Isteni útmutatások.
Bármilyen cselekvés, történés, vagy létezés, amely a megtapasztalható anyagi eseményeimet alkotja, más emberek hite alapján jött létre. Így mentális módon irányított lelki erőhatásokra alakultak ki azok. Ennél fogva, egyszerűen hagyom azt, hogy legyenek. Nem ellenkezek velük. Mert az esetleges ellenállásom, más emberek lelki aktivitásának, a nyilvánvaló eredményével szemben jöhetne csak létre. Akikkel, lélekben egy vagyok. Éppen olyan formában, mint Istennel.
Amennyiben, a mások által generált események, problémát jelentenek számomra, vélemény, kritika, és ítélkezés nélkül, tudomásul veszem azokat, majd mielőbb a megoldás-centrikus gondolkodásmódommal, olyan elképzelések alapján teremtek magamnak új valóságot, amelyek a közben kialakult vágyaim szerint fognak alakulni. Ezt minden esetben, most teszem, az aktuális jelenem pillanatában.
A most, mindig jelen van az életünkben. Nem vezet hozzá semmiféle szellemi út. Nem szükséges elé sietnünk, vagy menekülnünk előle. Mert az esetleges mentális utak, mind olyan szellemi praktikák, amelyek éppen, elvezetnek bennünket a jelen pillanatától. Mivel minden lehetséges út, időt vesz igénybe. Mégpedig, a szellemi fejlődésünkhöz szükséges részidőt. Mert a szellemiségünk, mindig valamivé kíván formálni bennünket. Ennél fogva, ha egy spirituális elméjű ember, ezoterikus módon kíván fejlődni, akkor ahelyett, hogy a lelkét hagyná érvényesülni az életében, tudatosan egy szellemi utat választ. Hiszen fejlődni kíván, a gyengének minősített ezoterikus tudásában.
Viszont, olyankor a szellemi szintű fejlődés nem azt jelenti, hogy az időben kell utaznia, hanem éppen fordítva, azért utazik az időben, mert nagyon nehéz a szellemi szintű felfogása. Nem érti meg a spirituális összefüggéseket. Mert még mindig relatív szellemi viszonyok alapján közeledik a kérdéshez. Az pedig, valóban időigényes folyamat.
A lelkünk, elfogad bennünket olyannak, amilyenek éppen vagyunk. Nem kíván mássá formálni minket. Mert lelki szinten, mindenki egy spirituális lény. Ami egyszerűen azt jelenti, hogy szellemi szinten irányított lelki erőhatásokat tudunk aktivizálni, a vágyaink megtapasztalhatóságának elérése érdekében. Mégpedig, a vágyaink reális elképzelései révén. Majd Isteni minőségekként, hozzájárulunk az anyagi szintű megvalósulásukhoz az által, hogy egyszerűen kijelentjük azt, hogy „ÁMEN”. Vagy azt, hogy „ÚGY LEGYEN”. Esetleg azt, hogy „ÍGY AKAROM”. Mert ezek a szavak, a mentális módon irányítható, szabad akaratunkat fejezik ki. Vagyis, röviden azt jelentik, hogy a lelki vágyainkról alkotott reális képzeletünket, minden más külső befolyástól függetlenül, szabadon formáltuk a szellemi gondolatainkkal.
Ezt bármikor megtehetjük a lelki jelenlétünkben, ami mindig, éppen most van. Mert a most, mindig jelen van az életünkben. Nem szükséges elé mennünk az időben, vagy várnunk rá. Hiszen lelki szinten, csak a jelen pillanata létezik. Ami éppen most van. Aki hátat tud fordítani, a szellemi énje által diktált, múltról és jövőről alkotott elképzeléseinek, kikerül a mentális mókuskerékszerű szellemi csapdából. Ami, a valamikor talán „volt”-ban, vagy az esetleg majd csak „lesz”-ben keringőzik. A lelki jelenlét viszont, ami éppen most „van”, fejlődési út nélküli „kiutat” jelent, a szellemi csapdánkból.
