Csalódás.
Tulajdonképpen, a bizalom és a bizalmatlanság ellentéte a csalódás. Bizalom esetén ugyanis, kellemetlen a csalódás, míg a bizalmatlanság esetén kellemesnek minősül.
A kellemes csalódás, akkor következik be, amikor egyáltalán nem várunk valamit, és mégis megkapjuk. Vagyis, eleve bizalmatlanok vagyunk. Mert még, csak nem is bízunk abban, hogy részesülhetünk az adott dologban vagy eseményben. Mert, nem hiszünk abban, hogy megkapjuk a dolgot vagy eseményt, vagy akitől kapjuk végül is, attól egyáltalán nem várjuk el. Ezért, kellemes meglepetésként érint bennünket. Vagyis, kellemesen csalódunk.
Ezzel szemben, a kellemetlen csalódás éppen arról szól, hogy valamit nem kapunk meg akkor sem, ha azt elvárjuk. Bízunk abban, hogy egy dolgot vagy eseményt birtokolhatunk, de akitől kaphatnánk az, nem tesz eleget az elvárásainknak. Ezért, elégedetlenekké válunk. Mert minden reményünk szertefoszlik. Így a bizalmunk, teljesen feleslegesnek látszik. Még akkor is, ha mi magunk, látszólag mindent megtettünk azért, hogy megkapjuk.
Az abszolút szeretet arról szól, hogy elvárások nélkül szeretünk valakit vagy valamit. Vagyis, nem kell bíznunk abban, hogy a szeretett személy vagy lény, nem az elvárásaink szerint fog cselekedni velünk szemben. Így az abszolút szeretet, csalódásoktól mentes szeretetet jelent. Vagyis, mindig kellemes érzéseket képes biztosítani számunkra. Mert a szeretett személlyel vagy lénnyel szemben, nem alakulnak ki kellemetlen szellemi gondolataink. Így nem szükséges bíznunk benne. Csak el kell fogadnunk a létezését. Feltételek nélkül.
Ezzel szemben a relatív szeretet, mindig az elvárásainkról szól. Ezért, kizárólag a reményekkel teljes bizalmon alapszik. Bíznunk kell abban, hogy a szeretett személy vagy lény, mindig az elvárásaink szerint fog reagálni. Így a relatív szeretetünk, mindig egyfajta mentális „üzletnek” minősül. Amelyben a szeretetünk, egyfajta mentális érzelmi kockázatot jelképez. Ahol a jóindulatú bizalmunkat és elvárásainkat, csak addig élvezheti valaki vagy valami, amíg szintén jóindulattal és bizalommal van felénk. Vagyis, amíg profitálhatunk az ő relatív szeretetéből.
Ha azonban, olyan személynek vagy dolognak biztosítunk relatív szeretetet, aki méltatlan arra, de a jóindulatú bizalmunkért elvárjuk azt, hogy viszont szeressen, akkor komoly csalódásoknak vagyunk kitéve. Mert a szeretett személy vagy dolog, egyáltalán nem biztos, hogy viszonozni tudja vagy akarja a mi relatív szeretetünket. Így a jogosnak látszó elvárásunk, természetesen elmarad. Így sok csalódásban lesz részünk.
De sokkal nagyobb csalódással is találkozhatunk. Mert, az is előfordul gyakran, hogy egy szeretett személy vagy lény, éppen ellentétes módon viselkedik velünk szemben, mint ahogyan azt mi elvárjuk tőle. Látszólag, teljesen érthetetlen módon. Így nem pusztán csalódunk, ami már önmagába véve is egy kellemetlen esemény, hanem nagyon komoly kudarcnak éljük meg, az egyáltalán nem várt válaszreakciót. Ilyen élmények történnek például, a szerelmi csalódások alkalmával.
Attól függően, hogy mennyi lelki érzelmet invesztáltunk a relatív szeretetünkbe, különböző mértékű lehet a csalódásunk mentális szintje. Mert minden csalódás, valamilyen szintű lelki fájdalommal jár. Mentális szenvedéssel. Amit a szeretetbe ültetett bizalom megsérülése idéz elő. Azt persze, fel kell dolgozni. Amit a legtöbb ember úgy intéz el, hogy zárkózottá válik. Vagyis, nem mutat teljes bizalmat azok felé sem, akik szeretetet érdemelnének tőle. Mert már előre fél, az esetleges csalódásoktól. Vagyis, mindennel és mindenkivel szemben bizalmatlanná válik.
