Vortex.
Abraham Ester Higgs szerint, a vortex nem más, mint egy mentális örvény, amellyel részt veszünk az életünk eseményeiben. Vagyis, a szellemi gondolataink által, olyan személyes mentális rezgéseken alapuló örvényeket keltünk, amelyek vagy kompatibilisek a felénk áramló események örvényeivel, vagy pedig, éppen ellentétesek azokkal. Így válik a vortex, számunkra hasznos vagy káros örvénnyé, amely életeseményeket pozitív módon, vagy negatív értelemben értékelhetünk. Számomra ez a vortex dolog, amely egy mentális örvényelméletet takar, kissé bonyolult.
Az én elméleteimben, az elménk eleve két alaptényezővel foglalkozik. A szellemi gondolatainkkal és a lelki érzéseinkkel. Így minden szellemi gondolatunk, lelki érzéseket ébreszt bennünk, és az elménk, egy közös hitté formálja azokat számunkra. Ezek a hiteink képezik a mentalitásunkat, amellyel részt vehetünk a felénk áramló életesemények forgatagában. Amit úgy is fogalmazhatnék, hogy a hiteink határozzák meg azt, hogy az elkerülhetetlen életeseményeinkben való részvételünk, hasznos lesz számunkra, vagy káros.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a szellemi gondolataink, csupán informatív értékkel rendelkeznek. Ezért polaritást nem képviselhetnek. Csak olyan tényezők képviselhetnek polaritást, amelyek erővel rendelkeznek. Ezek a mi személyes érzéseink. Mert minden érzésünk, olyan mentális erőhatásunk, amelyik lelki okokra vezethető vissza. Vagyis, az életünk energiájára.
Így minden lelki érzésünk, olyan mentális eredetű életerő impulzusunkat képviseli, amelyik a valóságunk formálására alkalmas. Akár tudunk róla, akár nem. Akár elfogadjuk ezt a tényt, akár nem. Mert az energia, szubjektív munkavégző képesség. Míg a belőle származtatható lelki érzéseink már, objektív munkavégző képességként jutnak érvényre az életünkben. Ezeknek az erővel rendelkező lelki érzéseinknek van polaritásuk. Amelyek miatt, pozitív vagy negatív lelki érzésekről beszélhetünk.
Na mármost, mindig az elménkben formált szellemi gondolataink minőségei határozzák meg azt, hogy a hozzájuk csatlakoztatható lelki érzéseink, milyen polaritással vegyenek részt az életünk eseményeiben. Így a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemes szellemi gondolatainkhoz, mindig pozitív lelki érzések társulhatnak. Azért fontos ezt tudni, mert mentális erőkként, a lelki érzéseink formálják a megtapasztalható valóságunkat.
Nézzünk erre egy egyszerű példát. Vegyél elő kedves olvasóm egy tükröt. Majd gondolj egy olyan dologra, ami nagyon kellemetlen, bosszantó számodra. Ehhez az általad választott kellemetlen szellemi gondolathoz, csak negatív lelki érzést képes csatolni az elméd. Amelynek hatására, azonnal feszült, ideges, mérges leszel. Ezt láthatod a tükörben. A belső feszültség által eltorzult arcodat. Majd felejtsd el gyorsan az egészet.
Most pedig, gondolj egy számodra kimondottan kellemes dologra. Ehhez az általad választott szellemi gondolathoz, csak pozitív lelki érzések társulhatnak az elmédben. Amelyek a képességeik szerint, eltüntetnek benned minden feszültséget, neheztelést, idegességet, haragot, mérget, és gyűlöletet. A tükörben most, egy nyugodt, kiegyensúlyozott ember arca néz reád. Gyönyörködj benne. Mert az a te igazi arcod. Amelyben a tekinteted szelíd, szeretettel teljes módon néz vissza reád.
Az emlékeink pedig, olyan szellemi gondolataink, amelyekhez már valamilyen lelki érzésünket adtuk az elménkben. Nem mindegy tehát az, hogy a memóriánkban, milyen emléket tárolunk. Mert az emlékeink, a háttértárolójukból is mindig visszahatnak, és komolyan befolyásolják az életünket, a megnyilvánuló testi állapotainkat. Ezen alapszik a pszichoszomatikus eredetű egészségünk.
