Pusztító.
Isten a teremtő. Önmaga szubjektív mágneses valóságából teremtette mag, az objektívnek megismert, elektromos anyagi valóságot. Ezért az objektív anyagi valóság elektromos eseményei, ma is a szubjektív valóság mágneses terében történnek és nyilvánulnak meg. Így a mágneses alapú szubjektív valóság, induktív módon uralja, az elektromos tulajdonságú anyagi valóság megtapasztalható eseményszerűségeit.
A pusztító, Isten ellenfele, és a bennünk kialakítható tudatos teremtés meghiúsítására törekszik. Mert a tudatos teremtés képessége bizonyítja, a lehető legideálisabb módon számunkra, a teremtő létezését. Mert ahol teremtőképességről beszélhetünk, ott a teremtő, mindig jelen van.
Az értelmes ember intelligenciája, Isteni eredetű. Mert a lélek által, Isten éltet bennünket. Így intelligens módon megérthetjük, az elektromos tulajdonságú anyagi események mibenlétét, és azok állandó induktív viszonyát, a mágneses alaphalmazhoz. Valamint, a megoldás-centrikus gondolkodásmódunkkal, minden szellemi gondolatunkat, a pozitív lelki érzéseink hatáskörébe rendelve, a tudatos teremtés képességét gyakorolhatjuk. Ezt a mentális gyakorlatot próbálja bennünk meghiúsítani Sátán, a pusztító.
Eddig nagyon jól csinálta a dolgát, hiszen elérte azt, hogy szellemi gondolkodók legyünk. Akik mellőznek, szinte minden lelki érzést. Sőt, mi több, nagyon sokan, még szégyellik is a lelki érzéseiket. Mert az, olyan irracionális dolog. Olyan szellemtelen. Mintha, nem is a miénk lenne. Mintha a lelki érzéseink, csak azért tudatosodnának az elménkben, hogy bennünket bosszantsanak. Nagyon nehéz, sőt néha lehetetlen is, a józanésszel párhuzamosan, a lelki érzéseinket is figyelembe venni. Ezért, szinte mindenki, a józan eszét használja. Még akkor is, ha azzal, a lelki érzéseit hagyja figyelmen kívül. Amíg ezt tesszük, addig a pusztító, győzelmet arat az életünkben.
A szellemi gondolataink ugyanis, csak informatív értékeket képviselnek. A memóriánk adatbázisából nyerik a létezési jogosultságukat. Hiszen a szellemiségünk, a memóriánk mentális raktárkezelője. Így minden szellemi gondolatunk, a múltunk hibái és hiányosságai felől informálnak bennünket. Az új terveinket pedig, a múltunk tapasztalatai alapján alakítjuk ki. Gyakorlatilag így tesz, minden szellemi szinten vezérelt elméjű ember.
Minden megismert probléma esetén, egy új vágy jelentkezik az életünkben. Ez a vágy, a probléma megoldását célozza meg. Olyankor a szellemi szinten vezérelt elméjű ember, a probléma-centrikus gondolkodásmódjával, azonnal azokra a racionális feltételekre fokuszálja az elméje figyelmét, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a vágyott megoldás megszülessen. Ameddig azonban, a relatív szellemi szintű feltételekre figyelünk az elménkkel, addig messze eltávolodunk a vágyunktól, és a megoldás is, egyre reménytelenebb cél lesz számunkra. Hiszen a racionális módon szemlélt szellemi feltételeink között, nagyon gyakran van olyan is, amelyik teljesíthetetlennek látszik. Így a vágyott megoldás meghiúsul, és megint a pusztító győzött az életünkben. Hiszen lerombolta, a vágyainkra alapozott álmainkat. Ami ilyenkor megmarad számunkra, az a sok csalódott, kellemetlen lelki érzés.
A pusztító, a hátsó gondolatokkal és a sugalmazásokkal manipulálja a racionális szellemi gondolatainkra figyelő elménket. A hátsó gondolatok, a szellemiségünkből fakadnak, és arra utalnak, hogy nem tudunk minden feltételnek eleget tenni ahhoz, hogy a vágyott megoldáshoz jussunk. A sugalmazások pedig, a más emberekben kialakuló hátsó gondolatok kifejeződései, akik „segíteni” próbálnak nekünk, a vágyunk megvalósításában. Így a sugalmazásaikkal, hamar eltérítenek bennünket a vágyunkban kialakult szándékunktól, ami a problémánk megoldására irányult.
Sátán is Isten teremtménye. Olyan szellemi gondolata, amely nem a szeret teremtési képességeire utal. Így Isten, kitaszította önmagából. Minden olyan más szellemi gondolatával együtt, amelyek Sátán pusztítói képességeire utalhatnak. Mint a bukott angyalok seregét, a Földre száműzte Isten. Éppen oda, ahová az emberként megnyilvánult Istent is teremtette. Így a spirituális módon fejlett embernek már, a Sátán pusztítói képességek ismeretében kell Istent, szabadon választania.
