Szétsugárzás.
A sugárzás azt jelenti, hogy valamilyen részecske vagy részecskék, nagy lendülettel haladnak egy közeg által biztosított térben. Miközben a lendületüket előidéző hatás erejét, saját maguk szállítják a kölcsönhatási pontba. A hullámzással éppen ellentétes módon. Ahol a hullámzó részecskék, csak valamilyen impulzusértékkel rezegnek, és a hatás úgy terjed általuk, hogy a hatást egymásnak közvetítő részecskék egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik.
Ahhoz, hogy az anyagi minőségek szétsugárzásának a mibenlétét megértsük, előbb a megnyilvánulásuk lényegét kell megértenünk. Mert, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, az oszthatatlan alaptömegekből szerveződött össze, egy közös egységbe. Az oszthatatlan alaptömegeknek, nincsen elektromos tulajdonsága, mert az elektrosztatikus megosztás lehetőségével, csak az összetett anyagi szerkezetek rendelkezhetnek. Ennél fogva, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege, csak a mágneses hullámok kialakítására és fenntartására alkalmas.
Így az én véleményem szerint, az Univerzum eleve kétféle valóságra osztható elvileg. A mágneses alapú szubjektív valóságra, amit az oszthatatlan alaptömegek teljes közege képvisel. Mint egy egységes mágneses alaphalmaz. Valamint, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokból kialakult objektív valóságra. Amelyben az összetett elektromos anyagi szerkezeteket, éppúgy kitölti a mágneses alaphalmaz, mint ahogyan körülöleli azokat. Létezési, mozgási teret biztosítva, a belőle megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok számára.
A régi görög filozófusok, az atomban határozták meg az oszthatatlant. Ez az elképzelésük sokáig élt is. De a modern kor fizikája, képes volt felbontani az addig ismert atomokat, és így az oszthatatlanság elmélete megdőlni látszott. De a görögök az atomokban, az oszthatatlanokat tisztelték. Az fel sem merült a modern tudósok elméjében, hogy az általuk felbontható „atomok”, nem is az oszthatatlanok valójában.
Nézzük most a jelenlegi valóságot. Az általunk ismert atomok, három alapvető részecskéből tevődnek össze. A protonokból, a neutronokból, és az elektronokból. A protonok és a neutronok képezik az adott atomok magjait, míg az elektronok az atomok héjszerkezeteit. Meglehetősen távol keringve, az atomok magjaitól. Közöttük pedig, hatalmas űr van. Ezt az űrt szerintem, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki.
A mágneses alaphalmaz és az elektromos anyagi részhalmazok között pedig, állandó induktív viszony áll fenn. Ami röviden azt jelenti, hogy a mágneses hullámok által közölt kozmikus hatások, az anyagi szintű elektronokra fejtenek ki közvetlen hatást. Mint az összetett szerkezetű anyagi atomok legkisebb alkotóelemeire. Befolyásolva ilyen módon az elektronoknak, az atommagok körüli mozgásállapotait. Illetve fordítva, az anyagi szintű elektronok mozgásállapot változásai, módosult mágneses hullámokat alakítanak ki a mágneses alaphalmazban. Így az induktivitás, azaz a hatásközvetítés módja valójában, kétirányú fizikai folyamat.
Így a megnyilvánulás kifejezés éppen arra utal, hogy az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, az oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses alaphalmazból nyilvánultak meg. Azokból alakultak ki, valamilyen mágneses energia hatásra és így, a mágneses alaphalmaz kozmikus hatásviszonyai tartják azokat számunkra észlelhető létezési állapotban. Ezért, amelyik összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaznak, a kozmikus rezgéseken alapuló rezgési szintű előfeltételei megszűnnek valamilyen okból kifolyólag, az teljesen elveszíti az objektív létezéshez szükséges induktív mágneses hatásokat.
Olyankor, a megnyilvánulás ellentéte, az annihiláció vagyis, a szétsugárzás jelensége valósul meg. Amelynek következtében, az összetett anyagi részecskék szétesnek. A kötött szerkezetük teljesen felbomlik és, mint újra oszthatatlanná vált alaptömegek, nagy erővel belehatolnak a mágneses alaphalmazba. Mert a megnyilvánulásukat biztosító kozmikus erők hatása, a szétsugárzás pillanatában szabadul fel.
Az oszthatatlan alaptömegekre széthulló anyagi részhalmaz tehát, nagy erővel hatol bele a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegekből álló közegébe. Ahol a közegellenállásnak köszönhetően, szép lassan megszelídülnek azok, és végleg elveszítik a sugárzási jellegüket.
Így az annihiláció során kialakult szétsugárzáskor mérhető hullámhossz, éppen abban nyilvánul meg, hogy az oszthatatlanok közegébe hatoló nagy sebességű alaptömegek sokasága, a mágneses alaphalmazban hullámjelenségeket alakít ki. Miközben a mágneses alaphalmaz közege, ellenállást tanúsít, a benne sugárzási jelleggel haladó oszthatatlan alaptömegekkel szemben. Míg a sugárzásuk lendületének az energiáját, teljesen át nem veszi a mágneses alaphalmaz.
Majd közeghonossá válnak azok a teljesen megszelídült oszthatatlan alaptömegek, a mágneses alaphalmaz közegében. Miközben, felveszik a mágneses alaphalmazban honos alapvető mozgásformákat. Amit az állandó rezgés jelent. Mágneses hullámokban pedig, a szervezett együttrezgésük valósul meg.
