Kozmikus igen.
Az „igen” és a „nem”, olyan relatív fogalompár az életünkben, amellyel a felelős döntéseiket tudjuk kifejezésre juttatni. Az Univerzum szemszögéből tekintve azonban, relatív fogalompárok nem léteznek. Mert az Univerzum, a folyamatos teremtés eseményszerűségeiről szól. Így benne a teremtés, állandóan zajlik. Abszolút jelleggel.
Az Univerzum mágneses alapú kozmikus öntudata, megteremtette a genezis időszakában mindazt, ami az objektívnek megismert, összetett elektromos anyagi világunk megtapasztalható eseményszerűségeihez szükséges. Azóta pedig, induktív módon fenntartja, azok rezgéseken alapuló működési feltételeit. Benne az értelmesnek mondható emberi életet is. Amelyben, maga a teremtő nyilvánult meg anyagi szinten. Így a genezis óta, az értelmes emberi értelem képessége lett, a további teremtés lehetősége.
Ezért az Univerzum szemszögéből tekintve, az általunk „nemnek” nyilvánított döntéseink is, a kozmikus teremtés eseményszerűségeit szolgálják. Így teljesen mindegy az, hogy akarjuk vagy nem, amelyik döntésünket igennel vagy nemmel fejezhetjük ki, azt mindenképpen a teremtés hatáskörébe rendeljük. Mert az ”igennel” és a „nemmel” kifejezett határozatunk csupán, szellemi szintű értelmes döntésünk. Míg a kozmikus teremtés aktusát, az elménkben hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink irányítják.
Ennél fogva, sohasem a szellemi döntéseink kerülnek a teremtés hatáskörébe, hanem az általuk irányított lelki érzéseink. Mert a lelki érzéseink, az életünk energiájából, a lelkünkből származó életerő impulzusaink. Vagyis, mentális módon irányított erőként, munkavégző képességet képviselnek az életünkben. Amelyek, mindig elvégzik a reájuk bízott feladatot. Kialakítva ez által, a megtapasztalható sorsunkat. Vagyis, a pillanatnyi hangulatunkat épp úgy, mint a sorsunk hosszabb távú, karmikusnak tűnő eseményszerűségeit.
Az elménk feladata ugyanis, éppen az, hogy lelki érzéseket csatoljon a szellemi gondolatainkhoz. Ilyen módon, hiteket formálva azokból. Csakhogy, relatív értelmes lényekként élve, a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív polaritással csatol lelki érzéseket az elménk. Míg a kellemes szellemi gondolataink hatására, pozitív lelki érzéseket aktivizál.
Ezt bárki, azonnal le is tesztelheti. Gondoljunk például, egy negatív hitünkben rögzített emlékünkre. Amelyben a kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív lelki érzéseket kötöttek meg. Hívjuk elő a memóriánkból, az elménk tudatos felszínére. Majd ugyanazok a negatív lelki érzések kerítik hatalmukba az elménket, mint amelyekkel elraktároztuk azokat a memóriánkban. Majd gondoljunk egy pozitív hitünkben rögzített emlékünkre. Amelyben a kellemes szellemi gondolataik hatására, pozitív lelki érzések lettek elraktározva. Újra érezni fogjuk, az emlékeinkben elraktározott pozitív lelki érzéseinket.
Amelyik szellemi gondolatunkhoz, nem társul lelki érzés az elménkben, az hamar feledésbe is merül. Mert az őket megkötni képes lelki érzéseink nélkül, nem fontosak azok az elménk számára. Több ezer szellemi gondolatunk ébred naponta, de csupán néhányra emlékszünk estefelé, amikor nyugovóra térünk. Mert amelyikhez nem társított az elménk lelki érzéseket, azok szertefoszlottak.
Ha a szellemi gondolatainknak teremtő ereje lehetne, akkor ugyancsak bajban lennénk. Amennyi ostobaságot gondol az ember néha. De szerencsére, a számunkra nem fontos ostobaságainkhoz, nem csatol az elménk lelki érzéseket. Sem pozitív, sem pedig, negatív polaritással. Így azok a szellemi gondolataink, a feledés homályába vesznek.
