Tudományos meditáció.
A koherencia szó egy hullámtechnikai jelenséget takar, amelynek a jelentése, összetartozás, állandóan fennálló fáziskülönbség. Ahol az állandó fáziskülönbséget az biztosítja, hogy a két hullám, éppen ellentétes fázisban találkozik. Míg az összetartozásukat, az azonos hullámhosszúságuk garantálja.
Békés, pihentető, nyugodt alvás közben, a légzés egyenletessé válik. Amelynek keretében, a belégzés és a kilégzés azonos ütemet képvisel, és a közöttük megvalósuló légzési szünet is, hasonló időtartamot vesz igénybe. Három-öt másodpercet. Ez a lelassult, és állandósult légzési ütemesség megnyugtatja, lelassítja a szívverést is. Azonos hullámhosszúságú rezgésre ösztönözve a szív ritmusát, a légzés ritmusával. Ilyenkor, bár a rezgési frekvenciájuk ellentétes marad, de a hullámhosszuk mégis azonossá válik. Ezért a rezgéseik, koherens állapotba kerülnek egymással.
A szív megnyugodott ritmusa, azonnal befolyásolja a szervezet összes szervének és sejtjének a rezgési ütemét is. Így azok mindegyike, megtartja ugyan a saját frekvenciájú rezgési ütemét, de a szív rezgési hullámhosszához igazodik. Vagyis, a teljes szervezet, biológiai szintű koherenciába kerül egymással. Mivel pedig, azonos hullámhosszon rezegnek, ezért közös, teljesen egységes biológiai érdeket képviselve, tökéletesen alkalmasak arra, hogy kiegészítsék egymás esetleges hiányosságait. Ez a koherens állapot, a vegetatív idegrendszert aktivizálja jobban. Így az önregenerálódás és az öngyógyulás folyamata, alvás közben valósul meg a legtökéletesebb módon.
Az önregenerálódás képessége, abban mutatkozik meg, hogy a reggeli ébredés után az ember nyugodtan, pihenten ébred, és tökéletesen alkalmas, a napi tevékenységei elvégzésére. Ha ez mégsem valósul meg az éjszakai pihenés folyamata alatt, akkor annak az, az eredendő oka, hogy lefekvés előtt, kellemetlen szellemi gondolatokkal töltöttük fel az elménket. Így az elme, nem alkalmas arra, hogy a szívvel és a tüdővel együtt, közös hullámhosszúságú koherens állapotba kerüljön.
Mivel az elmében, kellemetlen szellemi gondolatok uralkodnak, ezért azokhoz, negatív lelki érzések társulnak. Amelyek, nem csupán az elmét, hanem az általa befolyásolt szerveket és sejteket is elhangolják, a békés pihenés lehetőségétől. Ilyen módon, inkoherens állapotban tartva a testet. Amelyben, sem a sejtek és szervek sajátságos frekvenciái, sem pedig, azok hullámhosszai nem lehetnek azonos rezgési szinten. Mivel pedig, különböző hullámhosszon dolgoznak, ezért, nincsen meg közöttük a szükséges egységes összhang, és ennél fogva, egymás ellen dolgoznak. Akár, egész éjszaka. Ezért az ember, fáradtan ébred.
Éber tudati elmeállapotban, a légzésünk automatikus módon elhangolódik. A kilégzés, jóval rövidebbé válik, mint a belégzés. Igen rövid légzési szüneteket tartva. Ilyenkor az agyban, a belégzés során, erősebben van támogatva a tudatos figyelem, mint a kilégzésre aktív vegetatív idegrendszer. Ezért a tudatosságunk, a mély légzéssel fokozható. Így a hosszú, mély belégzés, és a közben egyre rövidülő kilégzés, a tudatos elmeműködésünket szolgálja. A vegetatív elmeműködésünkkel szemben. Ilyenkor a vegetatív idegrendszerünk, csak a testvezérlésünk legszükségesebb alapfunkcióit képes ellátni.
