Kollektív felelősség.
Az egyéni felelősség kérdése adott. Aki bármilyen kárt okoz másoknak, az valamilyen mértékű kártérítésre kényszerül. A hatályos törvények értelmében. Mert, az alapvető emberi szabadságjogok minden embert megilletnek. Ilyen értelemben véve azokat is, akik valamilyen erkölcsi vagy anyagi kárt szenvednek, mások felelőtlen viselkedése miatt. Így a kártérítésre kötelezett személy, kénytelen kártalanítani, az általa felelőtlen módon kezelt embertársait. De felelősséggel tartozunk azokért az élőlényekért is, amelyekkel szemben valamilyen hibás módon viszonyulunk. Így az állatokkal és a növényekkel szemben is. Erre utalnak az állat és növényvédelmi tőrvényeink.
Most, a XXI. században, bárhol is járjunk a világban turista vendégként, kötelesek vagyunk a helyi törvények előírásai alapján, tiszteletben tartani a helyi lakosság személyes és kollektív érdekeit. Ellenkező esetben, a lokális törvények szigora lecsap reánk, és a szükségszerű kártérítés sem maradhat el.
De, ugyanilyen módon, ha egy többtagú társaság megy emberek, állatok vagy növények közé, akkor mindannyiuknak úgy kell viselkedniük, ahogy az a törvény szerint előírt módon védi a meglátogatottak alapvető szabadságjogait. Mert a kollektív felelőtlenség, kollektív büntetést vonhat maga után.
Ma már, amikor a személyi felelősség kérdése, bárhol a világon jogilag érvényesíthető, érthetetlen számomra az, hogy egyes országok, még mindig gyarmatként kezelhetnek más országokat. Teljesen lerabolva azok nemzeti értékeit. Ilyen módon, elszegényítve a gyarmatként kezelt országok lakosságát. Teljesen elkorcsosítva azok alapvető szabadságjogait. Vagy például, az is érthetetlen számomra, hogy miért képes háború kialakulni két ország között. Ahol a megtámadott ország polgárainak az alapvető szabadságjogai sérülnek, minden egyes támadás alkalmával. A támadó ország pedig, a katonai fölénye mellet is, kollektív felelősséggel tartozik. A lerombolt településekért, a megölt és elűzött emberekért és természetesen, az okozott erkölcsi károkért is.
Így a katonai nagyhatalmak, amelyek bármilyen gyengébb országokat megtámadhatnak, valós vagy vélt politikai okokra hivatkozva, kollektív felelősséggel tartoznak, az általuk terrorizált és megtámadott országokkal szemben. Mert minden politikainak álcázott érdek mögött, valamilyen gazdasági érdek húzódik meg. Így minden hadi módon okozott emberi, anyagi és erkölcsi kárnak, valamilyen mértékű jóvátételi értéke van. Akkor is, ha veszít a megtámadott ország a kialakult háborús helyzetben. Ilyen módon valósulhat meg az, hogy az ősök bűneiért, az utódoknak kell fizetniük. Mert a jóvátétel költségei, apáról fiúra öröklődnek.
Mert, ha a kollektív felelősség nem érvényesíthető a világunkban, akkor az egyéni felelősségnek sincsen sok értelme. Mivel, lássuk be nyíltan, hogy mit érnek az egyéni szabadságjogok, ha azok, kollektív módon bármikor büntetlenül megsérthetők. A gyarmati és háborús jellegű politikailag irányított gazdasági érdekek által. Az emberek alapvető szabadságjogai ellen elkövetett kollektív bűnök ellenhatásai miatt alakultak ki a terrorcselekmények. Mint olyan civilnek álcázott ellentámadások, amelyek a leigázó ország békés lakossága ellen irányulnak. Akik eltűrték és finanszírozták a leigázottak ellen irányuló katonai támadásokat és a kollektív elnyomást. Amelyekre eredetileg, semmiféle jogalap nem volt.
Ahogy a bántalmazott állat visszaharap, vagy a letépett rózsa tüskéje visszaszúr, úgy az intelligens emberek természetes reakciója is az, hogy megpróbálnak védekezni és visszatámadni valamilyen módon. Ha az őket támadó hadsereg ellen kevés a lehetőségük, akkor az őket ellátó állam békés lakosságát veszik célba. Amit természetesen a békés lakosság, látszólag jogosan ítél el. Terrorcselekménynek határozva meg az esetet. De azt közben figyelembe sem veszik, hogy éppen az ő általuk finanszírozott hadseregük terrorizálja a „terroristákként” meghatározott emberek békés otthonát, hazáját.
