatási pontban.
Így az induktivitás, gyakorlatilag egy olyan demodulatív hatás, amely két irányba képes az információ és az energia által megvalósult állapotváltozásokat átkonvertálni. A mágneses információ által irányított, lineáris módon terjedő energiahatásokból, centrális irányultságú, elektromos rezgésen alapuló információk állapotváltozásait formálja az indukció, mint modulátor. Mint ellentétes irányú rezgést átalakító modulátor pedig, éppen fordítva működik. Az elektronok centrális állapotváltozásaira visszavezethető, elektromos jellegű anyagi rezgésváltozások informatív értékeit alakítja át, lineáris szintű mágneses információkká. A hozzájuk csatolt frekvenciaértékekkel együtt. Azért demodulálja, azaz alakítja át két irányba az indukció jelensége az információkat, hogy az általuk irányított hatások, amit a rezgési energia és erő jelent, kezelhetőek legyenek az ellentétes alapmozgású halmazokban is.
Az indukció jelensége, azért képes a kétirányú információ közvetítésre, mert a mágneses teret és az elektromos teret is, ugyanaz a mágneses alaphalmaz építi fel. Így az energia szintű alaphatások, ugyanabban a halmaznak a közegében terjednek. Csakhogy, a mágneses hullámok, mindig 180-fokos longitudinális hullámok, amelyekben az energia, egyenes vonalvezetés mentén terjed. Míg az elektromos hullámok, az elektronok atommagok körüli centrális keringőmozgásait követve, lehetnek szinuszosak is. Általában véve, a gáz és folyadékalapú anyagi halmazokban, szintén longitudinális elektromos hullámok alakulnak ki, míg a szilárd anyagi halmazokra inkább, a centrális mozgásformát követő 90-fokos, szinuszos elektromos hullámok a jellemzőek.
Ha most, a kvantumelmélethez igazodva próbálnám kifejezni a mágneses hullámokban terjedni képes energia mibenlétét, akkor egyszerűen úgy írnám le, hogy abban értelmet nyerjen a kvantumok mibenléte is. Mert a kvantumok, nem tömeggel rendelkező kvantitatív részecskék, amelyek önálló módon száguldoznak az Univerzum terében. Hanem a mágneses hullámok által meghatározott hullámhosszok informatív értékei alapján, egymás után következő periodikus impulzussorozatok, amelyek e miatt, úgynevezett diszkrét adagokban közvetítik az energiát, mint a folytonosan egymás után következő impulzussorozatokat. Amelyek a mágneses hullámban szervezett együttrezgés ténye miatt, egy irányba közvetítik az alapvető mágneses rezgések erőhatás értékeit. Egy-egy ilyen impulzussorozat, amely a mágneses hullám frekvenciájának a megvalósulása, azt a kvalitatív hatást képes közvetíteni, amelyben a mágneses alaphalmaz résztömegeinek az alaprezgéseiből származó részerők, egy irányban terjedve összegződhetnek, egy kölcsönhatási pontban.
Ilyen módon, nem a kvantum terjed a térben, mint önálló részecske. Hanem a mágneses tér oszthatatlan tömegekből álló alkotóelemei, egy irányba rezegve, csupán az őket alaprezgésben tartó elemi részerőiket közvetítik. Így nem a részecskék haladnak a térben, hanem a tér együttrezgése folytán, csak az elemi erőhatások terjednek, amelynek az állandóan mérhető folytonossága, az energia. Ezért a mágneses hullámhossz, éppen azt határozza meg, hogy a kvantumokként értelmezhető periodikus impulzussorozatok, milyen ütemben haladjanak egymás után, a mágneses hullámban. Így a mágneses információ, mint mágneses hullámhossz, felépíti a mágneses hullámot az Univerzum terében azért, hogy energiát, azaz mágneses frekvenciát tudjon közvetíteni, valamilyen anyagi célszerűség megvalósulása érdekében.
Az Univerzum mágneses alaphalmaza, az abszolút Elmét testesíti meg, miközben mozgási teret biztosít, az elektromos anyagi részhalmazok számára. Ebben az abszolút Elmében, az információ alakítja ki a mágneses hullámok formáját azért, hogy bennük az energia terjedni tudjon. Ez azt jelenti, hogy a mágneses információ, teljes mértékben uralja az abszolút Elmét. Ezek a mágneses információk, mint Isten szellemi gondolatai, mindig jelen vannak az abszolút Elmében. Amennyiben pedig, az elektromos anyagi részhalmazok mozgási tereként érzelmezem az abszolút Elmét, akkor azt mondhatom, hogy a mágneses hullámhossz által formát öltött szellemi gondolatok, mindenhol jelen vannak a térben. Terjedni nem kell nekik, mert az abszolút Elmében, abszolút módon jelen vannak, mindenhol. Így nincsenek az időnek alárendelve. Ezért képesek arra, hogy a különböző frekvenciaként értelmezhető energiák terjedését szabályozzák és irányítsák.
Az energiának pedig, a kvantumokként meghatározható impulzussorozatok alapján, amelyekben az elemi mágneses részerők közlődnek egy kitüntetett irányba, terjedniük kell ebben a mágneses térben. Így az energia, mint hatássorozatok eredője, az időnek van alárendelve. Ezért az időtől teljesen független gondolatok irányítják, az időtől függő kvalitatív hatásokat. Így jut érvényre az Univerzum abszolút Elméjében a célszerűség, amely a céltudatnak köszönhetően mindig valamilyen elektromos tulajdonságú anyagi célra irányul. Mégpedig induktív módon. Fenntartva az ok-okozati viszonyok kauzális feltételrendszere által, az anyagi világunkban megismerhető kozmikus törvények létjogosultságát.
Ennek az Isteni eredetű célszerűségnek a lényege az, hogy az elektromos tulajdonságú anyagi világban megnyilvánult értelmes ember relatív elméje, addig fejlődjön ezoterikus módon, ameddig meg nem érti és tökéletesen, és át nem látja az abszolút intelligenciához vagyis, Istenhez fűződő viszonyát. Ezen alapszik a spirituális fejlődésünk természetes igénye. Hogy az elektromos tulajdonságú, anyagi szintű relatív elméinkkel, belelássunk végre az akasa krónikába vagyis, a mágneses alapon nyugvó Isteni abszolút Elmébe. Azért, hogy éppúgy gyönyörködni tudjunk az abszolút Elme szellemi szintű ismereteiben, mint ahogy ő gyönyörködik az objektív anyagi szintű teremtményeiben.
Mert egymás tökéletes, mentális visszatükröződései vagyunk a létezésben. Mivel az anyagi megnyilvánulások, mind egy szálig, Isten objektív kiterjesztései. Ezért írja a Biblia azt, hogy az Isten, saját képére és hasonlatosságára teremtette az értelmes embert. Azért, hogy a relatív elménkkel, a kozmikus intelligencia, anyagi szintű hordozói lehessünk. Így az anyagi megnyilvánulásunk reális célja az, hogy a saját Isteni mivoltunk szándékai alapján éljünk, tudatos teremtésre képes aktív életet. Nem az anyagi minőségek egoista kiszolgáltatottjaiként, ahogyan ma élünk, hanem az anyagi minőségeket tudatosan uralva. Mert, mit sem ér számunkra a kozmikus célszerűség addig, ameddig a mögötte rejlő Isteni célokat, nem értjük meg tökéletesen. Ami az Istennel való önazonosságunkban gyökerezik.
Matécz Zoltán
2014.05.30.
matecz.zoltan@gmail.com