A pszichoszomatikus jelző azt jelenti, hogy a pszichénk használata miatt kialakult szomatikus, azaz testi állapotokról van szó. Így minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Vagyis, a hibás szellemi gondolkodásunk miatt aktivizált, negatív lelki érzéseink eredményei. Amelyek az emlékeink háttértárolójából, a memóriánkból fejtik ki a számunkra tartósan káros hatásukat. A nélkül, hogy erre a mentális folyamatra, közvetlen módon tudatosak lennénk.
Ahogy a tükörben látható arcunkat eltorzították, a kellemetlen szellemi gondolatunkhoz csatolt negatív lelki érzéseink, éppen olyan módon torzítják el a belső testi szerveinket is. Csak sokkal hosszabb ideig. Pontosan addig, amíg meg nem bocsátunk. Mert a megbocsátás képes hatástalanítani, feleslegessé tenni a memóriánkban tárolt negatív lelki érzéseket.
Mert a megbocsátás következtében, tudatosan is elvonjuk a kellemetlen szellemi gondolatot, a kellemetlen emlékünk negatív lelki érzéseitől. Így a lelki érzések, az szellemi információ hiányában, felszabadulnak a mentális kötöttségeikből. Ezért, a hozzájuk csatolt negatív lelki érzéseink, már képtelenek lesznek arra, hogy a memóriánk hátteréből ártsanak nekünk. Így a megbocsátás által valójában, mindig saját magunknak teszünk szívességet.
A kellemetlen szellemi gondolatok és a szintén kellemetlen emlékek hiányában, az egészség is pszichoszomatikus eredetű dolog. Ezért, egy spirituális szempontból véve tájékozott ember, sohasem foglalkozik az elméjében olyan kellemetlen szellemi gondolatokkal, amelyekhez csak negatív lelki érzéseket képes csatolni. Mindig pozitív lelki érzéseket aktivizálni képes szellemi gondolatokkal foglalkoztatja az elméjét. Mégpedig olyan módon, hogy a probléma-centrikus gondolkodásmódját, megoldás-centrikus gondolkodásmódra cseréli fel tudatosan.
Így a megtapasztalható életesemények, hoznak számára is megoldásra váró problémákat, de ő azokat, csupán megismeri, megérti, és máris a lehetséges megoldásokon töri a fejét. Mert a problémákon agyalva, csak negatív érzéseket aktivizálhatna az elméjében. A megoldásokra koncentrálva pedig, kizárólag pozitív lelki érzések kerülhetnek csak az elméjébe.
Az életesemények pedig, mint az örvények, folyamatosan gyűrűznek felénk. Így a megtapasztalásuk révén, akaratlanul is részt veszünk azokban. De minden esetben mi magunk döntjük el azt, hogy a megtapasztalásunk eredményét, pusztán lesújtó problémaként éljük meg, vagy megoldásra váró életfeladatként. Mert, ha megoldásra váró életfeladatnak tekintjük a problémákat, abban az esetben, éppen a pozitív lelki érzéseinkre alapozzuk a lehetséges megoldások várható kialakulásait.
A szellemi gondolataink segítségével, utazgathatunk az időben. A múlt emlékeit vizsgálgatva. Mert a jövőről alkotott reális elképzeléseinket is, a múltban képzeltük el. Ezért a jövő, most még, nem létezik. Majd csak akkor realizálódik számunkra, ha már részt vettünk a bekövetkezett eseményben. Amennyiben részt vettünk benne, abban az esetben már, a mi megtapasztalt életeseményünkké vált. Amelyről véleményt alkotva, emlékeket formálhatunk. Előre azonban, legfeljebb csak terveink és elképzeléseink lehetnek a dologról.
Azt azonban érdemes tudni, hogy a szellemi gondolatainkhoz csatolt lelki érzéseink, képesek arra, hogy az események elé menjenek. Így a várható események, mindig a hitünkben stabilizált lelki érzéseink alapján fogják befolyásolni, a megtapasztalásunk pillanatnyi érzésvilágát. Így a pozitív hiteinket előrevetítve, pozitív érzésekkel tudjuk megtapasztalni az életeseményeinket. A negatív hiteinket előrevetítve pedig, negatív lelki élmények keríthetnek csak hatalmunkba a megtapasztalás pillanatában.
