Terrorizmus.
A pénzmosás és terrorizmus finanszírozása, megelőzése, és megakadályozása ellen hazánkban, törvényerejű rendelet szól. Amely hatósági szinten ellenőrzi a szolgáltatókat, azok vezetőinek, valamint alkalmazottainak a pénzügyi cselekedeteit, továbbá minden olyan közszolgálati és magánszemélyt, aki ilyen szolgáltatást igénybe vesz. Ez a törvény, 2013. évi LII. rendelkezés, amely a tárgyév 07.01.-től érvényes.
http://mkeh.gov.hu/nemesfemvizsgalat/Pmt
A hatályos törvényerejű rendelkezést elolvastam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy a terrorizmust, mint társadalmi szinten is jogosan elítélendő cselekményt, még csak nem is érinti a jogszabály. Csupán a címe utal arra, hogy az említett törvény, a terrorizmus ellen is „hatályos”. Miközben minden egyes részlete, csupán a pénzmosás különböző módozatai ellen hoz jogi döntéseket. Lehetséges, hogy azért, mert szerencsére, hazánkban még nem honosodott meg az aktív terrorizmus. Hiszen a világban megszokottá vált terrorista cselekmények, hazánkban még egyenlőre, nem jellemzőek.
Így a törvényben, még a terrorizmus jogi fogalma sincsen meghatározva. Pedig szerintem, az aktív terrorcselekmények helyett hazánkban, passzív terrorizmus zajlik, napi szinten. Hiszen terrorcselekménynek minősül az is, amikor szellemi szinten, lelki kényszer alatt tartanak bárkit, az ő saját akarata ellenére. Ez a lelki terror megnyilvánulása. Amely nem igazán látványos, csupán alamuszi, sunyi, aljas módon fejti ki az ártó hatását. Miközben mentális kényszer alatt tart szabad embereket.
Korlátozott, fojtogató, tehetetlen életre kényszerül az olyan szabad ember, aki a lelki terror drámáját éli át, mint áldozat. Akit a szeretet megvonásának az ígéretével, vagy egyéb büntető szankciók alkalmazásával, kényszer alatt tartanak. Hiszen egy reálisnak látszó tűréshatáron túl, olyan cselekedetekre kényszeríthetnek így bárkit, amit természetesen, soha nem tennének meg szabad akaratukból. Ez a fajta terrorizmus, főképpen a családi életre jellemző, de a társadalmi élet többi szférájában sem ismeretlen jelenség. Különösen a munkahelyeken gyakori, ahol a jogaikat nem ismerő, vagy érvényesíteni nem képes munkavállalók, kénytelenek eltűrni a munkaadóik és főnökeik olyan korlátozó határozatait is, amelyeket nem a törvények diktálnak általános módon, hanem csupán sajátságos, egyéni rendelkezések azok. Kizárólag arra szorítkozva, hogy a munkaadó hatalmi pozícióját fitogtassák, a velük szemben kiszolgáltatott szerepre kényszerült munkavállalóik előtt.
Demokratikus társadalomban élünk. Ahol a demokrácia fogalma, éppen azt jelenti, hogy a társadalmunkat alkotó Magyar nép, önrendelkezési jogkörrel rendelkezik. Ezt nem közvetlen módon teszi a népünk, hanem képviseleti jelleggel, parlamentális módon. Ahol a népképviseletet ellátó képviselői testületünk törvényhozói, és a hatályos törvények kormányzati és önkormányzati végrehajtását ellenőrző jogkörökkel bírnak. Sajnos azonban, a mai demokráciánk hamis, mert már régen nem szolgálja a nép érdekeit maradéktalanul. Hiszen a szolgálóink, akiket a képviselőink jelentenek, már az „uraink” lettek. A kormányzati szerveink vezetőivel együtt. Olyan „közjogi méltóságok”, akiknek már nem a nép érdeke lebeg a szemük előtt, hanem a saját személyes gazdasági érdekeik. Tisztelet a kivételnek, ha egyáltalán van olyan.
