Abszolút Szeretet.
A törvényes keretek között tartott, vagy az érdekekhez kötött relatív szertetetet, szinte minden ember ismeri. Ami arról szól, hogyha nem teljesülnek a relatív szeretetünket biztosítani képes előfeltételeink, akkor azonnal megszűnik maga a szeretet is. A relatív szeretet pozitív lelki érzései, polaritást váltanak, és sokkal alacsonyabb frekvenciájú érzések formájában jelentkeznek. Amit a méltatlankodás, a felháborodás, a neheztelés, az indulat, a düh, a harag, vagy a gyűlölet testesíthet meg. Így tulajdonképpen, a relatív szeretet, az abszolút szeretet és a vele ellentétes hatású gyűlölet között, képes a lelki érzéseinket aktivizálni. Különböző, alacsonyabb rezgési szintekre kényszerítve a lelki érzéseinket.
Mert, nem létezik külön pozitív lelki érzés, a jó dolgokhoz és eseményekhez, és külön negatív lelki érzés, a számunkra rossznak minősíthető dolgok és események megítéléséhez. Csak lelki érzések vannak, amelyek a szellemi gondolataink minőségei alapján nyernek számunkra, valamilyen rezgési szintű érzelmi értéket. Vagy pozitív, vagy negatív formát öltve. Másképpen fogalmazva, nem érezhetsz egy időben örömöt és haragot is. Így, vagy az örömöt szolgálod, vagy pedig a haragot. Mert a kétféle lelki érzés, rezgési szintben erősen különbözik. Ezért, frekvenciális értelemben véve, távol vannak egymástól. Kioltják egymás hatását. Gyakorlatilag, egymás ellenhatásai.
Ezen alapszik, Isten és Sátán viszonya, amit a Bibliából ismerhettünk meg. Mert az életünk során, mindig valamelyiket megtestesítjük a lelki érzéseinkkel. Amíg a pozitív lelki érzéseinkkel éljük az életünket, Isten akaratát testesítjük meg, és a tudatos cselekedeteinkkel, a teremtést szolgáljuk. Amikor pedig, a negatív lelki érzéseink alapján éljük az életünket, akkor pedig, a romboló hatású Sátáni érdekeket szolgáljuk éppen. Akkor is, ha közben, Istenben hívő emberek vagyunk esetleg.
Tulajdonképpen, Isten a teremtő. Sátán pedig, azt jelenti, hogy romboló. Bár a neve az, hogy Fényhozó, de nem azonos Isten tökéletes világosságával. Ami egy mentális világosságra értelmi fényességére utal. Így Sátán szerepe az, hogy olyan részigazságokkal kísért bennünket, ami némi világosság illúziójával tölti el az elménket, de mégis távol tart minket Isten tökéletes fényétől. A teljes igazságtól.
Ezért Sátán, mint Isten ellenfele jut érvényre az életünkben. Nem egyenrangú ellenfele, aki akár le is győzhetné Istent. Hanem, csupán a mi elméinkben válhatnak ellenfelekké, ahol a Sátáni érdekek, negatív polaritással képesek aktivizálni, a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseinket. Ezért Sátán, nem árthat nekünk, csak akkor, ha azt mi, a szellemi gondolatainkkal megengedjük neki. Ezért Sátán egyetlen fegyvere, amit a teremtő Isten ellen bevethet, a kísértéseinken alapuló megtévesztés.
A félrevezetés, ami elfordítja a figyelmünket, a szeretet kellemes szellemi gondolatairól. Mert tulajdonképpen, azokat a lelki érzéseinket, amelyeket Isten, a teremtés folyamatához biztosít számunkra, a teremtés ellen, a rombolásra használjuk. Így a sugallatok, olyan kísértések, amelyek más emberek elméje felől érkezik hozzánk, és a teremtés ellen irányulnak. Míg maga a kísértés, a mi saját elménkben tudatosodó, Sátáni eredetű sugallat csupán.