De minden megtapasztalási pillanatunk lelki élménye, maga is előrevetíthető hitté formálódik az elménkben. Amely a soron következő megtapasztalásaink minőségeit határozza meg már előre. Még jóval, az esemény bekövetkezése előtt. Olyan ez, mintha előre bosszankodnánk vagy örülnénk, a felénk áramló események várható kimenetelének. Ezt tükrözi, az előre meghatározott bizalmunk vagy a bizalmatlanságunk.
Optimista ember az, aki bizalommal tekint a várható események elé. Mert tudatosan a pozitív lelki érzéseit vetíti előre, és ezért, mindig a jó dolgok bekövetkezését várja. Ami általában be is jön neki. Mert a bekövetkező eseményekből, számára természetes módon, a pozitív élményeket veszi főképpen figyelembe. Így az esetlegesen negatívnak értékelhető körülményeket, a legtöbb esetben, észre sem veszi. Mert azok többnyire, nem is voltak fontosak számára.
Pesszimista ember olyan, aki bizalmatlan módon tekint a várható események elé. Így a negatív lelki érzéseit előrevetítve, a bekövetkező eseményekből, szinte csak a negatív élményeket képes megélni. Ez alapján nyer igazolást számára az a tény, hogy ezt ő már jó előre megmondta. Az események pozitív oldalát, szinte észre sem veszi. Így újra negatív lelki érzéseket aktivizál, a következő eseményekre várva. Amelyeknek ezek szerint, újra negatív élmény lehet csak a megtapasztalható eredménye. Mert tudatosan, negatív lelki érzéseket vetített előre.
A lelki érzéseink, olyan mentális erőhatásaink, amelyek mindig meghatározzák a mentalitásunk alaprezgési szintjeit. Ezek a rezgési szintek képviselik azokat a személyes örvényeinket, amelyek illeszkedhetnek, vagy ellenkeznek a bekövetkező események rezgési szintjeivel. Illetve, még pontosabban fogalmazva, a mi előre vetített saját-rezgéseink határozzák meg azt, hogy az események rezgései, milyen módon fejtenek ki hatást a mi életünkre. Mert mindig a hiteink rezgési hullámhosszai szerint részesülünk, a felénk áradó események minőségeiben.
Ha ezeket az eseményeket egyfajta örvényeknek képzeljük el, akkor a mi saját-rezgéseinket képviselő lelki érzéseinket, azzal megegyező, vagy ellentétes forgású örvényekként kezelhetjük. Amely azonnal meghatározza azt, hogy az ellentétes forgási irányú lelki örvényeinkkel, ár ellen „úszva”, sok kellemetlenséget tapasztalhatunk meg csupán. Míg az azonos forgási irányú lelki örvényeinkkel, „meglovagolhatjuk” a felénk áramló események örvényeit, és a számunkra hasznos részleteket tapasztalhatjuk meg belőlük.
Az a tény, hogy én lelki erőhatásokról beszélek, éppen arra utal, hogy a lélek által, az Univerzum energiája éltet bennünket. Amely egy és oszthatatlan. Mivel az energia tudományosan meghatározott megmaradási tétele, ezt igazolja számunkra. De az energia, önmagában nem létezik. A mágneses hullámok frekvenciái által közlődik. Míg a mágneses hullámhossz, az univerzális információt képviseli. Így a mágneses hullámokban, a mágneses hullámhossznak köszönhetően, az Univerzum intelligenciája van jelen. Míg a mágneses frekvenciában, az Univerzum hatóképessége.
Így a mágneses hullámok által, az Univerzum öntudata, amit Istenként tisztelhetünk, intelligens módon közvetít induktív hatást, az összes elektromos anyagi megnyilvánulásra. Így az emberre is. Az emberben azonban, Isten inkarnálódott. Vagyis, anyagi szintű testet öltött. Ezért minden emberben, a lélek által, intelligens Isteni minőség él. Ezért képes az emberi elme, valóságot formálni képes hiteket alkotni. Mert olyankor, a bennünk élő Isteni minőségünk, aktív módon vesz részt, a számára természetes teremtési szintű univerzális folyamatokban.
