Sors.
Egy kauzális, azaz ok-okozati viszonyokra épülő anyagi világban, nincsen helye a véletlennek. Ezért, nagyon sokan úgy tartják, hogy a sors nem a vak véletlen műve, hanem egy előre megírt életprogram, amit végig kell élnie mindenkinek. Ami személyes végzetként, a születésünk pillanatától kezdve, az életünk végéig tart. De, ki írta meg számunkra ezt a személyre szabott életprogramot? Miféle transzcendens, emberfeletti abszolút Intelligencia? Aki annyira törődik velünk, hogy bár előre megírja nekünk az életünk megtapasztalható eseményeit, de az nem fontos számára, hogy mi biztosan boldogan is éljünk?
Ha elfogadjuk a sors, számunkra előre megírt mivoltát, akkor nem vagyunk felelősek semmiért. Mert egy előre megírt életprogram szerint élünk, amitől nem lehet eltérni. Ennek ellenére, minden szellemi szinten érett ember, felelősséggel él. Mert törvényes módon, felelősségre vonhatók vagyunk a tetteinkért. Vagyis, tudatosan fel kell vállalnunk azt a felelősséget, amivel az embertársainknak és más élőlénytársainknak tartozunk.
Ez a személyes felelősségünk, törvényes módon őrzi a szeretetet. Azt a szeretetet, amelyiket a lelke mélyén, minden értelmes ember szolgál. Aki nem képes arra, hogy a lelke pozitív érzéseire hallgasson, és tudatosan cselekedje a jót másokkal szemben, azt a törvény kötelezi. Mert eleve megtilt minden olyan cselekményt, ami mások ártalmára lehet. Ezért, egy alkotmányos rendben élő társadalomban élve, ahol a személyes biztonság a legfontosabb, az alapvető emberi jogoknak, éppen azt kell biztosítania, hogy mindenki szeretve legyen. Ha kell, törvényes módon.
Ilyen módon a személyes felelősség, nem csupán egyéni szintű szellemi dolog, hanem törvényben meghatározott társadalmi érdek is. Mert a lelki békénket, éppúgy védi a másoktól felénk irányuló szeretet, mint a szereteten alapuló alkotmányos szintű társadalmi törvényeink. De honnan származik ez a szeretet, amelyik egy konkrét módon meghatározott életvitelre kényszerít bennünket? Amelyben a mentális módon irányított jócselekedeteink szolgálhatják csak, magát a szeretetet?
Az energia, abszolút értékű az Univerzumban. Burkoltan ugyan, de ezt állítja a tudomány. Amikor kijelenti azt, hogy az energiát sem teremteni, sem elpusztítani nem lehet. Így szerintem az energia, mint mágneses hullámokban terjedő munkavégző képesség mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, az induktív hatásával szemben teljesen tehetetlen, elektromos alapú anyagi részhalmazokon. Ennél fogva, ugyanaz az energia éltet bennünket a lélek által, mint amelyik a világmindenséget működteti. Csak egészen más mágneses hullámhosszon és frekvencián.
Mert szerintem az energia, a mágneses hullámok frekvenciái révén terjed, a hullámhossz által meghatározott diszkrét erőimpulzus sorozatok formájában. Így a mágneses hullámhossznak, meghatározott informatív értéke van. Ami azt jelenti, hogy a mágneses hullámhossz informatív értékeiben van kódolva az a kozmikus akarat, amely mentén a mágneses frekvencia, induktív munkára fogható energiaértéke közlődik, az elektromos anyagi megnyilvánulások felé.
A mágneses hullámok, az Univerzum oszthatatlan alaptömegei által felépített mágneses alaphalmazban alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek, az elektromos anyagi részhalmazok felé. Ennél fogva, a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Elméjének a funkcióját tölti be. Ennek a kozmikus szintű abszolút Elmének az öntudata pedig, nem más, mint az a transzcendens, emberfeletti abszolút Intelligencia, amelyik az elektromos szintű összetett anyagi világmindenséget, önmaga mágneses valóságából megnyilvánította és működteti. Beleértve természetesen bennünket is.