Ezeknek a sugallatoknak, szinte mindig van valamennyi igazságértéke. Ha, csak annyi is, hogy megossza az érdekeket. Mivel, rávilágítanak arra, hogy a mások érdeke, a sajátunknál nem lehet fontosabb. Ilyen módon, a velünk született természetes egónkat szolgálják. Ebben rejlik a relatív igazságértékük.
De, amíg a személyes egónk elvárásait követjük, addig figyelembe sem vesszük mások jogos elvárásait. Még akkor sem, ha ezzel ártunk nekik. Ezért az ego szolgálata, legtöbbször szembefordít bennünket az embertársainkkal. Akiket, éppúgy Isteni eredetű lélek éltet. Vagyis, azokkal az embertársainkkal, akikkel lelki egyensúlyban kellene élnünk ahhoz, hogy a békét és a boldogságot megtapasztalhassuk.
Mert ha, csak egy kísértést képes megvalósítani az elménkben naponta, akkor már eltántorított bennünket, az aznapi pozitív lelki érzések aktivizálásának a lehetőségétől is, ami a teremtést szolgálhatja bennünk. Az Isteni érdekek alapján. Ezért állítja a Biblia azt, hogy nem szolgálhat az elménk, egyszerre két urat. Mert a cselekedeteink végrehajtásához szükséges lelki érzéseink, vagy alacsony frekvenciás, negatív értéket vehetnek fel, vagy pedig, magas frekvenciájú pozitív értéket. De számunkra hasznosak, csak a pozitív lelki érzéseink lehetnek.
A lelki érzéseink, az életünk energiájából származtatható, és mentális módon irányítható vitális erőhatásaink. Életerő jellegű hatásokként pedig, alkalmasak arra, hogy kioltsák egymás erőértékeit. Így a nap folyamán, a negatív lelki érzéseink, képesek közömbösíteni, a pozitív lelki érzéseink áldásos hatásait. Ha, csak egyszer-kétszer aktivizáltunk negatív lelki érzést, az alkalmas arra, hogy közömbösítse a többi pozitív lelki érzésünket. Ezért, nem érdemes a negatív indulatainkra hallgatni.
A kellemetlen szellemi gondolatainkra aktivizált negatív lelki érzéseink, romboló hatásúak. Épp úgy romboló hatást fejtenek ki a testünkre, mit az egyéb életkörülményeinkre. Úgy is mondhatnám, hogy minden rossz dolog és esemény megtapasztalását, a negatív lelki érzéseinknek tulajdoníthatunk. Annak a mentális felelőtlenségnek, ami miatt elfordultunk a szeretet aktív gyakorlásától. Ezért, pszichoszomatikus eredetű problémák jelentkeznek az életünkben. Mert, ahogy a saját anyagi mivoltunk megváltozik, úgy az egyéb anyagi körülményeinkre is hatást fejtenek ki, a negatív lelki érzéseinkre alapozott hibás döntéseink.
Ezért, ahogy a betegségeink pszichoszomatikus eredetűek, úgy a rossznak minősíthető életkörülményeinket is, pszichoszomatikus okok idézik elő számunkra. Mert a pszichoszomatikus jelző, éppen arra utal, hogy a pszichénket képviselő elménket rosszul használtuk, ezért szomatikus, azaz anyagi elváltozást okoz számunkra a testünkben. Vagy éppen, arra utal, hogy ha a pszichénket képviselő elménket rosszul használtuk, ezért az szomatikus, azaz anyagi elváltozásokat idéz elő, az életritmusunk megszokott menetében. Olyan változásokat, amelyek rosszaknak minősülnek számunkra.
De az elménket, csak akkor használhatjuk rosszul, ha kellemetlen szellemi gondolatoknak engedelmeskedve, negatív polaritással hozzuk működésbe, a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket. Mert, a rombolás is a teremtés részét képezi. Mivel, anyagi változásokat idéz elő az életünkben. Mégpedig olyan változásokat, amelyek lerombolják mindazt, amit szeretettel felépítettünk magunknak. Ezért, nem érdemes tudatosan elfordulnunk a szeretetet szolgálatától.