A szétsugárzáskor viszonyítható mágneses hullámhossz tehát, nem a sugárzás természetes alapjelensége, hanem annak, csak okozott másodjelensége, amely a mágneses alaphalmazban alakul ki közben. Éppen a mágneses alapközeg közegellenállásának köszönhetően. Így az annihilációs szintű szétsugárzó fizikai folyamatokat, viszonyítható mágneses hullámjelenségek kísérik.
Amíg kialakulnak és fennállnak a szétsugárzásából eredő mágneses hullámok, addig valósul meg a sugárzás lendületéből származó annihilációs erőhatások átadása és energiaként való megjelenése, a jól viszonyítható mágneses hullámokban. Vagyis, a szétsugárzás impulzusa által szerzett lendület, olyan erőt kölcsönöz a sugárzás által száguldó oszthatatlan alaptömegeknek, amelyben az erőhatások, velük teljesen arányos mértékű hullámjelenségeket alakítanak ki a mágneses alaphalmazban. Így az impulzus és a lendület megmaradási törvénye, a sugárzás jelenségét, hullámjelenséggé konvertálja. Miközben megfékezi a sugárzó résztömegeket. Ahol a mágneses hullámokon belül, éppúgy megvalósul ez a hatásmegmaradást biztosító alapvető objektív törvényszerűség, csak szubjektív formát öltve.
Bár az annihiláció görög kifejezése, megsemmisülést jelent, de a szétsugárzó oszthatatlan részecskék valójában, egyáltalán nem semmisülnek meg. Mert, ha megsemmisülnének, akkor nem maradna utánuk, még okozott mágneses hullámjelenség sem. Ezért, az objektív valóságból való „megsemmisülés” tehát, a szubjektív valóságba való visszatérést jelenti. Mert tömeg, nem vész el, csak átalakul. Így a tömeg megmaradási törvénye biztosítja, az általuk közölhető hatások megmaradási törvényeit. Ami az erő és az energia megmaradási lehetőségét biztosítják.
A szubjektív alaphalmaz tehát, az oszthatatlan alaptömegek által biztosított olyan állandóan rezgő alapközeg az Univerzumban, amelyben az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások által biztosított objektív valóság létezhet, megnyilvánulhat. Éppen az oszthatatlan alaptömegek halmazából. Beleértve, az értelmes emberek által létező anyagi valóságot is.
Az emberi életformákban viszonyítható EEG-agyi mágneses hullámok pedig, éppen azt bizonyítják, hogy az ember, nem csupán összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, hanem a léleknek és a szellemiségnek köszönhetően, mágneses aktivitásra is alkalmasak vagyunk. Ezért a valóság, objektív és szubjektív számunkra egy időben. Ennél fogva, aki csak az objektív valóság megismerésére törekszik, csupán a valóság egy tízezred részére kíváncsi.
Mert az atomokból felépült anyagi valóságban az objektivitás, csak egy tízezred résznyi. Mivel, ha az atomok teljes térfogatából kivonjuk a protonok, a neutronok, és az elektronok összes térfogatát, akkor derül ki az, hogy azok a saját atomjaiknak, csak egy tízezred részét képezik. A többi atomtérfogatot pedig, a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki.
Ez egy atomokból felépült átlagember anyagiságára vetítve azt jelenti, hogy benne az objektivitás, csupán egy kávéskanálnyi. Az összes többi testtérfogatába, nyugodtan belefér az a szellemiség és lelkiség, ami a szubjektív részünket biztosítja. Így a valóságunk oroszlánrésze, nem is objektív tényező. Hanem a lelki és szellemi adottságaink által biztosított szubjektív részünk.
Mivel az Univerzumban, a mágneses alaphalmaz egy zárt rendszert alkot, ezért benne az energia, megmaradó tényező. Ezért, ugyanaz az egy energia éltet bennünket is a lélek által, mint amelyik működteti induktív módon, az objektív valóság többi összetett elektromos anyagi részhalmazát. Lélekben tehát, egyek vagyunk. Abszolút módon.
Szellemben különbözünk csupán egymástól. Relatív módon. Mindenkit, az ő tanult és megismert tudása képvisel. Mindig a szellemiségünk gondolatai irányítják a lelki érzéseinket. Ahol a szellemi gondolataink, a mi mentális informatív értékeink, míg a lelki érzéseink, az életenergiánkból származó életerő impulzusaink. Így azok a szellemi gondolataink, amelyek a lelki érzéseinkkel vannak alátámasztva az elménkben, a mi személyes hiteinkké válnak. Vagyis, alkalmasak arra, hogy megcselekedjük őket. Mert erővel rendelkező szellemi gondolataink azok. Lelki eredetű életerővel rendelkeznek.
A hiteink, időrendi sorban a memóriánkba kerülnek. Ahol a szellemiségünk a mentális raktárkezelőnk. Jó raktárosként pedig, abszolút értékű adatbázisra törekszik. Ezért, folyamatosan ellenőrzi a meglévő mentális raktárkészletét. Ha logikai hibát vagy hiányosságot észlel, azonnal felküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Ha az elménk, lelki érzéseket csatol hozzá, akkor tudatosodik az, az elménkben. Lelki érzések nélkül, hamar feledésbe merül. Így alakul ki naponta, több ezer szellemi gondolatunk.
Matécz Zoltán
2018.08.20.