A szellemi gondolataink informatív értékkel rendelkeznek. Így csak, a számunkra szükséges formációkat határozhatják meg. Ezekhez a mentális módon elképzelt szellemi formáinkhoz biztosít a lelkünk, teremtésre képes lelki érzéseket. Mint olyan mentális alaprezgéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a felénk áramló eseményekből, a rezgései szintjüknek megfelelő megtapasztalható rezgéseket erősítsék fel számunkra. Így a pozitív hiteink, pozitív élményeket választanak ki az eseményekből. Míg a negatív hiteink, a negatív eseményrészleteket szelektálják ki számunkra.
Ezért, nem mindegy az, hogy milyen gondolatok informatív értékeivel terheljük az elménket. Csak olyan szellemi gondolatoknak biztosítsunk helyet az elménkben, amelyekhez pozitív lelki érzések társulhatnak ott, pozitív hiteket formálva. Mert a pozitív hiteink, a minőségüknek megfelelő élményeket válogatják ki, a felénk érkező megtapasztalható életeseményeinkből.
Az ima, mindig meghatározza a lelki vágyainkat. Ami azt jelenti, hogy a szellemi gondolataink segítségével, előre meghatározzuk a vágyunk formai alakját. A hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink pedig, meghatározzák azok rezgési szintjeit. Így a mentális forma és a rezgési szint által, konkrét értelmet nyer a vágyunk. Amely értelemmel már, aktív módon képes részt venni, a felénk áramló események érdekünk szerint történő szelektálásában. Így, nem kell elszenvednünk az események minden egyes hatását, akár jó az számunkra akár rossz. Hanem csak, a szelektív választásunk eredménye fog komolyabban hatást gyakorolni az eseményekből reánk.
A reális képzelet képessége, éppen ebben a funkciójában nyer értelmet számunkra. A képzelet által ugyanis, mentális erőket csoportosítunk, egy bizonyos cél elérése érdekében. Amelyeket mi magunk is felhasználhatunk közvetlen módon úgy, hogy azokból erőt merítünk valami végrehajtására. Olyankor, a részletekre koncentrálva, miénk az alkotás sikerélménye.
Közvetett módon pedig, úgy használhatjuk az ilyen képzelet által összehozott mentális erőinket, hogy nem fektetünk hangsúlyt a részletekre. Csak a végeredmény lehet fontos számunkra. Az a végeredmény, amelynek a megtapasztalása, örömöt okozhat nekünk. Ha ennek a vágyott célnak a végeredményét látjuk a képzeletünkben, már előre örülünk a mentális látványnak. Ez az öröm, pozitív érzéseket rejt. Akkor mondjuk ki azt, hogy „ÁMEN”. Vagyis azt, hogy „LEGYEN”. Mert abban az esetben, olyan élményt láttunk előre az elménkben, amit szeretnénk megtapasztalni, a felénk érkező események valóságából.
Így az előre vetített pozitív hiteink, olyan részleteket szelektálnak ki a felénk érkező valóságból, amelyek a vágyainkat fogják kielégíteni. Bármi legyen is az. Mert Istennek, aki az anyagi világunk megtapasztalható valóságát megteremtette, és benne az eseményeket fenntartja, nem okoz problémát az sem, ha toronyórát képzelünk el lánccal. Határt, csak a mi szellem fantáziánk szabhat. Isten lehetőségei határtalanok. Így bennünk, az Isteni minőségünk lehetőségei sincsenek relatív határokhoz kötve.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy a vágyaink, az Isteni minőségünk akaratai bennünk. Ha nem foglalkozunk velük, akkor az Isteni minőségünk akaratait tagadjuk meg. Aki tehát, Isteni vezetésre vágyik, mindig fordítson kellő figyelmet a vágyaira. Majd az imái során, adjon a vágyainak szellemi szinten meghatározott formai értéket. Hogy azokhoz a specifikus gondolataihoz, csak pozitív lelki érzéseket tudjon az elméje biztosítani. Éppen a valóságunk, vágyaink szerinti kialakulása érdekében.
