Vesztesek.
Alapvetően, senki sem születik vesztesnek. Mégis, az embereknek több, mint a fele, vesztesnek érzi magát. Mert a társadalmi beilleszkedés területén, olyan helyeket töltenek be, amelyekkel nem találják meg igazán a számításaikat. Mert gazdasági szinten, a szegényebb népréteghez tartozónak érzik magukat. Akik, alapvetően ki vannak szolgáltatva, ki vannak használva, el vannak nyomva a saját társadalmukon belül. Ezért, teljesen sikerteleneknek és veszteseknek érzik magukat.
A vesztesség, egy tudati állapot. Ami a legtöbb esetben, úgy íródik be egy ember lelki tudatosságába, hogy már gyermekként követi a szülei és rokonai hibás sztereotípiáit, tradícióit, szokásait, attitűdjeit, konvencióit. Akaratlan módon is a lelki tudatosságába írja azokat az örökletes hagyományokat, amelyeket, mint „stafétát”, tovább örökíthet majd a saját utódjainak. Még tovább hagyományozva ez által, a vesztesség negatív lelki érzését.
Pedig, a lélek által, Isten éltet minden értelmes embert. Így a veszteseket is. Az, az Isten, aki a Bibliában úgy mutatkozott be, hogy „VAGYOK, AKI VAGYOK.”. Ami röviden azt jelenti, hogy a lélek által, mindig azzá válik bennünk, amit a mindenkori lelki tudatosságunkba beírunk magunknak, a szellemi gondolataink szintjén. Más szavakkal kifejezve, amilyen tulajdonságot szellemi szinten igaznak vélünk önmagunkra nézve, azt a személyessé vált tulajdonságot, a VAGYOK szóval illetve, önmagunk lelki minőségére vetítjük. Ami így, a lelki tudatosságunkba fog beíródni. Ott stabilizálódik mindaddig, amíg tudatosan át nem „írjuk” azt. Így a lélek, mindig ezeket a tulajdonságokat veszi fel számunkra.
Ilyen önmagunkra vett alaptulajdonságok összessége képezi, a mi saját attitűdünket, jellemünket, mentális alkatunkat, alaptermészetünket, karakterünket, lelki egyéniségünket. Sajnos, a legtöbb esetben, úgy írjuk be szellemi szinten az önmagunkra kényszerülő alaptulajdonságainkat, hogy az a mentális folyamat gyakorlatilag, nem is tudatosodik az elménkben. Mert, nem is gondolunk arra, hogy amilyen tulajdonságokat a „VAGYOK” szóval összekapcsolunk, azokat önmagunkra nézve igaznak tartunk. Így a lelki tudatosságunk részévé válik. Mert a „VAGYOK, AKI VAGYOK” kifejezés, úgy teljes valójában, hogy benned lelki szinten mindig az VAGYOK éppen, amit a VAGYOK szóhoz rendelve, igaznak tartasz önmagadról, a szellemi gondolataiddal. Mert téged éltető Istenként, éppen azzá válok benned, amit a „VAGYOK” szóhoz rendeltél szellemi szinten. A te szabad akaratodból.
Ilyen módon, aki negatív tulajdonságokkal illette önmagát, annak a lelki tudatosságába, azok a negatív tulajdonságok íródtak be. Így a lélek, azzá is válik benne. Mert önmagára nézve, igaznak tartotta azokat a káros tulajdonságokat is.
Minden értelmes ember beszél önmagában. Olyankor, a szellemi gondolataink konfrontálódnak, a lelkünk mindenkori tudatosságában meghatározott alapvető jellemünkkel. Vagyis, a lelkünkkel. Illetve, azzal mindenkori tudatossággal, amit a lélek képvisel bennünk, amíg az alapvető jellemünket biztosítja számunkra.
Nagyon valószínű az is, hogy mindenkinek volt már lelkiismeret furdalása. Amikor szellemi szinten vezérelve, olyan dolgot mondtunk vagy cselekedtünk, amivel a lelkünk nem értett egyet. Ami ellenkezett a lélek által fenntartott jellemünk alaptulajdonságaitól. Olyankor, a lelki tudatosságú jellemünk, addig nem hagyott bennünket békében, amíg nem tettük rendbe, a szellemi szinten előidézett hibánkat. Ami a lelkiismeret furdalásunkat kiváltotta.