Így a törvényerejű rendelkezéseink is, olyan határozatok lettek már, hogy azok, nem képviselik állandóan a népünk érdekeit, hanem éppen ellene fejtenek ki korlátozó hatásokat. Mert a bennünket szolgálni vágyó határozatok, csupán alkalmazhatóak az érdekünkben, nincsen kötelező érvényük. Ilyen például, a cafeteria törvény. Amely a jövedelemadóval kapcsolatosan, a munkavállalók béren kívüli, vissza nem térítendő anyagi juttatásainak a lehetőségéről szól. Amely lehetőséget ad ugyan, de nem garantál semmit. Így a legtöbb munkavállaló, nem is alkalmazza, Egyszerűen figyelmen kívül hagyja az alkalmazható törvényt. Akkor meg, mi végre született az? Továbbá, valószínű az, hogy még több ilyen törvényünk létezik, csak körül kell nézni egy kicsit. A bennünket súlytó törvények azonban, szigorúan érvényesek reánk nézve. Az életünk minden egyes pillanatában. Ilyen például most, a dohányzás korlátozását jelentő határozat. Amely folyamatos hatósági ellenőrzés alatt áll. Még a „dohányfüstös” kocsmákban is. Vagy például, az a központi rendelkezés, amely a rokkantnyugdíjasok státuszát kormánydöntésre megszűntették. Nyugdíj nélküli, teljesen jogfosztottá téve az érintetteket.
Ezt a sokféle jogi rendelkezést az egyszerű átlagember, aki munkavállalóként dolgozik és tengeti az életét, nem is ismeri teljes mértékben. Amennyiben ismeri is őket, nem képes érvényesíteni a saját jogait, mert annyi egyéb többletkötelezettséget rónak a nyakába, hogy örömét leli abban, ha némelyiket kijátszhatja olykor. Így alkalmazkodik az ember azokhoz az egyre keményebb feltételekhez, amelyeket a munkaadói diktálnak számára. Mint sajátságos munkahelyi előírásokat. Amit nem azért tart be valaki, mert jogszerűek azok, hanem azért, mert félti az állását. Mert nem kíván munkanélkülivé válni.
Hiszen a munkaadók, sok esetben, éppen azzal érvelnek, hogy „akinek nem tetszik, annak el lehet menni”. Hiszen a munkanélküliségnek köszönhetően, minden munkavállaló helyére, több jelentkező is akad azonnal. Így a munkaadók szempontjából tekintve, a munkanélküliség áldásos jelenség, mert félelemben képes tartani az aktív munkavállalókat. Ezt a társadalmi szinten elfogadott, kiszolgáltatott munkanélküli helyzetet, bármikor a munkavállalók ellen lehet irányítani. Ez a munkahelyi lelki terror alapja.
Nézzünk egy általános érvényű mai példát. A dohányzás ellen szóló törvény, komoly hátrányt jelent a dohányos társadalom számára. Akiket a káros szenvedélyük ellenére is szeretünk. Ennek természetes ellenhatása lett, az elektronikus cigaretták elterjedése. Amelyek a dohányzás élményét fenntartva, a passzív dohányosok számára káros hatások nélkül használhatóak. Sőt, mi több, még kellemes illatot is árasztanak néha. Tűzveszélyt nem jelentenek. Kellemetlen füstöt nem ontanak. Megnyugtatják a használóikat, akik a dohányzási szokásaik korlátozott rabjaiként, egyébként szenvednének, ingerültek és idegesek lennének. „Megmérgezve” ez által, a munkahelyi környezetüket is. Mert saját magamról tudom, hogy feszült, ideges emberrel dolgozni, nagyon veszélyes.
Az elektronikus cigaretták használata még teljesen új keletű. Így még nincsen rá törvényerejű rendelkezés. Ezért bármilyen korlátozása, kizárólag csak öncélú lehet. Vagyis, a munkaadói hatalmat fitogtató lelki terror eszköze. Amely jogi háttérre való hivatkozás nélkül, kizárólag a saját szubjektív véleményére alapozva hoz munkahelyi rendelkezést, ebben a kényes ügyben. Mert itt már, nem a passzív dohányzás érdekképviselete, és nem a füst és tűzveszély elkerülése a cél, hanem a „csak azért is megmutatom” elv érvényesülése. Ami nem más, mint a szellemi szinten irányított lelki terror, egyfajta tökéletes megnyilvánulása.
