Szubsztancia.
Ez egy filozófiai fogalom, ami a minden létező anyagi megnyilvánulásnak, a minőségi szintű esszenciális lényegére utal. Arra a szubjektívnek nevezhető örök változatlanságra, amelyben az objektív anyagi minőségek megnyilvánultak és amelyben, az örök változási képességük megvalósult. Ami az állandó anyagi változások során is, mindig stabil alap marad a világmindenségben. Amelynek eredendő okát és alapját, kizárólag önmagában kell keresni.
Így a szubsztancia, önmagában való abszolút Tudatosságot is jelent egyben. Ezért a szubsztancia, az a szubjektív tudatos hatóképesség, ami az objektív valóságot, önmaga állandó változatlanságából létrehozta, és annak örök változásra szánt működését megvalósította és folyamatosan fenntartja. Így az esszenciális jellegű tulajdonságai, a teremtményeiben nyilvánultak meg, sajátságos módon.
Ez a szubsztancia teljesen kitölti az anyagok atomi szerkezetét is. Így minden objektív módon létező anyagi dologban, éppúgy benne van alapvető minőségi lényegként, mint ahogyan körül öleli azokat. A „sub” előtag arra utal, hogy benne, alatta, mellette, míg a „stare” utótag azt jelenti, áll. Vagyis a szubsztancia, alapvető szubjektív lényegként, minden objektív anyagi szerkezetet teljesen áthat. Szubjektív minőséget biztosít, az objektív módon megnyilvánult anyagi mennyiségek számára. Ebből az is adódik, hogy a szubsztancia valójában, nem más, mint maga a tudatosan létrehozott minőség. Amit az abszolút Elme Tudatossága hozott létre. A minden lehetséges tulajdonság összessége, esszenciája.
Ez a szubsztanciális jellegű minőség jelenik meg, az anyagi kiterjedések mennyiségeit meghatározni képes egyedi tulajdonságokban. Így az objektív anyagi dolgok lényegét, azok a viszonyítható tulajdonságok képviselik, amelyek a megismerés során tudatosodhatnak az elméinkben. Egyedi módon utalva az anyagi minőségek sajátosságaira. Vagyis, a relatív emberi tudatosság, a viszonyítás során ismeri fel az anyagi dolgok tulajdonságait képviselő szubsztanciális lényegeit. Amit az univerzális szubsztancia, mint abszolút Tudatosság, meghatározott egy-egy anyagi dologban. Ilyen módon, az anyagi dolgok és jelenségek megismerése során, tulajdonképpen a szubsztanciát, az abszolút Elme tudatosságát fedezzük fel, esszenciális részleteiben. Minden anyagi minőségben, más és más módon. Azok lényeges tulajdonságait megismerve.
Ezért a szubsztancia, felismerhető minőséget biztosít az anyagi dolgok mennyiségei számára. A minőség tehát, a szubsztancia által meghatározott működés alapvető követelményének a tudatos meghatározottsága. Amely biztosítja az adott anyagi rendszerek mennyiségileg kialakult stabilitását. Azoknak a hibátlan működését. Vagyis a szubsztancia, olyan egyedi alapvető minőséget biztosít a különböző tulajdonságú anyagi dolgok számára, aminek a minőségellenőrzését is Ő maga elvégzi el, állandó jelleggel. Mint a szubsztancia esszenciális jellegű ellenőre. Így szubjektív módon, mindig fenntarja az objektív anyagi minőségek folyamatosságát, azok állandó változása mellet is. De hogyan képzelhető el ez a valóságban?
Ezt a szubsztanciát a régi fizikusok, éternek nevezték. Az éter fogalmát, a XIX. század elején vezették be, és egy olyan hipotetikus közeget értettek alatta, amelyben az elektromágneses hullámok terjednek. Így az akkor élt tudósok, összekapcsolták az éter és az abszolút Tér fogalmait. Egyszerűen úgy gondolták, hogy az éter teljesen kitölti az egész teret és ilyen módon, ahhoz viszonyítható az abszolút sebesség vagyis, a fénysebesség és az idő. Ezt az étert nevezi ma Gregg Braden, Isteni mátrixnak. Éppen arra alapozva az állítását, hogy a kvantumpszichológia tanítása, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Amelyben a kozmológiai állandókat, csak tudatosan lehetett ilyen precízen beállítani. A keresztény filozófia pedig, egyszerűen Istenek nevezi az Univerzum abszolút Intelligenciáját. Egy olyan kozmikus szintű Értelemnek, ami minden benne megnyilvánult anyagi minőség esszenciáját, lényegét, a tulajdonságaiban képviseli.