Ha azonban, tudatos elmeállapotunkban, nagyobb fizikai igénybevételnek vagyunk kitéve, akkor a légzési ritmusunk annak arányában felgyorsul. Inkoherens állapotban tartva az érintett szerveinket és sejtjeinket. Ami azt eredményezi, hogy minden érintett sejtünk és szervünk, egymástól teljesen külön munkálkodik, és figyel az aktuális eseményekre. Vagyis, minden porcikánk elkülönül egymástól, és a reá háruló részfeladat megoldásával foglalkozik. Ezért közben, nem egymás érdekében, hanem egymás ellen munkálkodnak. A közösnek vélt, koncentrált cél érdekében. Ezért fárad el, az inkoherens szervezet.
Amikor pedig, a fizikai megterhelést követően, leülünk és megpihentetjük magunkat, akkor a lassú és mély lélegzetvétellel, újra rendbe tesszük az elménk általános figyelmi képességét. Letudva a nagyobb fizikai megterhelés koncentrált figyelemének a specifikus jellegét. Így az egyre mélyülő légzéssel, az általános figyelem lehetősége, ismét helyreállhat.
Az ezoterikus tanítások szerint, az alvás, öntudatlan meditációnak minősül. Míg a meditációt, tudatos alvásnak tartják. Ebből kiindulva, ha a légzésünket tudatosan befolyásoljuk, és közel azonos módon végezzük, az egyenlő belégzés és kilégzés közben, hasonló mértékű légzési szünetet tartva, akkor a szervezetünk, szintén koherens állapotba kerül. Azonos hullámhosszúságú tudatos állapotba. Amit, a kellemes szellemi gondolatainkra aktivizált pozitív lelki érzéseinkkel, még fokozhatunk is. Ezt a jelenséget a tudomány, szív-koherenciaként ismeri. Amelyben, a folyamatos boldogság érzése valósul meg.
Tulajdonképpen, ez a meditáció lényege. Tudatosan kiegyenlített légzéssel, koherens állapotba hozni a szervezetünket. Amelynek keretében, a tudati agyrészünk, éppúgy aktív marad, mint a vegetatív testműködésünkért felelős tudatalatti agyrészünk. Mivel azonban, a kétféle agyrészünk, azonos hullámhosszra kerül, ezért közöttük, a kétirányú zavartalan információáramlás megvalósulhat. Ami azt jelenti, hogy a tudatalattiba ültethetünk olyan gondolatokat, amit a tudatinkban határoztunk meg. Illetve, bármilyen információ tudatosodhat, a tudati agyrészünket képviselő elménkben, amelyik a tudatalattinkból származtatható. Mi ennek a lényege?
Szerintem a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Ami röviden azt jelenti, hogy egy végtelennek felfogható szubjektív mágneses valóságban nyilvánult meg, minden végesként értelmezhető, összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi megnyilvánulás. Ahol a szubjektív mágneses valóság, oszthatatlan alaptömegekből áll, és mágneses hullámok kialakítására képes. Amely mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz képviseli a mágneses információt, míg a frekvencia által, az energia terjed. Egymást követő erőimpulzus sorozatok által.
Az anyagi valóság pedig, ebben a mágneses valóságban alakult ki. Ezért, az atomi szintű tereit, valamint a rács és kristályrács alapú tereit is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Ezért az anyagot megfigyelő ember számára, a mágneses és az elektromos jelleg, együtt mutatkozik meg. De az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy a kétféle halmaztípus, csupán állandó fizikai kényszer-kapcsolatban áll egymással. Mégpedig, a szubjektív mágneses és az objektív elektromos hullámokra visszavezethető kényszer-kapcsolatban. Amit a közöttük fennálló állandó induktív viszony biztosít. Mivel pedig, az ember is összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, ezért, bennünk is, rejtett módon munkálkodik a mágneses alaphalmaz. Működteti a sejtjeinken és a szerveinken keresztül, az egész szervezetünket.
