Gravitációs matek.
Az én elméleteimben, az erő objektív, míg az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Ennél fogva, a munka reálértékének a mennyisége, csak az ismert erővel, vagy az energiával végzett állapotváltozások ismeretében számolható ki. W = F * s Vagyis, a munka értékét kiszámolhatjuk, ha az állapotváltozásra használt erő értékét, megszorozzuk az állapotváltozás tényét kifejezésre juttató elmozdulás mértékével. Így határozta meg Newton. Ami azóta sem változott a tudományban.
Amennyiben pedig, a képletet átrendezve, a munkavégzésre fordított erő mértékére vagyunk kíváncsiak, akkor az erővel ellentétes egyenlőség jobb oldalán, az ismert munkaérték, és az általa végzett állapotváltozást igazolni képes elmozdulás szerinti hányadosa kell, hogy szerepeljen. F = W / s
Amennyiben pedig, az észlelhető állapotváltozás elmozdulási értékét szeretnénk kiszámolni, abban az esetben, az elvégzett munkaérték nevezője, éppen az erőhatás lesz, amelyik a számlálóban szereplő észlelt állapotváltozás munkaértékét előidézte. s = W / F
Hasonló a helyzet akkor, amikor az elvégzett munka reálértékét, a nem az állapotváltozás tényét kifejezni képes elmozdulás mértékével akarjuk kiszámolni, hanem a munkavégzésre használt idő függvényében. Olyankor, az egy másodpercnyi egységidőre jutó munkaérték egységnyi teljesítményét szorozzuk meg, a munkavégzésre használt teljes időértékkel.
W = P * t P = W / t t = W / P
Amennyiben tehát, a gravitációsnak nevezett vonzó hatását, erőhatás idézné elő, akkor az kizárólag, csak olyan módon valósulhatna meg, ami Newton szerint, közvetlen kölcsönhatáson alapuló, felületi érintkezés útján közölhetne csak az egyik égitest tömege, a másik égitest tömegével. Továbbá, az F-betűvel jelzett gravitációs erő egyenlőségi jele után, a képlet jobb oldalán, valamilyen már ismert, így már elvégzett munka reálértéke, és annak az elmozdulást kifejezni képes állapotváltozás tényszerűsége kell, hogy szerepeljen, mint osztás. Ahol a számlálót, az ismert munkaérték, míg a nevezőt, az erőhatás által elvégzett állapotváltozás viszonyított ténye képviselheti. De a gravitációs képlet nem ilyen.
Gravitáció = Fgr. = f * (m1 * m2 / r2) = Tömegvonzás
Amint látható, a gravitáció ma hatályos matematikai törvényét kifejezni képes képletben, a baloldalon, a feltételezett erőhatás szerepel. Az erőhatást azonban, csak a megismert munkaérték, és az elvégzett munka állapotváltozásának a viszonyított tényének az ismeretében lehet kiszámolni. De a képlet jobb oldalán, ezek közül egyik sem szerepel. A képlet jobb oldala, az arányossági tényező után, a passzív tömegek méreteivel foglalkozik, és azok egymáshoz viszonyítható távolságaival. Mert az arányosságinak nevezett tényezőt, a tömegméreteket, és azok távolságait, akármilyen viszonyba hozzuk is, munkaértéket és az állapotváltozás tényét nem képesek kifejezni. Márpedig, a nélkül objektív erőértéket, nem lehet kiszámítani.
Az anyagi halmazok tehetetlen állapotait képviselő sűrűségük, szerintem kétféle módon fejezhető ki. Viszonyítható halmazállapotuktól teljesen függetlenül. Objektív módon, a teljes külső megjelenésüket biztosító tömegértékük által, míg szubjektív módon, az ő belső adottságaikat kifejezni képes közegértékük segítségével. Így az anyagi halmazok tömege, tehetetlen tulajdonságot mutat, a testeket érő külső, felületi kölcsönhatásokkal szemben. Míg a közegük, az ő belső térfogati jellegű kölcsönhatásaikkal szemben produkálják a tehetetlen tulajdonságot. Az anyagi sűrűségnek, ez a kétféle módon megnyilvánuló tehetetlen állapota, matematikai szinten, egymással teljesen egyenértékű. Így csak logikai különbség van közöttük.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Az objektív kölcsönhatások, F-erőhatás által jönnek létre. Míg a szubjektív kölcsönhatások, az E-energia hatására valósulnak meg. Ezért az erőhatás, közvetlen felületi kölcsönhatás által közlődik, valamely testlendület pillanatnyi impulzusértékével. Addig az energia, hullámok által közli, a sokkal kisebb hatásértékű impulzussorozatainak az erőértékeit, belső térfogati jelleggel. Viszont, azt folyamatos módon. Vagyis, jóval hosszabb ideig. Hogy ugyanazt a munkaértéket érje el, a hatásával szemben tehetetlenül viselkedő anyagi halmaz közegével szemben.
Így egészen más a gravitációs jelenséggel szemben a helyzet akkor, ha ezt az előttem teljesen rejtélyes hatást, a még felfedezést nem nyert gravitonok közege közvetíti. Mert azok, egyenként nem lennének képesek, az F- impulzuserőik által, ilyen hatalmas objektív hatást közvetíteni. Akkor pedig, a gravitáció, erővel nem is jellemezhető. Hanem, csak szubjektív munkavégzésre képes energiahatással. Ami a közvetlen felületi szintű kölcsönhatás helyett, közvetettnek minősülő, térfogati jelleggel oldja meg a hatásközvetítés módját.