Sátán, az anyagi mivoltunkhoz nem nyúlhat. Ez számára szigorú Isteni utasítás. De a szellemiségünkön keresztül, befolyásolhat bennünket a szabad akaratunk gyakorlásában. Ezt meg is teszi. Éppen a hátsó gondolatok és a sugalmazások segítségével. Mert hátsó gondolatként, mindig ott bujkál bennünk a kisördög, hogy a vágyunk megvalósítására irányuló tervünk, nem sikerülhet. Más emberek hátsó gondolatai pedig, olyan külső sugalmazások számunkra, amelyek ismét bennünk rombolják le, a megoldásra szorítkozó tervünk reális képét.
Amikor valamilyen probléma elé állít bennünket az élet, Isten mindig küld egy megváltót. Az a megváltónk, a mi lelki vágyunk, ami a legideálisabb megoldás lehetőségéről szól. Hiszen, aki a megoldást megtapasztalja, már meg is szabadult a problémájától. Megváltott lett. Ennél fogva az elménket, megoldás-centrikus módon kell használnunk. Ami arról szól, hogy a lehetséges megoldást, ami boldoggá tehetne bennünket, valóságosnak kell elképzelnünk ahhoz, hogy a valóságunk részévé váljon.
A helyzet az, hogy amiben nem hiszünk, az egyszerűen elképzelhetetlen számunkra. Ebből kifolyólag, amiben hinni akarunk, azt valóságosnak kell elképzelnünk. Mert hitként akkor érvényesül az elménkben a dolog, ha már valóságosként látjuk az elménkben, és pozitív lelki érzések társulnak ott, a tudatosan kialakított mentális képünkhöz. Ilyen formában, a szellemi gondolatainkat, a vágyunkban értelmezett megoldás reális elképzelésére használjuk. Vagyis, tudatosan a lelkünk szolgálatába állítjuk. Ennek jutalmai, a pozitív lelki érzések, amit a reális kép láttán érzünk. Hiszen az elménk, bármit elfogad valóságosnak, amit annak lát. Így a lelkünk érzéseit, pozitív irányba polarizálják a szellemi gondolataink.
A leggyámoltalanabbnak látszó megoldás is képes arra, hogy megváltson bennünket a problémánk terhétől. Ezért, ragaszkodnunk kell ahhoz a mentális megváltó képhez, amelyhez a pozitív lelki érzéseinket társítottuk. Akkor ezek a pozitív lelki érzéseink, elvégzik a valóságunkban azt a munkát, amire mentális módon irányítottuk, a képzeletünk segítségével. Aki így tesz, és nem hallgat a hátsó gondolatokra és sugalmazásokra, a tudatos teremtést gyakorolja. Mert a szellemi gondolatait tudatosan, a pozitív lelki érzéseinek a szolgálatába állítja.
Ebben a mentális folyamatban, bárhol megjelenhet a Sátán pusztító munkája. Hogy megzavarjon bennünket, a tudatos teremtés gyakorlásában. Hogy elpusztítsa, lerombolja a vágyaink valós elképzeléseiben kialakult álmainkat. Olyankor, a megváltó lelki érzésünket, a vágyunkat feszítjük keresztre a Golgotán vagyis, a koponyánk hegyén. Ennél fogva, csak rajtunk múlik az, hogy az elménkben, kiállunk-e a vágyunkról alkotott elképzelésünk mellett, amelyikhez a pozitív lelki érzéseket biztosítottuk, vagy ellentétes szellemi gondolatokon alapuló hitekkel, negatív lelki érzések által, közömbösítjük annak az alaphatását. Így éltethetjük is a bennünket megváltani képes vágyunkat, de keresztre is feszíthetjük, a tudatos teremtési képességünk oltárán vagyis, az elménkben.
Minden esetben, amikor a Sátán győzedelmeskedik az elménkben, a hátsó gondolatok és sugalmazások racionális ellenérveivel elpusztítja, keresztre feszíti bennünk, a megváltásunkra képes vágyunkat. Mégpedig, a mi ésszerű hozzájárásunkkal, beleegyezésünkkel. Mert a szellemi szinten vezérelt elménk, ahogy az ma is működik a koponyánkban, mindig megpróbál racionális, ésszerű érvekre figyelni. Márpedig, minden esetben olyan polaritást biztosít a lelki érzéseink számára, amilyen minőségű szellemi gondolatokra fordítja a figyelmét. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk, míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, kizárólag negatív lelki érzések társulhatnak.
Így a sorsunk, amit az elménk aktivitásával mi formálunk, csak rajtunk múlik. Igaz, hogy a mások által teremtett valóságban is részt kell vennünk, de a tudatos teremtés lehetőségével, amit a megoldás-centrikus gondolkodásmód képvisel, szebbé és jobbá képzelhetjük azt a valóságot, amit nem mi formáltunk a tudatos elménkkel. Isteni eredetű intelligens lényekként, meg van erre a lehetőségünk. Ha az elménk figyelmét, nem a pusztító szellemi gondolatainkra fókuszáljuk, hanem a vágyaink elképzeléseire.
Matécz Zoltán
2014.11.29.
matecz.zoltan@gmail.com