Tulajdonképpen, a bennünket érő primer mágneses alaprezgések dominenciája miatt rezegnek a sejtjeink és a szerveink, az ő szekunder elektromos másodrezgéseiket meghatározott módon. Így a tudatalattink, közvetlen mágneses viszonyban áll, a mágneses alaphalmazzal. Amelyben, minden lehetséges információ megvan, mágneses hullámokban kódolva. Mert az állandó induktív viszony kétirányú. Ami azt jelenti, hogy a mágneses hullámok okozzák ugyan az elektromos másodrezgéseket, de amikor az elektromos rezgésekben változás történik, akkor az, új mágneses hullámként jelentkezik a mágneses alaphalmazban. Így minden elektromos anyagi változás, azonnal mágneses információt képvisel a mágneses alaphalmazban is.
Így a mágneses alaphalmazban, minden lehetséges információ megtalálható. Meditatív elmeállapotban pedig, amikor a tudatalattink közvetlen mentális viszonyban áll a tudatinkkal, bármilyen információt megszerezhetünk a mágneses alaphalmazból. Amire csak szükségünk lehet. Mert egy abszolút értékű, végtelen adatbázissal kerülünk mentális viszonyba az által, hogy a tudatalattinkra válunk tudatosakká a relatív elménkkel. Ahol a tudatalattink, egy kozmikus szintű antenna szerepét tölti be, amelyen keresztül, a mágneses alaphalmaz hullámaiban kódolt információk birtokába kerülhetünk.
A meditációnak, nagyon sokféle fajtája létezik. Az alváson, és a tudatos módon gyakorolt ezoterikus szintű meditáción kívül is. Mert az agyunk, mindig meditatív elmeállapotba merül, amikor az elménk, koherenciába kerül a szervezetünkkel, vagy legalább annak egy részével. Mit is jelent ez? Hát azt, hogyha az elménk figyelme, nem a szellemi szintű múltunkban vagy a jövőnkben kalandozik, hanem a jelenre fókuszál, és azonos hullámhosszon van a lelkünkkel, akkor minden esetben meditatív elmeállapotot tapasztalunk meg. Tehát, ha a szellemi aktivitásunk, a lelki jelenlétünkkel egy hullámhosszon, egy közös akaraton van, akkor máris meditatív az elmeállapotunk.
Így meditatív elmeállapotnak minősül, a jelenben való gondolkodás minden lehetséges formája, amely lelki érzelmeket vált ki belőlünk. A gondolkodás, az elmélázás, az elmélkedés, a spekulálás, a tervezgetés, az álmodozás, az ábrándozás, a képzelgés, a képzelődés, a tudatos képzeletalkotás, a tervezés, a fohász, vagy például, az ima is. Nem is beszélve, az álomról. Így meditatív elmeállapotunkban, a lelkünk és a szellemiségünk, közös hullámhosszon van. Közös akaratot felez ki. Itt és most, a jelenben. De, miért fontos ez?
Mert, amíg a szellemi gondolataink, informatív értékeket képviselnek csupán, addig a lelki érzéseink, az életünk energiájából származtatható, mentális erőhatásaink. Vagyis, szellemi szinten irányítható, olyan erőhatásaink, amelyek a saját valóságunk és az életkörülményeink megváltoztatására alkalmasak. Csupán, előre meg kell terveznünk mindazt, amit meg szeretnénk tapasztalni.
