Biológiai kristályosodás.
A wikipédia ismeretei alapján, az anyagtudományok közül, a kémiában és az ásványtanban, olyan szilárd halmazállapotú anyagokat neveznek kristályoknak, amelyekben az atomok, a molekulák vagy az ionok, szabályos elrendeződésben, a tér mindhárom irányában ismétlődő mintázat szerint helyezkednek el. Így a kristályszerkezetet alkotó térrácsot, háromdimenziós elemi cellák építik fel. A kristály szó, az ókori görögöktől ered, és bármilyen megfagyott vagy megdermedt dologra vonatkoztatták, így például, a jégre is.
Ha már a jégről van szó, akkor a szilárd jég is nyilván kristályformát alkot. Amikor azonban, elveszíti a szilárd halmazállapotát, akkor folyékony vízzé alakul át. Megtartva az anyagi mennyiségét és a hozzá tartozó térfogati igényét. Így a stabil kristályszerkezete, folyadék állagú kristállyá alakul át. Ahol a vízmolekulák, a tér minden lehetséges irányában megismétlődve, egymással teljesen azonos stabilis alapszerkezetekként helyezkednek el. Vagyis a jég, amikor elveszítette a szilárd halmazállapotát, a kristályos jellegét továbbra is megőrizte. Folyékony halmazállapotú kristállyá alakult.
Ma már a tudomány, nagyon sokféle folyadékkristályos anyagot ismer. Ilyen folyadékkristályok működtetik, az óráink, a műszereink, a monitorjaink és a televízióink digitális módon vezérelhető kijelzőit. Így a modern életünk szinte minden területén megjelentek már. Bárki előtt ismertek lehetnek. De mivel, szinte minden anyagi minőség képes dermedt állapotot felvenni, ezért bármelyik lehet kristályos jellegű. De az egyszerűség kedvéért, maradjunk a víznél, mint számunkra alapvető folyadék alapú kristályos szerkezetnél.
Az élő szervezetek sejtekből épülnek fel. A sejtek 70 %-ban víz alapúak. Így a biológiai élet alapja nem más, mint maga a víz, mint folyadékkristály. Így tulajdonképpen, a sejtes élet nem más, mint biológiai szintű kristályosodási folyamat. Ahol a sejteken belül megvalósítható kristályosodási folyamatokat, a sejtek alapvető vízmennyisége teszi lehetővé. Míg a sejtek egyedi szintű kristályosodási feltételeit, a sejtmag határozza meg. Mert minden sejtmag, egy sajátságos sejtvírust tartalmaz. Vagyis, egy olyan alapkristályt, amelynek kódolt formában meg van határozva, a teljes sejtben megvalósítható kristályosodási programja.
A tudomány, ezt a kódolt kristályosodási programot, a genetikával értelmezi. Így a genetikai ismereteink, ezt a sejtes alapú kristályosodási programot értelmezik, egészen más, sajátságos kifejezésekkel. De ez, a sejt lényegén nem változtat. Mert a DNS kód végül is, a sejtbe érkező anyagcsere folyamataink anyagjaiból szervezi meg, a sejt állandó kristályosodási folyamatát. Amikor pedig, a sejt elér egy kritikus értéket, akkor egyszerűen kétfelé osztódik. Testvériesen megfelezve a sejt anyagi mennyiségét, két teljesen egyenrangú sejtté alakulnak. Így a DNS tartalmazza, a sejt sajátságos genetikai szintű kristályinformációját.
Így működik ez az egysejtű életformák esetében. A többsejtű életformák azonban, a fajuk szerint megvalósítható egyedszaporulat érdekében, hímnemű és nőnemű ivarsejteket is termelnek. Ahol a hím ivarsejt megtermékenyíti a női ivarsejtet. Ennek a sejtfúziónak a következménye az, hogy a többsejtű egyedre vonatkozó genetikai információk teljessége, egy közösen megtermékenyült petesejtben egyesül. Meghatározva ez által az egyedi embrionális fejlődés folyamatát. Így a hím ivarsejt és a női petesejt közösen, képesek előállítani a teljes embrionális egyed komplett sejtösszetételét. A fogamzás által. Mert minden olyan genetikai információt tartalmaznak, ami szükséges az embrionális élet kialakulásához. Így az ivarsejt által megtermékenyített petesejt, az anyai méhben, hozzájut a kristályosodási folyamatának az alapvető anyagi szerkezeteihez. Amit az anya természetes anyagcsere folyamatai biztosítanak számára.
