Legyen meg a Te akaratod.
Ez részünkről, egy passzív álláspont. Amelynek keretében, Istenre bízzuk a számunkra megtapasztalható események és történések menetét. Arra várva, hogy Isten megteremti számunkra mindazt, amire szükségünk lehet. Még helytálló is lenne ez az álláspont, ha Isten, egy rajtunk teljesen kívülálló entitás lenne csupán. De a lélek által, Isten éltet bennünket is. Ezért, a passzivitásra valójában, semmi okunk. Mert Isten, az aktív teremtő bennünk is. Ezért, a tudatos teremtés képességét birtokoljuk akkor is, ha nem tudunk róla.
Tulajdonképpen, akkor szoktunk Istentől bármit is kérni, amikor probléma elé állít bennünket az élet. Amikor olyan események történnek velünk, amit úgy érezzük, hogy önerőből nem tudunk befolyásolni. Ez persze, nagyon helyes, mert kérni kell ahhoz, hogy megadassék nekünk bármi, az égi hatalmasságtól. Mert azt tanítja az Írás a Bibliában, hogy „Kérj, és megadatik”. De, teljesen feleslegesnek látszik minden kérés, ha amúgy is arra utazunk, hogy a vaknak látszó sors alapján élve, történjen minden az Isten akarata szerint. Akár jó az számunkra, akár nem.
Mert tulajdonképpen az a kérdés, hogy valójában, mi is Isten akarata a mi személyes életünkben? Vagyis, mi az a kozmikus eredetű törvényszerűség, ami képes arra, hogy Isten akarata alapján szervezze az életünket? Tudhatunk vagy felkészülhetünk egyáltalán, az Isteni vezetés eseményeire? Vagy, ha úgyis Isten irányítja az életünket, az Ő saját akarata alapján, akkor milyen felelősség hárul reánk?
Mert ilyen bizonytalan várakozó állásponttal, az élet eseményei úgy alakulnak számunkra, hogy vagy jó, vagy pedig, rossz lesz nekünk megtapasztalni azokat. Isten áldását vagy büntetését elviselve. Csakhogy ez nem igaz. Mert a szeretet Istene, sohasem büntet senkit. Mivel Isten, minden elektromos anyagi megnyilvánulást önmaga mágneses valóságából teremtett. Bennünket is. Ezért, amikor nekünk teremt, akkor gyakorlatilag rajtunk keresztül, önmagának teremt. Mert az elektromos anyagi változás, önmaga mágneses valóságában megy végbe.
Mert az energia egy és oszthatatlan az Univerzumban. Erre utal az energia megmaradási törvénye. Amely kimondja azt, hogy „Energia nem vész el, csak átalakul.”. Ez egy tudományos eredetű féligazság. Mert az ember, sohasem találkozik közvetlen módon az energiával. Csak a hatásait szemlélheti. Amelyek kozmikus hatások. A mágneses hullámok frekvenciái által terjednek az Univerzumban. Majd induktív módon fejtik ki az átalakító képességüket, a hatásukkal szemben teljesen tehetetlen elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokra.
Ezért szerintem, „A mágneses energia nem vész el, csak átalakul, és induktív módon mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen, elektromos anyagi részhalmazok tömegein.”. Ilyen módon érthető, hogy a kozmikus intelligenciát képviselő Isteni akarat, a mágneses hullámokban terjed. Majd induktív módon befolyásolja, az elektromos anyagi részesemények történéseit. Amelyeket mi, sorsszerű eseményekként megtapasztalhatunk meg. Csupán az a kérdés, hogy tudjuk-e befolyásolni valamilyen módon ezeket a részeseményeket? Hát persze. Csak meg kell tanulnunk, a tudatos teremtés mentális technikáját.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy amikor probléma elé állítanak bennünket az élet megtapasztalt eseményei, akkor minden esetben jelentkezik az elménkben egy vágy. Egy lelki érzés, amely arra utal, hogy milyen jó lenne az, ha megoldódna számunkra a megtapasztalt problémánk. Nos, hát ezek a vágyaink képviselik az elménkben Isten akaratát. Mert ha a lélek által Isten éltet minden értelmes embert, akkor a lelki vágyaink, a bennünket áltető Isteni minőségünk akaratát jelentik számunkra.
Ezért, minden vágy, a lelkünk által bennünk élő Isten „küldötte” számunkra, amelyek megválthatnak minket az aktuális problémáinktól. Vagyis vágyként, mindig elküldi a Megváltót Isten számunkra, ha akarjuk, ha nem. Csupán az a mentális feladatunk, hogy mindig az Isten által küldött, a problémáinktól megváltani képes vágyainkat kövessük az elménkben. A „koponyánk hegyén”, az elménkben, ne hagyjuk elveszni a vágyainkat. Mert abban az esetben, nem jöhet létre az Isteni eredetű megváltás folyamata az életünkben, és szenvedni fogunk.
