Testen kívüliség.
Minden értelmes ember, mentális síkon, egy skizofrén alkat az elméjében. Ami azt jelenti, hogy az elménk, nemcsak az értelmes szellemi gondolatainkra fordít figyelmet, hanem a szintén intelligens lelki érzéseinkre is. Az elménknek, éppen az a feladata, hogy közösített módon, szabad akarattá azaz, hitté formálja őket. Mivel a szellemi gondolataink, csak információkat képesek hordozni, míg a lelki érzéseink, nem mások, mint a mi személyes életerő impulzusaink.
Szinte mindenkivel megtörtént már az, hogy szellemi szinten tudta ugyan, hogy valamit meg kell tennie, de nem volt hozzá lelki ereje. Vagy ami ennek a fordított alapállása, hogy valamit csinált nagy lelkesedéssel, miközben nyilvánvalóan, már egy olyan dolgot kellett volna cselekednie, ami egyébként a kötelessége lett volna. Ez azért van így, mert az elménkben tudatosodott szellemi gondolataink, nincsenek minden esetben szinkronban, a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseinkkel.
A szellemiségünk gondolatai által, relatív módon vagyunk intelligensek. Mégpedig az életünk során tanult ismereteinkből fakadó pillanatnyi szemléletünk alapján. Ezzel szemben, a lelki érzéseink címén, abszolút intelligencia éltet bennünket. Amikor a kétféle intelligenciánk nincsen szinkronban a végrehajtott cselekedeteink során, akkor jelentkezik a lelkiismeret-furdalás. Ami egyértelműen arra utal, hogy a lelkünket képviselő Isteni minőségünk, nem ért egyet, a szellemi gondolataink által végrehajtott emberi mivoltunk cselekedeteivel.
Ezért lelkiismeret-furdalás nélkül élni, csak úgy lehet, ha az elménkkel, folyamatosan figyelmet fordítunk a lelki érzéseinkre. A szellemi gondolatainkat pedig, éppen arra használjuk, hogy a lelki érzéseinket kifejezésre juttassuk általuk, értelmes módon. Az elménknek ez a mentális feladata. Hogy az értelmes szellemi gondolatainkat, és a hozzájuk rendelhető lelki érzéseinket, egy közös akarattá formálja. Ami a hitünket képviseli. Így a kifejezésre juttatott hitünk, már olyan szellemi gondolatunk, amelyet a lelki érzéseinkkel is támogattunk.
Csupán arra kell nagy figyelmet szentelnünk, hogy a szellemi gondolataink, képesek polarizálni a lelki érzéseinket. Így a kellemes szellemi gondolatokhoz tudunk csak pozitív lelki érzéseket társítani az elménkben. Ezzel szemben, a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzések párosulhatnak. Ezért, a mi személyes felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatok alapján engedjük a mentális teremtés feladatát végrehajtani az elménkben. Mert a pozitív lelki érzéseink értünk, míg a negatívak ellenünk dolgoznak.
A szellemi gondolataink képesek arra, hogy az elménk ideáinak a mentális világában, megelevenítsék a fogalmainkban meghatározott szimbólumainkat. Ezek a mi képzeleteink. Ahhoz azonban, hogy ezek „életre” keljenek, életerőkre van szükségük. Vagyis, a lelkünk érzéseire, mint mentális módon kezelhető, aktivizálható életerő impulzusokra. Főképpen pozitív lelki érzésekre.
Isten már nem teremt öncélúan. A Genezis időszakában, megteremtett mindent, ami az összetett objektív anyagi létezéshez szükséges. Önmaga mágneses valóságából. Benne az értelmes emberi életformát is. Mint az Isteni lélek anyagi szintű hordozóját. Ezért az óta, éppen a hiteink teremtője. Mert tudja azt, hogy a szellemi síkon vezérelt relatív elméjű értelmes ember, folyton biztosít számára teremtenivalót. Amíg világ, a világ.
Ez az értelmes ember pedig, olykor nagyon mély álomba szenderül, vagy elmélázik, többnyire drogok hatására, esetleg meghal egy kis időre. Olyankor pedig, amikor felébred, magához tér, vagy újra életjelenségeket produkál, olyan tudati állapotokról számol be, amely egyfajta testen kívüliségről ad hírt, szinte teljes bizonyossággal. Az ember megtapasztalja azt a valóságot, amit a testén kívül érezhet. A saját testét, egy rajta kívülálló anyagi objektumként éli meg. Éppen olyan formában, mint a teste körül álló személyeket és tárgyakat. Akiket normál tudati állapotban is, teljesen különálló élő objektumokként kezel.
