Rendszerelmélet.
Ez a fogalom, egy többszörösen összetett szó. Aminek a szótöve, a „rend”. Ehhez csatlakozik bővítményként a „szer”, végül pedig, az „elmélet”, mint egy újabb toldalékszó. Vagyis ahhoz, hogy rendszerelméletről beszéljünk, előbb a rend, majd a rendszer fogalmait érdemes tisztába tennünk.
A rend, mindig egy intelligencia által előidézett célszerűségi állapot. Amelyben a már megismert tényezők, lehetőség szerint, mindig a mielőbbi használatra felkészített állapotban vannak. Így a hatékonyság érdekében, a célszerűség határozza meg azt, hogy az intelligencia által kialakított rend, milyen minőséget képvisel. Ezért például, ahány ember van a világon, annyiféle sajátságos rend létezik. Mert a célszerűség, ami a szükségszerű rendet joggal elvárja tőlünk, mindenkinél lehet egészen más irányultságú is. Vagyis, az én általam kialakított rend lehet, a te számodra rendetlenségnek látszik. Vagy éppen fordítva. Mert mások a céljaid, mint nekem. Ilyen módon, teljesen eltérnek egymástól a célszerűségeinkből kialakult rendjeink. Ezért, a rend ellentéte nem a rendetlenség, ami egy relatív fogalom, hanem az abszolút értékű káosz.
Egészen más dolog a rendszer. Mert a rendszer, egy értelmes módon meghatározott intelligens cél megvalósításában munkálkodó, és ésszerűen elrendezett, egymástól függő és együttműködő részek összessége. Ilyen módon, minden előre meghatározott célra, egészen más összetételű rendszerek alkalmasak. Ezért, mindig a kitűzött cél határozza meg, az adott rendszer összetételének és azok együttes működésének a mibenlétét. Ezeket a különböző célokat pedig, szintén valamilyen intelligencia határozza meg minden esetben.
A rendszerelmélet pedig, a különböző módon megvalósult, és az értelmes célokra irányuló részrendszerek között fennálló intelligens kölcsönhatásokat elemzi. Amit visszacsatolásoknak neveznek. Éppen úgy, mint a rendszerben, a célszerűen meghatározott rendben összeállított dolgok, együttes szervezett működése szolgál egy közös célt. Így a kauzális, ok-okozati összefüggéseket, éppen a rendszerek között fennálló visszacsatolások révén lehet felismerni. Amelyek feladata éppen az, hogy egyértelműen rámutasson arra az alapvető intelligenciára, amelyen a rend, a rendszer, és a rendszerelmélet nyugszik.
A természetben rend van. Mert a természet, maga is egy rendszer. Az értelmes ember, maga is a természet szerves részét képezi. Ezért ragaszkodunk a saját rendszerünkben, a sajátságos módon kialakított rendünkhöz. Valamint, ezért próbáljuk megérteni azt, hogy ez a tőlünk független rendezettség és rendszerezettség, amit a természet körülöttünk és bennünk képvisel, miért nyomja reánk a rendszeretet bélyegét. Mert, biztosan célja van vele. Ami eleve valamilyen rajtunk kívülálló értelmes intelligenciára utal.
Bármilyen rend, csak az abszolút Létezésben alakulhat ki. De, mi alkotja ezt az abszolút Létezést? Az én véleményem szerint, az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságra bontható, elméleti síkon. Az oszthatatlan alaptömegek által felépült mágneses alapú szubjektív valóságra, és a belőle és benne megnyilvánult, általunk megismert, összetett szerkezetű és elektromos tulajdonságú, objektív anyagi vaságra. Ez az egymástól jól elkülönülő valóság, együtt mutatkozik meg számunkra. De az indukció jelensége mégis arra utal, hogy az abszolút létezés, mégis csak kétféle ellentétes tulajdonságú valóságon nyugszik.
Mégpedig, olyan formában, hogy az összetett szerkezetű anyagi valóság elektromos rezgéseken alapuló részeseményei, mint részhalmazok, a mágneses alaphalmaz által biztosított tér valóságában történnek. Mégpedig, az abban kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok rezgései alapján. Így a mágneses alapú primer rezgések, amit a hullámok biztosítanak, elektromos szekunder-rezgéseket idéznek elő és tartanak fenn induktív módon, hogy az elektromos anyagi létezés viszonyítható módon megvalósulhasson. Így a mágneses rendszer, induktív módon, az elektromos anyagi részrendszerekre kényszeríti az intelligens akaratát.