Az én véleményem pedig az, hogy a valóság eleve kétféle lehet számunkra. Az objektívnek megismert összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, és a vele ellentétes szubjektív, mágneses alapú valóság. Amely az Univerzum oszthatatlan alaptömegeiből épül fel. Ilyen módon, egy teljesen egységes alapközeget alkot. A mágneses alaphalmaz közegét. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek, teljesen kitöltik a rendelkezésükre álló teret. Még az anyagok atomjain belül is. Így az objektív valóság valójában, objektív és szubjektív egy időben. Elektromos és mágneses tulajdonságú egyszerre.
De, ha felfelé emelkedve, elhagyjuk a légterünk peremét, és a bolygó és csillagközi térbe hatolunk, akkor már a mágneses alaphalmazba kerülünk. Ahol elektromos tulajdonságú anyagi részek nincsenek. Ezért nevezték el űrnek. De, ami számunkra űr, az nem üres valójában, hanem a szubjektív alaphalmaz, számunkra teljesen láthatatlan mágneses közege alkotja. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, a benne és belőle kialakult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amit az égitestek jelentenek. Ilyen égitest a mi Földünk is.
Ebben a szubjektív alaphalmazban, az oszthatatlan alaptömegek teljesen egyenrangúak. Egymást félre tolni vagy félre lökni képtelenek önerőből. Így egy egységes mátrix szerkezetű stabilis közeget alkotnak. Mivel azonban, az oszthatatlan alaptömegek nincsenek fix módon lerögzítve, sem pedig, stabil jelleggel alátámasztva, ezért az egyensúlyi helyzetüket állandóan keresve, folyamatosan csak rezegnek. Relatív módon egymásra támaszkodva. A szervezett együttes rezgéseik által pedig, longitudinális felépítésű és kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki. Lineáris felépítésű, egyenes irányú hullámokat. Mágneses erőtérré alakítva ez által, a mágneses alaphalmazt.
Mert, ezeknek a mágneses hullámoknak, alapvetően két összetevőjük ismeretes. A hullámhossz és a frekvencia. Így az egyenes irányú hullámhossz mentén felsorakozott oszthatatlan alaptömegek, a mágneses frekvenciát alkotva, egy irányba közvetítik a rezgési szintű erőimpulzus sorozataikat. Éppen olyan módon, mint Newton soros ingája esetében. Így a mágneses frekvencia által egy irányba közvetített rezgési szintű erőimpulzus sorozatok folytonosságát, az energia áramlásaként értelmezhetjük. Ez az energia terjed a mágneses hullámokban, a fény abszolútként értelmezhető sebességével. Miközben a mágneses hullám hullámhossza képviseli azt az információt, ami a frekvencia által közvetített energiát irányítja.
Ezért a mágneses hullámok úgy működnek, mint a célirányos „hatáspumpák”. Mert a frekvenciájuknak köszönhetően az energia, mindig egy irányba áramlik. Miközben a hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Ilyen módon, állandó torlónyomást gyakorolva a kölcsönhatási pontokba. Amelynek ennél fogva, kompresszív jellegű nyomó hatása van. Ennek a kozmikus szintű nyomóhatásnak köszönhetjük az indukció jelenségét. Mert a mágneses hullámok kölcsönhatási pontját, az anyagi részhalmazok elektronjainak az elektrosztatikus erőterei alkotják.
Az elektronok tehát, elektrosztatikus erőteret alakítanak ki maguknak, a hozzájuk közel lévő oszthatatlan alaptömegekből. Ezek az oszthatatlan alaptömegek ezért, hűséges módon követik az elektronjaik megszerzett keringő és forgó mozgásformáit. Ennél fogva, az elektronok elektrosztatikus erőterei, centrális jelleget öltenek. Ugyanazon az egységes mágneses alaphalmazon belül pedig, mindenképpen egymás ellen fejtik ki a hatásukat. Ezért, a lineáris felépítésű mágneses hullámok torlónyomása, az elektronok centrális mozgású elektrosztatikus erőtereire fejti ki a kompresszív hatását. Gyorsítva vagy lassítva ez által, az elektrosztatikus erőterek mozgásformáit. Ez által pedig, a hozzájuk tartozó elektronok mozgásformáit, közvetett módon befolyásolva.
A mágneses hullámok által érintett elektrosztatikus erőterekre gyakorolt kompresszív hatás úgy működik, mint ahogyan a robbanómotorok működnek a járműveinkben. Ahol a lineáris mozgásformát végző dugattyúk, centrális mozgásformát valósítanak meg, a motor főtengelyére vetítve. Vagyis, az indukció jelensége azon alapszik, hogy a mágneses hullámok lineáris módon terjedő kompresszív torlónyomása, az elektronok elektrosztatikus erőtereinek a centrális mozgásformáit befolyásolja közvetlen módon. Így az induktív viszony, a mágneses erőtér és az elektrosztatikus erőterek között valósul meg, és a lineárisan terjedő mágneses hatást, centrális jellegű elektromos hatássá alakíja. Ami az elektromos anyagi minőségek viszonyítható állapotait, közvetett módon befolyásolja, azok elektronjainak a mozgásállapotváltozásai révén.
