Oroszlánkölykök.
Az Univerzumban az energia, egy és oszthatatlan. Így a mi lelkünk is, ennek az oszthatatlan univerzális energiának az elválaszthatatlan része. Ennél fogva, a lelkünk segítségével, annyi életerőt meríthetünk az Univerzum teljes energiájából, amennyit csak akarunk. Mert a lelki érzéseink egytől-egyig, ilyen univerzális energiából nyert aktivizálható életerő impulzusaink. Amelyeket a szellemi gondolataink irányítanak.
A szellemi gondolataink, nem csupán meghatározzák a lelki érzéseink életerőinek a hatásirányát, hanem polarizálni is képesek azokat. Így a kellemes szellemi gondolataink, pozitív lelki érzéseket formálnak, az életenergiánk mentális erőimpulzusaiból. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink, negatív módon polarizálják a lelki érzéseinket. Ilyen módon, az életenergiánk által nyert életerő impulzusainkat, pozitív esetben önmagunk érdekében hasznosítjuk, míg negatív esetben, éppen saját magunk ellen fordítjuk. Mivel pedig, lelki indíttatású erőhatások, ezért mindig elvégzik, a szellemi gondolataink által irányított mentális munkájukat.
Az általános oktatás keretében, ma már olyan mennyiségű információ birtokába kerülnek az emberek, amely alapvetően szükségessé teszi, a folyamatos szellemi gondolkodás igényét. Az ilyen módon oktatott fiatalok, akik elvileg jól felkészültek a nagybetűs „életre”, valójában tömeges szellemi butításon mentek keresztül, hiszen nagy tudású, de mentális értelemben véve, erőtlen emberekké váltak. Akik a lelki érzések leggyengébb viharaiban is összeomlanak. Ezt a szellemi szintű információs bőséget szaporítják még, a kommunikációs rendszereink, amelyek a percre kész napi hírekkel, folyamatosan terhelik a szellemi kapacitásunkat. Így egy információs áradatban élve, szinte kizárólag szellemi embertípust valósítunk meg ma már. Akik a lelki érzéseikkel, szinte nem is tudnak mit kezdeni. Pedig, a szellemi gondolataink, csak informatív értékekkel bírnak. Ezzel szemben, a lelki érzéseink által, a mi életerő impulzusaink jutnak kifejeződésre, mentális módon. Vagyis, az elménkben. Hiszen a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, csak az elménkben képesek sorsformáló hitté fejlődni.
A huszonegyedik század intelligens embere, szellemi szinten, tökéletesen le van butítva. Egy részről, a vallások által. Hiszen a keresztény vallásformák felesketett papjainak a szellemi vezetését követve, mint a bárányok, tudatosan a pápa fennhatósága alá vannak rendelve. Annak a pápának a szellemi követői, aki a pásztorbotját hordva megpihen olykor, a fordított kereszttel ékesített trónusán. Amikor pedig, a pápa vagy bármelyik beosztottja papként áldást oszt, éppolyan fordított keresztet vet a bárányaira, mint amilyen a trónusán ékeskedik. Hiszen az emberi homloktól kiindulva a vállakon keresztül, a mellkas közepéhez érve, éppen egy fordított kereszt szimbolikus jele alakul ki. Így a hívő emberek, mint szándékosan lebutított bárányok, éppen azt követik vakon, akitől mielőbb el kellene fordulniuk végleg.
A Szentnek nevezett Bibliát ugyanis, a zsidók írták, Jézus halála után. Ezért az ószövetségi alapját, a zsidó történelem alkotja. Míg az újszövetség Jézusról szóló tanításait, az evangéliumokat, olyan módon írták át, hogy azok, továbbra is hihetőek maradjanak ugyan, de a hívőkből mégis, birkalelkű embereket formáljanak. Akiket nagyon könnyű szellemi szinten megnyugtatni és irányítani. Akik ilyen módon a pápát, és a neki felesketett papokat, mint szellemi vezetőiket, feltétel nélkül követik. Persze a zsidók, még véletlenül sem azonosulnának, az általuk eltorzított keresztény alapelvekkel.