Ebben a testen kívüli élményben, megszűnik minden relatív viszonyhoz való kötődés. Így a tér és az idő reális érzetei elmaradnak. Az idő végtelennek tűnik, míg a tér bármely pontja alkalmas arra, hogy teljesen kívülállóként szemlélődjön az értelem.
Felmerül a kérdés, hogy a testen kívüli tudati állapotban a lélek, a szellem, vagy mindkettő elhagyja az anyagi testet? Ha ugyanis, csak az egyik távozik a testből ideiglenesen, akkor a másik még mindig alkalmas arra, hogy a belső érzékelés kissé lecsökkent képességével, kizárja a testen kívüliség totális élményét. Ha a szellem távozik el, akkor a szellemi gondolatok utalnak csak a külsőségre. Ha pedig, csak a lélek, akkor a lelki érzések.
De a testükbe visszatért embertársaink, egytől egyig arról számoltak be, hogy nem csupán érezték, hanem logikus módon tudták is azt, hogy a testüktől távol vannak. Mivel közben, nem csak éreztek, hanem racionális módon gondolkodtak is. Ezek a mentális műveletek, nem az fejükben zajlottak, hanem attól jóval távolabb. Egyértelműen az anyagi testükön kívül. Amikor pedig, visszakerültek a testükbe, a testen kívüliségük élménye teljesen megszűnt azonnal. Úgy a lelki érzések szintjén, mint a szellemi gondolatok síkján. Egy időben tehát, nem valósulhat meg a kétféle, külső és belső tudatosságuk.
A lélek tehát, eltávozik a testből, és magával viszi a szellemiséget is. Mert az anyagi testen belüli életnek, semmiféle jelét nem mutatja közben. Így a testén belül, tökéletesen érzéketlen, és a gondolkodás szellemi műveletére is alkalmatlan. Az észlelési és gondolkodási képessége mégis megmarad. Mert a vele történő eseményekről tökéletesen be tud később számolni. De csak olyan módon, mint egy másik külső szemlélő.
Ennek az, az elemi oka, hogy a relatív emberi elme kiszabadul a testünkből. Abba az univerzális térbe, amelyet az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméje biztosít számunkra. Amit a régi tudósok, éteri minőségű alapközegként emlegettek. Amelyben, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi létezés eseménye zajlik. Amely mágneses alaphalmazban, az elektromos szerkezetű anyagi minőségekre gyakorolt induktív hatások kialakulhatnak.
A relatív tényezők, mindig az abszolút tényező összetevői. Így a mi relatív elménk, az abszolút Elme bennünk lokalizált vagyis, a testünkben elkülönült része csupán. Éppen olyan módon, mint ahogyan egy magányosnak értékelhető fa, képes az erdő részét képezni. Amelyben az erdő fogalma, abszolút módon képviseli az összes egyedi fát. Így az egyedi fák, relatív módon viszonyulnak egymáshoz, az egész erdőben. Mint az ő teljes közösségükben.
Így a testen kívüliségnek köszönhetően, a relatív emberi elménk helyett, az abszolút Elme szemszögéből tekintve észlelhetjük önmagunk testi mivoltát. Amely Elmeként, éppúgy alkalmas a lelki érzeteink, mint a szellemi gondolataink kezelésére. Így a testen kívüliség élménye, egyértelmű módon hírt tud adni számunkra, a túlvilágot jelentő mágneses alaphalmazról. Amely, mint abszolút Elme, képes átvenni a lelki érzéseink és a szellemi gondolataink működésének, tudatosodásának a feltételeit. Azzal az alapvető különbséggel, hogy a relatív valószínűségek helyett, abszolút bizonyosságként tapasztalunk meg mindent.
Test nélkül viszont, a szomatikus érzetek teljesen kimaradnak. Ezért megszűnik minden fájdalom és egyéb érzet. Viszont, az abszolút Elméből szemlélve, azonnal észlelhető mások szellemi gondolata, és lelki érzése is. Mert minden relatív elme, aktív része az abszolút Elmének. Így az abszolút Elmében tartózkodva, észlelhető bármelyik relatív elme mentális funkciója. Ezért olyan misztikus számukra a testen kívüliség élménye. Mert hozzászoktunk a relatív mentális viszonyokhoz, és nem tudunk mit kezdeni, a számunkra abszolúttá vált mentális élményekkel.
