Tudományos hit.
Valamikor régen a tudományt, az írástudó papok művelték. Majd a XVIII. század körül a tudomány, elvált a hitet képviselő papság dogmatikus álláspontjaitól. Mert az emberek, a papokhoz hasonló módon, írástudókká váltak. Viszont a papság, Istenhez mereven ragaszkodó dogmáit, már nem voltak hajlandók követni. Így a tudomány és a hit, két teljesen különböző ágazatként alakult az emberi kultúránkban. Ma pedig, már szinte teljesen szemben áll a kétféle kulturális örökségünk.
Mert a hitet képviselő vallások, megpróbálják ugyan az elveikbe beépíteni a tudomány állításait, de a racionális alapokon nyugvó tudomány, sehogyan nem hajlandó Isten vallásokban dogmatizált létezését elfogadni. Látszólag érthető módon, mert Isten létezése, tudományos szempontból szemlélve nem mérhető, nem bizonyítható. Ilyen módon, eleve kiszorul a tudományos keretek elemi feltételrendszeréből. A tudomány azonban, nem csupán nem foglalkozik Isten létezésével, hanem mereven tagadja is azt. Ezzel a tagadásával azonban, mégis Isten létezésével foglalkozik. Akaratlanul is.
Akkor hát, nézzük meg azt, hogy mi az emberi hit alapja. Az elménk, akármilyen racionális módon használjuk is, sohasem találkozik azzal a valósággal, amit megismerni kíván. Csupán, a korlátozott képességű öt érzékszervünk informatív értékei utalhatnak arra, hogy a valóság milyen. Vagyis, hinnünk kell az érzékszerveink által biztosított információk realitásában. Vagyis abban, hogy reális módon közvetítik felénk, a valóság általunk érzékelhető részét. Ezért, nem lehet bizonyosságunk a valóságról. Vagyis, csak hihetünk az érzékszerveink korlátozott képességű üzeneteiben.
A tudós szakemberek elméje, éppúgy nem találkozik a valósággal. Csupán az érzékszerveik informatív értékei utalhatnak arra a valóságra, amit megismerni kívánnak. Viszont ők, állandóan mérnek. Vagyis, az érzéki üzeneteket, egyre határozottabb módon terjeszti ki. Azokban a kiterjesztett méréseikben azonban, nekik is hinniük kell. Mert tökéletes bizonyosságuk, nekik sem lehet. Akármilyen ésszerű módon racionális is a gondolatmenetük.
Így a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite csupán. Ahol a tudományos szakemberek, a szakirányú konzultációikon határozzák meg azt, hogy a kollektív egyezségük szerint, a hitük melyik részével képviselik a tudományos állításaikat. Ilyen módon, dogmatizálva a tudomány állításait. Így a tudomány állításai, éppúgy dogmákon nyugszanak, mint a vallások Istenről szóló meghatározásai. Olyan emberek által hozott precíz meghatározások alapján, amelyek megdönthetetlennek látszanak.
Ilyen értelemben véve, az Isten létezéséről szóló viták, olyan értelmetlenné váló beszélgetések, amelyek a saját maguk által képviselt hiteikben meghatározott dogmáikat állítják szembe egymással. Vagyis, a tudomány dogmái ütköznek meg a vallás dogmatikájával. A megdönthetetlen igazságok, a megdönthetetlen igazságokkal. Ennél fogva, értelme csak annyi lehet, amennyi fogást találnak egymás dogmáin. Így, az ilyen hitvitáknak, többnyire nincsen győztese. Mert az emberi kultúra dogmatikussá vált állításai, nem képesek egymást legyőzni úgy, hogy közben a kultúránk ne sérüljön meg.
Az igaz, hogy a vallások képviselői, a papok sem képesek arra, hogy Isten létezését egyértelműen bebizonyítsák. Ezért igaz a mondás, ami szerint, „A jó pap holtig tanul, aztán mégis hülyén hal meg.” Mert egy egész életen át tanulmányozza Isten mibenlétét, majd úgy hagyja itt ezt az árnyékvilágot, hogy nem tudja pontosan azt, hogy kit is szolgált egy életen át. Kicsit abszurd.