Csakhogy, a relatív szeretet, csak bizalommal építhető fel. Így a csalódás miatt bizalmatlanná vált ember, a többi szeretteitől is eltávolodik kissé. Mert a csalódás okozta zárkózottsága miatt, megvonja a bizalmat azoktól is, akik nem bántották őt. Így a többi társadalmi kapcsolataiban is, labilissá válik.
A csalódásra nem lehet igazán felkészülni, mert az már, eleve a bizalmatlanság jele lenne. A relatív szeretet pedig, éppen a bizalmon alapszik. Ezért a csalódás, mindig hirtelen következik be, mint egy villámcsapás. Ezért olyan súlyos a hatása. Mert az ember, teljesen védtelen, teljesen kiszolgáltatott vele szemben. Ezért, a csalódásokra adott válaszreakciók is, többnyire hirtelen következnek be. Így kiszámíthatatlanok azok. Csak ritkán átgondolt, értelmes cselekedetek.
Az optimista embereket, ugyanolyan mértékű csalódás, sokkal mélyebben érintheti meg, mint a pesszimista embereket. Mert a pesszimizmus, eleve valamilyen mértékű bizalmatlanságra épül. Míg a természetes optimizmust, éppen a látszólag indokolatlan bizalom jellemzi. Így az optimista beállítottságú emberek, sokkal nyitottabbak. Ezért, sokkal kevesebb mentális védelmet „élvezhetnek”, az esetleges csalódásokkal szemben. De a csalódások feldolgozását illetően, mégis szerencsésebbek. Mert optimista módon állnak a megélt csalódásaikhoz is.
A természetesen pesszimista emberek, állandó érzelmi ingerlés szerint élnek. Éppen, a szinte mindennel szemben tanúsítható bizalmatlanságaik miatt. Ezért a csalódásokat is természetesebbnek tudják elfogadni. De feldolgozni azokat, mégis nehezebben képesek, mert pesszimista módon állnak, az újrakezdés lehetőségéhez is.
A csalódás tehát, a relatív szeretet kudarca. Ezért, abszolút szeretetre érdemes törekedni. Nézzünk erre egy egyszerű példát. Szinte minden értelmes ember szereti a testét. Feltételek nélkül. Vagyis, abszolút módon. Mert amikor esetleg megbetegszik, nem fog neheztelni egyetlen sejtjére vagy szervére sem. Nem fogja a sejtjeit vagy szerveit felelőssé tenni azért, mert megbetegedett. Éppen ellenkezőleg. Még jobban szeretni fogja azokat. Mert még több figyelmet szentel nekik. Éppen azért, hogy a megszokott egészséges testi állapot felé terelje azokat is. Mert az egészség, a lehető legtermészetesebb testi állapot.
Hasonló a helyzet, a társadalmi szintű kapcsolatainkkal is. Amikor valaki, nem a szeretet jegyében viszonyul felénk, az a társadalmi szintű betegség jele. Nekünk pedig, akkor is szeretettel kell feléjük irányulnunk, hogy a társadalmi szintű egészséget jelképező szeretet felé irányítsuk őket. Ilyen módon, a mi szeretettel felvértezett példánk lesz számukra, a társadalomban kialakítható egészség mércéje.
Más szavakkal megfogalmazva, csak attól várhatunk szeretetet, aki felé mi magunk is szeretetet sugárzunk. Mert szeretetben élni annyit jelent, mint Isten akarata szerint élni. A lélek által pedig, Isten éltet minden embert. Ezért, a szeretetünk, mindig Istennek szól. A másik emberekben élő Istennek. Ezért szükséges, abszolút szeretettel élnünk mindennel és mindenkivel szemben.
Mert az élőlények közül, sohasem az a tiéd, amit birtokolsz, amit magadhoz láncolsz valamilyen formában, hanem az, amelyik mindig visszatér hozzád. Mert már viszont szeret téged.
Az abszolút szeretet alapja pedig, éppen az, hogy a kellemes szellemi gondolataink hatására, mindig pozitív lelki érzéseket aktivizáljunk az elménkben. Éppen azért, hogy azok a pozitív lelki érzéseink, úgy alakítsák a valóságunkat, hogy az, másoknak is mindig a hasznára legyen. Tudatosan kerülve, minden szeretet ellen munkálkodó kellemetlen szellemi gondolatot. Akkor, sokkal kevesebb csalódásban lesz majd részünk.
Matécz Zoltán
2018.03.04.
