Személyiség.
Ez egy alapvető pszichológiai fogalom. Éspedig arra utal, hogy a folyton változó szellemi képességeink hatására, milyen lelki alkatot veszünk fel az életünk során, amivel másokkal szemben viselkedünk. Mivel tehát, ez a személyiségünk, három alappilléren nyugszik, a test a lélek és a szellem hármas egységén, ezért mindig sajátságos. Mert a folyamatosan változó, relatív testi és szellemi adottságaink mellett, a lélek abszolút érzéseivel jelenik meg a személyiségünk. A testünknek, a lelkünknek, és a szellemiségünknek ezt az összehangolt munkáját, amit személyiségnek nevezhetünk, folyamatosan alakítjuk ki magunknak. Így az esetleges változásai, csak azok előtt mutatkozhatnak meg igazán, akikkel ritkábban találkozunk, de már régóta ismernek bennünket.
A lélek által, minden embert Isten élteti. Isten, szinte csak egyetlen helyen szólal meg a Bibliában. Amikor megkérdezik tőle, ki vagy Te uram? Erre azt válaszolja, hogy ”VAGYOK, AKI VAGYOK.”. Nagyon sokáig, nem értettem ezt az egyszerű kijelentést. Arra gondoltam, hogy lerázza magáról a kérdezőt. Nem foglalkozik önmaga értelmezésével, mert úgysem érthetik meg az emberek. Majd a tudatosság értelmezése során jöttem rá arra, hogy mire is utalt ez az Isteni kijelentés valójában.
Mindig, az elménkben vagyunk tudatosak. De, ez a pillanatnyi mentális tudatosságunk, csak arra biztosít lehetőséget számunkra, hogy a szellemi gondolatainkhoz, lelki érzéseket csatoljon az elménk. Majd ilyen formában, hitet alakítsunk ki ott. Amely hiteinkben, a szellemi gondolataink informatív értékeket képviselnek. Míg a lelki érzéseink mentális módon irányítható erőhatásokat jelentenek. Mert az érzéseink a lelkünkből, az életünk energiájából származtatható erőhatások. Ezért, mivel a hiteink már erőhatásokkal rendelkeznek, ezért a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Vagyis, az életünk megtapasztalható sorsszerű dolgai és eseményei, a hiteink alapján történnek.
Ennél fogva, amit az elménkben, tudatosan meghatározott módon, önmagunkra nézve igaznak tekintünk, az a mindenkori tudatosságunkba kerül. Ami, már a tudatalattinkban működik. Így a tudatalattinkban funkcionáló mindenkori tudatosságunkba, mindig olyan tulajdonságok épülhetnek csak be, amit a VAGYOK szóval illetve, önmagunkra nézve igaznak véltünk a tudatos elménkben. Ilyen módon az Isteni eredetű lélek, mindig azokat a személyes tulajdonságokat veszi fel bennünk az életünk során, amit a VAGYOK kijelentéssel önmagunkra nézve igaznak tartunk. Így a „VAGYOK, AKI VAGYOK.” kijelentés, tulajdonképpen azt jelenti számomra, hogy a lélek által Isten, mindig azokat a személyiségi jegyeket veszi fel bennem, amit a VAGYOK kijelentéssel önmagamról, szellemi szinten tudatosan kijelentek.
Mivel pedig, minden ember elméje analógiásan ugyanígy működik, ezért a személyiségi jegyeink összessége, mindenkiben sajátságossá válik. Kialakítva ez által azt az egyéni alaptermészetet, amit a lélek kénytelen kifejezni a viselkedésünk során. De ez, egyáltalán nem véletlenszerű dolog. Mert, Isteni eredetű lélek által éltetett értelmes emberekként, Isten számára gyűjtünk tapasztalatokat az objektív valóságból, az életünk során. Vagyis Isten, az Univerzum abszolút Tudatosságú Intelligenciája, rajtunk keresztül relatív módon élve válik mindent tudóvá.
Isten tehát, a mindenható kozmikus személyiség, a mindent tudás élményét, a mi életünkből nyeri. Ezért éltet bennünket a lélek által. Ezért lett a pszichológia egyik alapfogalma a személyiség. Ami, azt az egyéni hozzáállást jelenti, ami a személyes viselkedésünkben mutatkozik meg. Így lett a személyiségünk, a lelki működésünk egyedi tulajdonságaira alapozva, az egyéniségünket kifejezni képes magatartási normánk. Ami az életünk végéig, bármikor tudatosan megváltoztatható.
Így a lélek által biztosított személyiségünk változási képessége, mindig az aktuális szellemi fejlettségünket tükrözi. Tulajdonképpen azt, hogy a régen elavult személyes tulajdonságaink helyett, egészen új tulajdonságokat vehetünk fel tudatosan, a VAGYOK kijelentés által. Nézzünk erre egy egyszerű, de igen általános példát. Ha például, az eddigi életed során, akaratlanul is bevésted a mindekori tudatosságodba azt, hogy szegény vagy csóró, esetleg nincstelen vagy, akkor nélkülözésre ítélted magad a nélkül, hogy tudtál volna róla. Mert a hiány eszméje tudatossá vált az elmédben, és ilyen módon, automatikusan beíródott a mindenkori tudatosságodba is.