Az elménk lelki tudatossága, abszolút lehetőségeket kínál számunkra, az életünk folyamatában. A mindig relatív, szellemi lehetőségeinkkel szemben. Félreértés ne essék, a szellemi döntéseink is lehetnek jók, de a lelki határozataink viszont kizárólag, csak jók lehetnek. Mert a lelki aktivitásunkkal, Isten él rajtunk keresztül. Azért okoz örömöt számunkra. Mert az Isteni minőségünket képviselő lelkünk, pozitív módon értékeli bennünk, Isten munkáját.
Mi magunk is részt veszünk ebben, hiszen mi határozzuk meg az értelmes szellemiségünk segítségével, azokat a lelki vágyainkat, amelyeket meg szeretnénk tapasztalni. Ez azt jelenti, hogy a lelki vágyainkról alkotható szellemi szintű elképzeléseink alapján igazítjuk, a vágyaink által jelentkező Isteni akaratokat, az általunk viszonyított és megtapasztalt életeseményeinkhez. Nem pusztán eltervezzük azokat, vagy várjuk azt, hogy valami majd csak történik, hanem tudatosan meghatározzuk őket, a szabad akaratunkkal, az aktuális jelenünk pillanatában. Hiszen, csak a lelki vágyainkra figyelve tudjuk megvalósítani, Isten akaratát.
Amikor azt imádkozzuk, hogy ”Legyen meg a Te akaratod,”, akkor éppen ezt a célt határozzuk meg, a „Mi Atyánk” című vezérimánkban. Semmiféle más módszer, nem utal arra, hogy valójában, mi is a mi Atyánk akarata. Mert a mi Atyánkat képviselő Isten akarata, a vágyainkban jelentkezik. Isten nem mondja konkrétan azt, hogy ezt, vagy azt tegyük. Nem befolyásolja a szabad akaratunk részfolyamatait. De a vágyaink révén, mégis utal arra, hogy mi a szándéka velünk. Hogyan kívánja alakítani a sorsunkat, ha mi magunk is egyetértünk azzal, szellemi síkon. A vágyainknak, mint lelki érzéseknek, más egyéb szellemileg elfogadható értelme nem lehet.
Így a vágyaink, a mi megváltóink. Hiszen mindig megváltanak bennünket, az életünkben jelentkező problémáink terheitől. Isten üzenetei, gyermekei azok, és ha szellemi síkon követjük őket, akkor az Isteni akarat megvalósulása, boldoggá formál bennünket. Amennyiben azonban, szellemi síkon mégis más, jónak látszó relatív döntéseket hozunk, a problémánktól megszabadítani képes vágyainkat, mint abszolút megváltási lehetőségeinket, mindig újra keresztre feszítjük az elménkben. De a megváltónk, mint Isten gyermeke, minden problémánk megtapasztalása során újra eljön, és vágy formájában megint képviseli, a mi Atyánk aktuális útmutatását.
Nagyon sok ezoterikus tan azt tanítja, hogy le kell küzdenünk a vágyainkat. Mert a vágyak, nem mindig teljesülhetnek. Így, szellemi síkon tartanak bennünket az által, hogy állandóan a kudarcainkra gondolunk. Amennyiben pedig, esetleg mégis teljesülnek azok, akkor viszont, a sikerélményeink miatt tartózkodunk a szellemi síkunkon. Így a lelki út, elérhetetlen dolog annak, aki a vágyait követi.
A keleti tanítások művelői, nagyon műveltek, okosak, intelligensek. De Isten nélkül kívánnak Istenekké válni. Így nem a kozmikus egység részévé válnak hanem, csak az Isteni dicsőség árnyékában élnek. Ezért nem boldogok. Hiszen nem az Isteni útmutatásukat képviselő vágyaikat követik, hanem azzal éppen ellentétes módon, a lelki vágyaikat elnyomva, egy szellemi síkon meghatározott, ezoterikus úton haladnak. Így az időtől független boldogságot, csak kerülgetni lehet. Tartósan megélni a jelenben, nem. Ezért, azok a tanítások, tiszteletet parancsolnak ugyan, de jócskán megvezetnek bennünket.