Így a pszichoszomatikus jelző, nem csupán a testünk egészségi állapotára irányul, amit az elménkkel befolyásolhatunk, hanem az egyéb anyagi szintű életkörülményeinkre is hatással van. Mert, ha a pszichénket képviselő elménket rosszul használjuk, akkor az, szomatikus elváltozásokat okoz számunkra az anyagi mivoltunkban. Úgy a testünkben, mint az életünk egyéb területén. A testünkben manifesztálódó elváltozásokat, betegségeknek nevezzük. Míg az anyagi életünkben megvalósuló elváltozásokat, rossz sorsként értelmezzük.
Ahogy az egészség, fenntartható pszichoszomatikus jelleggel, úgy a jó sors is garantálható általa. Csupán arra van szükségünk, hogy tudatosan kerüljük a kellemetlen szellemi gondolatainkat. Amelyek, csak negatív módon képesek aktivizálni a lelki érzéseinket. Ezért, ha tudatosan a kellemes szellemi gondolatokat válasszuk, akkor a lelki érzéseinket is, mindig pozitív polaritással hozzuk működésbe. Ezért azok, mindig jó egészséget, és jó sorsot formálnak számunkra. Isteni rendben.
Ezért, bűnt elkövetni csak úgy tudunk, ha a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseinket, alacsony frekvenciás negatív lelki érzésekkel hozzuk működésbe az elménkben. Mert akkor, Isten teremtői feladatai helyett, a rombolást szolgáljuk. A büntetés pedig, azonnal elkezdődik, mert a negatív érzéseink átkos okozati eredményét nekünk, magunknak kell megtapasztalni. Ezért áldásosak, csak szeretettel lehetünk.
A szeretetet szolgálni pedig, csak úgy lehet, hogy a szeretet magvait vetjük el napi szinten. Mert, csak a szeretet magvai teremhetnek másokban olyan gyümölcsöt, amit egyszer majd learathatunk. Ez a boldogságunk alapja. Ezért kell mindig, mindenki felé szeretettel irányulni. Mert, minden kedves gesztus, jó szó, vagy hasznos cselekedet, a szeretet magvainak számítanak. Amelyek bőséges termést fakasztanak azokban az emberekben, akik felé irányítottuk azokat. Mert, csak azoktól az emberektől számíthatunk a szeretet áldásaira, akiknek az életében a szeretetünk magvait már elültettük. Ez röviden azt is jelenti, hogy a boldogságod alapja az, hogy sohase tegyél olyan dolgot másokkal, amit nem szeretnél te magad is megtapasztalni.
Amikor pedig, valaki kedvesen reánk mosolyog, egy kedves gesztussal illet bennünket, vagy hozzánk szól jó szóval, esetleg egy cselekedetével kedveskedik nekünk, akkor éppen a mi életünkben veti el a szeretete magvait. Így a jóindulatával, pillanatnyilag megnyerve a szívünket. Amikor ez megtörténik bennünk, az a szeretet vetésének az ideje. Mert onnantól kezdve, a felé irányuló szeretetünk, elkezd növekedni bennünk.
A szeretet, három alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbecsülésen, és a megbocsátáson. Amit megértünk, amit megbecsülünk, vagy aminek meg tudunk bocsátani, az a szeretetünkben marad. Mert azzal szemben türelmesek vagyunk. Így a türelem, a szeretet ideális fokmérője. Ezért, amivel szemben türelmetlen vagy, azt nem szereteted eléggé. Hiszen, vagy nem tudod megérteni, vagy nem tudod megbecsülni, vagy pedig, nem tudsz neki megbocsátani. Mindig nézz önmagadba.
