Sóvárgás.
Egyáltalán nem mindegy az, hogy valaki a vágyai vagy a sóvárgásai szerint él. Mert a két dolog, éppen ellentétes módon használja az elménket. Mivel a sóvárgás, egy olyan tudatállapot eredménye, amelyben a nélkülözés, egy felismert hiányt jelöl ki elérendő célként. Így a sóvárgás, mindig a testi szintű hiánycélunkat kívánja mielőbb megvalósítani, akár erőszak árán is. Míg a vágy, reális életcélt jelent. Amit szeretettel követhet az ember.
A sóvárgás szó szinonimái, az eleped, a nélkülöz, a sóhajtozik utána, az áhítozik utána, a szomjúhozik utána, az epekedik vagyis, mindig valamilyen testi hiányosságra utal. Így a hiányszemléletünkből táplálkozik.
A vágy, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk közvetlen akarata. Egy csodálatosan pozitív, szeretettel teljes lelki érzés. Amely arra vár, hogy a szellemi gondolatainkkal kövessük, képzeljük el az elménkben valóságosnak. Hogy a megtapasztalható valóságunk résztévé válhasson. Ez az Isteni akarat, mindig szeretettel van átitatva. Ilyen módon, az esetleges teljesülése, nem sérti senki más személyes érdekeit sem. Tulajdonképpen, egy teremtésre méltó célra irányul. Mindamellett, hogy a megvalósulása hasznos számunkra.
Ezzel szemben a sóvárgás, olyan bizonytalan lelki érzéseken alapszik, amelyeket a folyton változó szellemi gondolataink irányítanak. Amelyeket, nem mindig a szeretet vezérel. Ilyen módon, akár betegesen perverz irányt is mutathat, a lelki érzéseink számára. Így akár negatív, szeretet nélküli lelki érzéseknek biztosíthat teremtési lehetőséget az elménkben. Mert egy teremtésre méltatlan célra irányul. Mivel az esetleges teljesülése, sértheti mások személyes érdekeit. A sóvárgásban, egy szellemi szinten felfokozott hiányállapot nyer negatív lelki támogatást. Így a negatív lelki érzéseinkkel, olyan valóság fog kialakulni számunkra, amelyben további hiányokat fogunk majd megtapasztalni.
A sóvárgás tulajdonképpen a szeretetre képtelen egó szellemi szintű akarata folytán, egy olyan testi kényszer, amely mindig a hőn vágyott célra irányul. Mivel az egónk hiányszemléletéből fakad, ezért egy szervezeti hiányunk mielőbbi pótlásának az elvi lehetőségét vetíti elénk, szellemi síkon. Így a kellemetlen szellemi gondolatainkat kényszeresen befolyásolva, negatív lelki érzéseknek biztosít teremtési lehetőséget az elménkben. Amelynek a megvalósulása, további hiányt fog jelenteni számunkra.
A lelki érzéseink biztosítják, a hiteink EEG agyi mágneses hullámaiban, a rezgési frekvenciát. Mert életerő impulzusokat képviselnek. Míg a szellemi gondolataink, a hiteink EEG mágneses hullámainak a hullámhosszát képezik. Mivel, csak informatív értékeik vannak. Ezért tudjuk az elménkben elképzelni a vágyainkat, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével.
A lelki érzéseink, teremtésre alkalmas mentális erőhatásaink. Mert a lelkünkből származnak azok, az életünk energiájából. De egyáltalán nem mindegy az, hogy pozitív vagy negatív módon aktivizáljuk, a szellemi szinten irányított elménkben. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink, negatív polaritással ruházzák fel a lelki érzéseinket, míg a kellemesek pozitív polaritással. De, csak a pozitív lelki érzéseink hasznosak számunkra. A negatív lelki érzéseink, kimondottan ártalmasak, károsak reánk nézve.
A lélek által, Isten éltet minden embert. Ezért teremtésre, a valóságunk formálására alkalmas lelki érzéseket biztosít számunkra. Így, a szellemi módon irányított lelki erőhatásokként, mindig elvégzik a reájuk bízott teremtési feladatot. De az Isteni eredetű teremtéssel, csak a pozitív módon aktivizált lelki érzéseinkkel lehetünk szinkronban. A negatív lelki érzéseinkkel, éppen ellentétes teremtést valósítunk meg. A szeretet ellen ható teremtést. Amely, nagyon ártalmas reánk nézve. Gyakorlatilag, minden bajunk, minden problémánk forrása ez az életünkben.
Ezért, a vágyaink reális elképzelésével, olyan hiteket formálhatunk az elménkben, amelyek méltók a teremtésre. Míg a sóvárgás által manifesztált valóságunk, további sóvárgás lehetőségét teremtheti meg csupán számunkra. Kizárólag rajtunk áll a döntés. A szellemi szintű érettségünkön múlik. Hogy primitív módon, a sóvárgásaikat követjük-e, vagy érett módon a vágyainkat.
Matécz Zoltán
2019.07.06.