A tudomány és technika képviselői, már foglalkoznak a testen kívüliséget észlelő szerkezetek kialakításával. Erről szól itt egy film, amely sajnos, nem beszél magyarul. Mert a számunkra virtuálisnak nevezett valóság, ami a számítógépeken már megvalósult, valamilyen szinten összekapcsolódik a mi valós világunkkal.
http://hvg.hu/tudomany/20140702_Igy_tapasztalhato_meg_a_testen_kivuliseg
A testünk tehát, olyan módon észlelhető, mint egy számunkra virtuális tényező. Amelyhez látszólag semmi közünk, mert sem szellemi gondolatok, sem testi érzetek, sem pedig, lelki érzések nem utalnak a közvetlen viszonyra. De a közvetett észlelési állapotból szemlélve, mégis megmarad a külső felismerés szerinti én-tudatunk.
Nem szükséges ehhez az élményhez kábítószerezni, vagy meghalni. Mert az elménk, természetes módon is alkalmas erre. Az ezoterikus úton járó ember, aki a spirituális fejlettség magasabb fokát eléri, már bármikor képes a testen kívüliség élményét megtapasztalni. Az intelligens emberi létezésnek, éppen ez a spirituális fejlődési lehetőség biztosít értelmet.
Itt persze, nem spirituális szeánszokról van szó, ahol az elhalt lelkekkel lehet esetleg kapcsolatot felvenni. Hanem arról, hogy a spirituszunk, azaz a lelki erőhatásaink, szellemi szinten tudatosan irányíthatóak. Mégpedig, a vágyaink által kívánt céljaink elérése érdekében. Ezt én magam, megoldás-centrikus gondolkodásmódnak nevezem. Mert a megoldásokról szóló szellemi gondolatainkhoz, kizárólag pozitív lelki érzések társulhatnak csak az elménkben. Vagyis, számunkra hasznos, teremtőképes lelki érzések.
Amikor az értelmes ember, spirituális módon fejlett, akkor már, csak a szeretet lelki érzéseinek engedelmeskedve használja a teremtőképességét, bárkinek az érdekében. Mindig ott teremt, ahol szükség van arra. Személyválogatás nélkül. Ahhoz azonban, hogy a rejtett szükséget tökéletesebb módon tudja érzékelni, olyan látásmódra van szüksége, amely már abszolút lehetőségeket kínál számára. Így a testen kívüliség élményével gazdagodva, megmarad a saját, normálisnak mondható érzékelési képessége is. A kétféle élmény együtt tudatosodik az elméjében.
Az elméje, bármikor képes lesz csatlakozni az abszolút Elméhez, amelyből a virtuális észlelés képességével bír. Az Univerzum mágneses alaphalmazában, abban az éterinek nevezett közegben, ahol az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások eseményei történnek. Abból a közegből szemlélve, minden anyagi megnyilvánulás virtuálisnak, és így teljesen nyitottnak minősül. Amely anyagi megnyilvánulásokról, bármilyen információ könnyen leolvasható. Mert onnan már, Isten szemével néz az ember.
A lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Így a spirituális fejlődésünk lehetősége, éppen azt a célt szorgalmazza, hogy Istenekké váljunk, itt a földi életünkben is. Hogy a relatív észlelés képességével párhuzamosan, az abszolút érzékelés képességét is uralni tudjuk. A még tudatosabb teremtés érdekében.
Aki a testen kívüliség élményét bármikor képes alkalmazni az életében, annak számára nincsenek korlátok. Sem térbeli, sem pedig, időhöz köthető. Mivel pedig, a tudatos teremtésre képessé válik, ezért tökéletes módon Ura lesz az anyagi minőségeknek. Nem kiszolgáltatottja azoknak, mint a ma élő, relatív elmével rendelkező értelmes ember. Így a testen kívüliség nem pusztán lehetőség, egy másik valóság esetleges megismerésére, hanem reális cél. Mert főképpen lelkek vagyunk. Isteni eredetű lelkek. Akik Istenekké akarnak válni. Istennek pedig, nem szükséges feltétlenül anyagi test az érzékelésekhez.
Matécz Zoltán
2015.03.20.
matecz.zoltan@gmail.com