Az Istenben hitetlen intelligens emberek is részesülnek, a szellemi szintű népbutítás modern „áldásában”. Erre való például, az általános szintű túloktatás mellett, az egyre terjedő internet. Ma már, a kialakult internet-függőség korában, amikor a világháló már bárhonnan elérhető, tökéletesen biztosítva van az, hogy az intelligens emberek, bármikor hódoljanak a szenvedélyüknek. Így már egyre kevesebb figyelmet fordítanak közvetlenül egymásra az emberek. Legyen az közlekedés, munka, vagy az élet egyéb színtere. Ne szépítsük, jócskán eltávolodtunk egymástól. Szinte csak, elektronikus viszonyban állunk egymással, az interneten keresztül.
Az internet-függőség rabság. Mert az intelligens ember, önmagát „láncolja” oda a számítógépéhez, laptopjához, notbukjához, tabletjéhez, ipodjához, iphonjához, vagy éppen az okos-telefonjához. Az ilyen embert nem szükséges börtönbe zárni. Önmaga szellemi irányítású börtönében tartózkodhat. Így a szükségszerű ellátását is, saját maga finanszírozza. Miközben önként távol marad, a társadalmi életet jelentő közügyektől. Amíg az interneten cseveg vagy játszik. Ezt szabadon, önként választja az intelligens ember, ezért a szabadság illúzióját éli meg közben. Gyakorlatilag azt, hogy „tud élni”. Mégpedig, az egymás érdekében hasznosítható lelki érzések céltudatos használata nélkül. Számomra is hasznos és fontos az internet, hiszen az írásaim, ezen a módon jutnak el a kedves olvasóimhoz, de nagyon vigyázok arra, hogy ne kerüljek vele erősen függő viszonyba. Mert az elmémet, hasznosabb dolgokra használom.
Az én véleményem szerint, az intelligens elménk éppen arra való, hogy benne a szellemi gondolataink, és a lelki érzéseink együtt tudatosodva, hitté alakuljanak. Olyan hitekké, amelyek módosítani képesek az életünk folyamatait. Aki nem tudja hittel formálni az életét, az a sors áldozatának vallhatja magát, amelyben mindig mások a felelősök. Ő maga pedig, csupán egy ártatlan áldozat. Ezzel szemben, a gyakorlati valóság, egészen más.
Az erő ugyanis, munkavégző képesség. Így a lelki erőink is, mint a mi sajátságos életérzéseink. Mert mentális munkavégző képességgel bírnak. Vagyis, az elménk által irányított munkavégző képességgel. Csakhogy, a negatív értelemben használt életerő impulzusaink, saját magunk ellen végzik el a mentális munkájukat. Idegessé, haragossá, feszültté alakítva a testi állapotainkat. Amelyekben a testi működésünk funkciói, csak korlátozott módon mehetnek végbe. Így pszichoszomatikus, azaz lelki eredetű testi betegségeket okozva számunkra. De az csak féligazság, hogy ezek a pszichoszomatikus betegségek, csupán lelki eredetűek. Hiszen a lelki érzéseinket, a kellemetlen szellemi gondolataink polarizálják negatív irányba. Ezért a teljes igazságért, a hibásan használt szellemi gondolataink a felelősek. Vagyis, éppen mi magunk.
Ha a szellemi gondolataink által, megtanulunk végre, megoldás-centrikus módon elmélkedni, akkor olyan képzeletbeli lehetőségekre fogunk törekedni az elménkben, amelyekhez csak pozitív lelki érzések csatlakozhatnak. Mert a reálisnak mondható képzeletbeli megoldásaink, már örömérzések kiváltására alkalmasak. Amely lelki érzések, mentális erőhatásokként, megvalósítják számunkra azt a kívánt valóságot, amire a szellemi gondolataink képzeletbeli formái irányulnak. Vagyis, a reális megoldásokra irányuló vágyainkat.