Amikor az ember terveket sző, előre elképzeli magának mindazt, aminek a valóságát szeretné megtapasztalni. Így a vágyaiban rejlő lelki érzéseit, a szellemi gondolatai segítségével, elképzeli magának valóságos módon. A jelen pillanatában. Ilyen módon, már előre, olyan mentális szellemi szintű feltételeket határoz meg, amelyek lehetőségekként fognak jelentkezni az életében. Csupán élnie kell majd, a kínálkozó lehetőségekkel. Mert a képzeletébe integrált pozitív lelki érzéseinek a mentális erőhatása, lehetőségeket formál, az előre meghatározott feltételekből. Mivel azonban, a lehetőségeket éppen ő maga tervezte meg előre, ezért azok, nem váratlanul, hanem menetrend szerint fognak megérkezni az életében. Ennél fogva, alkalmassá válik arra, hogy éljen is velük.
Éppen így működik az ima is. Ahol a vágy, a lélek által bennünket éltető Isten közvetlen akaratát jelenti. Ezért, amikor a vágyunk tárgyát vagy eseményét, reális módon elképzeljük valóságosnak az elménkben, akkor közben, pozitív lelki rezgéseket integrálunk az elképzelésünkbe. Mert az elménkben már, valóságosnak látjuk a vágyunk tárgyát vagy eseményét. Amely vizuális élmény, pozitív örömérzésekkel párosul. Ezért az ima, nem más, mint a vágyaink reális megtervezése. Ilyen módon az ima, éppúgy működik, mint a tervezés maga.
A meditatív elmeállapot, lehetőséget biztosít arra, hogy a lelki érzéseinkben rejlő mentális erőhatásainkat, a jelenben aktivizáljuk. Mert bármilyen erőhatás, csak a jelenben lehet aktív. A múltba vagy a jövőbe irányított erőhatás, teljesen hatástalan. Mert nem valósulhat meg a jelenben elképzelt dologgal vagy eseménnyel való egyidejűsége. Ennél fogva, minden olyan mentális erőhatás, amit a szellemi szintű múltba vagy jövőbe irányítunk, eleve célt téveszt és hatástalan. Vagyis, teljesen felesleges erőfeszítés.
Lényegét tekintve tehát, minden terv vagy ima, akkor hatásos igazán, ha már megvalósultnak látjuk, itt és most az elménkben. Ha, már nincsen semmiféle kétségünk a felől, hogy az ima által valóságos módon megtervezett dolog vagy esemény, a valóságunk része lehet. Így a reális képzelet, alkalmas arra, hogy realizálja számunkra mindazt, amit meg szeretnénk tapasztalni az életünkben. Nem egyszer, nem kétszer, hanem állandóan. Csupán, koherens állapotba kell hoznunk az elménk tudatos szellemi gondolatait, a szívünkben honos lelki érzéseinkkel. Azonos hullámhosszra. Közös akaratra. A jelenben.
Az ezoterikus tanítások már régen, ősidők óta tanítják a meditáció lehetőségét. Amelyben a spirituális képességeinket tudjuk fokozni. Történetesen azt, hogy a „spirit” által biztosított lélek érzései, olyan erőhatások, amelyek a valóságunk formálására, alakítására alkalmasak. Így a spiritualitás, éppen azt jelenti, hogy milyen szinten tudjuk a lelki érzéseinkben rejlő mentális erőhatásainkat, a saját javunkra hasznosítani. Szerintem, ezt jelenti az, az alapvető ezoterikus kijelentés, hogy „minden ember, egy spirituális lény”.
Mivel a meditációt, már évezredek óta használják az ezoterikus tanítások, ezért a szív-koherencia megismerése révén, már a tudomány is elkezdte alkalmazni, a benne rejlő korlátlan lehetőségeket. Amit egyelőre még, csak az öngyógyítás mentális lehetőségeként értelmeznek. De, az már, nyilvánvaló a tudósok előtt is, hogy az egyenletes légzéssel megvalósított szív-koherencia során, olyan meditatív elmeállapot alakul ki, amely a kellemes szellemi gondolatokra aktivizált pozitív lelki rezgésekkel, tovább fokozható. Márpedig olyankor, a szellem és a lélek koherenciája is megvalósul közben. Boldogságot okozva.