Szerintem, már mindenki járt úgy, hogy gondolat valamire szellemi szinten, de megzavarták egy kis időre. Majd amikor, újra vissza akart gondolni, folytatva a megkezdett gondolatmenetet, már nem is emlékezett arra, hogy mi volt az. Gyakorlatilag, szinte azonnal elfelejtette. Mert az elméjében, nem csatolt hozzá lelki érzéseket. Vagy azért, mert nem volt elég ideje rá, vagy pedig, mert nem volt elég fontos számára. Így a szellemi gondolat, akár örökre elveszhet.
Az elménk alapfeladata tehát, nem más, mint az, hogy az értelmes szellemi gondolataink segítségével, lelki érzéseket irányítson. Mégpedig, a szellemi síkon megtervezett megvalósulás érdekében. Minden értelmes ember elméje így működik. Akár tud róla, akár nem. Mert a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg azt, hogy a lelki érzéseik életerő impulzusai, milyen mértékű mentális munkát végezzenek, a megtapasztalható sorsunkat formálva.
Így a tudatos tervszerűségünk, éppen abban nyilvánul meg, hogy mennyi lelki érzéssel támogatjuk a szellemi gondolatainkat. Mert lelki érzések nélkül, a legszebb terveink is, csupán üres eszmefuttatások maradnak az életünkben. Mivel, éppen a lelkesedésünk az a hajtóerő, ami a tudatos cselekedetekre motivál bennünket. Ezek a késztetéseink, nem csupán közvetlen módon motiválnak bennünket, hanem közvetett módon is irányítják az életünk folyamatos menetét. Azaz, a sorsunkat.
Mert mentális erőkként, éppúgy hatással bírnak a jelenlegi állapotunkra, mint a jelenlegi életfeltételeinkre. Csakhogy, miközben az életfeltételeinket szabályozzák a lelki érzéseink, azt mi nem érzékeljük azonnal. Csak a természetes visszahatásait fogjuk észlelni közvetlen módon. Ezért, a lelki érzéseink biztosítják számunkra, azokat az életeseményeket, amelyeket válaszreakciókként meg kell tapasztalnunk. Nincs kivétel.
Ezért, minden ember, saját maga felelős a lelki érzéseiért. Ennél fogva, a lelki érzéseit irányítani képes szellemi gondolataiért is. Vagyis, az értelem kötelez bennünket. Ezért, csak olyan kellemes szellemi gondolatokkal érdemes az elménket feltölteni, amelyekhez pozitív lelki érzések társulhatnak ott. Mert csak azok biztosíthatnak számunkra olyan személyes sorsszerűséget, amelyben az élet szép lehet.
A kellemetlen szellemi gondolataink pedig, amelyek negatív lelki érzéseket aktivizálnak az életünkben, ahogy felzaklatnak bennünket a tudatosodásuk pillanatának a hevében, úgy az elménk háttértárolójában vagyis, a memóriánkban tovább munkálkodnak, mint elraktározott negatív hiteink. Pszichoszomatikus eredetű betegségeket okozva a szervezetünkben.
Mert a „pszichoszomatikus”, jelző éppen arra utal, hogy a testi betegségeinket, a pszichénk helytelen használata miatt szereztük. De hogyan lehet a pszichénket vagyis, az elménket rosszul használni ahhoz, hogy az szomatikus azaz, testi elváltozásokat okozzon? Hát olyan módon, hogy benne, negatív lelki érzéseknek adunk lehetőséget az életünkben.
Mert minden betegségünk, pszichoszomatikus eredetű. Ezt állítja ma a fejlett orvostudomány. Így a kórházak, teljesen tele vannak olyan betegekkel, akiknek pszichoszomatikus módon jöttek létre a betegségeik. Mert a pozitív lelki érzéseik helyett, a negatív lelki érzéseik alakították az életük menetét. A negatív lelki érzéseik nélkül, ők is egészségesek lehetnének.
Így az egészség, a jólét, és a siker záloga éppen az, hogy mindig pozitív lelki érzéseket aktivizáljunk az életünkben. Tudatosan kerülve az olyan kellemetlen szellemi gondolatokat amelyek, csak negatív lelki érzéseket aktivizálhatnak számukra. Azt pedig, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával lehet elérni.