A problémákkal való szellemi konfliktusaink, olyanok, mint az ingovány. Minél tovább foglalkozunk velük szellemi szinten, annál jobban belesüllyedünk. Amíg a problémáink által okozott nehézségeinkre gondolunk, addig negatív érzéseket formálunk az életerőinkből. Hiszen a közben felszínre kerülő lelki érzéseink, csak negatív pólusúak lehetnek. A negatív érzéseink pedig, mindig ellenünk munkálkodnak. Ha ki akarunk kerülni ebből a mentális csapdából, akkor kizárólag a vágyott megoldásokra kell fordítanunk az elménk figyelmét. Mégpedig a reális módon elképzelt megoldások segítségével. Ezt jelenti, a megoldás-centrikus gondolkodásmód. Valójában, ez a „pozitív gondolkodás” helyes értelmezése. Éppen azért, hogy a közben felszínre kerülő lelki érzéseink, pozitív értéket nyerve, a mi érdekeinket képviselve végezzenek el mentális indíttatású munkákat. A szellemi gondolataink ugyanis, csak informatív értékeket képviselnek, így erőt nem. Csak a kívánt formát és célt határozhatják meg, értelmes módon. Ezért polaritásuk sem lehetséges.
A reális képzeletünk, olyan mentális képi formát biztosít számunkra az elménkben, amely a vágyaink lehetséges megoldásait jutatják kifejezésre. Itt és most, a tudatos elménkben. Ahol a jelenben formálódó lelki érzéseink is aktívak lehetnek. A múltba vagy a jövőbe irányuló lelki érzéseink, mind célt tévesztenek. Mert erőhatás, csak a jelenben hasznosítható. Képzeletet is csak a jelenben tudunk alkotni az elménkben. Így mentális lehetőségünk van az elménkben arra, hogy a jelenben találkozzanak a szellemi gondolataink által formált elképzeléseink, a lelki érzéseinkkel. Az ilyen módon kialakult hiteinknek, valóságformáló hatása van, mert erőt képviselnek. A lelki érzéseinknek köszönhetően. Mégpedig céltudatosan használt életerőt.
Amikor már tisztán látjuk az elménkben, a problémáink lehetséges megoldásainak a képi formáit, amelyekhez pozitív lelki érzéseink társulnak, akkor már határozottan tudjuk azt is, hogy mit szeretnénk megtapasztalni az életünkben. Ezért amikor a hitünk reális módon kialakult az elménkben, akkor már határozottan kimondhatjuk azt, hogy „ÍGY LEGYEN”. Ami az „ÁMEN” kifejezés tökéletes megfelelője. Mert tudnunk kell azt, hogy a valóságos ima, a reális képzeletalkotásunkkal kezdődik, és a pozitív érzések felszínre kerülése után, hitté formálódva az elménkben, az „ÁMEN” kifejezéssel fejeződik be. Vagy az „ÍGY LEGYEN”, esetleg az „ÍGY AKAROM” kifejezésekkel. Mert ezekkel a kifejezésekkel, a szabad akaratunkat fejezzük ki az intelligens, mágneses alapú Univerzum számára. Amelyben az anyagi valóság elektromos eseményei történnek.
A lelki erejét tudatosan használni képes intelligens ember, ráébred önnön Isteni mivoltára. A tudatos teremtés által, nem marad többé a vak sors sebezhető kiszolgáltatottja. Éppen ellenkezőleg. Az életében megtapasztalható sorsszerűségek eseményeit, ő maga szervezi tudatosan. A szellemi szinten ellelketlenített embertípus helyett, akik „birka” módon követik a megfelelő népbutító programokat, életerős „oroszlánokká” válnak. Akik már félelmek nélkül élnek, és felelős urai a saját sorsuknak.
Mi értelmes emberek, mindannyian ilyen öntudatlan „oroszlánkölykök” vagyunk, akikben az aktivizálható életerő most is ott lappang. Akiknek az elméje, a túlzott szellemi szintű irányítás miatt, nélkülözi a lelki érzések által biztosítható életerőinket. Mert a szellemi gondolatainkkal, folyton csak okoskodunk. Állandóan a múltunk tapasztalataival, és a jövőnk reálisnak látszó elvárásaival kötjük le az elménk figyelmét. Ennél fogva, ha társulnak is azokhoz esetleg lelki érzések, rendre célt tévesztenek, mert a jelen pillanatától messze eltávolodnak. Hiszen a jelenben ébredő lelki érzéseink, a múltba vagy a jövőbe vetítve, teljesen hatástalanok. Így értelmetlenek is egyben.
