Kristályosodás.
Szinte minden szilárd anyag, kristály vagy kristályrács alapú összetett szerkezettel bír. Így a kristályosodás során, szinte mindig szilárd halmazállapotú anyagi minőségek keletkeznek. Ennél fogva, éppúgy ismeretes, a telített gáznemű anyagokból származó kristályosodási folyamat, mint a szintén telített folyadék halmazállapotú anyagokból származtatható kristályos átalakulás. De a fémek folyékony halmazállapotból való közvetlen hőmérséklet veszteségen alapuló kristályosodását, egyszerűen csak dermedésnek hívják.
A kristályosodás tehát, egy olyan fázisátalakulási folyamata az anyagoknak, amelyben egy túltelített gázhalmazállapotból vagy szintén túltelített folyadék halmazállapotból, szilárd anyagi minőségek válnak ki. Mert a túltelített rendszerek, nem képesek állandóak maradni. Vagyis, a túltelített rendszerek, nagyon labilisak. Így, már enyhe fizikai behatásra is azonnal elkezdődik a túltelített oldatból, a szilárd anyagok kiválása. Ezek a hatások lehetnek rázás, hőmérsékletváltozás okozta dermedés, vagy valamilyen idegen, kristályos anyag hirtelen jelenléte. Amit oltásnak hívnak. Így a kristályosodási folyamat addig tart, amíg a telített oldatra jellemző természetes egyensúlyi helyzet ki nem alakul.
Amikor gáznemű az oldószer, akkor azokban a gőzök telítődnek. Mint a gázban feloldott anyagok. Így egy adott tér gázhalmazállapota akkor válik telítetté, amikor valamilyen anyag gőzei, maximálisan kitöltik. Így a gőzzel túltelített gázhalmazállapotú anyagból, a folyadék halmazállapotot kihagyva, azonnal szilárd halmazállapotúvá válhatnak, a gázban telített gőzöket alkotó kristályos anyagi részecskék.
A légnemű kristályosodásra jó példa az, amikor télen a hideg ablakra, meleg vízgőzt engedünk, vagy a leheletünk páráját fújjuk. Mert akkor, azonnal jégvirág alakul ki, a külső levegő által lehűtött hideg ablaküveg belső falán.
A folyadékalapú kristályosodás lényege pedig, éppen az, hogy a folyadékban, mint oldószerben feloldódó szilárd anyagok, túltelítik az adott folyadékot. A túltelítés úgy jön létre, hogy az oldószert képező folyadék kevesebb, mint az, az alapvető anyag, amit éppen feloldunk benne. Így a túltelített oldatból, előbb-utóbb kiválik egy kisebb szilárd halmazállapotú részecske. Amely, mint kezdeti gócpont, elindítja magát a kristályosodási folyamatot. Vagyis, megkezdődik a túltelített oldatban, a szilárd anyagok kristályainak a természetes kiválása.
Ez a kristályosodási folyamat, beindítható olyan módon is, hogy a túltelített oldatba, egy apró darab szilárd halmazállapotú kristályt dobunk. Akár abból az anyagból, amellyel a túltelítés megtörtént, akár más kristályos szerkezetű anyagból. Mert a túltelített oldatban, azonnal olyan kristályos gócpontot képez a bedobott anyagdarab, amely a kristályosodási folyamatot elindítja, és az oldatban lévő kristályok kiválását megkezdi. Ezt a folyamatot hívják, a túltelített oldat oltásának.
Kristályosodási folyamat történik akkor is, amikor egy megolvadt anyag veszít a hőmérsékletéből. Ez főképpen fémekre és az ötvözeteikre jellemző. Amikor az olvadt fém hőmérséklete lecsökken az olvadáspontjára, akkor a dermedés elkezdődése során, kialakul a fémre jellemző kristályszerkezet. Ahol ez a dermedés elkezdődik, ott alakul ki az a gócpont, amelyhez a többi kristályosodni képes részecske igazodni fog. Ez addig tart, amíg az olvadt fém, teljesen meg nem szilárdul. Majd végképp elveszíti azt a hőmérsékletet, amely a kristályos szerkezetén változtatni tudna.
Tulajdonképpen a kristályosodás lehetősége, mint alaptéma, azért jött számításba nálam, mert a vírusok egyik alapállapota éppen az, hogy megfelelő folyékony élettér nélkül, szilárd halmazállapotú kristályos állapotot vesznek fel. Amelyben, akár végtelen ideig képesek eltárolni, a biológiai életre való képességük informatív értékeit. Ennél fogva, a sejtekben végbemenő nagymértékű vírusszaporulat, egyszerű kristályosodási folyamatnak minősül. Folyadék alapú kristályosodásnak. Amelyben a sejtplazma folyékony halmazállapotú anyaga, túltelített oldatnak minősül a vírusok számára. A sejtbe került vírus pedig, mint oltókristály jut érvényre a folyamatban.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a testünk hatvan-hetven százaléka víz. Vagyis, a testünket alkotó sejtjeink, vízalapú képződmények. Olyan szerves anyagok, amelyek szénhidrogén vegyületekkel vannak telítve. A sejtjeink természetes anyagcsere folyamatai során pedig, további kristályos anyagok kerülnek bele a sejtjeinkbe. Sók, cukrok, és egyéb anyagok formájában. Ilyen módon, állandóan túltelítik a sejtplazma szerkezetét.
Szerintem, a sejtjeinkben zajló oxidációs folyamatok pedig, vegytiszta vízzé égetik el, a szénhidrogén alapú táplálékaik nagyszámú hidrogénjét. Így a sejtjeinkben keletkező tiszta víz, azonnal kiöblögeti a sejtjeinkből, az oda már nem való biológiai szintű hulladék anyagokat. Ez a sejtjeink természetes működése.