De azt is igaz, hogy a tudomány sem képes arra, hogy a saját maga által használt elemi alapfogalmait, tudományos precizitással határozza meg. Így például az energia, a tér, az idő, vagy az információ fogalmai, csak általános értelemben vannak használva a tudományban is. Azok konkrét, pontos meghatározottsága nélkül. Ráadásul, olyan fogalmak képezik az alapját, amelyek irreálisak. Ilyenek a tér-idő, a tömeg-vonzás, a súlyos-tömeg, vagy például, a tehetetlen-tömeg fogalmai.
Ahhoz, hogy a vallásos hit, közös nevezőre kerüljön, tudományos alapon is, éppen arra van szükség, hogy az állításait racionalizáljuk. Tudományos értéken kezelhető állításokat formáljunk belőlük. De ezt, csak úgy érhetjük el, ha minden okoskodásunkat, egészen az alapoktól kezdjük. Ahhoz pedig, arra van szükségünk, hogy minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulást elméletben szétszedjünk, a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Ilyen módon, olyan elméleti alapot képezhetünk magunknak, amelyik elvileg alkalmas arra, hogy közös értelmes beszélgetésbe kezdhessünk.
Az oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza, egy olyan egységes alapközeg, amelyben az oszthatatlan alaptömegek, csak rezegni képesek. Mert stabil felfüggesztés és konkrét alátámasztás hiányában, csak rezegni képesek. Miközben a nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresik. Ezért, egy állandóan rezgő mátrix rendszert alkotnak. Mert az oszthatatlan alaptömegeik, egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek.
Mivel pedig, az elektromos megosztás képességével, csak összetett szerkezetű részecskék bírnak, ezért a mágneses alaphalmaz közegének, csak mágneses tulajdonságai lehetnek. Mert annak, minden egyes alkotóeleme, egymással teljesen egyenrangú oszthatatlan alaptömeggel rendelkezik. Így a szervezett együttrezgésük folytán, mágneses hullámok kialakítását teszi lehetővé. Amelyeknek két alapvető összetevője, a hullámhossz és a frekvencia.
A mágneses hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert egyértelmű módon meghatározza azt, hogy a mágneses frekvenciában terjedő energia, milyen induktív célra irányuljon. Így a mágneses frekvenciában, az energia terjed, egymás után aktív erőimpulzus sorozatok formáját öltve. Az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű hatásai, egy irányba kényszerülve a mágneses hullámban. Így az energia, mint szubjektív munkavégző képesség terjed a mágneses hullámok frekvenciáiban.
Ebben a mágneses alaphalmazban alakultak ki, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok. Mint megnyilvánulások. Az égitestek, mint az Univerzum atomjai. Az összetett szerkezeteiket pedig, éppúgy a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki belülről, mint ahogyan körülölelik azokat kívülről. Így az anyagi minőségeket szemlélő tudósok számára, a mágneses és az elektromos adottságok, együtt mutatkoztak meg. Mint egységes, „elektromágneses” tulajdonságok. De az indukció jelensége, mindig utalni fog arra, hogy azért, mégiscsak kétféle valóság alkotja a létezést. A mágneses és az elektromos valóság.
Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámok hullámhosszaiban, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Abszolút Elmének, és szintén abszolút Memóriának. Így a mágneses alaphalmaznak az abszolút Elméje és Memóriája, sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudattal rendelkezik. Ezt a kozmikus szintű Öntudatot nevezik a vallás képviselői Istennek. Az Univerzum, mágneses alapú kozmikus Öntudatát.
A tudomány pedig, igen közel jár Isten fogalmának racionális értelmezéséhez. Mert a kvantumpszichológia tanításában, már nyíltan intelligens Univerzumról beszélnek. Egy olyan kozmikus szintű abszolút Intelligenciáról, aki a mágneses hullámokban beállította azokat a kozmológiai állandókat, amelyek az elektromos anyagi megnyilvánulások létezését és rezgéseken alapuló működését meghatározzák. Ilyen kozmológiai állandó például, a fény sebessége is.
Ha tehát, a tudomány képviselői, ezt a kozmikus szintű Öntudatot, Istennek nevezik végre, és a vallást képviselő papság is, kozmikus szintű öntudatban határozza meg Isten létezését, akkor máris megvan az a közös nevező, ami Isten létezését, jogosan stabilizálhatja az emberi kultúránkban.