De a lelki tudatosságunk, éppen azért „mindenkori”, mert bármikor tudatosan megváltoztatható szellemi szinten. Ha ugyanis, egy hibás tulajdonságunk helyett egy másik, sokkal jobb tulajdonságot tartunk igaznak önmagunkra nézve, akkor a régi tulajdonság szép lassan „kikopik” a tudatosságunkból. Nézzünk erre egy alapvető példát.
Valamikor, akaratlanul is beírtuk magunknak azt, hogy „szegények vagyunk”. Így a szegénység alaptulajdonságát követi a lélek az életünkben. A szegénységet képviselő hiányok minden lehetséges formáját megtapasztaltatva velünk. Ha nem tetszik ez a tulajdonságunk, akkor a VAGYOK szóhoz, csatoljunk helyette egy olyan tulajdonságot, ami már jobban megfelel számunkra. Miközben a szegénységből fakadó nélkülözés gondolatait is tudatosan kerülni kell. Ilyen tulajdonság lehet például, a gazdagság, a jólét, vagy a bőség. Mond ki tehát bátran azt, hogy „GAZDAG VAGYOK”. Mond ki bártan azt, hogy „JÓLÉTBEN VAGYOK”. Mond ki bátran azt, hogy „BŐSÉGBEN VAGYOK”.
Majd kezdj el úgy élni, mint aki valóban gazdag, mint aki valóban bőségben és jólétben él. Vagyis, legyél hálás mindenért, amit az élet sorsszerű módon felkínált neked és tapasztalati síkon eléd tár. Ahogy a szegénység megtapasztalása miatt nem voltál hálás, úgy a bőség bármilyen apró megnyilvánulása, már hálával töltse el a szívedet és a lelkedet. Mert, amiért hálás vagy, abból mindig egyre többet és többet ad számodra a sors. Éppen azért, hogy a hála lelki érzésének a segítségével, folyamatosan boldogságban élj.
Más szavakkal kifejezve, önmagadra nézve mindig, csak olyan tulajdonságokat határozz meg, amelyeket szívesen tapasztalnál meg. Amelyik tulajdonságok hátrányos helyzetbe hozhatnak téged, azokkal még a szellemi gondolataid szintjén se foglalkozz. Mert, ha csak viccelődsz, ha csak tréfálkozol a negatív tulajdonságokkal, akkor is beíródhatnak azok, a mindenkori tudatosságod mentális adatbázisába. Arra késztetve az Isteni eredetű lelkedet, hogy olyan tulajdonságokkal képviseljen téged az életedben, amelyek hátrányos helyzetben tartanak téged.
Én magam is, elvált szülők szegényesen élő családjából származom. Már gyerekkoromban találkoztam a szegénységből fakadó nélkülözés néhány sajátságos formájával. Amelyben a korlátolt anyagi helyzetem, kellemetlen negatív lelki állapotokat biztosított számomra. Mert a mindenkori tudatosságomba, a szüleim által sugallt gazdasági állapot negatív érzéseit véstem be, akaratlanul is. „Nincs rá pénzünk.” „Nem engedhetjük meg magunknak.” Az okokat kutatva pedig, kiderült az, hogy „szegények vagyunk”. Ami sajnos, jól be is vésődött az elmémbe.
Ma már azonban, nem mondok önmagamra nézve olyan tulajdonságot, aminek negatív hatása lehetne az életemre. Még véletlenül sem. Tudatosan, csak pozitív tulajdonságokat kapcsolok a VAGYOK szóhoz. Mert már tudom azt, hogy amit szellemi szinten tudatosítok az elmémben, az fog beépülni a mindenkori lelki tudatosságom mentális adatbázisába. Vagyis, amíg Isten éltet a lélek által, addig mindig azokat a tulajdonságokat veszi fel számomra, amelyeket a VAGYOK szóval illettem az elmémben, a tudatossá vált szellemi gondolataimmal. Az én szellemi szintű szabad akaratomat követve. Így válik valósággá bennem Isten önmagáról meghatározott állítása. Amely szerint, „VAGYOK, AKI VAGYOK.” Vagyis bennem, mint lélek, mindig azzá VÁLIK, amit a VAGYOK szóval, szellemi szinten önmagamra vetítve meghatároztam.