Ezt a transzcendens abszolút Intelligenciát nevezik az idealista filozófiában Istennek. Ilyen módon, minden értelmes embert, Isteni minőség éltet a lélek által. Vagyis a sorsunk, a kozmikus szintű abszolút Intelligenciának van alárendelve. Gyakorlatilag Istennek. Aki abszolút módon szeret bennünket. A teremtményeit. Oly annyira, hogy egyáltalán nem szól bele a sorsunkat formálni képes döntéseinkbe.
Így nekünk, magunknak kell rájönnünk arra, hogy ha Isteni minőségű lélek éltet bennünket, a teremtő energia, akkor a teremtőképesség is bennünk van. Ami azt jelenti, hogy az életünk energiájából származtatható lelki érzéseink, olyan mentális módon irányítható erőhatások, amelyeket a szellemi gondolatainkkal tudunk befolyásolni. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz negatív lelki érzéseket. De, csak a pozitív érzéseink szolgálják a teremtést. A negatív lelki érzéseinkkel rombolni tudunk. Pusztítani mindazt, amit szeretettel felépítettünk magunknak.
Ma, egy probléma-centrikus világ valóságát éljük. Mert a problémáink kellemetlen kimenetelének az elvi lehetőségét, akár többféle módon is el tudjuk képzelni valóságosnak. Ha pedig megtörténik, akkor az egyetlen vigaszunk az lehet, hogy ezt mi már előre láttuk. De, ha a problémák ismeretében, a számunkra helyes vágyott megoldást képzelnénk el, legalább csak egyféle módon, akkor számunkra az valósulhatna meg. Mert a vágyunkat kifejezésre juttatni képes kellemes szellemi gondolatink informatív értékeivel, olyan valóságos elképzeléseket formálhatunk az elménkben, amelyekhez csak pozitív lelki érzések társulhatnak. Ilyen módon lehet, megoldás-centrikus módon gondolkodni.
Az életünkben jelentkező problémáinkkal, csak addig szükséges szellemben foglalkozni, amíg teljesen meg nem értjük azokat. Majd a problémák ismeretében, mielőbb a helyes megoldásra kell fordítanunk az elménk figyelmét. Azt úgy tudjuk megtenni a lehető legkönnyebben, hogy a probléma jelentkezése után, azonnal felmerül az elménkben egy lelki vágy. Ami már, a problémánktól mentes állapotunkat vetíti elénk. Ezt a vágyunkat kell valóságosnak elképzelnünk az elménkben. Akármilyen hihetetlennek tűnik is az, az adott helyzetben.
Ilyen módon, bár a mások által befolyásolt életeseményeinket tapasztaljuk meg, de lehetőségünk van úgy alakítani a sorsunkat, hogy az nekünk, a lehető legjobb legyen. Vagyis, az események további alakulását befolyásolhatjuk a lelki érzéseinkkel. Mert a pozitív lelki érzéseink konstruktív jellegűek, azaz teremtőképességük van.
Aki nem ismeri a tudatos teremtés mentális technikáját, arra kényszerül, hogy a megtapasztalható életeseményeit úgy szenvedje el, ahogy azok sorsszerűen hatnak az életére. De a tudatos teremtés ismeretében, bárki változtathat az élete menetén. Nem azon az életeseményen, ami problémaként jelentkezetett az életében, hanem a vele kapcsolatos helyes megoldás meghatározásával. Csak arra van szükség, hogy a probléma ismeretében, mielőbb megoldás-centrikus módon gondolkodjunk és érezzünk. A tudatos teremtés mentális lehetőségét gyakorolva.
