Tehetetlenségi erők.
A tehetetlenségi erők a fizikában, olyan fiktív járulékos erőhatások, amit egy gyorsuló vagy lassuló vonatkoztatási rendszeren belül, a megfigyelője érzékel. A vonatkoztatási rendszer mozgásának az értelmezése alkalmával. Amit pszeudo erőknek hívnak. Ahol a pszeudo jellegű erőket, a vonatkoztatási rendszer sebességváltozásának az eredménye váltja ki. Ezért, nem értelmezi a fizika tudománya valódi erőhatásokként. Hiszen, nem lehet rámutatni arra a konkrét anyagi testre, amelyiknek a tömegével való közvetlen felületi kölcsönhatás eredménye lenne a kialakult tehetetlenségi erőhatás. Ezért a fizika azt állítja, hogy a tehetetlensági erők, nem is valódi erőhatások. Ennél fogva, csupán fiktív erőkként értelmezik őket.
Ilyen tehetetlenségi erőt képvisel például, a gravitációs erő, a centrifugális erő, a centripetális erő, a Coriolis erő, a D’Alembert erő, és a tangenciális gyorsulás esetén, az Euler erő. Nem mondom azt, hogy mindet ismerem. De teljesen mindegy azonban az, hogy éppen milyen erőhatásnak nevezzük a jelenséget, mert mindegyiknek közös vonása az, hogy olyan erőhatásokról van szó, ami úgy alakult ki, hogy az anyagi test, nem került közben közvetlen felületi kölcsönhatásba, egyetlen másik anyagi testtel sem.
Nézzünk egy-két példát. Az autóban ülünk. Együtt haladunk a gépkocsinkkal. De hirtelen gyorsításkor, a testünk mégis az autónk ülésébe préselődik. Mert a testünk, lassabban alkalmazkodik a megváltozott sebességhez, mint az autónk. Hasonló a helyzet fékezéskor, csak ellentétes irányban. Hirtelen fékezés esetén ugyanis, az autónk azonnal lassul, míg a mi testünk, jóval lassabb ütemben követi a kocsink megváltozott tempóját. Így a fékezett autóban az emberi test, előre lendül. Ezért kell a biztonsági öv is.
Az autónk minden alkatrésze, a vázhoz van rögzítve. Így azok, mindig együtt mozognak. Egy teljes vonatkoztatási rendszert alkotva. Ezt az egymással mindig tökéletesen együtt mozgó zárt rendszert hívja a tudomány inerciális rendszernek, ha benne rögzítetlen anyagi test van. Ahol az inercia kifejezés, éppen a tétlenségre, a lustaságra, az önálló mozgás képtelenségére, a tehetetlenségre, az erőhatás nélküliségre utal. Ennél fogva, minden zárt rendszer vonatkoztatásinak mondható, amelyben a testek le vannak rögzítve, és a gyorsulásukat ennél fogva, csak együttesen képesek megvalósítani. Inerciarendszerré az által válnak, hogy bennük a rögzítés nélküli anyagi testek, tehetetlen módon viselkednek.
Így például az autó, inerciális jellegű vonatkoztatási rendszernek mondható. Ahol a gyorsulás tempója, nem csupán előre és hátra alakulhat ki, hanem oldalirányban is. A hirtelen jobbra kanyarodó autóban ugyanis, balra lendül ki minden rögzítés nélküli test. Így az ember is. Míg a ballra kanyarodó autó esetében, jobbra lendülnek ki a lerögzítést nem nyert testek. Mert az autóban tartózkodva, jóval lassabban veszik fel az autó megváltozott haladási irányával kialakult sebesség és irányváltozásukat.
De hasonló a helyzet akkor is, ha a kocsinkkal kátyúba hajtunk. Akkor ugyanis, a járművünk lefelé mozdul el egy kicsit. Így mi, sokkal lassabban követjük ezt a mozgásformát. Ezért, csak kicsivel később zuhanunk vissza az ülésre. Vagy gyors tempóban a fekvőrendőrökre hajtva, a kocsi hirtelen felfelé emelkedve, szinte elharapjuk a nyelvünket. Mert a járművünk felfelé dob bennünket. De a mi testünk, sokkal lassabban halad felfelé, a jó rugózásnak köszönhetően.
Így a járművünkben ülve, a kormányba vagy egyéb stabil fogózkodóba kapaszkodva, csökkenthetjük a reánk ható tehetetlenségi erők hatását. Mert a testünk, mindig tehetetlen módon követi a gépjárművünk megváltozott haladási irányát és tempóját. Ezért, ez a kényszerhatás, mindig ellentétes irányú, a gépkocsi inerciális rendszerében utazó személyek számára. Mert ők, csak tehetetlen módon képesek követni, az inerciarendszerük megváltozott sebességű és irányú mozgásformáit.
Ilyen inerciálisnak mondható, tehetetlenségi rendszer számunkra például, a lift is. Ahol az indulás és a megállás pillanatában érezhetjük igazán a testünkre ható, ellentétes irányú inerciális hatást. Felfelé induláskor ugyanis, egy kicsit nehezebbnek érezhetjük magunkat. A lift megállásakor pedig, mintha a mi testünk, feljebb akarna kicsit emelkedni. Míg lefelé indulás esetében, éppen fordítva, egy kicsit könnyebbnek érezhetjük magunkat. A lift megállásakor pedig, mintha a mi testünk, még lejjebb szeretne menni. Sok esetben, még a térdünk is megrogyik kissé. Mert a testünk, tehetetlen módon igazodik a lift megváltozott, függőleges irányú mozgási feltételeihez.