Így az embrionális szintű sejtosztódás során, mindig a legfontosabb szervezeti egységek alakulnak ki a sejtkristályosodás által. Így először az agy, majd az agy kiterjesztéseként a fej és a test, végül pedig, a test kiterjesztései, a végtagok. Vagyis, az anya szervezetében, az új egyed embrionális fejlődése biztosított. De csak azért, mert az anya saját sejtes alapú szervezete, eleve biológiai szintű kristályosodási folyamat szerint él. Így az anyaméhben fejlődő embrió, az anyával teljesen kompatibilis módon, szintén sajátságos kristályosodási folyamatot végez. Vagyis, már önálló módon él. Tökéletes szimbiózisban az anyjával.
Amikor gyermekként megszületik, akkor a tökéletes embrionális fejlődésének a befejeződése miatt, önálló életre képes. Annak ellenére, hogy nem nélkülözheti az anyja támogatását. Ami anyagi szinten, főképpen az anyagcsere folyamatára korlátozódik. Így addig kell anyatejet fogyasztania, amíg a szilárdabb táplálékok felvételére alkalmassá nem válik. De a saját sejtes alapú kristályosodási folyamatai, már az anyjától függetlenül működnek. Vagyis, tökéletesen életképes.
A DNS-ben tárolt genetikai kód tehát, éppen azt határozza meg egy sejtben, hogy az, milyen kristályosodási előfeltételek alapján gyarapodjon. Amit a szervezet részéről, a sejtes alapú kristályosodást befolyásolni képes interferon szabályoz. Így az interferon, gondosan ügyel arra a szervezeten belül, hogy a folyamatosan kristályosodó sejtek, legfeljebb kétfelé osztódjanak. Ami a többsejtű életformák alapvető feltétele. Ahhoz ugyanis, hogy egy kritikus értéket elért sejt életképes maradjon, éppen kétfelé kell osztódnia. Két egyforma, életképes sejtté.
Amikor azonban, az élő sejtbe idegen víruskristály kerül, akkor az, a sejtmagban lévő sejtvírus genetikai információját felülbírálva, átírja a megtámadott sejt genetikai kódját. Gyakorlatilag megfertőzve azt. Így a sejtet arra készteti, hogy az idegen vírushoz teljesen hasonló vírusokat gyártson, a sejtes alapú kristályosodási folyamatai során. Így egy idegen vírus által megtámadott sejt, olyan 20-25 perc elteltével, mintegy 200-250 darab fertőzőképes vírusra esik szét. Tovább fertőzve ez által, a közelében lévő egészséges sejteket. Ettől olyan veszélyes, a sejtes alapú vírusfertőzés.
A sejt osztódását képviselő interferon, a sejtmagban lévő sejtvírust ismeri, és annak a természetes sejtszaporulatát befolyásolja. Az idegen fertőző vírus azonban, az interferon számára ismeretlen, így annak a genetikai kódjára nem képes hatást gyakorolni. Ezért a megfertőzött sejt, a teljes széthullásáig éppen úgy működik, mint egy egészséges sejt. De az interferon genetikai befolyása nélkül, kettőnél jóval többfelé osztódik ellenőrzés nélkül. Ami gyakorlatilag, a megfertőzött sejt teljes pusztulását eredményezi. Miközben fertőzőképes vírusokat eredményez az élő szervezeten belül.
Maga a vírus, egy élettelen kristályos anyag. Sejten belül azonban a sejtvírus, a sejtes alapú zárt rendszerű kristályosodás kényszere miatt, és a genetikai szintű kristályosodást szabályzó intelligens szervezettség képességét birtokolva, az önszervező jellegű élet lehetőségét valósítja meg. Mert a sejt, mint teljes biológiai egység, zárt rendszernek minősül. Ha a sejtmagban lévő sejtvírus kikerül az élő sejtből, akkor a víz hiányában megszilárdul és éppúgy élettelen kristályos anyaggá válik, mint a többi vírus. Ami a genetikai információját, akár évmilliókig is képes megőrizni.