Amikor azonban, vírus kerül a sejtjeinkbe, akkor az, a sejtjeink túltelített plazmaszerkezetében, mint oltókristály fog érvényesülni. Azonnal megkezdi a sejt átalakítását olyan formában, hogy önmagához teljesen hasonló kristályszerkezetű vírusok alakulnak ki, a sejtplazmából kiválva. Ilyen módon, ez a kristályosodási folyamat, teljesen feléli a gazdasejt anyagi minőségét. A nélkül, hogy a külső szemlélő számára, valamilyen egyéb jele lenne a folyamatnak.
Félreértés ne essék, a sejtek túltelített oldatában, vírus nélkül is beindul előbb-utóbb a kristályosodás folyamata. Mert szerintem a sejtjeink magjának a centrumát, egy sajátságos sejtvírus alkotja. De a sejtben kialakuló feromon, olyan kémiai szintű szabályzószer, amelyik a sejtvírus saját kristályosodási folyamatát képes befolyásolni. Ezért, csak a még életképes kettéosztódást engedélyezi a gazdasejt számára.
Míg a külső forrásból származó oltóvírust, amit „fág-nak” nevez a tudomány, nem képes felismerni időben a sejtvírus érdekében termelt feromon. Így az oltóvírus által kezdeményezett kristályosodási folyamat, kémiai szabályzás nélkül megy végbe a sejten belül. Vagyis, az oltónak minősülő fág vírus sejtbe kerülése után, úgy 20-25 perc múlva, mintegy 200-250 darab ugyanolyan vírussá alakul a sejt. Amelyek mindegyike, a többi sejt számára, szintén oltókristály alapú fág vírusnak számít. A vírusfertőzés, ezért olyan veszélyes a szervezetünkre nézve.
Ilyen külső forrásból származtatható oltóvírusok kerülhetnek a szervezetünkbe közvetett módon például, a természetes anyagcsere folyamataink során. Így a táplálkozásunk alkalmával, vagy amikor iszunk, illetve amikor lélegzünk. De a testfelületünkön képződő sérüléseinken keresztül, közvetlen módon is a szervezetünkbe kerülhetnek azok. Míg az anyagcsere folyamataink során, nagyobb mértékben védve vagyunk a külső vírustámadások ellen, addig a sérüléseinken keresztül, közvetlenül hatolhatnak azok a véráramunkba. Amely véráramlat, közvetlenül a sejtjeinkhez vezeti a vírus alapú támadóinkat.
A vírusfertőzés, minden esetben hőemelkedéssel jár. Mert a láz kialakulása során a szervezet többi sejtjében, megkezdődik a hőmérséklet emelkedésének arányában történő, fokozottabb mértékű ellenanyag termelés. Éppen azért, hogy a vírusfertőzés során gyulladásba került sejt vagy sejtcsoport, mielőbb az ellenőrzés nélküli kristályosodását korlátozni képes ellenanyaghoz jusson. Vagyis a szervezetünk, ilyen módon reagál a vírusfertőzésre. Ezt hívják immunválasznak.
Így a láz, nem ellensége az embernek, hanem éppen ellenkezőleg, a sejtes aktivitás fokozódásának a kísérő jelensége. Amely „lázasabb” aktivitással, a kívánt ellenanyagot termeli meg a szervezetünk. Minél magasabb a láz, annál aktívabb a szervezetünk fertőzés elleni védekező rendszere. Amelyik biológiai aktivitásunkat, éppen a szervezetünk természetes baktériumtörzsei végzik. Ilyen módon, a szervezetünkben kialakult láz erőszakos csökkentése, éppen az immunreakciónk ellenanyag termelő képességét gyengíti le.
A szervezetünk tehát, egy komplett folyadékkristály rendszernek minősül. Amelyen belül, a kristályosodási folyamatok, feromonnal korlátozott módon történik a sejtjeinkben. De az oltókristálynak minősülő, külső vírustámadás esetén, a sejtekben zajló kristályosodási folyamatok, vegyi ellenőrzés nélkül mennek végbe. Ami a szervezet számára, teljesen idegen behatolásnak minősül. Ezért lázképződéssel járó gyulladást okoz. Mert a szervezet, csak így képes aktív módon védekezni, a gyulladását okozó vírustámadások ellen.
Ahhoz tehát, hogy jobban megértsük az sejtjeink működését, és a vírustámadások alkalmával történő gyulladásos betegségeik egészségügyi mechanizmusát, meg kell értenünk a szervezetünkben zajló kristályosodási folyamatok mibenlétét. Ez persze eddig, csak az én személyes véleményem.
A folyadékkristályok, már egyre nagyobb tért hódítanak a technikában. Így a folyadékkristályos kijelzők és monitorok, egyre természetesebbé váltak számunkra. De ezek, zárt fizikai egységek. Amelyek telítettsége, nem képes fokozódni. Ilyen módon, nem kerülhetnek olyan túltelített állapotba, hogy a kristályok kiválási folyamatai elinduljanak bennük. Ráadásul, a fizikai szintű zártságuk miatt, oltókristály sem kerülhet beléjük.
Ezzel szemben, az élő szervezetek sejtjei, csupán biológiai szintű zártsággal rendelkeznek. Fizikai síkon nyílt rendszerek, éppen a szükségszerűen természetes anyagcsere folyamataik miatt. Ráadásul, az oltókristályként funkcionáló vírusok, a sejtek apró kapillárisain keresztül is behatolhatnak. A sejtközi testnedvekben feloldódva.
Matécz Zoltán
2018.12.18.