Ahhoz tehát, hogy az „oroszlánkölyköknek” született életerős értelmes emberek, ne szellemi szinten lebutított „birkák” maradjanak, arra van szükség, hogy megtanuljuk azt, hogy hogyan lehet mindig tudatosan használni a pozitív lelki érzéseinket. Ennek a legideálisabb módja az, amikor megoldás-centrikus módon használjuk az elménket. Mégpedig úgy, hogy mindig a szükségszerű reális megoldások, mentális képi formáit alakítjuk ki a tudatos elménkben. A jelenben formált reális elképzeléseink ugyanis, mindig képesek arra, hogy a jelenben kialakuló lelki érzéseinkkel kapcsolódjanak. Így céltudatos hitté alakulva, sorsformáló mentális életerőket irányíthatunk oda, ahol a vágyaink teljesülését várjuk.
Az öntudatlan „oroszlánkölykökből” ilyen módon, kifejlett „oroszlánok” lehetünk, akik már értelmes emberekként, a tudatos teremtés lehetőségével élve, a sors irányítóivá válhatunk. Miközben minden félelem megszűnik az elménkben. Mert aki ura az elektromos anyagi minőségeknek, teljes mértékben képes legyőzni, az anyagi nélkülözéstől való félelmeit. Lelki erőhatásokat irányítani képes kifejlett „oroszlánként”, legyőzhetjük a szellemi módon elbutított „birka” mivoltunkat. Mert a „birka” mivoltunk mögött, éppen az „oroszlánkölyök” lényünk van tudatosan elrejtve előlünk.
Ezt a Szent Biblia úgy fejezi ki, hogy minden értelmes emberben, Isteni minőség él a lélek által. A teremtésre képes Isteni minőség. Ezt a Zsoltárok könyvének, nyolcvankettedik fejezetében, a hatodik vers által, éppen Isten jelenti ki az ember számára. „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a fenségesnek fiai ti mindnyájan:” E miatt, ha az Univerzum intelligens energiáját Istenként értelmezzük, akkor az intelligencia bennünk is, a világmindenség energiáját képviselve biztosít számunkra lelket. Azaz intelligens életenergiát. Mert az energia, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Így a mi intelligens lelkünk, éppen ugyanaz a minőség, mint amelyik az Univerzum intelligens mivoltát képviseli. Amelyik az elektromos anyagi minőségeket, mágneses módon képes befolyásolni a világmindenségben. Mégpedig, az intelligenciáját képviselő indukció segítségével.
Ennél fogva, ha mi magunk is tudatosan felvállaljuk végre, az Istennel való önazonosságunkat, akkor kinyílik végre a szellemi szinten elbutított „oroszlánkölyök” mivoltunk szeme, és tudatosan le tudjuk küzdeni az elbutított „birka” mivoltunkat. Mert életerős „oroszlánokká” fejlődünk, akik az Isteni mivoltuknál fogva, a tudatos teremtésre képesek. Vagyis lelki irányítással, urai az elektromos anyagi minőségeknek. Nem függnek többé az anyagi nélkülözés semmiféle ártalmas viszonyaitól.
A háttérhatalom képviselőinek a felhalmozott vagyona pedig, amit évszázadok óta összeharácsoltak, csupán értékét veszített bizsu marad. Az aranyfedezettel és az értékpapírokkal együtt. Nem képesek velük továbbra is, manipulációkon alapuló aljas feltételrendszert szabni, a velük szemben eladósodott országok számára. Mert a felhalmozott vagyonnal szemben, új típusú értékmérő jelenléte fog uralkodni végre. A tudatos teremtés Isteni mértéke. Amellyel szemben, minden más anyagi kezdeményezés, teljesen hatástalan.
A lélek által tehát, Isteni minőség éltet bennünket most is. Csak rajtunk múlik az, hogy mikortól váltunk át Istenben öntudatos lelki emberekké. Akik tovább már, nem lesznek „birkaként” nevelt, szellemi szinten elbutított „oroszlánkölykök”, hanem életerős „oroszlánokká” válunk végre. Akik tiszta Istentudattal rendelkezve, lelki szinten uralják az anyagi minőségek sorsszerű alakulásait.
Matécz Zoltán
2014.06.21.
matecz.zoltan@gmail.com