A szenvedés elkerülése érdekében azt tehetjük, hogy az elménk mentális oltárán megdicsőítjük az Isteni eredetű vágyainkat. Vagyis, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, valóságos módon elképzeljük el a vágyaink megvalósulásait. Tehát, a szellemi gondolatainkat, mindig a lelki vágyaink pozitív érzéseihez igazítjuk. Úgy is mondhatnám, hogy a szellemi gondolatainkkal, mintha felkarolnánk a lelki vágyainkat, és az elménk centrumába, központjába helyeznénk azokat. Mégpedig úgy, hogy mentális módon látható formát biztosítunk a szellemi gondolatainkkal, a vágyunkban rejlő lelki érzéseinknek.
A lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk, látja az elménkben ezt a csodálatos mentális képet. Amelyben, egy elképzelt szellemi formát adtunk, az Ő vágyainkban meghatározható mentális akaratának. Ez a mentális kép vagy film, tetszik Neki, mert közös nevezőn, azaz szinkronban van, az Ő akaratával. Mert a vágyott megoldás, már nem a problémának megy neki dühösen, hanem azon túlmutat szeretettel.
Amikor a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk, tisztán látja az elménkben kialakított mentális képünket vagy filmünket, akkor örömérzések szabadulnak fel a lelkünkből. Ezért, amikor már érzed az elképzelésed szemlélése közben az örömöt, akkor mondd ki azt, hogy „ÁMEN”. Azaz „ÚGY LEGYEN”.
Az Ámen kifejezés, olyan a vágyainkról alkotott mentális elképzelésünk számára, mint a pont a mondat végén. Vagyis, lezárja azokat. Mert a lelki érzéseink mágneses frekvenciát, míg a szellemi gondolataink, mágneses hullámhosszt biztosítanak, az ilyen módon kialakított hiteinknek. Így a hiteink, agyi mágneses hullámokként jelennek meg az elménkben. Ezért az ÁMEN kifejezés, agyi mágneses hullámként, kivetíti az elménkből ezt a közösnek értékelhető akaratot, az Univerzum mágneses terébe. Ahol a kozmikus Isteni akarat, formálni képes a megtapasztalható anyagi valóságunkat.
Az Univerzum mágneses terébe vetített agyi mágneses hullámaink pedig, megkeresik a hullámhosszúságuknak megfelelő, de jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat, és azokat vezérelve, az elektromos anyagi valóság részeseményeinek az induktív befolyásolására késztetik. Ilyen módon az Isteni akarat, a mi személyes elképzeléseinkkel karöltve alakíthatja, a megtapasztalható sorsszerű eseményeinket. Mindig olyan módon, hogy az, örömöt okozzon nekünk.
Ebben a mentális munkánkban rejlik a személyes felelősségünk. Mert mi magunk dönthetjük el azt, hogy a lelki vágyainkat követve a szellemi gondolatainkkal, az Isteni akaratot „dicsőítjük meg” az elménk reális elképzeléseiben, vagy azzal teljesen ellentétes módon gondolkodva, „keresztre feszítjük” a vágyainkat. Mert a „koponyánk hegyén”, az elménkben van lehetőségünk arra is, hogy az Isteni minőségünk küldöttét a vágyunkat, keresztre feszítsük. Mégpedig olyan módon, hogy a szellemi gondolatainkkal, nem a vágyainknak biztosítunk mentális formát a reális elképzeléseinkben.
Olyankor, a saját fejünk után haladva, minden esetben „keresztre feszítjük” a vágyunkat az elménkben. Mert a lelki érzéseinkben gyökerező mentális erőhatásainkat, nem a vágyaink szolgálatába állítjuk pozitív módon, hanem a saját szellemi szintű akaratunknak megfelelően, negatív jelleggel használjuk őket. Dacból, makacsságból, nyakasságból, önfejűségből, csökönyösségből, akaratosságból, neheztelésből, haragból, vagy gyűlöletből. Mert az ilyen kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, kizárólag negatív módon csatol az elménk, teremtésre alkalmas lelki érzéseket. Így a megtapasztalás is kellemetlen lesz számunkra.
Mert a lelki érzéseink mentális erőhatásait, nem használhatjuk büntetlenül, a másokban rejlő Isteni minőségű lelkek ellen. Mivel az, teljes mértékben ellenkezik, a kozmikus mágneses hullámokban kódolt Isteni akarattal. Amely kozmikus mágneses hullámok, az elektromos anyagi valóság részeseményeit tartják fenn. A mi saját anyagi mivoltunkkal együtt. Ezért, az Univerzum abszolút öntudatának az anyagi létezésében, nekünk is az Isteni akarat szolgálóivá kell válnunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a boldogságot.
