Sabbat.
Isten, hat nap alatt teremtette az objektívnek minősülő, elektromos anyagi világot. Önmaga mágneses valóságából. A hetedik napon megpihent. Így a Biblia tanúsága szerint, a szombat lett rendelve az embernek arra, hogy ezen a napon, csak Istennel kell foglalkoznia.
Így a szombati napot tisztelő vallási formákban, a szombati munkavégzés szigorúan tilos. Ilyen a zsidó vallás is. Ezért lett, a zsidó vallás egyik nagyra becsült személye a sábeszgoj. Aki a szombati napon végzi el a zsidók helyett, az esetleg mégis szükségessé vált tennivalókat. A goj kifejezés népet jelent. Így a sábeszgoj végül is, szombati népet jelent. Vagyis, olyan személyeket, akik a zsidó népnek nem tagjai ugyan, a szó szoros értelmében, de szombaton mégis aktív segítői azoknak. Így szombaton, a gojhoz vagyis, a néphez tartoznak. A sábeszgoj kifejezés tehát, szombati zsidót jelent. Vagyis, tiszteletbeli zsidót. Aki szombati napokon, a passzívvá vált zsidóság között él, és aktívan tevékenykedik.
A héber „sabbat” szó azonban, nem csupán a szombatra utal, hanem a pihenésre is, hiszen azt is jelenti egyben, hogy „nyugalom”. Ezért lett a szombat, a nyugalom napja. Ennél fogva, a logika azt mondja, hogy a szombati napon, semmiféle olyan tevékenység nem végezhető, amely a nyugalomtól, az Isteni önazonosság nyugalmától eltérítheti az embert. Sőt, mi több, minden ember, aki az Isteni nyugalomban van, sabbatot tart. Függetlenül attól, hogy a hétnek melyik napján történik az, és a napnak éppen melyik időszakában. Olyankor az ember, önmagában Istentudatos.
Jézus pedig, nyíltan szembeszállt a dogmatikussá vált szombati nap eszméjével. Így a korabeli zsidóság vezetői előtt nyíltan leszögezte azt, hogy szombaton sem bűn szeretettel jót cselekedni. A zsidóság pedig, akik az Istenkáromlás minden megnyilvánulását azonnali megkövezéssel büntették, tehetetlenek voltak ezzel a nyilvánvaló igazsággal szemben. Valószínűleg azért, mert Jézus, a szeretet Isteni nyugalmát, nem zavarta meg azzal, hogy szombaton gyógyította és tanította a beteg embereket.
Valójában a szombat szimbolikus jelentőséggel bír a Bibliában, és azt az időszakot jelenti, amikor az értelmes ember tudatosan elfordul a világ szellemi szinten irányított dolgaitól, és a lelke által benne élő Isteni minősége felé fordul, hogy megpihenjen, nyugalmat leljen ott.
Minden nap, minden óra, és minden perc szombatnak minősül, amikor nyugalmat lelünk önmagunk Isteni mivoltában. Amikor az Isteni eredetű lelki önazonosságunkban létezhetünk. Ezt a lelki megnyugvást kell tiszteletben tartanunk. Mert, ez a sabbat lényege. Ez az Isteni eredetű nyugalom, nincsen időhöz kötve. Sem naphoz. Bármikor ott tartózkodhatunk. Sőt, éppen az a cél, hogy minél többet tartózkodjunk, a lelki szintű Isteni jelenlétben. Egyáltalán nem szükséges az, hogy a szombati napra várjunk.
Szombaton sem tilos tehát, semmi olyan dolgot cselekedni, ami szeretetben képes tartani bennünket. Hiszen az, nem befolyásolja a lelki nyugalmunkat. Nem szakít el bennünket az önmagunk Isteni mivoltától. Ezért mondja a zsidók szabályzata azt, hogy nem utasíthatják a sábeszgojokat semmire sem szombaton. Legfeljebb nagy szeretettel, utalhatnak arra, ami az aktuális szükségleteiket kielégítheti.