Az a szubjektív alaphalmaz pedig, amelyikben mágneses hullámok hullámhosszai által információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül egyben. Az Univerzum abszolút Elméjének, és szintén abszolút értékű Memóriájának. Amelynek szintén abszolút értékű Intelligenciája és Tudatossága van. Ez minden létezés esszenciája. Ilyen módon, a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon.
Az indukció során tehát, a mágneses hullámhossz informatív értéke és a frekvencia energiaértéke konvertálódik, modulálódik vagyis, alakul át, az anyagi minőség formájává és elektromos erőhatásává. Így az anyagi minőségek, mindig azokat a sajátságos tulajdonságokat veszik fel, amit a reájuk irányuló mágneses hullámok induktív módon közvetítenek feléjük. Így az objektumokban a tulajdonságok, mint szubjektív tényezők, a mágneses indukció hatására jelennek meg az elektromos anyagi részhalmazokban.
A mozgási, létezési teret tehát, a szubjektív jellegű mágneses alaphalmaz képviseli, az objektív anyagi valóság részhalmazai számára. Míg az idő alapját, a mágneses hullámokban terjedni képes energia abszolút értékű sebessége határozza meg. Gyakorlatilag, a fénysebesség mértéke. Mert így, az energia indukciós jellegű szubjektív hatása, minden anyagi minőségre egyformán fejti ki a hatását. Amelyeknek, csupán a kialakult méretük a különböző. Ezért, mivel az energia induktív hatása, abszolút értékű egyensúlyt nem alakíthatott ki az Univerzumban, így relatív egyensúlyt teremtett meg benne. Amit az égitestek szabadon eső állandó mozgása jelent. Míg az égitestek saját elektrosztatikus erőterei, egyfajta elektromotoros erőként határozták meg, az egymáshoz képest végezhető szabadon esésük, periodikus módon keringő feltételeit.
Ahogy az objektív elektromos anyagi részhalmazok, a szubsztancia szubjektív tulajdonságokkal jellemezhető megnyilvánulásai, úgy azok mozgásformáiban is, az abszolút Intelligens szubsztancia akarata nyilvánult meg. Ha ezt az abszolút Intelligens szubsztanciát, mint az Univerzum esszenciális lényegét Istenként értelmezzük, akkor az objektív valóságban, Isten akarata nyilvánult meg.
Egy régi mondás szerint, „minden út Rómába vezet”. Ami a jelen esetben azt jelenti, hogy minden elmélet Istenhez vezet. A szubsztanciához. Az Univerzum kozmikus szintű Öntudatához. A létezés esszenciális lényegéhez. Akár vallásos elmélet legyen is az, akár tudományos. De vannak kerülőutak is. Amit például, az Istent nélkülözni próbáló tudományos elméletek képviselnek. De ez, egyáltalán nem csorbítja a szubsztancia esszenciális lényegiségét. Aki anyagi formát és a folyamatos változás képességét biztosítja számunkra is. Valamint azt, hogy az abszolút Elmében szubjektív módon is létezve, relatív értelemmel felismerhetjük, a vele való azonosságunk mértékét.
Így az ember, elektromos tulajdonságú objektív anyagi minősége, a szubsztancia által kódolt fizikai tulajdonságokat veszi fel. Miközben a relatív elméjében, olyan szubjektív tulajdonságok tudatosodnak, amelyek a szubsztanciához fűződő mentális viszonyát tükrözik. Vagyis, amíg relatív tudatú elmék vagyunk az Univerzum abszolút Tudatosságú Elméjében, addig semmit sem gondolhatunk, érezhetünk, és tehetünk, a szubsztancia tudata nélkül.
A keresztény tanítások értelmében, Isten az Univerzum mindenről tudó és mindenre ható képessége. Ez pedig, úgy igaz, hogy a mágneses alapú kozmikus Tudatosság, amit Istenként értelmezhetünk, a két irányú induktív viszonynak köszönhetően, minden anyagi változásról azonnal tud, és minden anyagi tényezőre képes hatást gyakorolni. Minden anyagi változásról azonnal értesül, és minden anyagi változást Ő maga idéz elő, induktív módon.