Annál is inkább, mert minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, az oszthatatlan alaptömegek mágneses alaphalmazából nyilvánult meg, és abban is működik induktív hatásra, rezgési szinten. Ezért, minden anyagi megnyilvánulás, a mágneses hullámok alaprezgéseire visszavezethető elektromos másodrezgésnek minősül. Vagyis, a primer mágneses alaprezgések, szekunder elektromos másodrezgéseinek. Kivétel nélkül.
Ha pedig, az abszolút Intelligenciát képviselő mágneses alaphalmazból nyilvánult meg minden elektromos anyagi részhalmaz az Univerzumban, akkor valóban Isten megnyilvánulásaiként értelmezhetünk minden objektív anyagi tényezőt. Amikor pedig a tudomány, az objektív valóság megismerését célozza meg, akkor valójában, Istent szeretné megismerni, az elektromos anyagi megnyilvánulásain keresztül. Amely anyagi valóságnak, elválaszthatatlan részét képezi, a tudományos megismerést végző értelmes ember is.
Csakhogy, az induktív viszony arra utal, hogy az anyagi minőségek összetett szerkezetein belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki a teret, mint amelyik körülöleli azokat, ezért a kozmikus szintű öntudat, az anyagban is megtalálható. Az élőlényekben, mint lelki ösztön. Míg az értelmes emberben, a lelki alapon biztosított ösztön mellett, mint szellemi szintű értelem is jelen van. Az a szellemi szintű értelem, ami az ésszerűségének köszönhetően, racionális lehet. Amivel, tudományos értékű meghatározásokat állapíthat meg, az objektív valóságról.
A mágneses hullámok kétirányú induktív hatásaival pedig, az abszolút Elme és Memória kozmikus szintű Öntudata, mindenre ható képességgel és mindenről tudó képességgel rendelkezik. Minden elektromos anyagi részhalmazra képes induktív hatást gyakorolni, az energiának köszönhetően, és minden elektromos változásról, azonnal tud, mert azok új mágneses hullámokként jelennek meg a mágneses alaphalmazban. Új informatív értéket közvetítve benne. Ennél fogva Isten, mint az Univerzum kozmikus szintű Öntudata, valóban a mindentudó és mindenható státuszát tölti be a létezésben.
Mert a létezés, kétféle valóságra épül. A szubjektívnek értékelhető mágneses valóságra, és az objektívként megismert elektromos anyagi valóságra. Így Isten, maga a Létezés. Aki az akaratát, induktív módon közvetíti a mágneses hullámok révén, az elektromos anyagi megnyilvánulások felé. Ezért, a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt informatív értékei határozzák meg azt, hogy a mágneses frekvenciák energiaértékei, milyen mértékű induktív munkát végezhetnek, az elektromos anyagi megnyilvánulásokon. Folyamatosan fenntartva, azok objektív valóságban megvalósult létezési feltételeit.
Az ember értelmes elméje pedig, ahogy képes az objektív valóság eseményeit szemlélni és felismerni, valamint racionális értékű tudományos állításokat formálni belőlük, úgy ellentétes módon befelé figyelve, önmaga mágneses mivoltára is értelmes módon fordíthat figyelmet. Mivel a lélek és a szellem, nem elektromos adottságunk. Mágneses képességeink azok. A lélek intelligens módon, ösztönös erőhatásokat biztosít számunkra az életünkhöz. Míg a szellemiségünk, olyan mentális tényezőnk, amelyik a számunkra hasznos Informatív értékeinket képes kezelni.
A szellemi gondolataink és a lelki érzéseink pedig, mindig az elménkben tudatosodnak. Így az elménknek, éppen az a feladata, hogy a szellemi gondolatainkból és a lelki érzéseinkből, egy közös mentális egységet képezzen. Ezek lesznek a mi személyes hiteink. Mint olyan EEG mágneses agyi hullámaink, amelyek a szellemi gondolataink hatására, már lelki érzéseket is aktivizáltak. Ezért alakul mindenki számára az élete, mindig a hite szerint. Mert a hitében integrálódott minden olyan mentális erőhatás, ami lelki érzésként alakítani képes a megtapasztalható sorsát.
Ha pedig, valaki nem kifelé, az objektív valóságba vetíti az elméje tudatosságának a figyelmét, hanem éppen ellentétes módon befelé, önmaga mágneses valósága felé, amit az elméje képvisel, akkor azon keresztül, a lelkére lehet tudatos. Így meditatív elmeállapotban, megismerheti önmaga lelki tudatosságának a minőségét. Azt az Isteni eredetű adottságát, ami miatt elválaszthatatlan az Univerzum mágneses valóságától.