Isten, maga a nyugalom. A szeretet nyugalma. Aki pedig, Istennel van, nyugalomban van. Méghozzá, a szeretet türelme által biztosított végtelen nyugalomban. Ebben a végtelen lelki nyugalomban oldódhatunk fel, a szellemi nyugtalanságaink mentális terhei alól. Ebben a nyugalomban, útmutatást kapunk Istentől arra vonatkozólag, hogy a szellemi nyugtalanságainkat hogyan kerülhetjük el a legkönnyebben. Mert ez a végtelen lelki nyugalom, olyan meditatív elmeállapot, amelyben a szellemi aktivitásunk, szinte teljesen elcsitul. Így csak a lelki üzenetekre vagyunk fogékonyak az elménkkel. Azaz Isten szavaira, akaratára, instrukcióira.
Ehhez pedig, nem szükséges zsidónak lenni. Bármely vallás képviselője Istenhez vonul, ha a lelkébe tekint. Sőt, mi több, a vallásfüggetlen értelmes emberek is. Akik csupán egyfajta ezoterikus érdeklődés alapján kezdenek el meditálni. Mert a meditáció során, olyan spirituális élményben lehet részük, amelynek köszönhetően, megerősödhet az egységtudatuk. Az Istennel való önazonosságuk tudata. Az élet intelligens forrásával való önazonosságuk tudata.
Ameddig tehát, a „sabbat” szó hallatán, csupán a szombati napra asszociálunk, addig távol maradunk az Isteni igazságtól. Mert a teljes szombati nap is kevés lesz ahhoz, hogy önmagunkban megtaláljuk az Isteni nyugalom forrását. Amennyiben azonban, a „sabbat” szó fogalmi jelentését, az abszolút nyugalommal azonosítjuk, addig minden esetben nyugalomra találunk önmagunk Isteni mivoltában, még akkor is, ha nem szombati napról van szó.
Ráadásul, ha a szombati napot nem Isten abszolút nyugalmában töltjük, egyfajta meditatív állapotban, akkor elfecséreljük azt. Mert az a nap, legfeljebb csak a pihenésről szólhat, a nyugalomról nem. Aki tehát, a „sabbatot” nem tekinti a teljes nyugalom megvalósulásának, amely az Istennel való önazonosság egyetlen lehetősége, annak számára, a szombat sem lesz áldás. Mert akkor, szombaton is távol marad önmaga Isteni mivoltától annak ellenére, hogy megvan rá a lehetősége.
Gyakorlatilag, egy álszentet valósít meg. Mert Isteni önazonosságban létezhetne egész nap szombaton, de mégsem teszi azt meg. Csupán megszokásból pihen, és a lustaságát erősíti. Ezért a szombati naphoz ragaszkodik, nem a „sabbathoz”.
Ilyenek voltak a farizeusok is Jézus korában, akik a Biblia tanúsága alapján, éppúgy dolgoztak, áskálódtak a megváltó ellen, még szombaton is. Viszont ők így, éppen a nyugalmat áldozták fel a szombati napért. Vagyis, a „szabbatot” a szombatért. Ezért, aki még mindig a szombati naphoz ragaszkodik mereven, és nem az abszolút Isteni nyugalomhoz, amit szombaton megvalósíthat, még mindig el van tévedve. Az ilyen ember, még a mai korban is feláldozná Istent, a kényelmes lustaságát szolgálni képes szombati napja érdekében.
Ezért, minden tiszteletem a „sabbaté”. Még akkor is, ha az, nem szombati napon jön létre. Mert tökéletes nyugalmat és békét sugároz a világunkba. Lelki békét biztosít, a szellemi síkon irányított, zavaros mindennapjainkba. Így Isten jelenlétét nem más igazolja számunkra, mint a „sabbatot” gyakorló ember nyugalma. Ami a tökéletes szeretet mentális megnyilvánulása.
Matécz Zoltán
2015.02.20.
matecz.zoltan@gmail.com