A vírusok általában véve, olyan élettelen mikrokristályok, amelyek a légárammal terjedve, többnyire a légutainkon keresztül jutnak a szervezetünkbe. Ugyanúgy, mint a por. Az orr nyálkahártyáján megtelepedve, éppen úgy, mint a por méretű illatkristályok, a nyálkahártya nedves közegében, képes a további kristályosodási folyamatokra. Nyálkahártyagyulladással járó influenza szerű tünetekkel terhelve a szervezetünket. Majd durvább esetben, a tüdő nyálkahártyájára is rákerülve, ott még tovább kristályosodva, tüdőgyulladást idézhet elő. Így működik például, a manapság oly rettegett koronavírus is.
Mivel a vírus, savas kémhatású élettelen mikrokristály, ezért a természetes védekezés ellene, a lúgos kémhatású tüsszentőporok szippantása napi szinten. A tüsszentőport mélyen beszippantva ugyanis, éppúgy megtapad az orr és a tüdő nyálkahártyáján. Majd ott, feloldja a savas kémhatású vírusos lepedéket, és a köhögés és a tüsszentés kényszere miatt, lehetőséget teremt a felszakadozó vírusos lepedék kiürítésére a szervezetből. Mert a vírusnak, ott kell távoznia a szervezetből, ahol bejutott. A tüsszentés, az orr nyálkahártyáját tisztítja, míg a köhögés, felszakítja a tüdő nyálkahártyáján képződött vírusos lepedéket.
Ha azonban, a váráramon keresztül jut az idegen fertőző vírus a sejtjeinkbe, akkor szódabikarbónás italt kell innunk. Egy pohár vízbe keverj egy csapott kávéskanálnyi szódabikarbónát, és egy fél citrom levét. Majd minden nap idd meg éhgyomorra. Ilyen módon, a szódabikarbóna lúgos kémhatású tisztító képessége, a sejtjeinkbe kerül a véráramon keresztül. Kitisztítva onnan, az idegen vírus savas kémhatású mikrokristályos szerkezetét.
A vírusok ellen beadott védőoltások, a véráramba kerülve, csak a sejtes alapú vírusfertőzések ellen hatásosak. Így az orr és a tüdő nyálkahártyáján képződő vírusos lepedék képződése ellen, egyáltalán nem védenek meg. Ezért lehet egy koronavírus ellen beoltott ember is vírushordozó és fertőzőképes alany. Ezért, a beoltott emberek számára is nagyon ajánlom, a naponta használható tüsszentőporok használatát. Mert az a lúgos kémhatású mosószer, amelyik az alapos kézmosás alkalmával fertőtleníti a rátapadt vírust, tüsszentőporként felszippantva is közömbösíteni képes azt a nyálkahártyáinkon.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy a vírusok általában véve, nem az ellenségeink. Mert egy átlagos étkezés során, több milliárd vírust fogyasztunk el. Ha akarjuk, ha nem. Mert minden sejtes alapú élelmiszerben, éppen annyi sejtvírus van, ahány sejtet tartalmaz. Az italaink és a levegő is tele van vírusokkal. Így a természetes anyagcsere folyamataink során, nem tudjuk kikerülni a vírusokat. Az a védőmaszk pedig, amelyiken keresztül érezni lehet az illatokat és a szagokat, az a vírusoktól sem véd meg. Ez nyilvánvaló. Mert a vírusok, éppen olyan parányi méretű mikrokristályok, mint az illatkristályok.
A bennünket fertőzni képes vírusok ellen tehát, a legegyszerűbb védekezési módot, a lúgos kémhatású szerek biztosítják. Beszippantva a tüsszentőporok, míg italba keverve a szódabikarbóna. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne fogyasszunk túl sok szódabikarbónát. Mert az, erősen ellúgosíthatja a sejtjeinket, ami a természetes sejtvírusainkra is káros hatással lehet. Így a manapság megszokott savasító jellegű étkezési szokásaink mellett, az egy csapott kávéskanálnyi mennyiség naponta indokolt. Főképpen járvány idején.