Amikor ugyanis, a légzés és a szívritmus között koherencia alakul ki, azt tudatosan tesszük. Vagyis, nem is jöhet létre, az elme koherenciája nélkül. Ami ennél fogva, éppen azért olyan gyógyhatású, mert az egész szervezet és sejtrendszer koherenciáját is magával hozza. Az azonos hullámhosszon megvalósuló közös akarat megnyilvánulásaként. Amelyben, a meditatív elmeállapot miatt, az Univerzummal való egység érzése alakul ki. Így az Univerzum mágneses alaphalmazától, olyan teljes értékű mágneses energiák érkezhetnek, amelyek alkalmasak arra, hogy a testünk anyagi szintű rendellenességeit, rendbe hozzák. Amely folyamat, a szellemi gondolataink béta tudatossági állapota mellet, erősen korlátozott.
Mert amikor az elménk, a szellemi gondolatainkra tudatos, akkor általában, a múlt emlékeiben vagy a jövő elvárásaiban kalandozik. Vagyis, a szellemi szintű időérzetünkben utazgat. Így a közben aktivizált lelki érzéseink, akármilyen erősek is legyenek azok, rendre célt tévesztenek. Mert erőhatásokként, csak a jelenben lehetnek aktívak. Itt és most. A lelki jelenlétünkben.
A lélek tehát, mindig jelen van. Mindig aktív. Csupán a szellemi gondolatainkat kell a jelenre koncentrálnunk ahhoz, hogy a lelki jelenlétünkkel találkozzon. Ez a meditatív elmeállapot megvalósulása. Amelynek keretében, a mi saját mágneses terünk fog bővülni, a testünkben megvalósuló koherenciánk arányában. Mint egy pozitív kisugárzás, induktív hatást gyakorol minden elektromos anyagi megnyilvánulásra, amit csak elér. Ez a mi auránk. Amely a kialakult szív-koherencia meditatív állapotában, a megszokott 30-100 cm átmérőt meghaladva, akár a többszörösére is duzzadhat. Az Univerzum mágneses alaphalmazával való teljes azonosulás extatikus élményét biztosítva.
Felmerül a jogos kérdés, hogy ugyan mitől extatikus ez az élmény? Tulajdonképpen arról van szó, hogy a mágneses alaphalmaz, egy olyan alapközeg, amelyben a mágneses hullámok miatt, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és induktív módon közlődhet, az elektromos anyagi megnyilvánulások felé. Vagyis, ez a szubjektív alaphalmaz, önálló elmének és memóriának minősül. Mégpedig, abszolút Elmének, és szintén abszolút Memóriának.
Ha tehát, a mágneses alapú szubjektív alaphalmazt, abszolút Elmének és Memóriának tekintjük, akkor annak, sajátságos öntudata van. Abszolút értékű Öntudata. Amit Istenként tisztelnek a vallásos tanítások, és ősforrásként az ezoterikus tanítások. Na, már most, amikor extatikus élményt tapasztal meg valaki, mert a szív-koherencia meditatív állapotában tartózkodik éppen, akkor gyakorlatilag, a tudatos elméjével, az Univerzum abszolút Elméjéhez és Memóriájához csatlakozik. Az Istennel való tökéletes egységét tapasztalja meg.
Ezt a csodát vizsgálja, Dr. Joe Dispenza, már évtizedek óta. Minden lehetséges tudományos igényeket kielégítő szakemberekkel és technikai felszereltséggel. Amit, a Heart-Math vagyis, Szív-Matek nevű tudományos intézet biztosít számára. Így eljött az ideje annak, hogy az emberi kultúrát képező ezoterikus tanítások spirituális alapjai, tudományos értékké váljanak.