Mivel tudatosan szegénynek tartottad magad, még ha akaratlanul is, ezért a mindenkori tudatosságodon keresztül a lelked, olyan dolgok és események megvalósulását eredményezi csak, ami a szegénység érzetét igazolhatja számodra. Vagyis gyakorlatilag, nem tudsz kimászni a nincstelenség, a nélkülözés verméből. Mert a nélkülözés megtapasztalásának a kényszere, mindaddig elkísér az életed során, amig a hiány alaptulajdonsága helyett, a bőség eszméjére alapozott tulajdonságokat, be nem építed a mindenkori tudatosságodba.
Sok ember, a szüleitől vette át ezt a hiányszemléletet. Amikor azoknak, nem volt pénze valamire, amit szeretett volna megkapni. Azt mondták neki, hogy nem tehetjük meg, mert „Mi szegények vagyunk”. Így a nélkülözésre kényszerülő gyermek elméjében, a szegénység negatív tulajdonsága ragadt meg. Bevésve a szegénység által biztosított hiányszemléletet a mindenkori tudatosságába.
Ehhez társul még az a mentális gyakorlat, hogy a szegény emberek általában véve, megvetik a gazdagokat. Mert a nélkülözésük okát, a gazdagok jólétében látják. Ami persze, főképpen a politikusok esetében, sok esetben igaz is. Akaratlanul is felvállalva egyfajta áldozatszerepet. Ami stabilizálja az elméjükben, a szegénység jogszerű érzetét. Azzal együtt, a gazdagság jogtalanságát. Így a szegénységet, azért is kell megtapasztalniuk állandóan, hogy ne kelljen saját magukkal is konfrontálódniuk. Ezért a szegénység, önvédelmi okokból, állandósul az életükben.
Amikor a bőség eszméjével foglalkozva, a jólét tudatosságát kialakítod az elmédben, akkor határozottan fejezd ki azt, hogy „GAZDAG VAGYOK”. Majd ezzel az új alaptudatossággal felvértezve, minden olyan kifejezést tudatosan törölj az elmédből, ami valamilyen módon a veszteségre, a hiányra, a nélkülözésre utalhat. Gyakorlatilag, engedd el az ilyen szellemi gondolatokat. Mert azok, csak destruktív, negatív lelki érzéseket aktivizálhatnak az elmédben. Amelyek, negatív eseményszerűségek kialakulását teszik csak lehetővé az életedben. Amelyek megtapasztalásában, nem lesz igazán örömöd.
Tedd szokásoddá azt, hogy önmagadra nézve, csak pozitív tulajdonságokat és kijelentéseket határozol meg. Ezek a pozitív affirmációk, olyan szellemi szintű megerősítések, amelyek beépülnek a mindenkori tudatosságodba, és szép lassan megváltoztatják a megtapasztalható életeseményeid minőségét. Konstruktív módon, számodra hasznos jelleggel. Sajnos, ez nem azonnal történik meg, hanem szép fokozatosan, néhány hét vagy hónap alatt. Mert a régi, elavult tudatossági jellegzetességnek, amit a bőség új tulajdonsága helyettesít, ki kell kopnia a mindenkori tudatosságodból.
Vagyis, az agyadban felépült szinapszisoknak, amelyek a szegénység tulajdonságát határozták meg, le kell bomlania. Az pedig, csak akkor bomlik le, ha a bőség eszméjének a szinapszisai, a gazdagság tulajdonságát már kialakítják az agyadban. Akkor válik csak feleslegessé a régi. Elég sokat segít és gyorsít a mentális folyamaton az, ha közben megszokod azt, hogy minden olyan apró dologért és eseményért is hálás vagy, amit az élet közben ad számodra. Mert a hála pozitív lelki érzése, olyan mentális módon irányított pozitív erőhatás az elmédben, amelyik újabb pozitív dolgok és események kialakulását teszi számodra lehetővé. Ha minden apróságért hálás vagy, akkor a sorsod pozitív módon úgy alakul, hogy mindig egyre több jó dologért és eseményért legyél hálás.
Sajnos, a negatív sorsodat is így alakítottad ki magadnak. Mert minden rosszért hálátlan voltál. A hálátlanság negatív lelki érzésének engedelmeskedve, látszólag jogosan szidalmaztad, átkoztad magadat és másokat egyaránt. Ilyen módon, a negatív dolgok és események mentális magvait vetetted el magadnak. A nélkül, hogy ennek a tudatában lettél volna. Ilyen módon, a „vak” sorsodat szidalmazva. De tulajdonképpen, Te magad éltél eddig spirituális szinten vak, és így, emberhez méltatlan sorsot formáltál magadnak.