Ezért én magam, mindig szép VAGYOK, mindig jó VAGYOK, mindig erős VAGYOK, mindig egészséges VAGYOK, mindig bölcs VAGYOK, és főképpen, mindig szerethető VAGYOK. Még akkor is, ha mások megmosolyognak ezért.
Így Isten, minden emberben sajátságos módon él, nyilvánul meg. Mégpedig, szigorúan az ember szellemi gondolatai által meghatározott szabad akarata szerint. Még akkor is, ha ezeket a lelki tulajdonságokat, nem szándékosan határoztuk meg önmagunknak. Ezért, mindenkinek egészen más, a lelki alkatát képviselő jelleme. Mert, minden ember másféle élettapasztalatok alapján alakítja ki a szellemi gondolatai segítségével, a lelki tudatosságát. Valamint, ez a kialakult lelki tudatosság, bármikor képes megváltozni, az új tulajdonságok tudatos felvételével. Ha a megszokott élettapasztalataink ellenére, képesek vagyunk beleélni magunkat az új tulajdonságok által felkínált dolgok és események valóságába. Mégpedig olyan módon, hogy közben a régi tulajdonságnak, még a szellemi gondolatát is kerüljük.
Mert a sorsszerű eseményink, mindig az alapján alakulnak ki, amit lelki szinten igaznak érzünk. Vagyis, hiába gondolod magad gazdagnak, bőségben és jólétben élő embernek, ha közben a szegénységből fakadó hálátlanság régi, megszokott negatív lelki érzéseit vetíted önmagad elé. Mert olyan ez, mint a magvető példázata a Bibliában. Amely szerint, mindig olyan valóságot fogsz megtapasztalni a jövődben, amilyen lelki érzéseket vetsz el a jelen pillanatában. Éppen ezért kell mindenért hálásnak lenned a jelenben. Mindenért, ami jó dolog vagy esemény számodra. A megtapasztalt rossz dolgokhoz és eseményekhez pedig, ne társíts lelki érzéseket, Egyszerűen lépd át és engedd el azokat. Érzelmi szinten, figyelembe se vedd őket.
Amikor valamilyen rossz dolgot vagy eseményt tapasztalsz meg, amit problémaként értékelsz, akkor mindig jelentkezik az elmédben egy lelki vágy. Ami már a problémád megoldott állapotára utal. Olyan állapotra, ami már boldoggá tenne az adott esetben. Így a hálátlan negatív lelki érzések helyett, a probléma megoldását eléd vetítő lelki vágyadra fókuszálj a szellemi gondolataiddal. Gyakorlatilag, képzeld el valóságosnak azt, ami a lelki vágyad alapján tudatosodott, az arra nyitottá vált elmédben.
Vagyis, ne a probléma kellemetlen értékelésével foglalkozz szellemben. Mert bármilyen módon is gondolsz a problémádra, azok mindig negatív lelki érzéseket ébresztenek az elmédben. Olyan hálátlan negatív lelki érzéseket, amelyek csak az alapvető tulajdonságukhoz mérten, megint csak hálátlan dolgok és események kialakulásához vezethetnek. A legtöbb esetben felnagyítva, megsokszorozva a probléma által elvetett hálátlan negatív lelki érzéseidet.
Ha tehát, a jelen pillanatát arra használjuk, hogy negatív lelki érzéseket ébreszteni képes kellemetlen szellemi gondolatokkal töltjük fel az elméinket, akkor azok, negatív módon megtapasztalható dolgok és események valóságát fogják számunkra sorszerű módon előre vetíteni. Azok megtapasztalásai pedig, újabb problémákkal szembesíthetnek bennünket csupán. Amelyek karmikus jelleget öltve, ismét kellemetlen szellemi gondolatokat ébresztenek az elméinkben. A hozzájuk társuló negatív lelki érzéseink aktivizálását téve lehetővé.
Csak akkor lehetsz „ÚR” az elmédben, ha tudatosan kerülöd a kellemetlen szellemi gondolataidat. Mivel az ősi magyar közmondás szerint, „Minden rossznak van valamilyen jó oldala is,”, ezért te, mindig a jó oldalát keresd, a megtapasztalt dolgoknak és eseményeknek is. Éppen azért, hogy pozitív lelki érzéseken alapuló hálát érezhess, a problémák értékelése során is. Ilyen módon, sokkal hamarabb leszel képes, a közben jelentkező lelki vágyaiddal foglalkozni szellemben.