Elmondása szerint, Dr. Joe Dispenza azt állítja, hogy az átlagos béta tudatú életvitelünk stresszben zajlik. Így a stressz-hormonok, roncsolják a génjeinket, amelyek a sejtes alapú fehérjék kialakulásáért felelősek. Ezért azok, csak értéktelen sejtek kialakulását teszik lehetővé. Amelyben a betegségeink gyökereznek. Ha azonban, a szív-koherencia meditatív állapotába kerülünk tudatosan, akkor minden stressz-hatás feloldódik. Így ebben a meditatív állapotban, a gének regenerálódhatnak.
A regenerálódott gének, tökéletes fehérje összetételű sejteket fognak eredményezni. Ami az egészség alapja. Valamilyen fennálló betegség esetén pedig, a tökéletessé vált génállomány, a lehető leggyorsabb gyógyulás folyamatát fogja eredményezni. Mert a szív-koherencia meditatív állapotában, semmiféle mentális akadálya sincsen a gyógyulásnak.
Dr. Joe Dispenza szerint, a legtöbb stresszt, éppen a kellemetlen szellemi gondolatainkkal okozzuk magunknak. Az élethez való hibás mentális hozzáállásunkkal. Amelyek a sorsunk alakítására alkalmas lelki érzéseinknek, negatív értéket biztosíthatnak csak. Így az egészségünk és az egyéb életkörülményeink, annak arányában fog torzulni. Mert, semmilyen személy, dolog, vagy esemény sem képvisel önmagában stresszt. Csak a róla formált kellemetlen szellemi gondolataink formálják számunkra azokat stresszessé. Mégpedig azért, mert a valóságunk alakítására, formálására, teremtésére alkalmas lelki érzéseinknek, negatív értéket biztosít.
A szeretet, az egyetlen olyan alternatíva, amelyet követve, egészségesek maradhatunk. Mert, amit nem szeretünk, éppen az stresszel bennünket. Meg kell tanulnunk mindent, mindenkit, és minden élethelyzetet egyformán szeretni. Amit eddig szerettünk, azt már elfogadtuk. Amit eddig nem szerettünk, abból ezután tanulhatunk. Vagyis, nincsen miért nem szeretni. Ezért, sohase gondoljunk semmiről, senkiről, és semmiféle élethelyzetről rosszat. Mert az, mindig kellemetlen gondolat, ami negatív érzésekkel párosul.
Az általuk okozott problémák ugyanis, nem azért jelentkeznek az életünkben, hogy ártsanak nekünk, hanem azért, hogy az ésszerű megoldásukkal, tanuljunk belőlük. Ezért, egy probléma ismeretében, mielőbb forduljunk az ésszerű megoldás felé. Mert minden lehetséges megoldás, olyan kellemes szellemi gondolatokkal fejezhető ki, amelyek feloldják a problémás jelleget, ezért pozitív lelki érzések aktivitását teszik számunkra lehetővé. Tudatosan elkerülve minden egyéb stresszhelyzetet.
Amíg a problémáinkra vagyunk tudatosak, addig azok az ismereteink szaporodnak főképpen, amit nem szeretünk. De tulajdonképpen, nem szükséges semmit sem, nem szeretni. Elég, ha tudatosan elfordulunk tőle. Egyszerűen elengedjük, amire nincsen szükségünk. Azért, még nem kell utálnunk. Köszönöm, nem kérek belőle. Ennyi. Mert bármit hozzáteszel, máris azt fejezed ki, hogy milyen mértékben nem szereted.
De tulajdonképpen, semmi sincsen az abszolút Létezésben olyan, amit kirekeszthetünk a szeretetünkből. Mert Isten, mindent önmagából teremtett. Ezért, minden szükségszerűen van jelen az életünkben. Akkor is, ha azt mi ellenezzük. Mert amit kirekesztünk a szeretetünkből az, azonnal ellenünk fordul. Nem azért, mert eleve ellenünk van. Hanem azért, mert mi magunk fordultunk ellene. A negatív lelki érzéseinkkel.