Ahogy a fizikában, az energia egy és oszthatatlan, úgy a lélek, mint Isten bennünket éltető „sejtje”, az energia elválaszthatatlan részeként, szintén oszthatatlan. Mert a lélek, szerintem nem más, mint a mi objektív anyagi minőségünket éltetni képes, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Ezért, aki az elméjében, a saját kozmikus szintű mágneses hullámának a frekvenciájára fogékony, mert meditatív elmeállapotban van, az a kozmikus szintű mágneses hullámának a hullámhosszára is fogékonnyá válik. Ami a kozmikus szintű információját közvetíti felé.
Csakhogy, amíg a kozmikus szintű mágneses hullámának a hullámhosszára válik tudatossá, addig az abszolút Elmébe és Memóriába nyer betekintést. A mágneses alaphalmazba. Amelynek Isten a kozmikus szintű Öntudata. Így a meditáció gyakorlatában jártas emberi értelem, megismerheti önmaga Isteni mivoltát. Mert Isten, az Univerzum mágneses terében, egy és oszthatatlan. Így az abszolút Elméből, meditatív elmeállapotban, bármilyen információ „letölthető” a tudatos elménkbe.
Mert Isten és ember, egy és ugyanaz a minőség. Míg objektív elektromos anyagi értelemben véve, emberként értelmezzük önmagunkat, Isten egyedi módon létrejött relatív megnyilvánulásának, addig mágneses szempontból tekintve, továbbra is az oszthatatlan Isteni minőség részét képviseljük. Mert a mágneses alaphalmaz biztosít teret, energiát, és értelmet, az anyagi szintű elektromos létezésünk számára.
Ezért, minden anyagi létezésben, Isten nyilvánult meg. Isten öltött anyagi szintű formát. Ezért, akármilyen megismerési folyamatot használjon is a folyamatosan fejlődő tudomány, mindig Isten megismerésével foglalkozik. Ha akarja, ha nem. Ha tud róla, ha nem. Így a hit által, Isten önmagára találhat a tudományban is. Ha pedig a tudósaink, a relatív ismeretek hajszolása mellet, megbarátkoznak végre az abszolút Ismeretek meditatív módszerével is, akkor újra olyan dinamikus változás fog megvalósulni a tudományban, mint az elektromosság felfedezése alkalmával. A XIX. század elején.
Mert a mágneses valóság megismerése, új távlatokat nyithat, a tudományra alapozott technika fejlődésében. Minőségi szinten megváltoztatva az emberi élet megtapasztalható mindennapjait. Isteni rendben. Mert Isten, és az Ő abszolút értékű mágneses ismeretei, nem zárkóznak el az embertől. Csak mentális módon, nyitottá kell válnunk az üzeneteire. Meditatív elmeállapotban. Így a meditáció jelensége, nem csupán az ezoterikus hívők szokása, hanem minden értelmes ember olyan mentális lehetősége, amelyben önmagunk Isteni minőségét ismerhetjük meg.
Valójában, nagyon sokféle meditációs szint létezik. Mert, minden olyan állapot meditatívnak értékelhető, amikor az elménket, a jelen pillanatában tudjuk tartani. Az energia és az erő hasznosításának a jelen pillanatában. Így a jelenre irányuló szellemi szintű gondolkodás, éppúgy meditációnak minősül, mint bármilyen imaginatív vagy egyéb meditációs technika. Azzal a különbséggel, hogy az elménk figyelme, mindig másmilyen értelmes dologra vagy eseményre fókuszál közben. Fenntartva bennünk, a hatodik érzék lehetőségét.
Amikor azonban, a jelen pillanatától elvonatkoztat az elménk, akkor már a szellemi képességeinket szolgálja. Mert a szellemiségünk, mindig a múltunkban és a jövőnkben kalandozik. Ahová, nem tudunk lelki erőhatásokat irányítani. Mert kvalitatív hatásokat, csak a jelen pillanatában aktivizálhatunk. A kvantitatív események megváltoztatása érdekében. Ezért, a jelen pillanatát, arra érdemes használni, hogy benne a múlt tapasztalatai alapján, megtervezzük előre, a megélni kívánt jövőnk dolgait és eseményeit.