Nincsen lehetőségünk megváltoztatni azt, ami már megtörtént esemény formájában, problémaként jelentkezett az életünkben. Viszont arra megvan a lehetőségünk, hogy a folytatását előre meghatározzuk magunknak. Vagyis, a számunkra helyes megoldásra koncentrálva, könnyen túljuthatunk az aktuális problémáinkon. Csupán arra van szükségünk, hogy a kellemes szellemi gondolatainkkal, mindig a szépet és a jót képzeljük el magunknak. Éppen azért, hogy a képzelet mentális hatására, pozitív lelki érzések aktivizálódjanak az elménkben.
Mert, mindig a hited valósul meg. Az a szellemi gondolatod, amelyikhez lelki érzéseket csatol az elméd. De a szellemi gondolataid, csak irányítani képesek a lelki érzéseid mentális erőhatásait. Így a teremtés folyamatát, a pozitív lelki érzéseid fogják végrehajtani számodra. Ezért, minden olyan dologban és eseményben higgy, amit meg szeretnél változtatni az életedben.
Nem elég Istenben hinni. Az eseményekben kell hinned ahhoz, hogy változást érj el. A Biblia azt írja, hogy először volt az ige, az ige Istennél volt, és Isten, maga volt az ige. De mi az ige? Az ige, cselekvést, történést, létezést jelentő szó. Vagyis Isten, maga az esemény. A cselekmény, a történés, és a létezés eseménye. Amikor Istenben hiszel, higgy a cselekvés, a történés, és a létezés eseményeiben. Hogy azok, Isteni rendben érkeznek hozzád. Ha pedig, mégis problémaként érint téged, akkor tudd, hogy a cselekvés, történés, és létezés további eseményszerűségeit, lehetőséged van úgy folytatni, ahogy az neked a legjobban megfelel. A tudatos teremtés lehetőségével. Mert a lélek által, Isten éltet téged, a teremtő. Ezért a teremtés képessége, nem idegen az embertől.
A Genezis időszakában Isten, önmaga mágneses alapú valóságából, megnyilvánította az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságot. Majd benne a földi életformákat. Végül, az értelmes embert. De a többi élőlénnyel szemben, az ember teremtésénél Isten, egy élettelen testet formált csupán. Majd az életnek leheletét lehelte az orrába. Vagyis, az emberi testet, Isten maga vette birtokba. Ezért a lélek által, minden értelmes embert, Isteni minőség éltet.
Ezért, nem csupán lehetőségünk van arra, hogy a reánk nehezedő sorsot a kedvünk szerint formáljuk, hanem jogunk is van hozzá. Isten által biztosított jussunk. Csak meg kell tanulnunk élni vele. Erről szól a tudatos teremtés. Amellyel, bárki saját maga irányíthatja, az életében megtapasztalható sorsa folytatását. A szeretettel teljes vágyai szerint.
Ezért a sorsot, mi magunk írjuk egymásnak. Minden olyan szellemi gondolatunkkal és azok által irányított tettünkkel, amelyikhez lelki érzéseket biztosítunk. Ezért, sohase kövess olyan eszméket, amelyek kellemetlen szellemi gondolatokat sugallnak számodra. Csak a szívedre hallgass, és a szeretet érdekeit szolgáld. Minden gondolatoddal és cselekedeteddel. Hogy mások számára is olyan sorsot formálj, ami szeretetet biztosít. Mert azok a megtapasztalható életesemények, nem fognak problémát okozni számukra. De a szeretetet, csak kellemes szellemi gondolatokkal, és pozitív lelki érzésekkel szolgálhatod.
Így a megtapasztalható sors alakulása, mindig az emberi fejekben dől el. A tiédben is. Valamint, a sors további alakulása, szintén a fejünkben dől el. A tudatos teremtés segítségével. Amelynek során, mindig a lelki vágyainkat követjük. A tudatos elménkben észlelhető Isteni minőségünk közvetlen akaratát. Így a sorsunkat formálni, csak a vágyainkat követve érdemes. Mert az tehet tartósín boldoggá bennünket.
Matécz Zoltán
2019.05.07.