Viszont, abban az esetben, az energia által elvégzett szubjektív munkaérték kiszámításához, a testtömegek objektív kiterjedéseinek a mértékei, és azok egymástól mért távolságai, csupán másodlagos szerephez juthatnak. Inkább, az egymáshoz viszonyítható rezgési impulzusaik által meghatározható hullámhosszaik és frekvenciáik lennének a mérvadóak. Valamint, azok egymásra gyakorolt szubjektív, térfogati jellegű hullámhatásaik.
Ilyen értelemben véve gravitáció, mint erő, nem létezik. Ha pedig, mégis ragaszkodunk a gravitációs hatás létezéséhez, akkor tudomásul kell vennünk azt, hogy az, energia hatására közlődik. Ami tömegvonzásként, akkor sem értelmezhető. Legfeljebb közegvonzásként. Ha az egymáshoz vonzódó égitestek anyagi sűrűségét, nem tömegként, hanem közegként fejezzük ki.
Az energia megmaradási törvénye azt állítja, hogy energia, csak egy van. Csupán mindig, másféle módon mutatkozik meg számunkra. Mégpedig, az anyagi minőségeken elvégzett szubjektív munkája által. Éppen olyan módon, ahogyan az erő hatását is, csak az általa okozott elmozdulás mértékéből viszonyíthatjuk. Így akár lehet, helyezeti és mozgási értéke is az energiának. Mivel azonban, az elvégzett munka reálértéke képes utalni arra, hogy mennyi szubjektív hatás, azaz energia, vagy objektív hatás, azaz erő hozta létre az anyagi test állapotbéli változását, ezért a munka által, mindkét hatás jól kifejezhető.
W = F * s = W = E / t = I * s / t = (F * t) * s / t = F * s = W
F = P/v = E/t2 / s/t = E/t/s = W/s = F
P*t = W = E/t
Az estleges gravitációs hatás kiszámításához e miatt, leírom az általam eddig fellelt és kialakított energiaképleteket, és azokat a matematikai energiaviszonyokat, amelyeket én állítottam össze. Ennek ismeretében, aki mégis ki szeretné számolni a gravitációs hatás mértékét, annak jó szórakozást kívánok. De azt tudomásul kell venni végre, ahogy amíg a gravitációs jelenség egyetemes tömegvonzást jelent, addig nem létezhet. Az biztos. Legfeljebb, csak valamilyen energiaviszony hatásaként értelmezhető.
E = W*t = P*t*t = P*t2
E = W*t = F*s*t = m*a*s*t = m*(v/t)*(v*t)*t = m*v2*t
E = W*t = F*s*t = F*v*t*t = P*t2
E = W*t = F*s*t = I*s
E = W*t = I*v*t = I*s
E = Eh = G*h*t = m*g*h*t
E = Em = m*v2*t
E = (m*v2)*t = (m*v)*(v*t) = L*s = I*s
E = m*c2*t E = m*v2*t
E = W*t = F*s*t = I*s = L*s
A helyzeti és a mozgási energia, egymásba számolható, ezért az energia valamilyen speciális megjelenési formájaként értelmezhető. Attól azonban, maga az energiaérték, kiszámolható.
Eh = m*g*h*t = m*a*s*t = F*s*t = I*s = L*s = L*v*t = m*v*v*t = m*v2*t = Em
Mivel a munka és az energia, azonos mértékegységet használ ma a fizikában, annak ellenére, hogy az elvégzett munka mellett az energia, csupán szubjektív munkavégző képességet jelent, ezért az általam kidolgozott mértékegységrendszert is közlöm itt, az egyszerűség kedvéért. Bár ezt már régebben, az energiáról szóló írásaimban is megtettem. Így a pillanatnyi teljesítmény, a már elvégzett munka, és az energia jól elkülönülő viszonyai és mértékegységei válnak előttünk világossá.
Mértékegységek
P = F*v = F*(a*t) = (F*t)*a = I*(v/t) = I*a > J/s = W
P = F*v = (m*a)*v = (m*v)*a = L*a > J/s = W
W = F*(v*t) = (F*t)*v = I*v > J = W*s
W = F*(v*t) = (m*a)*(v*t) =(m*v)*(a*t) = L*v > J = W*s
E = F*(v*t)*t = I*(v*t) = I*s > J*s = W*s2
E = F*(v*t)*t = (m*v)*(a*t2) = L*s > J*s = W*s2
A szöveges résszel, megpróbáltam érzékeltetni azt, hogy az erő, az anyagi halmaz sűrűségének külső, közvetlen érintkezésen alapuló kölcsönhatásai által közlődik. Ami a gravitáció esetében, szóba sem jöhet. Ha pedig, energiahatásként kívánja valaki értelmezni, akkor az anyagi halmazsűrűségek közeges mivoltával kell számolnia. Mint szubjektív tehetetlenségi tényezővel. De abban az esetben, a gravitációs vonzó hatást, mint közegvonzást lehet csak értelmezni, és a közegben kialakuló hullámjelenségek törvényszerűségeinek a figyelembevételével lehet csak kiszámolni. Én erre nem vállalkozok. De akit mégis nagyon érdekel a dolog, annak számára, szívesen biztosítottam rendelkezésre, az általam eddig megismert és kidolgozott energiaképleteket és matematikai összefüggéseket. A szintén általam jónak értékelhető mértékegység rendszerrel együtt. Jó szórakozást kívánok hozzá.
Matécz Zoltán
2015.01.09.
matecz.zoltan@gmail.com