Mert az elménk Istentől kapott természetes alapfeladata az, hogy mindig a lelki vágyainkat képzeljük el valóságosnak ahhoz, hogy azok, a megtapasztalható valóságunk részei lehessenek. Mert a vágy, csak egy, az elménkben tudatosodott intelligens lelki érzés. Lelki érzésként pedig, csupán mentális erőhatást képvisel. Olyan bennünket motiválni képes mentális erőt, ami a lelkünkből, az életünk energiájából származik. Éppen azért kell a lelki vágyainkat, a tudatos elképzelés szinténre hozni az elménkben, a szellemi gondolataonk informatív értékeivel, hogy azok által, értelmes célokat határozzunk meg, a lelki vágyainkat képviselő mentális erőink számára.
Vagyis, a lelki vágyinkat jelentő mentális erőhatásaink, teljesen hatástalanok maradnak az életünkben, a szellemi gondolataink informatív értékei által kialakított reális elképzeléseink céljai nélkül. Illetve még ellenünk is fordulnak. Mert egyszerűen, bennünket marcangoló sóvárgásokká silányulnak. Mivel, a szellemi gondolataink segítségével, nem határoztunk meg számukra értelmes, megvalósításra alkalmas célokat.
Amikor ugyanis, az elménkben reális elképzeléseket alakítunk ki a lelki vágyainkból, akkor gyakorlatilag, kifejezésre juttatott hitet formálunk. Mert a hit, a gyakorlatilag még nem látható dolgokról és eseményekről való tökéletes meggyőződés. Ami csak, az elménkben látott reális elképzeléseink miatt válhat szilárd meggyőződéssé annak ellenére, hogy a valóságban még nem is létezik. Mert a képzeletünkben, már szellemi szinten is realizálódott a lelki vágyunk tárgya vagy eseménye.
Egy képzelet, attól válik számunkra reálissá, minél jobban bele tudjuk önmagunkat is képzelni, a vágyott dolog vagy esemény feltételezett valóságába. Vagy azt a személyt, akinek az érdekében, reális elképzelést formálunk, az arra tudatos elménkben. Így a tudatos képzeletalkotás során, a lelki vágyunk mentális erőértékei és a szellemi gondolataink informatív értékei, egy közösen kezelhető mentális egységet fognak képviselni. EEG agyi mágneses hullámmá alakulnak az elménkben. Ami már, a kifejeződésre juttatott hitünket képviseli.
A képzelet által kifejeződésre juttatott hiteink tehát, mint EEG agyi mágneses hullámaink, éppen azért törnek a megvalósulásuk felé, mert erőt képviselnek. Mentális módon irányított lelki erőhatásokat. Erőhatásokként pedig, munkavégző képességgel bírnak. Amely mentális munka, a valóságunk megtapasztalható eseményeit fogja befolyásolni számunkra, éppen a vágyaink szerint.
A dolog úgy működik, hogy a mágneses hullámokban a hatás terjedési sebessége, mindig fény sebességével valósul meg. Míg az elektromos anyagi világban, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet el a hatásterjedés. Így az EEG agyi mágneses hullámainkban megjelenő hiteink, a megtapasztalható elektromos anyagi eseményink elé hatolnak, és beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyeket a vágyaink szerint, éppen mi magunk határoztunk meg.
A megtapasztalható elektromos anyagi valóság minden eseménye, olyan rezgés, amit a kozmikus szintű mágneses hullámok tartanak működésben. Induktív módon. Az elménkből kivetített hiteink pedig, mint sajátságos agyi mágneses hullámaink, megkeresik az Univerzum mágneses trében, azokat a kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyeknek ugyanolyan a hullámhosszúsága, de jóval nagyobb frekvenciájú energiával rendelkeznek. Majd azokat, a vágyainkban kódolt valóság kialakítására késztetik.
Ilyen módon Isten, nem csupán éltet bennünket a lélek által, hanem a lélek, mindig felveszi számunkra azokat a sajátságos tulajdonságokat, amelyeket szabad akaratunkból, igaznak tartunk önmagunkra nézve. Sajátságos egyéni lelki alkatot, jellemet biztosítva ez által számunkra. Majd a lelki vágyainkon keresztül, mindig megüzeni számunkra azt az Isteni szándékot, ami boldoggá tehetne bennünket. Nekünk, csak el kell képzelnünk a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével valóságosnak mindazt, ami a lelki vágyaink alapján tudatosodott az elménkben. Ilyen módon, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelve, az ilyen módon kifejezésre juttatott hiteinket.