Ezért, mindig azt figyeld a saját viselkedésedben, hogy mivel szemben vagy türelmetlen. Mert, ami bármilyen mértékű türelmetlenséget vált ki belőled, azt nem szereted kellőképpen. Így, neked kell változtatnod, a mentális szintű hozzáállásodon. Mert a szereteted, mindig azt a felelős viselkedésedet tükrözi, amellyel mások felé irányulsz. Mert az ember, társas lény. Így, minden embertársára szüksége van az életéhez. Ezért, soha nem lehetsz boldog olyan emberek között, akiknek ártottál.
Ahogy egy nehéz tárgyat, sokkal könnyebb két, három, vagy több embernek együttesen felemelni, úgy minden egyéb társadalmi problémánkat együtt, sokkal könnyebb megoldani. Mert, amikor egyedül nem tudjuk megmozdítani sem a nehéz tárgyat, de mégis odébb szeretnénk tenni, és így nyilván mások segítségét kérjük, akkor már társadalmi szintű problémát csináltunk belőle. Olyan problémát, amit a közösségünkkel együtt tudunk csak megoldani.
Amikor a többiek segítettek, akkor azt mi illendően megköszönjük. De ez a hálás köszönetünk, arra is utal egyben, ha nekik lesz szükségünk a mi segítségünkre, akkor ők is számíthatnak reánk. Ilyen értelemben véve, az egymást segíteni képes emberek csoportja, olyan társadalmi közösséget tart fenn, amelyben a szeretet munkálkodik a lehetséges tagok között. Az egymás érdekeit szolgálni képes szeretet. Egyáltalán nem idegen dolog ez, az értelmes emberek közösségétől.
Ezért, a normális közösségben élő emberek, éppen arra fordítanak figyelmet a napi tevékenységeik során, hogy hol és mikor segíthetnek másokon. Hogy mikor és kivel szemben lehetnek hasznosak. Mert, csak ilyen módon lehetnek érdemesek mások szeretettel teljes figyelmére. Ezért, mások természetes szolgálata az a norma, ami a feléjük irányuló szeretetünket, képes kifejezésre juttatni.
Ahogy egy megkeseredett ember, nyilván elfordul a közösségétől, mert nem kapott megfelelő segítséget másoktól, úgy a segítségnyújtásban részesülők pedig, erősítik a közösség életét. Mert, hálásak azokért a segítségekért, amelyekben részesültek. Úgy érzik, hogy a közösségük szereti őket. Ezért, ahogy a mi személyes szeretetünk lényege az, hogy mások felé fordulunk, úgy a közösségi szeretet alapja az, hogy egymás felé kell fordulni. Mert, amíg mindenki képes szolgálni mások érdekeit, addig nyugodtak lehetünk abban, hogy a mi érdekeinket is szolgálja közben valaki a közösségünkben. Amint arra szükségünk van.
Természetesen, nem arról van szó, hogy mindenkit akadályozzunk az ő szabad tevékenységeiben, és helyettük csináljunk bármit is, learatva ez által, az ő személyes sikerélményeiket. Hanem arról, hogy amikor szüksége van valakinek a mi segítségünkre, akkor számíthat reánk. Ezen alapszik, szinte minden rokoni, baráti, vagy éppen munkatársi kapcsolat. De ezt a jóindulatot, kiterjeszthetjük a teljes emberi közösségünkre is.
Mert, ahogy az egyéni embert, Isten élteti a lélek által, úgy Isten valójában, a teljes emberiség révén képes élni. Hiszen, minden ember Isteni akarattal él. Akkor is, ha szellemben különbözünk is egymástól. Mert ezt az emberek között fellelhető szellemi különbözőséget, csak a vallások és a politika képes egymással szembeállítva hasznosítani. Mégpedig úgy, hogy érdekben szembehelyezi az emberi közösségeket. Éppen azért, hogy a saját gazdasági szintű létjogosultságukat fenntartsák általa. Mert, az átlagemberek, alapjába véve szeretik egymást. Különben, nem lehetne turizmus sem, az egészséges népcsoportok között.
