Elektronikus zombik.
Azokat az embereket, akik a játékokat, olvasnivalót, és internetet biztosító digitális elektronikus készülékeiket, még az utcán közlekedve is folyamatosan használják, elektronikus zombiknak hívják. Mert közúti közlekedés közben a figyelmüket, csak a digitális készülékük aktuális programja köti le. Így fokozott veszélyben vannak. Mert ilyen módon, éppen a közlekedésre válnak teljesen figyelmetlenekké. Amelyben öntudatlan módon részt vesznek. Olyan módon járnak-kelnek az utakon, mint az eleven holtak. Főképpen, a közlekedésben is még járatlan, tapasztalatlan fiatalok vannak fokozott veszélyben.
A jelenség annyira elterjedt a civilizált világunkban, hogy Stockholmban példa, már „Vigyázat, telefon zombik” értelmű közlekedési táblákat helyeztek el. Amelyek a járművezetőket intik fokozott figyelemre. A jelzőtábla alakja, élére állított piros keretes háromszög, a veszélyt jelző táblákhoz hasonlóan, amelyben két gyalogos látszik sárga alapon, akik a telefonjaikat szemlélve haladnak. Így a táblával jelzett közutakon, a járművezetőkre hárul a felelősség nagy része, egy esetleges baleset bekövetkezése esetén.
Van Kínában például, egy olyan város, ahol külön járdát építettek ki a telefonnal közlekedők számára. Olyan zöld és piros fényű led-sorral a gyalogátkelők szélén, amely az állandóan lefelé tekintő elektronikus zombikat informálja, a biztonságosabb átkelés lehetőségéről.
Vannak azonban, olyan államok is, amelyekben határozott módon megbüntetik azokat a gyalogosokat, akik a figyelmetlenségük miatt, önmaguk vagy mások biztonságos közlekedését veszélyeztetik. Így Utah, vagy New Jersey államokban, akárkit megbüntethetnek a figyelmetlen közlekedése miatt. De ugyanez megtörténhet Hong-Kongban is.
Mi tagadás, sokszor én magam is rádiót hallgatok menet közben. A telóm azonban, mindig a zsebemben van. Nem köti le olyan mértékben a figyelmemet. Ilyen módon, ha nem is hallom tökéletesen azt, hogy mások mit beszélgetnek, de tisztán látom őket. Így engem is elszomorít a látvány, amely már teljesen elidegeníti az embereket egymástól. Már nem figyelnek az emberek egymásra. Lassan elhal az udvariasság. Mert az okos-telefonokba való tökéletes elmerülés lehetőségét választva, szinte mindenki elnéz mások mellett.
Magyarok vagyunk. Magyar hazaszeretettel. De a magyar emberek szeretete és megbecsülése nélkül élünk. Mert egymásra, már egy kedves mosolyt sem áldozunk. Mert minden ember arcán, csupán azok a lelki érzelmek árulkodnak, amelyeket az adott elektronikus programjuk váltott ki náluk éppen.
A gyalogosok egyre vadabb telefonos problémáit, a járművezetőknek kell tolerálniuk azzal, hogy fokozott figyelmet kell fordítaniuk, az elektronikus zombik „természetessé” vált szokásaival szemben. De ma már, egyre gyakrabban látom azt, hogy a járművezetők között is egyre többen hódolnak, az ilyen irányú elektronikus tevékenységnek, vezetés közben. A közlekedési lámpánál megálló villamosból vagy autóbuszból szemlélve, egyértelműen azt látni, hogy a zöld jelzésre várakozó autókban, a sofőrök szintén azonnal telefonoznak, ahogy megáll a forgalom. A zöld jelzésre pedig, nem mindig képesek a megkezdett telefonozgatást abbahagyni. Annak ellenére, hogy a járműveikkel már elindulnak közben.
Sajnos, az sem ritka látvány ma már, hogy a vezetés közben való telefonáláshoz hasonlóan, a telefon monitorja köti le a járművezetők figyelmét. Olyankor, azonnal felmerül bennem a kérdés, hogy a gyalogosok és a többi járművezető figyelmét, milyen táblával lehetne felhívni arra, hogy az adott helyen elektronikus zombik közlekednek járművekkel? Vonattal, hajóval, vagy repülővel utazók pedig, biztonságban érezhetik magukat, a járművezetőik esetleges elektronikus zombi-tevékenységei ellenére?