Mert a negatív lelki érzéseink, főképpen bennünk munkálkodnak. A pillanat hevében, feszültté, idegessé, mérgessé, haragossá, gyűlölködővé alakítva bennünket. Míg az emlékeinkbe ágyazódva, tovább rombolva az egészségi állapotunkat, és az egyéb életkörülményeinket. Ezért, minden negatív lelki érzéstől, mielőbb meg kell szabadulnunk. Mégpedig, a tudatos megbocsátás lehetőségével.
Ezért, amikor megbocsátunk valakinek, akkor tulajdonképpen, önmagunkat szabadítjuk fel, a memóriánkba ágyazódott negatív lelki érzéseink káros hatásaitól. Ha pedig, meg is áldjuk azt a haragosunkat, akinek megbocsátottunk, akkor számunkra hasznos, pozitív lelki érzésre cseréljük a régi negatívat. Mert, minden gyűlölet, ami valamilyen fokú ellenszenvből származik, egy-egy tartós traumaként érvényesül az életünkben. Amelynek az egészségünkre gyakorolt káros hatása, nem kerülhető el.
Egy tisztességes gyűlölet, ami elég gyakran felelevenedik az elménkben, és további negatív lelki érzésekkel támogatjuk, egy egészséges embert, pár hónap alatt képes elvinni. Ami persze, fordítva is igaz. Ha most, bemegy valaki egy kórház betegei közé, és megérteti velük, hogy a betegségüket a harag és a gyűlölet okozta, és a megbocsátással megszabadulhatnak a nyavalyájuktól akkor, aki megérti, nagyon hamar kikerülhet a betegek közül. Mert a szeretetet szolgálva, nem marad beteg az ember. Mert a gyűl-öletben, éppen a haragunk negatív lelki érzései gyűlnek össze, és meg-öletnek bennünket.
A végtelen szeretet pedig, abból a mágneses alapú szubjektív alaphalmazból ered, amelyik az Ő mágneses hullámai segítségével, fenntartja az elektromos anyagi valóság létezésének a másodrezgéseit. Ezért, az általa közölt energia, mindig a nyugalom elérése érdekében munkálkodik. Így az ősforrás, tudatosan beállította, azokat a kozmikus szintű paramétereket, amelyek kozmológiai állandókként, befolyásolják az objektív anyagi valóság elektromos másodrezgéseit. Amit a tudomány megismerhet.
Az okkultizmus, rejtett tudást jelent. Mivel a tudomány, folyamatosan olyan tudás megismerésével foglalkozik, ami a tudós szakemberek előtt még rejtve van, ezért a tudósok a legnagyobb okkultisták. Ezért a természetfeletti jelenségek, csupán arra utalnak, hogy a tudomány, még nem fedezte fel a mögöttük rejtőző logikai összefüggéseket. Vagyis, még rejtett módon okkultak, a tudósok számára. Amint megismerik természetessé, tudományossá válik számukra.
A tudomány és a hit, nem idegen egymástól. Akkor sem, ha a tudós szakemberek határozottan azt állítják, hogy „nem hinni kell, hanem mérni”. Mert a méréseik, bármilyen precíz műszerekkel végzik is, csupán az öt érzékszervük kiterjesztését valósítja meg. Vagyis, továbbra sem lesz az elméjük közvetlen kapcsolatban a valósággal, amelyben a méréseket végezték. Ennél fogva, nekik is hinniük kell, a mérési eredményeik helyességében.
A szív-koherencia jelensége, tudományos alapokra helyezte, az ezoterikus módon ismert meditáció jelenségét. Így a meditáció, tudományos módon elfogadott jelenség lehet az életünkben. Amit a pszichológia, már egy ideje aktívan használ. De az orvosilag használható fiziológiai és biológiai hatását, Dr. Joe Dispenza határozta meg. Itt és most, a mi jelen korunkban.
Matécz Zoltán
2020.09.07.