A múlt eseményeit már, nem tudjuk megváltoztatni. De a tervezés mentális lehetőségével, előre meg tudjuk határozni azt, hogy a vágyaink szerint, milyen valóságos dolgokat és eseményeket szeretnénk megtapasztalni. Így például, amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor ébred bennünk egy lelki vágy, ami már, a problémánk megoldott állapotára utal. Ezért, nincs más dolgunk, mint ezt a lelki vágyunk rezgését kifejezni, a szellemi gondolataink informatív értékeivel is. A reális képzelet meditatív képességével.
Ha tehát, itt és most, a jelen pillanatában, már megvalósultnak látod képzeletben a vágyad tárgyát vagy eseményét, akkor ahhoz a szellemi szinten formált mentális képhez vagy filmhez, pozitív lelki érzéseket biztosít az elméd. Olyan lelki szintű mentális rezgéseket, amelyek a kívánt valóság kialakításában fognak számodra aktívan munkálkodni. Így a képzelet segítségével, olyan hittel formált imát alkothatsz magadnak, ami agyi mágneses hullámként jelenik meg a mágneses valóságban. Amint kimondod az ÁMEN parancsot. Ami azt jelenti, hogy ÚGY LEGYEN.
Ha tehát esténként, előre elképzelsz magadnak olyan dolgokat és eseményeket előre, amelyek a vágyaidban jelentkeztek, és imádba foglalt hiteiddé alakítod őket a képzelet segítségével, akkor azok, EEG mágneses agyi hullámokként jelennek meg a mágneses valóságban. A mágneses hullámokban pedig, fénysebességű a hatásterjedés. Vagyis, amíg alszol, a te elektromos életeseményeid elé hatolva, beállítják azokat az induktív paramétereket, amelyek szerint, meg kell tapasztalnod a másnapra képzelt dolgok vagy események alakulását.
Ilyen módon, a leghatásosabb ima az, amikor reális elképzelés alapján, előre eltervezed azt, amit a vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni az életedben. Mert elképzelni az elmédben, csak azt tudod, amiben hiszel. Így, mindig a hited valósulhat meg az életedben. De ezt a mentális munkát, mindig el kell végezned hozzá. Mert, amíg a képzelet segítségével hitet formálsz a vágyaidból, addig Isten mágneses valóságába integrálsz mentális eseményeket. Így a szubjektív hittel formált reális képzeletednek, jó esélye van arra, hogy realitásként az objektív tapasztalataidat gazdagítsa.
Ezért, az objektív valóság anyagi részét képező emberként, nagyon sokféleképpen élhetsz. De a szubjektív valóság részeként, csak hittel érdemes élni. Olyan hittel, amelyben a megtapasztalni vágyott valóságot, mindig előre vetíted magadnak. Az imáidba foglalt reális elképzeléseid alapján. Mert így, nem pusztán az anyagi szintű elektromos eseményekben sodródsz, hanem Isten mágneses lehetőségei alapján, előre kódolhatod a vágyaid tárgyát vagy eseményét.
Ha pedig, ezt a mentális lehetőséget, a tudós szakemberek művelik, akkor számukra, nincsen a megismerésnek határa. Mert Isten megismerhető. Csak reá kell fókuszálnunk a tudatos elméinkkel. A maguk képzetlen módján, ezt tették azok a vallásos emberek is eddig, akik Isten ismeretét, beépítették az emberi kultúránkba. Ezért, nem az a feladat, hogy kiirtsuk Isten fogalmát a kultúránkból, mert az továbbra is meddő próbálkozás lenne. Hanem éppen az, hogy az Univerzum kozmikus szintű Öntudataként, beépítsük a tudományos ismereteink világába.
Mert, nem Isten tehet arról, hogy ennyire eltávolodtunk tőle. Hiszen, Ő maga a létezés. Aki a mágneses valóságot uralva, az elektromos valóságban nyilvánult meg. Mint értelmes ember. Aki lehet akár, tudományos szakember is. Mert, mindannyian, az abszolút Isten egyetlen relatív „sejtje” vagyunk, az emberiségen belül. Kivétel nélkül. Ezért, aki az embert akarja megismerni, mindig Istenhez jut. Aki pedig, Istenre kíváncsi, önmagára talál. Mert a két tényező, egy és ugyanaz. Így az ember, nem más, mint relatív Isten. Ebben az állításban érdemes meghatározni, a tudományos hit alapját.
Matécz Zoltán
2021.03.14.