Isten tehát, mint induktív módon minden elektromos tényezőre ható képesség, rajtunk keresztül szerez tapasztalatot azért, hogy mindentudó is lehessen. De, ki ez az Isten, akinek a szubjektív valóságát kell megélnünk, objektív módon?
Ha most elképzeljük azt, hogy az elektromos tulajdonságú maréknyi agyunkban, a relatív elménk és a memóriánk, mágneses adottságokkal rendelkezik, amíg tudatosak vagyunk, és EEG agyi mágneses hullámok által, a hiteinket is kifejezésre tudjuk juttatni általa, akkor az a mágneses alaphalmaz, ami a légterünkön kívüli tiszta űrt képviseli, már abszolút Elmének és Memóriának minősül. Ennek az abszolút Elmének és Memóriának, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Amit Istennek nevez az idealista filozófia.
Isten tehát, nem egy misztikus entitás, aki teljesen felfoghatatlan az értelmes ember számára. Hanem az abszolút Létezés mágneses jellegű tudatos alapja. Amely alkalmat ad számunkra, az összetett szerkezetű relatív anyagi létezésben való tapasztalatszerzésre. De ezek az egyéni tapasztalatok, Isten mindentudását biztosítják bennünk is. Mert a lélek által, éppen Ő éltet bennünket is. Éppen úgy, mint minden más élőlényt. Induktív módon. De az értelmes embert a saját „képére”, tudatosnak teremtette. Szellemi képességekkel rendelkező értelmes lénynek. Ezért, amíg éltet bennünket, szellemi szinten irányítható tudatos elmével is rendelkezünk.
Ezért nem születik, senki sem eleve vesztesnek. Mert az értelmes ember, nem más, mint anyagi szinten megtestesült Isten. Vagyis, objektív-szubjektum. De sajnos, az emberiség történelmében, még nem nőttünk fel szellemben ahhoz a lehetőséghez, hogy ezt tökéletesen meg is értsük. Mert a szellemi fejlődésünk, ezen a téren elkorcsosult. Mert az emberi faj, még mindig egymást pusztítja primitív módon, az egymástól könnyen megszerezhető anyagi javakért. Vagyis, egyre modernebb eszközökkel maradtunk, primitív elméjű tudatos lények.
Annak ellenére, hogy az Istenismeretünket, Istentudattá alakítva, anyagi formában megnyilvánult Istenként kezelnénk egymást is. Valamint, önmagunkat is. Mert az Istentudatosságnak köszönhetően, az értelmes ember, már nem lehet vesztes. Hiszen a tudatos teremtés lehetőségével, bármit elérhet, ami csak a lelki vágya. Mégpedig, a reális képzelet segítségével.
Isten, a Genezis időszakban, mindent megteremtett önmaga mágneses valóságából induktív módon, ami az elektromos tulajdonságú, objektív anyagi létezéshez szükséges volt. Majd bele teremtette a szellemi szintű, értelemmel bíró embert is. Éppen azért, hogy legyen olyan intelligens teremtménye is, aki az Ő teremtői munkáját értékelni képes. De az emberiség ezt, eddig csak relatív módon valósította meg. Mert az abszolút módon történő megvalósuláshoz, tökéletes Istentudattal kell rendelkeznünk. Amelynek keretében, nem pusztán Isten fogalmát kell ismerni, vagy Istent, mint egy rajtuk kívül álló entitást kell tisztelnünk. Hanem éppen ellenkezőleg, Istent önmagunkban kell tökéletesen elfogadnunk, és minden más élőlénytársunkban is. Csak ilyen módon lehet egyre több ember győztes a társadalmunkban. Minden más esetben, vesztesek maradunk. Akkor is, ha esetleg, jó módban élünk is.
Az embereknek, mindig az egységben van az erejük. Ez így van, ebben az esetben is. Minél több ember vált Istenismeretről Istentudatossá, annál több lesz a társadalmunkban a boldog ember. Akik már, sikeresnek érezhetik magukat. Akik, bármilyen anyagi helyzetben éljenek is éppen, soha nem fogják veszteseknek érezni magukat.
Matécz Zoltán
2022.08.24.