Természetesen, nem a terroristák erőszakos cselekedeteit kívánom jogi síkra emelni. Mert a békés lakosság ellen elkövetett erőszak, akkor is terrorcselekménynek minősül, ha terroristák hajtják végre és akkor is, ha valamilyen katonai erőfölényben lévő nép hadserege. A végeredmény ugyanaz. A békés lakosság van erőszak alatt terrorizálva, bántalmazva, megfélemlítve. Így a NATO hadsereg békefenntartó cselekedetei, eddig szinte minden esetben, olyan terrorcselekmények voltak, amelyekben a békés lakosság is terrorizálva volt. Kivétel nélkül. Ráadásul, szinte mindig kiderült utólag, hogy csak az USA politikailag álcázott gazdasági érdekeit szolgálták. Egyéb célja vagy eredménye nem volt egyiknek sem.
Hasonló a helyzet most is, amikor az Oroszok hadiállapotba kerültek Ukrajnával. Aminek következtében, a békés Ukrán lakosság is terrorizálva van. Ezért, kénytelenek elmenekülni a saját hazájukból. De kié lesz a kollektív felelősség? A lerombolt településekért és az elpusztult emberekért? A sok menekültért? Vállalja-e Oroszország a jóvátételt? Amit a katonai szinten végrehajtott erőszakkal követett el az Ukrán nép ellen. Úgy anyagi, mint erkölcsi síkon.
Ha nem, akkor most primitív módon ott tartunk, hogy ha egy Orosz ember Ukrajnába megy, mint turista, akkor személyes felelősséggel tartozik minden cselekedete miatt. Mert az Ukrán törvények szerint, minden Ukrán állampolgár egyéni szabadságjogokat élvez a saját hazájában. Amit az Orosz turistának is nyilván be kell tartania. Ha egy Orosz emberekből álló népes társaság megy Ukrajnába turistaként, akkor is ugyanez a helyzet. Mert az Ukrán emberi alapjogok nem változtak.
Most azonban, amikor nem a túrizmus békés céljával vonult be az Orosz hadsereg, hanem nyilvánvalóan erőszakkal, aránylag könnyedén leigázva a sokkal gyengébbnek minősülő Ukrán hadsereget, senki sem képes törvényes keretek között biztosítani a békés fegyvertelen civil Ukrán emberek alapvető szabadságjogait. Ezért kényszerülnek, naponta tízezrével elhagyni a hazájukat. Menekülnek a békés lakosságra irányuló katonai terror elől. Ami az ő alapvető szabadságjogaikat sérti. Ami a létbizonytalanság félelmében tartja őket.
Még szerencse az, hogy a szomszédos országok felelős módon viszonyulnak a menekültekhez. Így a menekültek, minden olyan alapvető ellátást megkapnak az őket befogadó országokban, ami az életben maradásukat biztosíthatja. Békés körülmények között. Mert azokban az országokban, ahová éppen menekültek, éppolyan alapvető szabadságjogokat élvezhetnek átmenetileg, mint amit a saját otthonaikban elveszítettek a háborús konfliktus miatt.
Én nem tudom és nem is akarom eldönteni azt, hogy ez a háború a két hadsereg között jogos-e vagy jogtalan. Mivel a stabil Ukrán határok nélkül, ez a háború, az oroszok belviszályaként érvényesül. De a fegyvertelen békés lakossággal szemben, mindenképpen terrorcselekménynek minősül. Amiért valakinek, biztosan felelnie kell. Mert anyagi és erkölcsi kárt oroztak a békés civil emberek számára. A békére áhítozó felvilágosult világ pedig, nem tűrheti azt, hogy az ilyen katonai szinten megvalósított terrorcselekmények, büntetlenül maradjanak. Békés eszközökkel harcolnunk kell, még a háborúk elvi lehetősége ellen is. Harcolnunk kell a gyarmatosítások ellen. A gyarmatosítás minden lehetséges kizsákmányoló formája ellen. Mert ez a békés harc, nem terrorcselekedet, hanem a világ felvilágosult népeinek, a kollektív felelősségre irányuló természetes megnyilvánulása.
A békés országokban is van gyarmati viszony bőven. A mi kis hazánk például, a nyugati multicégek által kihasznált gazdasági „gyarmat” csupán. Hiszen a multicégek, az itt és általunk termelt hasznot, maradéktalanul kiviszik külföldre. Nem a mi hazánk profitál a haszonból. Ilyen módon, gazdasági szinten leigázott állam vagyunk. Nem is kellett harci cselekményekkel legyőzni bennünket. Elég volt korlátlan mennyiségben beengedni a külföldi nagyvállalatokat a hazánk területére. Ilyen módon, békességben élhetünk ugyan, de az általunk termelt haszon, a külföldi cégek tulajdonába vándorol. Így, nem szükséges erőszakkal elvenniük azt, amit magunktól is „szívesen” odaadunk számukra. A béke relatív érzése érdekében. Olyan ez, mintha a multicégeknél dolgozó magyar emberek, külföldön vállaltak volna munkát. Erősen alulfizetett módon.