Mert, csak szellemi szinten meghatározott, ezoterikus tanítások követésére hívják fel a figyelmünket. Amely tanítások, olyan utat határoznak meg számunkra, amelyek a szellemi időnket veszik igénybe. Ennél fogva, távol tartanak bennünket, a lelki jelenlét élményének megtapasztalásától. Mert a szellemi élet kényszerében tartanak minket. Hiszen, mindig ragaszkodnunk kell, az ezoterikus tanok szigorú előírásaihoz. Amelyek ilyen módon, szellemi síkon, állandóan kötelezik azt az embert, aki követi a szigorú útmutatásaikat.
Ezzel szemben, én éppen azt állítom, hogy minden esetben, a vágyainkat kell figyelemmel kísérnünk. Mert, csak azok ismeretében tudunk, az abszolút értékű Isteni akarat alapján élni. Hiszen, nem vagyunk képesek Istenné válni, az Isteni szándékok ismerete nélkül. Mert Isten, éppen a vágyaink alapján próbál meg, vezetni bennünket. Hiszen a vágyaink, a mi Isteni minőségünk érzései. Így Isten, számunkra érthető üzenetei azok.
A lelki élet, éppen az elfogadásról szól. Arról, hogy mindent úgy fogadjunk el, véleményezés nélkül, ahogy történnek azok. Amennyiben pedig, személyes problémát jelentenek azok számunkra, figyeljük a közben jelentkező vágyainkat. Mert azok, olyan személyre szabott Isteni útmutatások, amelyek megvalósulásai, mindig örömöt okozhatnak nekünk. De a magvalósulásaikhoz, nekünk kell értelmes módon hozzájárulnunk. Mégpedig olyan módon, hogy az értelmes szellemi gondolataink segítségével, el kell képzelnünk azok valós létezését. Amennyiben ezek az elképzelt létezések már, örömöt képesek okozni számunkra, akkor kell kijelentenünk azt, hogy „Legyen”. Mert az által, a gyakorlati megvalósulásuk felől hozunk felelős döntést. Gyakorlatilag, azt fejezzük ki szellemi szinten, hogy tökéletesen egyetértünk, az Isteni vezetés lelki szintű sugalmazásával.
Az Isteni útmutatások, végigkísérik az életünket. A vágyaink lelki érzései, Isten közvetlen vezetésére utalnak. Míg az öröm és a bánat lelki érzései, a döntéseinkre vonatkozó Isteni hozzáállást jelentik. Amelyekkel Isten „jutalmazza vagy bünteti” a döntéseinket. Valójában azonban, éppen mi jutalmazzuk vagy büntetjük magunkat, mert a mi szellemi döntéseink lelki eredményei azok. Éppen arra utalnak, hogy Istennek tetszik-e az aktuális szellemi döntésünk, vagy sem. Amelyik szellemi döntésünk, hűen követi az Isteni útmutatást jelentő lelki vágyainkat, és értelmes módon ki is fejezi azokat a megvalósulás érdekében az, örömérzésre jogosult.
A vágyaink alapján kialakuló, szellemi síkon formált terveink ugyanis, abban a valóságban fognak megnyilvánulni, amelyik eleve az Isteni létezés, elektromos anyagi szintű bizonyítéka számunkra. Az univerzális intelligenciát tükröző mágneses energia ugyanis, csak az elektromos anyagi világ valóságában képes alakot ölteni. Amely teremtett anyagi alakzatai által, ugyanazt az intelligenciát képviselik számunkra, mint amelyik létrehozta azt, induktív módon. Ilyen induktív üzenet, a lelkünk minden vágya is. Mint a mi Atyánk útmutatása.
Matécz Zoltán
214.11.01.
matecz.zoltan@gmail.com
