Tömegvonzás oka.
A gravitáció jelenségét, az általános tömegvonzással magyarázza a fizika tudománya. Amely szerint, a tömegvonzásnak egyetlen alapvető feltétele és oka van, maga a tömeg. Minél nagyobb egy test tömege, annál erősebb vonzó hatást fejt ki, a másik tömegértékkel bíró anyagi testekre. Ehhez járul még, az egymást vonzó tömegek között mérhető távolság. Amely szerint, a gravitációs vonzó hatás, a távolság növekedésével, négyzetes arányban csökken.
Ezt úgy értelmezhetem, hogy a vonzó erőhatás, amely nyilván a tömegek felé terjedve fejti ki a hatását, biztosan nem a tömegekből indul ki. Mert általános tömegvonzást feltételezve, minden lehetséges tömeg felé, a vonzódást képviselő erőhatás, csak terjedni képes. De, hogy ez a vonzó erőhatás honnan indul, hol ébred, arra nem ad választ a fizika tudománya. Mert a tömegekből, biztosan nem indulhat, ez nyilvánvaló. Mivel, a tömegekből esetleg kilépő erőhatások, legfeljebb ellentétes irányultságú taszító hatások lehetnének. Az meg ugye, nem nevezhető tömegvonzásnak?
Így a tömegvonzás jelenségét értelmezve, a gravitációban „aktív” tömeg, mégis passzív. Ha csak fogadni képes valamilyen módon azt a vonzó erőhatást, amit a nevéből eredően, éppen neki kellene produkálnia. Mert, ha a tömegvonzás egyetlen oka és feltétele maga a tömeg, amely a testek tehetetlenségének a kifejeződéseként vonzó hatást nem képes produkálni, akkor bártan kimondható az, hogy tömegvonzás, tulajdonképpen nincsen. Ilyen módon, az okát is teljesen felesleges keresgélni.
Ráadásul, minden anyagi test, olyan külsőségnek számító objektív tömegértékkel bír, amit az ő belsőként értékelhető szubjektív közege biztosít. Amely belső szubjektív testközeg, rács vagy kristályrács szerkezetben rögzített stabil állapotot biztosítva, mint objektívként értékelhető közös anyagmennyiségű testtömeg érték fejezhető ki. Ez azt is jelenti egyben, hogy a test külsőségét biztosító objektív tömege, teljesen azonos anyagmennyiségi értéket képvisel, a test belső, szubjektívként értékelhető közegével.
Objektív Tömeg = m = ρ * V = k = Szubjektív Közeg
Tömeg = anyagmennyiség = Közeg
Egy anyagi test, a hatásokkal szemben teljesen tehetetlen anyagmennyisége tehát, kétféle módon mutatkozik meg számunkra. Külsőleg, mint tömeg, és a belső adottságait kutatva, mint közeg. Ilyen értelemben véve, tömegvonzást feltételezve, nyilván közegvonzási értéket is kellene mérnünk. Mert minden anyagi test, tömeg és közeg egy időben. Tömeg az objektív, míg közeg a szubjektív tehetetlen kifejeződése a test anyagi mennyiségének.
A tömeg tehát, a testek tehetetlen tulajdonsága. Amely éppen arra utal, hogy egy test, milyen mértékben fog egy esetleges állapotváltozásban részt venni, ha valamilyen mértékű hatás éri. Majd tehetetlen módon továbbadni azt a hatást, egy esetleges kölcsönhatás során. Erről szólnak Newton axiómái. Amelyek a mai napig is érvényesek. De, ha a tömeg, csupán az anyagi testek mennyiségére utaló tulajdonság akkor, mint tehetetlenséget kifejezni képes adottság, erőhatást nem képviselhet. A tulajdonságok ugyanis, nem képviselnek erőhatást.
Most nézzük nyelvtani logika szerint a „tömegvonzás” fogalmát. Amely egy összetett szó. A „tömeg” és a „vonzás” szavak összetételéből született meg. A tömeg tehát, a testek tehetetlenségét kifejezésre juttatni képes, anyagmennyiségre utaló passzív tulajdonság. A vonzás azonban, már egy meghatározott nagyságú erőhatáson alapuló aktív tulajdonság. Amit az anyagmennyiség önmagában, nem képes előállítani. Bármekkora legyen is az.
Tömeg-vonzás = Passzív-aktivitás.
Ez egy abszurd állítás.
Fogalomlogikai szempontból nézve tehát, a „tömegvonzás” szavunk, egy teljesen helytelenül összetett szó. Jól hangzik ugyan, ez nem vitás, de helytelen. Mert egy teljesen lehetetlen, abszurd állítást tükröz számunkra. Ezért, teljesen mindegy az, hogy „tömegvonzásról” vagy „általános tömegvonzásról” beszéljünk is, mindenképpen fizikai lehetetlenségről tárgyalunk.
A gravitációs hatás modern elméletét, Albert Einstein dolgozta ki. Aki vonzó ok hiányában, az általa egyesített téridő görbületével írta le a gravitációs jelenséget. Amely szerint a tömegek vonzódó jellege, csupán illuzórikus látszat számunkra. Mert a nagy kiterjedésű tömegek, amilyenek az égitestek, meggörbítik maguk körül a téridő hálószerű szerkezetét.
Ennél fogva, aki elfogadja Albert Einstein téridő elméletét, eleve tagadja Newton tömegvonzási nézeteit. Ez nyilvánvaló dolog. Ma pedig, a modern fizikusok, a téridő görbületének értelmezésével kezdik a gravitáció magyarázatát, majd az óriási mértékű tömegvonzási hatással fejezik be. Jó példa erre, a fekete lyukak elmélete, amit a relativitáselméletek után fedeztek fel. Mintha, vagy az egyik, vagy a másik, egymás létezését kizáró gravitációs elméletet nem ismernék eléggé.
Ezért, a gravitáció jelensége, egészen más okokra vezethető vissza. Az értelmezését, a feltételezett tömegvonzásra alapozni nem lehet. Mert tömegvonzás nincsen. Így az okait kutatni, már nem szükséges. Akit ez a téma bővebben érdekel, azokat szeretettel várom a „Tömegvonzás tagadása” című írásaimnál is.
Matécz Zoltán
2019.09.16.