Ahogy a társadalmi életben is, egyenrangú társai vagyunk egymásnak, hiszen azonos emberi jogokat biztosító alkotmányos alaptörvényeik szabályozzák a lelki szabadságunkat, úgy a munkahelyi viszonyainkban is, lelki partnerek kell, hogy legyünk, a közösen végzett munka érdekében. Amelyből mindenki, a szakmai érdemei alapján részesül, a jól megérdemelt anyagi juttatásokban. Ha az alkotmányunk nem ezt biztosítja, akkor kár fenntartani. Hiszen akkor, csak gazdasági visszaélésekre biztosít lehetőséget. Akkor pedig, csak hamis demokrácia lehet.
Visszatérve azonban, a törvény pénzmosási részére, ki kell fejtenem azt a véleményemet is, amely a munkavállalók alulfizetettségéről szól. Tudomásul veszem azt a tényt, hogy profit nélkül nincsen haszon. Így a haszon, az a befolyt pénzösszegszerűség, amelyből finanszírozni lehet a munkavállalók bérezését is. Csakhogy, az alulfizetett munkavállalók irreálisan alacsony bérei, egyfajta relatív pénzmosásnak minősülnek. Hiszen olyan mértékű pénzösszeghez juttatják a munkaadókat, amelyért ők maguk, egyáltalán nem dolgoztak meg. Így az alulfizetett munkavállalók, mint tudatosan elnyomott bérrabszolgák, olyan munkahelyi lelki terror alatt állnak, amely hosszú távon, komoly egészségkárosodáshoz is vezet. Ez különösen vidéki viszonylatban jellemző, de a fővárosunk sem mentes ettől az aljas jelenségtől.
Ezért az állam feladata, éppen az lenne ebben ügyben, hogy szigorúan garantálja azt, hogy a munkavállalók, minden esetben, a szakmai képességeiknek megfelelő jogszerű bérezésben részesüljenek. Azért hárítom az államra ezt a kötelezettséget, mert az állam biztosítja a jogokat a munkaadók számára is. Így a munkaadói és a munkavállalói jogviszonynak, állami szinten rendezett egyensúlyra kell törekednie. Ez alól, nem lehet kivétel. Különben pénzmosással egybekötött munkahelyi szintű lelki terror alakul ki. Amit ma még, nagyon sokan szenvednek el kis hazánkban.
Lényegét tekintve a lelki terror, olyan mélységesen elítélendő cselekmény, amely az eltorzult szellemi gondolatok hatására, lelki egyensúlytalanságot idéz elő abban a személyben, aki elszenvedi azt. Aki áldozata a lelki terrornak. A leélt életkorától függetlenül. Így a lelki terror elnyomó hatása olyan, mint egy „időzített bomba”. Amely mindig ártó hatást fejt ki. Ha kifelé „robban”, akkor komoly ellenállást képvisel, a lelki terrort alkalmazó diktatórikus hatalom képviselőjével szemben. Mert felszakad az a mentális határ, ami még elviselhetőnek számít, a lelki terrort elszenvedő személy számára. Így a passzívként értelmezhető lelki terror, maga teremti meg az aktív terror lehetőségét, mint a tehetetlenségből fakadó ellenhatás hirtelen megnyilvánulását. Mert a lelkében szenvedő ember, nem képes tovább elviselni, a reá nehezedő lelki terror mentális hatását. Ha pedig, befelé „robban”, akkor pszichoszomatikus betegségek okozója a szervezetünkben.