Az atomokban az objektív alkotóelemek együttes térfogata, amit a protonok, a neutronok, és az elektronok képviselnek, a teljes atomtérfogat eseményének, csupán az egy tízezred részét teszik ki. Ezért, az atomok belsejét is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Éppen úgy, mint ahogy körülöleli az atomokat. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok atomjai számára. Vagyis, az anyag olyan, mint egy nagyon laza szerkezetű szivacs, a mágneses alaphalmaz számára.
Így a mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok, könnyedén „áthatolnak” az anyagi szerkezetű atomokon. Oly annyira, hogy éppen az atomok legkisebb alkotórészeit, az elektronok mozgásformáit befolyásolják közvetlen módon, ezek a kozmikus szintű mágneses hullámok. Az indukció jelenségének köszönhetően. Meghatározva ez által, az anyagi minőségek aktuális halmazfázisait.
Így az induktív viszony, azon alapszik, hogy a mágneses hullámokban lineáris módon terjedő energia hatása, az elektronok centrális módon keringő mozgásaivá alakulnak. Hasonlóan a robbanómotorokhoz, ahol a dugattyúk függőleges irányú lineáris mozgásformái, centrális körmozgássá alakulnak, a főtengelyre vetítve. Aktív módon közvetítve azt az erőhatást, ami a dugattyúkon jelentkezett. Így az elektronok is, a mágneses hullámoknak engedelmeskedve tartják fenn a keringő mozgásformáikat, és változtatják meg azokat, a mágneses hullámokban megváltozott induktív igények szerint.
A longitudinális szerkezetű, kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem a hullámhossz képviseli azt a kozmikus szintű információt, amely mentén a frekvencia kialakulhat. A frekvencia által pedig, az energia terjed, egymást ciklikus módon követő erőimpulzus sorozatok formájában. Így a mágneses hullámokban, nem az oszthatatlan alaptömegű részecskék száguldanak, hanem azok, csak rezegnek. A hullámhossz mentén, szervezett együtt-rezgésük hatására pedig, a frekvencia révén, az energia hatása terjed. Folytonos módon, a frekvencia által meghatározott ciklikus jelleggel szaggatott erőimpulzus sorozatok formájában.
Ilyen módon, mindig a mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia által közvetített energia hatása, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon. Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámok intelligenciát és hatóképességet hordoznak. Meghatározva ez által azokat a kozmológiai állandókat, amelyek szerint, az elektromos anyagi részhalmazok működhetnek. Kérdés az, hogy honnan van ez a kozmikus szintű intelligencia?
Az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámhossz révén, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és induktív módon közlődhet az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Méghozzá, abszolút Elmének, és szintén abszolút értékű Memóriának, az abszolút Létezést biztosító Univerzumban. Ennek az abszolút Elmének és Memóriának, sajátságos öntudata van. Mégpedig, a teljesen zárt rendszerében fennálló induktív visszacsatolásoknak köszönhetően.
Mert a mágneses alaphalmaz, zárt rendszernek minősül. Hiszen, mindent tartalmaz, ami az Univerzumban létezik. Rajta kívül nem létezhet semmi sem. Az Univerzum zártsága azon alapszik, hogy a benne kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok, végtelenek. Vagyis, egy tórusz alakzatot képviselve, egy gigantikus méretű almához lehetne hasonlítani. Amelyben a mágneses hullámok, a tórusz zárt „héjszerkezetén” keresztül, a „magházban” összpontosulnak. Így a lehető legnagyobb mágneses aktivitás, a tórusz magjában található. Míg a peremkerületén sokkal gyengébb, szétszórtabb mágneses aktivitással találkozhatunk.
Azért állítom azt, hogy a peremkerületén gyengébb a mágneses aktivitás, mert a mi galaxisunk is, ennek a tórusznak a szélén helyezkedik el. Ami azt jelenti, hogy a mágneses alaphalmazban, mint az Univerzum alaprendszerében, alakultak ki és sodródtak a peremkerületekre, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek. Galaxisok kozmikus rendszereit alkotva. Ezek a galaxisok pedig, csillagrendszerekből épülnek fel. A csillagrendszerek pedig, bolygórendszerek összességét képviselik. Ilyen bolygórendszer tagja, a mi Földünk is.
A Földünkön pedig, a bioszféránkban alakultak ki azok a természetesnek értékelhető biológiai rendszerek, amelyek a különböző életformákat képviselik. Beleértve az embert is. Az emberi test pedig, a sejtjeinek a rendszere. Amelyik sejtek, szerves vegyületek óriásmolekuláiból álló rendszerek. Az óriásmolekuláink pedig, atomokból álló rendszerek. Olyan atomokból tevődnek össze, amelyek a nagyon laza szivacsos szerkezetünknél fogva, kénytelenek engedelmeskedni, a reájuk irányuló induktív mágneses hatásoknak. Mint alapvető elektromos anyagi rendszerek.