Az állattenyésztők pedig, éppúgy védekezhetnek a vírusfertőzések ellen, szódabikarbónás víz itatásával. Illetve, a légtérbe porlasztott lúgos kémhatású porok alkalmazásával. Vagy például, a növénytermesztők. Ahol a növényeket öntöző vízbe, kevés szódabikarbónát keverhetnek, a növényt támadni képes vírusos fertőzések ellen. Azt már több növény esetében olvastam, hogy a termése annál finomabb, minél többször locsolták szódabikarbónás vízzel. Ilyen növény például, a paradicsom. De nagyon valószínű az is, hogy azért lett finomabb a termése, mert a növényt fertőzni képes vírus hatástalanná vált, a szódabikarbónás vízzel való locsolásnak köszönhetően.
A légtéren keresztül terjedő vírusok tehát, a légútjainkon keresztül jutnak a szervezetünkbe. A nyálkahártyáinkat stimulálva. Azokon kristályosodva, vírusos lepedéket alkotnak. Az anyagcsere folyamataink során, a szervezetünkbe jutó vírusokat, az emésztőrendszerünk többnyire közömbösíti. Ha túl sok vírust fogyasztottunk, akkor a savas kémhatása miatt, túlságosan savas lesz az amúgy is savas kémhatású gyomorsavunk. Gyomorégést idézve elő. Amit, szintén egy kis szódabikarbónával egyenlíthetünk ki. Megszüntetve ez által, a gyomorsav túlzottan savas jellegét.
Sajnos, a testünkön létrejövő sérülések által, a vírusok közvetlen módon is a véráramba kerülhetnek. Közvetlen módon fertőzve ez által a szervezetünk egészséges sejtjeit. A szódabikarbónás ital, ilyen esetben is hatásos lehet. Mert a szódabikarbónás ital, a véráramba kerülve, a sejtjeinket fogja fertőtleníteni. Gyakorlatilag kimosva, kifertőtlenítve onnan, az idegen vírusokat.
A vírusok tehát, nem élőlények. Még a sejtmagba zárt sejtvírusok sem. Csupán a sejt él általuk. Mégpedig annak köszönhetően, hogy a sejtvírusok, a sejten belül folyamatosan kristályosodnak. A sejt DNS láncában kódolt genetikai feltételek alapján. Amit a szervezetünk, interferonnal szabályoz. Így a sejtes élet, olyan biológiai szintű zárt kristályosodási folyamat, amit a genetikai kód határoz meg és az osztódását, a teljes szervezet interferonnal befolyásolja. Mint biológiai szintű visszacsatolás.
Így a többsejtű életformákban, a sejtek összehangolt módon megszervezett együttes működését, maga az élő szervezet szabályozza. Mint, szintén biológiai szintű zárt rendszer. Amely probléma esetén, tökéletes immunválaszra képes. Idegi alapon. Így a szervezet sejtjei idegi módon, teljesen össze vannak hangolva egymással. Vagyis a sejtjeink, tökéletes módon kommunikálnak egymással. Így a sejtekből felépült szerveink is, folyamatos informatív viszonyban állnak egymással. Ennek hatására alakul ki a szervezeten belül az interferon, ami a sejtjeink kétfelé osztódási folyamatait garantálják. Így a többsejtű életformákban a sejtek és a szervezet, egymásra figyelmet fordítva, folyamatosan szabályozzák az élet biológiai szinten megismert folyamatát. Így az élet, akár egysejtű, akár többsejtű életformáról legyen is szó, nem más, mint sejtes alapon megvalósított biológiai szintű kristályosodási folyamat.