Pedig, a mi hazánk így, folyamatosan elszegényedik. Hiszen haszon nélkül termel. A kollektív felelősség pedig, éppen arról is szól, hogy az őseink hibáiért, a fiaiknak kell majd fizetni. Vagyis, a jelen generációnak éppúgy, mint az elkövetkező generációknak. Mert még mindig eltűrjük azt, hogy a külföldi érdekeltségű cégek, teljesen kizsákmányolják a mi hazánkat. A külföldi termékekkel pedig, elárasztva a hazai piacokat. Így a magyar termelők, egyre feleslegesebbekké válnak a saját hazájukban. Tovább gyengítve hazánk gazdasági erejét.
Hasonló a helyzet, a politikai szintű visszaélésekkel. Amelyeknek a keretében, a politikai érdekek mögé, olyan gazdasági érdekeket rejtenek el, amelyek jogtalan előnyökhöz juttatják a politikusokat és azok kis és nagyvállalkozó rokonait, barátait, ismerőseit. Így az adókból származó közpénzeket, olyan teljesen felesleges vagy erősen túlárazott befektetésekre tékozolják, ami csak a vállalkozóik gazdasági hasznát szolgálják. Miközben az állami közpénz eredeti célja, a népjólétre irányuló szociális szféra fenntartása és működtetése, teljesen elkorcsosul.
Nem is beszélve arról, hogy a hazánk szociális érdekeit szolgáló közpénzt, hány és hány külföldi érdekeltségű beruházásokra és adományozásokra pocsékolják a minisztereink. A népünk konkrét jóváhagyása nélkül. Mert már külföldön van a gazdasági érdekeltségük. Ilyen módon, látszólag két kézzel szórva, a népünk adókból befolyt vagyonát. Mert felelőtlen módon, éppen reájuk bíztuk az adóinkból származó közpénzünk felelős beosztásának a lehetőségét.
Ezek a politikai szinten végrehajtott gaztettek is, olyan bűnös cselekedetek, amelyek a hazai állampolgárok alapvető szabadságjogait sértik. Hiszen a köznép alapvető szabadságjogai torzulnak, az infláció és a mélyen alulfizetett munka arányában. Ezért, a hatályos politikusok felelőssége nyilvánvaló. Ez politikailag irányított gazdasági terrorizmus. Ez a felelősség pedig, soha nem évülhet el. Tovább öröklődik. A jelenlegi politikusaink, négy év múlva választható „utód” politikusaira.
Mert ezeknek a politikai szintű visszaéléseknek a hátránya, a szociális szféra egyre gyengébb természetes működőképességében jelentkezik. Így vált manapság, az oktatás szakembereinek kényszerű sztrájkja mindennapos eseménnyé. Így a sztrájk, mint alapvető polgári szabadságjog, éppen arra utal, hogy a nemzet, vagy a népünk valamilyen szociális rétege, nem elégedett a politikai munka reájuk irányuló gazdasági eredményével. Mert a közpénzek nyilvánvaló eltékozlása mellett, számukra már nem jut elegendő anyagi forrás, a működésük természetesnek elfogadható fenntartásához.
Egy ilyen jogosan bekövetkezett sztrájkot, „polgári engedetlenségnek” nevezni pedig, szintén felelőtlenség. Mert, amikor a politikusaink, a népünk szolgálatára felesküdött „szolgák” csupán, akkor a polgári engedetlenség fogalma éppen azt jelenti, hogy a politikusaink úgy érzik, hogy ők uralják a népet. Teljesen elfeledkezve arról, hogy a politikai szintű „hatalom”, csak a különböző pártok feletti elsőbbségükre utalhat.
Arról nem is beszélve, hogy a politikai hatalomra került párt megbízottjainak, már teljesen pártfüggetlen módon kellene irányítaniuk az országunk gazdasági menetét. Ahol a kormányzati és önkormányzati beosztásokat nyert politikusaink, már nem a pártjukat szolgálják, hanem az egész népet. A népnek tett esküjük kötelezettsége alatt.
Mert a demokratikus módon működő országok állami szinten kialakult feladata éppen az, hogy a népjólétet kialakítsák számunkra. Az adóinkból származó közpénzt tehát, mindig a népjóléti érdekek fokozására kell költenie, a felelős kormányzati és önkormányzati vezetőinknek. Ha nem ezt teszik, akkor felelőtlen módon, bűnt követnek el a saját népük ellen. Akiket eskü alatt, felelősség nélkül szolgálnak. Így a politikusaink, kollektív felelősséggel tartoznak, az általuk okozott nemzeti károkért. Amelyekben a népjólét fokozása helyett, a nép elszegényesítése zajlik. Amit az infláció és az egyre gyengülő jövedelmek jelentenek.
De társadalmi szinten, mindannyian örökösök vagyunk. Ez a mi kollektív felelősségünk alapja.
https://www.youtube.com/watch?v=CLCokYTDNnU
https://www.youtube.com/watch?v=8NS7JC4Ykis
https://www.youtube.com/watch?v=gVQD47VAdps
Matécz Zoltán
2022.07.24.