Szinte minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Ami röviden azt jelenti, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket társítunk, amely mindig ellenünk fejtik ki a hatásukat. Így az elménk, olyan tudati állapotokat képvisel, amelyek hatására az agyunk, negatív módon befolyásolja, a testünk funkcionális működését. Tartós esetben, komoly szervi elváltozásokat, magas vérnyomást, és rákot okozva ez által. Vagyis, olyan betegségeket, amelyeknek hazánkban, igen magas a halálozási arányuk. Így a lelki terror egészségügyi vonzata sem mellékes.
Számunkra a valóság az, ami az elménkben tudatosodik. Így a lelki terror alatt álló személy, egy olyan terhelő valóságot él meg, amelyben a korlátozások és az elvárások kényszerítő hatása olyan mértékű, ami már a mentális elviselhetetlenség végső határa felé tart. Így a kommunikációs lehetőségek hiányában aktív ellenhatásként, olyan ingerült cselekedeteket hajtanak végre a lelki terrort elszenvedő személyek, amelyek által, éppen az aktív terrorizmust valósítják meg. A legtöbb esetben, éppen az akaratuk ellenére. Ilyen negatív alapokon „nyugszik”, nagyon sok családi, baráti, szerelmi, és munkahelyi konfliktusunk.
A világunkban tapasztalható terrorista cselekedetek is, olyan előre megtervezett és beígért ártó hatások, amelyeket a terrorszervezetek, a társadalmukkal szembeni aktivizált ellenállását fejezik ki. Ezek a reakciók, nem a társadalom karhatalmi erői ellen irányulnak, hiszen ahhoz gyengécske a saját akciós erejük, hanem védtelen polgári célpontok ellen. Amelyek a teljes társadalomnak, sokkal jobban „fájnak”. Én magam, nem értek egyet a terrorcselekményekkel, de tökéletesen megértem azokat. Hiszen tudom azt, hogy a terroristák, terrorállamnak élik meg azt a társadalmi közösséget, amelyben élnek. Hiszen az ilyen állam, vagy aktív módon nyomja el őket, vagy passzív módon, lelki terrort alkalmaz velük szemben. Teljesen figyelmen kívül hagyva, az ő sajátságos érdekeiket. Így a terroristáknak, az államuk hatályos rendelkezéseivel szemben vannak követeléseik. Éppen azért, hogy a feléjük irányuló lelki terror korlátozó hatása feloldódjon.
Hogy ezek a követelések jogosak vagy jogtalanok, nem tudom. Csak azt tudom, hogy a lelki terrorizmusból fakadó egyéni elnyomás követelései, a legtöbb esetben jogosak. Hiszen olykor, én magam is, éppen azt tapasztalom meg, illetve látom azt, hogy a velem együtt demokratikus társadalmi rendszerben élő „szabad” embertársaim is, kénytelenek elszenvedni azt. Annak ellenére, hogy szabadon élhetnének a társadalmukban. Mégpedig, az alkotmányos rendünk által biztosított szabadságjogaink alapján. De ezek az alkotmányos szabadságjogaink, csak arra adnak alkalmat, hogy szabadon jogunk legyen elviselni, a reánk nehezedő lelki terror minden lehetséges formáját.
A lelki sanyargatás, nem hagy kék és zöld foltokat, nincsenek külsérelmi nyomai. A lelki terror nem más, mint a Bibliából megismert Sátán mentális eszköze. Aki szellemi szinten, korlátokat szab a szabad gondolkodás és cselekvés végrehajtásának és ez által, a közben kialakuló mentális tehetetlenségünkben, a lelki terror valósul meg. Így a lelki terrort fenntartó egyén, merényletet követ el, a szellemi szinten elnyomott embertársaival szemben. Mert uralni akarja az elnyomott embereket. Mert ő egy olyan skizofrén alkat, aki kifelé a tisztesség álcáját hordja, de belül mégis, egy mentális „vérszívó” szerepét játssza.