Ha a vallási felekezetek, egy közös megegyezésre jutnának, annak az egy igaz Istennek a szolgálatába állva, amelyik az embereket élteti a lélek által, akkor a szeretet, elhatalmasodhatna a világon. Ha pedig, egy egységes geo-politika, mindenhol azonos alkotmányos alapjogokat biztosítana a társadalmi életben élő emberek számára, akkor a béke, a szeretet erejét hasznosítva, azonnal kitörhetne. Ebben a világbékében, Isten szeretete munkálkodhatna az emberiség, különböző földrajzi adottságú társadalmi közösségei között.
Mert Isten, a lélek által élteti az egyéni embereket, de az Ő végtelen szeretete, az emberek között képes csak áramolni. Mint olyan kollektív energia, ami pozitív módon építi, élteti az emberiséget. Mert Isten, nem csupán engem szeret, amikor a lélek által éltet, hanem mindenkit egyformán. Mert az emberiség, Istent testesíti meg. Így az egyéni ember, Isten egyetlen sejtjének számít csupán.
Ahogy mi magunk, nem neheztelünk egyetlen sejtünkre sem, amikor megbetegszünk, hanem a teljes egészségünkre koncentrálunk, úgy Isten sem neheztel akkor, amikor a világunkban valahol, a szeretet nélküliség betegsége jelentkezik. Isten számára is az a fontos, hogy az emberiséget felépítő emberek között, a szeretet munkálkodjon. Mindig, a teremtés érdekében. Mert Isten, bennünk is a teremtés lehetőségét biztosítja. Amit tudatosan hajthatunk végre.
Így a tudatos teremtés lehetősége, éppen abban rejlik, hogy magunknak és másoknak, olyan dolgokat és eseményeket képzeljünk el amelyekkel, sokkal jobb és szebb lehet a világunk. De ebből a pozitív változásból, senkit se hagyjunk ki. Mert Isten szervezetét alkotó emberiségként, mindenkit be kell várnunk. Csak együtt fejlődhetünk az abszolút szeretetben. Amíg külön-külön próbálunk fejlődni, addig a szeretetet, csak relatív módon valósíthatjuk meg. Éppen úgy, mint ahogyan azt eddig tettük.
De az emberi értelem, éppen attól olyan tudatos, hogy nyilvánvaló számára az, hogy ugyanazokkal a hibákkal, mindig ugyanolyan eredményekre juthatunk. Vagyis, a relatív szeretet szolgálatával, mindig az emberiség egysége ellen munkálkodunk. Fenntartva Isten anyagi egységében, a relatív szeretet által okozott betegségeket. A szeretethiányos nyavalyákat. De együtt, egymásért élve, meggyógyulhat az emberiség szeretetben. Isten egészsége érdekében. Abszolút Szeretettel.
Ami azt jelenti, hogy ha a relatív szeretet lehetőségeivel élve, a megszerzett anyagi többlet-javaidat, nem állítod mások sikereinek a szolgálatába hanem, csupán egy vagyonosodási versenyt tartasz fenn általa, akkor Isten számára, teljesen feleslegesen éltél. Mert azokat a társadalmi lehetőségeket, amit az abszolút szeretet kínál neked, nem hasznosítottad. Vagyis, az abszolút szeretetben elkülönülve, relatív szeretettel éltél. Amelyben Isten, nem lehet szeretetben egészséges.
Mert a tudatos teremtést gyakorolva, nem azért teljesülnek a vágyaid Isteni rendben, hogy azok által, mások vágyait leigázd. Hanem éppen azért, hogy tehetőssé vált emberként, segítsd mások vágyait is megvalósulni. Mert, amikor a vágyak már elfogynak, az a népjólét legelemibb bizonyítéka. Ha az anyagi vágyaink megszűnnek, akkor már, csak Istenre vágyhatunk. Az abszolút Szeretetre. Amelyben élni, maga a megvalósult boldogság.
Matécz Zoltán
2021.02.21.