Így a rendszerelmélet alapvető célja az, hogy az egymásra épülő különböző szintű nyílt anyagi részrendszerek megismerése közben, felismerjük azt, hogy a szükségszerű módon kialakult részrendszerek, egy olyan alaprendszerre épültek, amely abszolút értékű intelligenciát képvisel. Ebben a mágneses alapú alaprendszerben rend uralkodik, ezért képes arra, hogy számára nyílt elektromos anyagi részrendszereket alakítson ki. Amelyekben, a kozmikus szintű akarata nyilvánulhat meg.
Ezért az induktív viszonynak köszönhetően, a mágneses alapú kozmikus akarat, az anyagi minőségek szervezett együttműködésében nyilvánul meg. Beleértve az embert is. A mi bolygónkon, az értelmes embernek jutott az a szellemi szintű intelligencia, hogy megértse azt, hogy a rendszerelmélet, egy olyan reális elképzelés, ami az Univerzum evolúciós leképezhetőségét vetíti elénk. Mégpedig olyan formában, hogy egy látszólag tőlünk független abszolút Intelligenciát képzel el logikai úton, amelyben minden elektromos anyagi részrendszer, valamilyen induktív módon reá vetített relatív részintelligenciát képvisel.
Ez a kozmikus szintű, abszolút Intelligenciájú Tudatosság pedig, nem más, mint Isten. A mágneses alaphalmaz Ura. Aki induktív módon vetíti az akaratát az elektromos anyagi valóságra. De az induktív lehetőségek kétirányúak. Ami azt jelenti, hogy a mágneses alaphalmaz diktálja az objektív létezés előfeltételeit, és így, minden elektromos változás, mágneses hatást vált ki a mágneses alaphalmazban. Így a minden elektromos tényezőre ható mágneses képesség, minden elektromos változásról tudó képességgel is rendelkezik. Mert az indukció jelenségében, éppen az információ konvertálódik át. Mágneses információról elektromos információra, és fordítva.
Az Univerzum mágneses alaphalmazában uralkodó, kozmikus szintű abszolút Intelligencia persze, teljesen öncélú. Bár saját önálló akarattal rendelkezik, de az emberi tudatosság mágneses jellegében, éppen önmaga megismerését szolgálja. Ilyen módon, miközben a lélek által Isten élteti az embert, épp úgy, mint más egyéb élőlényt, a szellemi képességünk intelligens lehetőségével, megadja nekünk az esélyt arra, hogy önmagunkban felfedezhessük Őt.
Vagyis Isten, az Univerzum abszolút Tudatosságával rendelkező intelligens teremtő. Akinek az egyetlen célja, nem más, mint a teremtés. Aki megteremtette, az anyagi világ elektromos tulajdonságú objektív valóságát. Vagyis, önmaga mágneses alapú szubjektív valóságából, kialakította az elektromos alapú objektív valóság részhalmazait. Amelyben a szellemi szinten relatív intelligenciával rendelkező értelmes ember, a rendszerelmélet felismerése által, önmaga Isteni mivoltát ismerheti meg. Azt, hogy a különböző részrendszerek között fennálló, sokféle bonyolult visszacsatolásnak köszönhetően, az ember megismerheti önmaga Isteni mivoltát.
Az ige cselekvést, történést, létezést jelentő szó. Így Isten igéje, a teremtés, ami a cselekvésekben, a történésekben megnyilvánuló módon valósul meg, a Létezésben. De az emberi elme, nem elektromos adottságunk. Hanem az elektromos tulajdonságú agyunkban képződő mágneses képességünk. Aminek az eredményét, EEG agyi mágneses jelekként mérni is tudjuk. Így az értelmes ember, egy olyan anyagi lény, amelyik intelligenciával rendelkezve, befolyásolni képes a mágneses szinten kialakuló anyagi eseményeket és történéseket. Vagyis, más szóval, mi magunk is, teremtői képességekkel rendelkezünk. Mivel Isten éltet bennünket, a kozmikus szintű Tudatosság.
Ezt olyan módon gyakorolhatjuk, hogy az esti imáinkban, el kell képzelnünk valóságosnak, néhány olyan dolgot vagy eseményt, amelyiknek a valóságát meg szeretnénk másnap tapasztalni. Mivel elképzelni, csak a hiteinket tudjuk, ezért a képzelet által formált imáink, olyan EEG agyi mágneses hullámokként jelentkeznek az életünkben, amelyek a megtapasztalható valóságunk formálására alkalmasak. Mint mentális visszacsatolások.