Ha ezt a hibádat belátod, akkor spirituális szinten fejlődhetsz. Mert, csak akkor van lehetőséged arra, hogy a kialakult személyiségedet tudatosan megváltoztasd. Mégpedig az által, hogy a tudatos elmédben, számodra szép és jó új tulajdonságokat határozol meg magadnak. Éppen azért, hogy a mindenkori tudatosságodba beépülve, megváltoztassák azok a személyiségedet. Számodra hasznos módon.
Ahogy a nélkülözés eszméjét lecserélve a gazdagság számodra hasznos tulajdonságára, megváltozik az anyagi helyzeted, úgy bármilyen más egyéb hibás tulajdonságodat felcserélheted olyanokra, amelyek jóval hasznosabbak számodra. Mert amíg élsz és tudatos az elméd, addig lehetőséged van a személyiséged tudatos megváltoztatására. Örülj a bőségnek, örülj a jólétnek, örülj gazdagságnak, örülj a tudásnak, örülj a sikernek, örülj a szerencsének, bárki életében látod is azt. Mert ezek, az Isteni eredetű bőség megnyilvánulásai. Ne irigykedj, ne ítélkezz. Tudd azt, hogy ha beépítetted a mindenkori tudatosságodba a bőség eszméjét, akkor már Te is a jólét felé élsz. A bőség eszméje, szép lassan feltölti az életedet. Olyan sorsszerű dolgokkal és eseményekkel, amelyek a gazdagság érzetét biztosítják számodra.
Mivel a Te sorsodat meghatározni képes szellemi fejlődésed, ettől az ismerettől függ, ezért nagyon vigyázz arra, hogy a gyermekednek vagy az unokádnak, mit mondasz. Esetleg, a reád bízott diákodnak. Nehogy úgy járjanak, mint te. Soha ne korhold, ne szidd, ne átkozd őket. Mert, ha a te negatív ítéleteidben meghatározott rossz tulajdonságok önvádló módon tudatosodnak az elméjükben, akkor azok fogják meghatározni a formálódó személyiségüket. Azon keresztül pedig, a sorsukat. Mert olyan negatív tulajdonságokat tudatosítanak az elméjükben, amit Te magad sugalltál nekik. Így a mindenkori tudatosságukba beépülve azok, olyan személyiséggé alakítják őket, amit Te magad vetítettél feléjük. Amit Te magad ítéltél el. Hirtelen felháborodásodból, haragodból, felindulásodból.
Ezért, egy sokkal jobb generáció érdekében, tanítsd meg az utókornak azt, hogy amit szellemi szinten tudatosan felvállalnak, lelki szinten azzá válnak. Ezért, mindig csak dicsérd a gyermekeket. Ha rosszat tesznek, akkor is. Gondolj arra, hogy minden rosszban van valami jó is. Találd meg a jót a cselekedeteikben, és azt dicsérd. Ne a hibájukat ródd a fejükre. Inkább arról beszélj nekik, amilyenek lehetnének.
Mert amelyik gyermeket, állandóan csak szidják, a szidalmazásában használt rossz tulajdonságok tudatosodhatnak csak az elméjében. Olyan negatív személyiség kialakulását téve lehetővé számára, amelyiket nagyon nehéz lesz később önerőből megváltoztatnia. Az ilyen félrenevelt gyermekekből lesznek, az önbecsülés hiányával szenvedő felnőttek. De, aki nem képes becsülni önmagát, másokat sem tud megfelelő módon értékelni. Az ilyen ember, alapvető személyiségzavarban élve, antiszociális egyéniséggé válik.
A szellemi szintű nevelés, már kisgyermek korban elkezdődik. A bölcsőde, az óvoda és az iskola részéről épp úgy, mint a családon belül. Így a gyermekek személyiséggé neveléséhez, szükség van arra, hogy ezeket az igazságokat mielőbb megértsék. Hogy megszokják azt, hogy már gyermekkorukban csak pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel önmagukat. Hogy a lelkük, olyan szellemi szintű „ruhát” vegyen magára, amiben mindig szívesen mutatkozhatnak mások előtt, ahogy viselkednek. Mert úgy, egy spirituális módon művelt személyiséget alakítanak ki maguknak, már gyermekkorukban. Értelmes, szociális felnőtté cseperedve a társadalmunkon belül.
Mert, ahogy a szellemi tudatosság lehetőséget ad számunkra, a saját magunk személyiségének a megváltoztatására, úgy a nevelés során, a gyermekeink személyiségének a kialakulását is szorgalmazhatjuk. Felelős módon. Mert a személyiség, nem állandó dolog. Csak a lélek az állandó, amíg élünk, és azt a személyiséget veszi fel számunkra, amit a VAGYOK szóval önmagunkra nézve igaznak tartunk. Kivétel nélkül. Mindenkiben egyéni módon. Isteni rendben.
Mert a lélek által Isten, olyan személyiséget alakít ki bennünk, amit a VAGYOK szóval, önmagunkra nézve igaznak tartunk. Ettől válik a nagybetűs Ember, relatív Istenné. Aki ezt a spirituális igazságot nem tudja, az csupán kisbetűs ember maradhat továbbra is. Aki látszólag, a sors öntudatlan rabszolgája.
Matécz Zoltán
2022.04.10.