A szervezet folyamatos immunális ellenőrzést tart fenn, a sejtek működése közben. Amelynek keretében, a falósejtek mindenhonnan a szervezetből, az egyedre jellemző kódot kérnek. Szervezetidegen anyagi minőséget találva, egyszerűen felfalják azokat és kiürítik a szervezetből. Több ezer idegen baktériumot és vírust tüntetnek el ilyen módon, amelyek fertőzést idézhetnének elő. Így a falósejtek, folyamatosan lekérdezik az aktív sejtektől is, a szabályos biológiai kristályosodásuk informatív értékét. Mint egy sejtes szintű „jelszót” kérnek minden aktív sejttől. Amelyik jelszó, kizárólag az adott sejttípusra jellemző a szervezeten belül. Amikor az aktív sejt, már nem képes a kristályosodási folyamatai során a jelszónak megfelelő kémiai anyagot termelni, akkor a falósejtek egyszerűen elpusztítják azt is. Mert már, szervezetidegen anyagi minőségnek tekintik. Ez a természetes sejtpusztulás alapja.
De a sejt halála, többféle módon is bekövetkezhet. Ha például, az aktív sejt, kikerül a szervezet által biztosított anyagcsere folyamatokat biztosító véráramból, akkor azt kezdetben zsibbadás jelzi, majd később, a teljes sejt pusztulását idézi elő. Hasonló a helyzet, ha a sejt elöregedik és nem képes a vér által szállított anyagok felvételére, illetve a sejtben feleslegessé vált anyagi minőségek leadására. Mindazon anyagok leadására, amelyek a vér által lettek ugyan szállítva, de nem vettek részt, a sejt egyedi jellegű kristályosodási folyamataiban.
A sejthalál során, a sejt membránja szétnyílik, és a sejt gennyessé vált plazma anyaga, gyakorlatilag szétfolyik a többi sejt közé. Gyulladást okozva ott. Ezt okozhatja a sejtmag széthullása is. Amelynek során, a sejt saját biológiai szinten ellenőrzött kristályosodási folyamatai leállnak. Ezért a vér által szállított anyagok, nem hasznosulnak a sejten belül. Összekeverednek a sejt saját plazmaszerű anyagjaival, és gennyes folyadékká alakulnak. A sejt megduzzad, és a falát képező membrán szétszakad.
Szinte minden sejt, izomsejtnek minősül. Így a vér által szállított hidrogén, az izomsejtekben ég el, vegyileg tiszta vízzé és közben, életerőt képviselő energia szabadul fel. Ez a hidrogén égése során felszabaduló energia biztosít a sejtek számára, a kristályosodásukhoz szükséges vitális életerőt. A hidrogén égése során keletkezett vegyileg kristálytiszta víz pedig, a legideálisabb oldószer, a sejtben felhalmozódott felesleges, szerves anyagi minőségek számára. Így a vízben feloldott feleslegesé vált sejthulladékokat, a véráram egyszerűen kitisztítja a sejtből.
A sejtmagba zárt sejtvírusok tehát, a szervezet által folyamatosan ellenőrzött és biztosított zárt kristályosodási folyamatokat tartanak fenn. Amelynek során, a sejtek anyaga, állandóan szaporodik. Amíg a természetesnek mondható sejtosztódás és sejtpusztulás lehetősége egyensúlyban van, addig az élet zavartalanul folyik. Amikor azonban, a sejtosztódási folyamatok már lelassulnak, de a sejtpusztulási folyamatok továbbra is fennállnak, az már a teljes szervezet öregedését jelenti. Ami végül majd, az egyed teljes elgyengülésével járó pusztulásához vezet. Ami a halál pillanatában valósul meg. Amikor a szervezetet alkotó sejtek biológiai szintű kristályosodási folyamatai, teljesen leállnak.
Ez egy nagyon leegyszerűsített elmélet, amely az élet mibenlétét próbálja értelmezni. A sejtekben megvalósuló kristályosodási folyamatok alapján. Ezért, ebben az írásban, szóba sem kerültek azok a baktériumok, amelyek a többsejtű életformák természetes alkotórészeit képviselik. Amelyek nélkül, nincsen a többsejtű életformákban természetes immunválasz. Mert minden többsejtű életforma egy sajátságos, a fajra jellemző zárt bakteriális társadalmat tart fenn, amíg él. De ezek a baktériumok, csupán fenntartják és ellenőrzik a sejteken belül folyó sejtkristályosodási eseményeket. Amit életnek nevezünk.
Matécz Zoltán
2022.09.19.