A szeretet nélküli Istentelen világunkban, sajnos természetessé vált a lelki terror alkalmazása. Pedig, az értelmes emberben, az intelligens Isten öltött testet, anyagi szinten. Ezért az ember, a lelkének köszönhetően, mindig intelligenciát hordoz. Azt az Isteni minőséget, amely szeretetre szorul, a szeretet közvetítésére alkalmas, és amely miatt, értelmes lehet az életünk. A szeretet, az a mentális adottságunk, amely által, intelligenciát tudunk tükrözni a világunkba. Amelyik cselekedetünk nem szeretetből fakad, az torzítja azt az intelligens összképet, amelyet tükröz rólunk. Lelki terrorban tartva azokat, akik felé irányul.
Így a lelki terror, olyan mentális elnyomást jelent, amelyben a szellemi szinten meghatározott akaratunkat, ráerőszakoljuk másokra, ezzel elnyomva azok szabad akaratát. Azt a csodálatos képességüket, amellyel a lelki minőségüket tudják korlátok nélkül kifejezésre juttatni. Ezért a lelki terror által, egymás Isteni mivoltát nyomjuk el, mentális módon. Az Univerzum energetikai egységében gondolkozva pedig, ez egyszerűen azt jelenti, hogy Isten részenergiái, amit a mi lelkeink képviselnek, éppen egymásnak feszülnek. Azaz, az értelmes emberi fejlődést gátolják. Mert az Isteni eredetű intelligenciánkat arra használjuk, hogy a lelki erőhatásainkat, egymás ellen fejtsük ki, a hibás szellemi irányítással. Ezt mi ilyen módon éljük meg, míg Isten egysége számára ez egy depresszív, önmarcangoló hatásként jut érvényre.
Azért jöttünk a világra, hogy a teljes létezés mindenségében, megtapasztaljuk a saját Isteni mivoltunkat. Aki erre képtelen, arra kényszerül, hogy újra megszülessen. Hogy mindig újra, és újra megpróbálja önmagát beazonosítani Istennel. Mert az előző életéből úgy múlt el, hogy szellemi szinten, nem azonosult a teremtőjével. Ezért a halála után is alkalmatlan lesz, a vele való tökéletes azonosulásra. Ami a reinkarnációs folyamat végét jelenthetné. Mert Istentől különböző szellemi minőséget képvisel. Ez a reinkarnáció lényege. Mindenki ezzel az életfeladattal jön a világra. Függetlenül attól, hogy közben, milyen emberi életutat jár be. Teljesen függetlenül attól, hogy megérti-e ezt az Istenhez fűződő mentális viszonyát, még az éppen aktív életében.
A lelki terror tehát, a mindennapjaink megszokott része lett. Mert olyan társadalmi „rendben” élünk, amely egyenlő alkotmányos jogokat biztosít ugyan számunkra, de mi mégis különböző gazdasági osztályokra osztjuk fel a nemzetünket. Ezt, a társadalomban fenntartott relatív pénzmosás miatt, a lelki terror folyamatos alkalmazásával érjük el, és tartjuk fenn. Akár állami szinten irányított jogi úton is. De mindig, a kiszolgáltatottnak minősülő alsóbb osztályok felé irányulva. Egészen a munkavállaló honfitársainkig. Különben az kialakult osztálykülönbözőség, nem tartható fenn. Ezért a társadalmi szintű lelki terror, éppen a relatív pénzmosás lehetőségét biztosítja. Vagyis, annak a visszaélésnek a lehetőségét, amely alkalmat ad arra, hogy különböző gazdasági háttérrel rendelkező osztályok alakuljanak ki, az alkotmányos szinten biztosított egyenjogúságunkban. Így a mai demokratikus állami rendszerünk, az egyszerűsített osztályharc megvalósulása.
Ezért, a ma hatályos törvénynek, ki kellene terjednie a relatív pénzmosáson keresztül, a lelki terror elleni aktív küzdelemre is. Ami az indokolatlan alulfizetettség, és a szintén indok nélküli korlátozó rendelkezések ellen irányulna. Mint a passzív, azaz relatív terrorizmus jogi szintű megelőzésének hatályos eszközét. Ezzel párhuzamosan persze, az aktív terrorizmus fogalmát, és megelőző rendelkezéseit is tartalmaznia kellene.
Matécz Zoltán
2014.07.26.
matecz.zoltan@gmail.com