Ez úgy történik, hogy az anyagi események lassan egyenletesen alakulnak ki. Az elektromos tulajdonságok sebességeivel. Viszont az elképzeléseinkbe invesztált hiteink, olyan agyi mágneses hullámok, amelyekben a hatás, a fény sebességével terjed. Ilyen módon, amíg pihenünk, addig az imánk által formált agyi mágneses hullámaink, mágneses visszacsatolásokként, beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyek alapján megtapasztalhatjuk azt, amit elképzeltünk magunknak. Vagyis, az agyi mágneses hullámaink, az elektromos eseményeink elé „kúsznak”, és megvalósítják számunkra a vágyaink tárgyát vagy eseményét. Ilyen módon, mindig a hiteink valósulhatnak meg az életünkben.
Egységes rendszerként, a mágneses alaphalmaznak az induktív tulajdonságai, visszacsatolásokként működnek. Pozitív visszacsatolásként érvényesül benne Isten teremtői akarata. Amely konstruktív módon, mindig erősíteni, gyarapítani igyekszik a mágneses rendszerét, a teremtésen keresztül. A mi hiteink által megvalósuló relatív teremtői képességeinkkel pedig, negatív visszacsatolást valósítunk meg. Amelyik minden esetben, megpróbálja a mi szekunder elektromos anyagi rendszerünket stabilizálni, a primer tulajdonságú mágneses alaphalmaz rendszerében. Még akkor is, ha az ellenkezik a mágneses alaphalmaz rendszerének a kozmikus szintű érdekeitől.
Isten tehát, a benne kialakult elektromos anyagi részrendszerekre, pozitív visszacsatolással gyakorol induktív hatást. Amit az teremtőképes abszolút Szeretet valósít meg. Míg nekünk, az önmagunk érdekeit hittel képviselve, a negatív visszacsatolás maradt. Ezért mi, relatív szeretettel teremthetünk magunknak olyan valóságot igaz hittel, amilyent szeretnénk megtapasztalni.
A rendszerelmélet szó fogalmának utolsó toldalékszava nem más, mint az elmélet. Ami egy jelenség értelmes magyarázatára vonatkozik. Ilyen módon, olyan ismeretek összességét gyűjti egy logikai rendszerbe, amely arra utal, hogy miért cselekszik, történik, vagy létezik valami úgy, ahogyan azt megtapasztalhatjuk. Ennél fogva, mindig valamilyen igei módon megvalósult esemény értelmezéséről, magyarázatáról van szó az elméletben.
Vagyis, ami a szubjektív valóságban igei módon létezhet az, az objektív elektromos anyagi valóságban képes megtörténni, események szintjén. Még úgy is, hogy azt valaki tudatosan megcselekszi. Így bármilyen objektív cselekvés és történés, mindig a szubjektív Létezésre utal. Mint egy tükör, úgy tükrözi vissza számunkra az anyagi valóságban az intelligens akaratát, a szubjektív valóság. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok által induktív módon közvetített energia és információ, az elektromos valóságban jelenik meg, viszonyítható értelmet sugározva. Ez a viszonyítható értelem, a viszonyítás során értelmezhető adatok révén válik számukra világossá.
Mivel minden elmélet egy értelmes magyarázat, ezért a magyar nyelv, az értelem nyelvének nevezhető. Mert az értelmezés szó fogalmi jelentését, a saját népe nevével fejezi ki. Magyar-áz. Ilyen módon az elméleteinkben, olyan szórendi fordulatokat rakunk logikai rendbe, amelyek által, valamilyen esemény, jelenség, cselekményét és történését magyarázzuk el. Ilyen módon a rendszerelmélet gyakorlatilag, azt a rendet képezi le számunkra elméleti síkon, amit megtapasztaltunk. Vagyis a rendszerelmélettel, az értelmezésünk által megértett összefüggéseket rakjuk rendbe. Ami a különböző részrendszerek között fennálló induktív viszonyban gyökerezik.
Az elméletek által felállított logikai rendre, azért van szükségünk, hogy az életünk mindennapi gyakorlatában, elég jól bele tudjunk illeszkedni az általunk használt részrendszerek működésébe. Ezek által pedig, egy teljesen komplett rendszerelméletet tudjunk felállítani magunknak. Amelyben az elméleti szintű logikai rend alapján fejezzük ki azt, hogy felismertük a részrendszerek visszacsatolásait. Aki erre nem képes, annak el kell szenvednie, az egyéb részrendszerek felől reá áramló negatív visszacsatolások hatásait. Mert, mi magunk is rendszerek vagyunk, a bennünket körülölelő anyagi rendszerekben. Amelyek, a mágneses alaphalmaz egységes rendszerében működhetnek.
Matécz Zoltán
2021.06.28.