Ami azt jelenti, hogy az életünkben jelentkező észlelt problémák esetén, a kialakult nehézségeket felismerve, mielőbb a számunkra helyes megoldások felé irányítjuk a szellemi gondolatainkat. Mert, amíg a problémák feltételeit ecsetelgetjük a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, addig, csak negatív lelki érzéseket aktivizálhat az elménk. De amint a lehetséges megoldásokra gondolunk szellemi szinten, akkor azonnal pozitív érzések fogják uralni az elménket.
Nem a lehetséges megoldás gyakorlati folyamatát kell elemezgetnünk, hanem annak, a számunkra ideális végeredményét. Így például, egy fizetési kötelezettségünk esetén, ami anyagi problémaként jelentkezett az életünkben, nem arra kell gondolnunk, hogy hogyan teremtjük elő a szükséges pénzt, hanem arra, hogy már ki is van fizetve az. Mert a helyes megoldás számunkra, csak az lehet, hogy nem tartozunk.
Amíg a szükséges pénz előteremtési feltételeit boncolgatjuk elvi síkon, addig többnyire, olyan kellemetlen szellemi gondolatokkal töltjük fel az elménket, amelyek csak negatív lelki érzéseket képesek aktivizálni az ügyünkben. Tovább bonyolítva a gazdasági helyzetünket. Amennyiben azonban, a már kifizetett számlára gondolunk szellemi síkon, abban az esetben, már csak pozitív lelki érzések uralhatják az elménket. Amelyek, természetüknél fogva, megteremtik számunkra a kifizetés anyagi feltételeit is.
Lehet, hogy ez a megoldás-centrikus gondolkodásmód, önámításnak tűnik egy racionális módon gondolkodó értelmes ember számára, de mégis működik. Mert a pozitív lelki érzéseink, mindig konstruktív módon alakítják az életünket. Vagyis, építik azt. Míg a negatív lelki érzéseink, destruktív módon rombolják. Így a lelki érzéseink, akkor is hatással vannak az életünkre, ha közben racionálisak, azaz ésszerűek vagyunk.
Tehát, a lelki érzéseinkkel, sohase arra utasítsuk a mágneses alapú Univerzumot, hogy induktív módon azt valósítsa meg számunkra az elektromos anyagi világunkban, amit nem szeretnénk megtapasztalni. Hanem minden esetben éppen arra utasítsuk, amit a vágyaink szerint megtapasztalni szeretnénk. Mert a vágyaink kellemes szellemi gondolatokkal való reális elképzelése során, mindig pozitív lelki érzéseket aktivizál az elménk számunkra. Aminek a valóságos megtapasztalása is, pozitív élmény lehet csak.
Ezért, sohase harcoljunk semmi ellen. Hanem inkább, az ellenkezője mellett döntve biztosítsunk, a kellemes szellemi gondolatainkhoz pozitív lelki érzéseket. Mert a harc, a küzdelem, nagyon sok negatív lelki érzést képes koncentrálni. Ez a rengeteg lelki érzés azonban, éppen azt fogja erősíteni, ami ellen szellemi szinten irányul. Mert a lelki érzéseink mentális energetikai értékei, sohasem vesznek el. Hasznosulni fognak. Éppen azt az eseményt megvalósítva számunkra, amit tulajdonképpen nem is szeretnénk.
Ezért, a kellemes szellemi gondolataink értelmes irányítása mellett, mindig ahhoz adjunk pozitív lelki érzéseket, amit a vágyaink szerint, meg szeretnénk tapasztalni. Mert az Univerzumban a mágneses alapú energia, mindig a teremtést, az elektromos tulajdonságú anyagi szintű megvalósulást fogja szolgálni. Induktív módon. A mi saját elménkből származó energia is. Amit az agyi mágneses hullámaink frekvenciájaként kezel az orvostudomány.
Függetlenül attól, hogy azt mi esetleg, egészen másképpen gondoltuk szellemi szinten. Mert a hozzájuk biztosított lelki érzéseink, mint az agyi mágneses hullámaink frekvenciái, alkalmasak arra, hogy az elménkből kivetítve, azokat projektálva, az Univerzum nagyobb energiájú mágneses hullámait vezéreljék. Majd ez által, az elektromos anyagi valóságunk induktív befolyásolására használjuk.