Ez az Isteni akarat pedig, a szeretetben nyilvánul meg. Mert Isten, az Univerzum kozmikus öntudata, minden anyagi megnyilvánulásban, önmagát szereti. Így bennünk is. Ezért, csak szeretettel vehetünk részt ebben a kozmikus szereteten alapuló megnyilvánulásban. Szeretni nem is olyan nehéz. Mert, csak arra van szükségünk, hogy Isten áldását küldjük mindenki felé. Az arra méltatlan emberek felé is. Mivel, nekik van Isten áldására a legnagyobb szükségük. Mert Isten áldásával, nem lehet méltatlan az ember.
Amikor a lelked által benned élő Isteni minőséged áldását küldöd mások felé, akkor az, valójában olyan, mintha mentális módon megtisztítanád őket mindentől. Az ő tudtuk nélkül. Mert azt a szellemi szintű képzetet tisztítjuk meg igazán, amit róluk alkottunk az elménkben.
Isten, minden embert személyesen éltet. Ezért képes mindenkivel személyesen törődni. Mégpedig a vágyainkon keresztül. Vagyis, minden esetben elküldi hozzánk a Megváltót. Csak követnünk kell a küldöttét ahhoz, hogy itt a földi életünkben is megtapasztalhassuk a boldogságot.
Isten egyetlen „büntetésének” az számít számunkra, hogy nem erőlteti reánk a vágyainkban jelentkező akaratát. Ilyen módon, szabadon dönthetünk a felől, hogy Isten küldöttét követjük-e a szellemi gondolatainkkal, vagy valamilyen tanult, sajátságos logika alapján, mi magunk kívánjuk megoldani a problémáinkat. Persze, a mi megoldásunk is lehet jó számunkra, de a vágyunkban rejlő Isteni megoldás, mások számára sem jelenthet rosszat. Mert a tökéletes megoldás során Isten, minden érintett ember személyes érdekét figyelembe veszi. Amit mi, még a legnagyobb jóindulattal sem tudunk megtenni.
Mert Isten, senkiben sem kíván szenvedni. Minden lelkiismeret furdalás, minden lelki probléma, minden traumát jelentő lelki válság abból fakad, hogy az aktuális problémamegoldásaink során, nem a vágyainkat követjük a szellemi gondolatainkkal. Amikor a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, nem emeljük a vágyainkat, az elménk centrumát képező oltárára. Akkor minden esetben, mentális módon, keresztre feszítjük a Megváltónkat. Isten küldöttét, a lelki vágyunkat.
Így a közben jelentkező kellemetlen szellemi gondolatainkkal, negatív polaritással aktivizáljuk a lelki érzéseinket az elménkben. Romboló hatást kiváltó teremtő érzéseket hozunk működésbe. Amelyek pszichoszomatikus hatása, komoly egészségkárosodást eredményezhet a szervezetünkben. Túl azon, hogy az egyéb anyagi körülményeinket is szétzúzhatják.
Ezért, a „Legyen meg a Te akaratod.” kifejezés, gyakorlatilag azt jelenti, hogy történjen minden a lelki vágyaink szerint. Mert, csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha az életünk során, a lelki vágyaink teljesülhetnek benne. Ezért kell a lelki vágyaink szolgálatába állítanunk a kellemes szellemi gondolatainkat. Hogy az elménk centrumába, mindig a vágyaink tökéletes megvalósulását képzeljük el a szellemi gondolataink segítségével. Teljesen tisztán. Minden egyéb hátsó gondolat és sugalmazás elfogadása nélkül. Mert azok, a tudatos teremtés pozitív lelki érzései ellen ható szellemi gondolatok lehetnének csupán. Ezért nem képesek boldoggá tenni bennünket. Legfeljebb relatív módon. Ami erősen múlandó.
A tartós boldogság, a vágyainkban rejlő Isteni akarat szellemi szintű követésével valósítható meg. Ezért, nagyon szép dolog Jézus történelmi személyét elfogadni személyes Megváltónknak, ezt nem is vitatom. De ha közben, a vágyainkban újra és újra feltámadó Megváltónkat nem követjük a kellemes szellemi gondolatainkkal, akkor minden esetben, újra keresztre feszítjük őt mentális módon. Így nem lehetünk igazán boldogok.
Meg kell végre értenünk azt, hogy a lélek által, Isten éltet bennünket. Hogy Jézus a Megváltónk, és minden lelki vágyunkban, Isten újra és újra elküldi nekünk Őt. Így, sohasem hagy cserben bennünket. Nekünk kell a vágyaink felé fordulni szellemben ahhoz, hogy a boldogság Isteni állapotába kerüljünk. Ez az elménkben zajló mentális folyamat. Amelynek keretében, szellemi szintű formát biztosítunk a lelki vágyainknak. A reális elképzeléseinkkel.
Matécz Zoltán
2018.09.30.