A mágneses hullámok kialakulása során, a mágneses hullámhossz azonnal felépül. Nincsen szüksége időre. Mert az oszthatatlan alaptömegek, amelyek kialakítják a mágneses alaphalmazban, mindig jelen vannak a mágneses alapközegben. Annak mátrix alapú szerkezetében. Mint Newton soros ingájában a golyók. Míg a frekvencia által közvetített energia szubjektív hatása, a fény sebességével terjed. Ezért, időt vesz igénybe a terjedése. Ezért a hullámhossz által képviselt információnak, nincsen szüksége terjedési időre. Míg a frekvencia révén közvetített energia terjedése, éppen az idő alapját hozza felszínre. Amihez viszonyítható bármilyen más, objektív részesemény részideje. Így az égitestek egymáshoz viszonyított mozgási szintű eseményidői is.
Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy egyáltalán nem beszélhetünk „téridőről”. Mert, amíg a tér, számunkra a mágneses alapú szubjektív valóság, addig az idő nem más, mint ebben a szubjektív valóságban kialakult változás mértéke. Amit az energia áramlási sebessége határoz meg, a mágneses hullámok frekvenciáiban. A fénysebesség. A mágneses hullámok frekvenciáiban kialakult hatássebesség. Így a tér, nem görbül meg. Mert az oszthatatlan alkotóelemei, körülbelül tízezerszer kisebbek, mint az elektron mérete. Így a szubjektív alaphalmaz számára az anyagi minőségek, könnyedén átjárható összetett elektromos szerkezetek. Csak az anyagi halmazokon belül beszélhetünk némi változásról, amit az indukció jelensége képvisel. A mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőtereinek az egymásra kifejtett kényszeres hatása. De idővel meghatározható erőtérgörbületet, az indukció jelensége sem idéz elő.
A szubsztancia tehát, az Univerzumnak azt az esszenciális jellegű mágneses lényegiségét jelenti, amelyik tudatosan képes sajátságos tulajdonságokkal felruházni, minden önmagából megnyilvánított, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazt. Minden elektromos anyagi részhalmazt Ő működtet, és folyamatosan ellenőrzi azok minőségi tulajdonságait. Induktív módon. Beleértve az ember objektumát is. Aki a szubjektív, relatív szellemi képességei révén, felismerheti a teremtőjéhez fűződő viszonyait. Mert, minden elektromos anyagi minőségben, a mágneses alapú abszolút szubsztancia nyilvánult meg, relatív formát öltve.
Így az értelmes embernek, mentális lehetősége van arra, hogy meditatív módon, az abszolút elmébe tekintsen. Azt teljesen átlátni képtelen ugyan, de bármilyen kozmikus szintű információ birtokába kerülhet a meditáció révén. Vagyis, a teljes esszenciát nem ismerheti meg, de annak résztulajdonságaira tudatos lehet. Ilyen módon pedig, éppen a szubsztanciát ismerheti fel. Valamint azt, hogy ő maga, mint meditációra alkalmas relatív emberi tudatosság, a szubsztancia szubjektumát szemléli meditatív módon. Önmaga elektromos anyagi vonzatának a mágneses alapú esszenciáját. Vagyis, saját maga szubsztanciális önvalóját.
Ez a megvilágosodás pillanata. Amelyben Isten, a relatív tudatú ember elméjében, öntudatra ébred. Gyakorlatilag felismeri azt, hogy az értelemmel bíró ember nem más, mint relatív Isten. Így mentális módon azonosul, önmaga szubsztanciájával. Vagyis, a relatív szubjektumot képviselő értelmes ember, felismeri önmaga szerepét az abszolút Szubjektumban. Amit Istenként, éppen a szubsztancia képvisel.
Ennek a felismerésnek köszönhetően, felszabadul az objektív valóság anyagi szintű terheitől, és a szubjektív valóság abszolút Tudatosságában kezd el tudatosan létezni. Ez egy teljesen átszellemült, meditatív jellegű tudatos állapotot biztosít számára, amelyben felismeri azt, hogy minden anyagi létezéssel egynemű. Ilyen módon, nem szükséges birtokolnia semmit sem, mert a szubsztancia esszenciáján keresztül, bármit megismerhet meditatív módon. Amit az elméje, éppúgy valóságosnak fogad el, mint a gyakorlati szintű megtapasztalás egyéb anyagi szintű élményeit.
Tehát, beleszülettünk egy elektromos tulajdonságú objektív anyagi világba, ahol az értelmes relatív mentális képességeinknek köszönhetően, felismerhetjük a mágneses alapú szubsztancia abszolút Szubjektív adottságait. Mert az ember, objektív-szubjektum. Vagyis, anyagi szinten megnyilvánult relatív tudatosság. Míg Isten, szubjektív-objektum. Vagyis, olyan anyagi szinten meg nem nyilvánult mágneses Tudatosság, amely szubsztanciaként, önmagában hordozza a létezés minden lehetséges esszenciáját.
Matécz Zoltán
2022.06.20.