Emberek vagyunk. De ahhoz, hogy emberek maradhassunk, meg kell tanulnunk, újra egymásra figyelni és vigyázni. Mert élnek közöttünk olyan rászorultak, akiknek szüksége van a figyelmünkre és a törődésünkre. Ezek az elektronikus zombik, éppen ilyen honfitársaink. Így nem az ítéletünkre, hanem a segítségünkre van szükségük.
Bízom abban, hogy ez a jelenség is, csak egy olyan felkapott divat, amelyik alábbhagy az idők során. Mert az emberiség, nem lehet olyan ostoba, hogy tudatosan önmaga ellen éljen, ezen a téren is. Bár biztos vagyok abban, hogy ez is az emberi elme fejlődési szakaszainak az elkerülhetetlen része. Így a fejlődőképes értelmes emberi elme, túljut ezen a problémán is. Mert aki, az emberi haladás keskeny lelki útját keresi, nem maradhat sokáig, az elektronikus okos-telefonok által biztosított széles szellemi úton. Az nem lehet mentális kihívás igazán, senki számára.
Az emberi szellem fejlődése szabadságot igényel. Az elektronikus szintű okos-telefonok és az egyéb számítógépes csodák, megkötik az elméinket. Függővé tehetik az embereket. Ami már, társadalmi problémát is jelent. Ebben a függőségben pedig, éppen a szabadon választott programok kötik meg és korlátozzák a figyelmünket. Így a látszólagos szabadság, a teremtőképes lelki érzéseinket, egy virtuális valóságba vetítik.
Mert a valóságos élet arról szól, hogy az elménkben kialakított hiteink alapján, milyen lelki érzéseket vetítünk ki az elménkből ahhoz, hogy azok valóságformáló hatásait megtapasztalhassuk. Mert a szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. Ezzel szemben, a lelki érzéseink, mivel azok az életenergiánkból, vagyis a lelkünkből származnak, a valóságunkat formálni képes mentális erőértékei vannak. Az elménkben egyesülő szellemi gondolataink és lelki érzéseink pedig, a mi személyes hiteink. Amelyek alapján megtapasztalhatjuk a valóságot.
De milyen valóságot tapasztalhat meg egy olyan ember, aki a lelki érzéseit egy virtuális, azaz egy képzeletbeli valóságba vetíti csupán? Ilyen módon, a valós életben, csupán mentális módon vegetál. Gyakorlatilag, elmegy a saját valós élete konkrét lehetőségei mellett.
Mert a lehetőségek, éppen azt jelentik számunkra, hogy a körülöttünk folyamatosan zajló életeseményeinkben, hogyan veszünk részt, a saját érdekeinket képviselő hasznunk szerint. De az elektronikus készülékek által kínált virtuális valóságban élő értelmes ember, nem fogékony ezekre a lehetőségekre. Mert a figyelme, a virtuális valóságban kalandozik.
Ezért, ha van kedved, és már tökéletesen elvégezted a valós feladataidat, akkor nyugodtan add át magad, a virtuális valóság általkínált szórakozás lehetőségeinek. De soha ne keverd össze, a kétféle valóságot. Mert a virtuális valóság által formált valóságodat, neked kell majd megtapasztalnod. Ha tetszik, ha nem. Mert az életed egyszeri és megismételhetetlen. Mentális értéket akkor képvisel számodra, ha a valóságodra, mindig tudatos vagy benne.
Így a virtuális valóság, eltérít téged attól, hogy a valóságodban maradj tudatos. Ha pedig, összekevered a kettőt egymással, ami manapság nagy divat lett, akkor pedig, egyfajta elektronikus zombivá válsz magad is. Aki olyan módon él a számára egyre veszélyesebbé váló valóságban, hogy az elméje figyelmét, a virtuális valóság köti le. Vagyis, a virtualitás korlátozottságában él. A mások által előre megírt programok alapján. A helyett, hogy az életprogramjait, amit az élete megtapasztalható részeseményei jelentenek, saját maga szervezné meg tudatosan.
Matécz Zoltán
2017.04.01.