Ha nincsen előre elrendelt jövő, akkor a sorsunk sem egy előre megírt történet. Akkor ugyanis, nem lehetnénk felkelősek a tetteinkért. Mivel azonban, a tetteinket mi magunk határozzuk meg szellemi síkon, ezért a teljes felelősség is bennünket terhel. Ezt a meghatározottságot pedig, az előre vetített hiteink garantálják számunkra. Ezért a rossznak ítélhető sors elkerülése érdekében, a mentalitásunkon kell javítani. Vagyis, azon a mentális hozzáállásunkon, amely mellőzni képes minden pesszimista hozzáállásunkat, az előre elvárható eseményekhez.
Ezt a célt szolgálja minden ezoterikus tanítás is, amelyik a spirituális fejlődésünket célozza meg. Mert minden ember, egy spirituális lény. Ezt állítják az ezoterikus tanok. Csak azt nem mondják el tisztán és érthetően, hogy ez a velünk született spirituális képességünk, ugyan miben nyilvánul meg.
Amikor valaki, jókor van jó helyen, és azonnal a jó dolgot is cselekszi, akkor mondja rá a magyar nyelv azt, hogy „van benne spiritusz”. Ezért a spirituszunk nem más, mint az aktív lelki jelenlétünk megnyilvánulása. Ebből adódik az, hogy a spirituális szintű alkotói képességeink akkor javulnak, ha a kellemetlen szellemi gondolatoktól megszabadulunk. Éppen azért, hogy a negatív lelki érzéseink elmaradozzanak. Mert a spirituális, azaz teremtő képességünket, mindig a pozitív lelki érzéseink jelentik. Amelyeket a kellemes szellemi gondolataink képesek csak aktivizálni számunkra.
Ezért a valóságos spirituális képességeink, a tudatos teremtés által valósulnak meg. Amelyben, az előre elképzelt vágyainkat, a pozitív lelki érzéseinkkel telítjük, és felelős határozatként kijelentjük azt, hogy ÁMEN. Azaz, LEGYEN. A spirituális ember ugyanis, az Isteni minőségének az életét éli. Így a szellemi gondolataival, mindig a lelki vágyait juttatja kifejezésre. A megtapasztalt életeseményeiben, megismeri az esetleges hibákat és hiányosságokat. Majd lélekben, azonnal vágyik azok helyes megtapasztalására. Ezek a vágyai késztetik, a tudatos teremtés folytonos gyakorlására.
Ennél fogva, a tudatos teremtéssel járó mentális sikerélmények motiválják minden szellemi gondolatát. Ezekben a sikerélményekben, a tudatos teremtés öröme jut kifejeződésre. Amíg állandóan a tudatos teremtést gyakorolja, addig folyamatos örömélményekben részesül, ami maga a boldogság. Azaz, Isten országát tapasztalja meg. Éppen a folytonos teremtés jutalmaként.
Ráadásul, aki a tudatos teremtésben már jártas, és az élete szerves részeként egyre rutinosabban gyakorolja azt, már nem kiszolgáltatottja többé az anyagi minőségeknek, hanem az Ura azoknak. Aki számára, igazi művészi értéket, csak Isten teremtése jelenthet. Ezért, nem az anyagi minőségeket tekinti elsődlegesnek, hanem a lelki minőségeket. Mert már, nem az anyag érdekeit szolgálja, hanem Istenét. Az élőlényekben megnyilvánult Isten érdekeit.
Ezért a vortex, mint a megtapasztalható események örvénye, bármilyen minőségű megtapasztalásra késztet is bennünket, a spirituális ember, csak a pozitív tapasztalatokra válik fogékonnyá. A negatív tapasztalatokat látja, megérti, és sokkal jobbá képzelve vetíti előre, Hogy legközelebb már, az általa módosított eseményt tapasztalhassa meg. Így a valóságunk, sokkal jobbá képzelhető.
A lélek által, minden értelmes embert, Isteni minőség éltet. Minél többen válunk fejlett módon spirituális lényekké, annál többen teremtjük tudatosan a világunkat, szebbé és jobbá. Annál többen mondhatják el azt, hogy tettünk valamit azért, hogy a gyermekeink és unokáink, már egy szebb és jobb világ valóságát tapasztalhassák meg. Mert az utódaink, Isten utánunk következő reinkarnációi. Mert a lélek által, őket is Isteni minőség élteti.
Matécz Zoltán
2016.03.20.
matecz.zoltan@gmail.com