Mert szellemi szinten értelmes lényekként, a teremtő intelligencia bennünk él. Lélek által éltet minket, és relatív formában ugyan, de intelligens módon lehetőséget biztosít számunkra, a tudatos teremtésre. Így a teremtés folyamatát, szándékosan is gyakorolhatjuk. De, csak az abszolút szeretet jegyében lehet az konstruktív, azaz hasznos számunkra is. Azzal az abszolút szeretettel, amivel az Univerzum kozmikus Intelligenciája viszonyul, az anyagi szintű teremtményeihez.
Mivel minden összetett szerkezetű elektromos anyagi tényezőt, önmaga oszthatatlan mágneses valóságából teremtett meg, ezért azok, továbbra is az ő relatív részhalmazait képezik. Ennél fogva, csupán relatív módon elkülönült elméjű részintelligenciák vagyunk, az Univerzum abszolút Intelligenciájában. Ezért van meg bennünk, a teremtői képesség. Mint az intelligencia ékes bizonyítéka.
Viszont, a teremtésre szánt lelki érzéseinkért, mi magunk vagyunk a felelősek. Mert, csak a pozitív lelki érzéseink konstruktívak, azaz építő jellegűek reánk nézve. Így a negatív lelki érzéseink destruktív vagyis, romboló hatásai, bennünket büntetnek. Mégpedig, az elménk felelőtlen használatáért.
Amíg nem ismeri fel az értelmes ember, az intelligens teremtés reánk rótt mentális előfeltételeit, kénytelen elviselni, a saját hibáiból származó, tévesnek bizonyuló teremtéseinek a problémás megvalósulásait. Mint károsnak mondható, sorsszerű életeseményeket. Mert az Univerzum, soha semmire sem mond „nemet”. Amihez lelki érzéseket biztosítunk, azt meg is valósítja számunkra. Akár tetszik az nekünk, akár nem.
Mert a szellemi szinten kifejtetett „nemleges” kijelentéseink, csupán arra utalnak, hogy nem akarunk az ügyben pozitív lelki érzésekre támaszkodni. Gyakran észre sem véve azt, hogy közben, negatív polaritást biztosítunk az elménkben, a lelki érzéseink számára. Így öntudatlanul ugyan, de önmagunk ellen teremtünk valóságos helyzeteket.
Mert a negatív lelki érzéseink polaritásai, nincsenek szinkronban az Univerzum teremtő energiáinak a természetes hatásaival. Ezért az ellentétes azaz, az ártó hatásukat, bennünk fejtik ki. Könnyedén lerombolva mindazt, amit szeretettel építettünk fel magunkban. Ha pedig, mégis projektálódik, azaz, kivetül az elménkből, mint agyi mágneses hullám, akkor olyan életeseményeket generál az elektromos anyagi valóságunkban, amelyeknek nem fogunk örülni.
Az Univerzum abszolút intelligenciája, nem ismeri fel, a mi relatív viszonyokon alapuló érdekellentéteinket. Valamint, nem ismeri a tréfát sem. Ezért a szellemi gondolatainkat gyakorlatilag, figyelmen kívül hagyja. A lelki érzéseinkre koncentrál. Ezért, mindent megteremt számunkra, a lelki érzéseink alapján. Teljesen függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk a dologról. Mert szubjektív hatóképességet az Univerzumban, az energia biztosít. Még akkor is, ha az csupán, az életünk energiájának, a lelkünknek az erőimpulzusa. Mint lelki érzés.
Az energia, megmaradó tényező az Univerzumban. Mert sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet. Ezért, ugyanaz az energia éltet bennünket a lélek által, mint amelyik az összetett elektromos anyagi valóság objektív világmindenségét működteti, induktív módon. Az Ő végtelen Intelligenciájával.
A mágneses alapú Univerzum tehát, mindig igent mond a teremtésre. Akármilyen polaritású lelki érzések irányítják is azokat. De a negatív lelki érzéseinkkel, csak önmagunknak ártunk. Számunkra hasznosak, csak a pozitív lelki érzéseink teremtései lehetnek. Mert azok, szinkronban vannak az Univerzum alapvető, teremtő energiáinak az áramlásaival.
Matécz Zoltán
2017.08.12.