Ezekben az inerciális rendszerekben, a mi anyagi testünk, mint utasok, közvetlen viszonyban állunk a rendszerrel. Hiszen benne állunk, ülünk és kapaszkodunk. Annak ellenére, hogy fix módon nem vagyunk benne lerögzítve. Ennél fogva, ezek csak részleges, azaz relatív inerciális rendszereknek mondhatók. Mert a reánk ható tehetetlenségi erőket, éppen az ő sebesség vagy irányváltozásuk idézi elő rajtunk. A stabil lerögzítettségünk hiányában, kicsit lassabban követi a testünk a megváltozott utazási feltételeket. De szerencsére, mégis mindig közvetlen kapcsolatban maradunk, a relatív módon inerciálisnak mondott rendszerünkkel. Akár autóról, akár liftről legyen is szó. Vagy bármilyen más vonatkoztatási rendszerről.
Így a sokféle tehetetlenségi erő közül valójában, csak a gravitációs erő minősül, valóban inerciális hatásnak. Hiszen az égitestek vonatkozásában, egyáltalán nem beszélhetünk közvetlen felületi érintkezésekről. Mert azok egymástól távol, szabadon esnek a világűrben. A szabadon esésük közben, nyilván relatív módon súlytalanok. Mert a fix lerögzítettség és a stabil felfüggesztés hiányában, a valós súlyuk nem érvényesülhet abban az űrbéli közegben, amelyben szabadon esnek. Így a reájuk ható közegerők, a felhajtóerő és a közeg nyomásából eredő ellentétes erő, folyamatosan változik. Amely egyenletes változásban, a súly nem realizálható.
Az égitestek tehát, szabadon esnek teljesen súlytalanul. Az egymáshoz viszonyított mozgásformáikat, az ő saját elektrosztatikus erőterük határozza meg, abban a mágneses erőtérben, amely a világűrt képviseli. Mert elektromos anyagi minőségek hiányában, a világűr csak mágneses adottságú lehet. Így a világűr, mint mágneses erőtér, induktív módon tartja, kozmikus szintű elektromotoros hatás alatt az égitesteket. Ezért az égitestek, egymáshoz viszonyítva fix, induktív módon stabilizált rezgési állapotban vannak. Így az együttes rezgéseik során, a nyugalmi helyzetük számottevően nem változik. Mert, mindig ugyanazok a csillagképek jelennek meg számunkra, ciklikus módon. Ezért az egymáshoz viszonyított nyugalmi helyzetük akkor sem változik, ha ezeket a kozmikus szintű rezgéseiket mi, innen a Földről szemlélve, óriási sebességű száguldásoknak értékeljük is.
Így a gravitáció jelenségét, nem lehet az egyetemesnek értékelt tömegvonzás fiktív elméletével magyarázni. Mert a tömeg, az anyagi testek tehetetlenségét kifejezni képes, inerciális tulajdonság csupán. A tömeg azonban, az anyagi testek tehetetlen tulajdonságaként, egyéb tulajdonságot felvenni képtelen. Amit a vonzás tulajdonsága jelenthetne. Ilyen módon, ha egy anyagi testnek, mégis van vonzó tulajdonsága, akkor azt, nem a tömegének köszönheti. Mert a vonzás is, csak egy tulajdonság az anyagi testre utalva.
Ráadásul, a tömegvonzás kifejezés, a tömeg és a vonzás tulajdonságait egyesíti, egy közösen értelmezhető fogalomba. Ahol a tömeg, az anyagi testek passzív tulajdonsága. Míg a vonzás, az anyagi testek aktív tulajdonsága. Így a tömeg-vonzás fogalma, logikai szinten passzív-aktivitásként értelmezhető. Ami egy teljesen abszurd fizikai állítás. Annak ellenére, hogy szépen hangzik.
A gravitáció jelensége szerintem, annak köszönhető, hogy az Univerzum mágneses terében kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses torlónyomással terhelnek minden olyan égitestet, amelyiknek anyagi minőségként, elektrosztatikus jellegű erőtere van. Ilyen módon, az Univerzum kozmikus szintű mágneses torlónyomása, minden benne megnyilvánult anyagi szintű égitestre, az ő tömegértékével arányos mértékben gyakorol hatást. Ez a mágneses alapú kozmikus szintű torlónyomás, mindig az anyagi testek tömegein fejti ki a hatását. Ezért a hatási irányát tekintve, éppen olyan irányultságú, mint a tömegvonzás téves elmélete. Azzal az alapvető különbeséggel, hogy a tömegvonzás esetében, a tömegek egymásra gyakorolt fiktív vonzó hatásairól van szó, míg ebben az elméletben, a tömegekre ható kozmikus szintű, valós mágneses torlónyomás a gravitációs hatás egyedüli oka.
Ebből adódik, hogy az Univerzum mágneses tere, mint világűr, kozmikus szintű inerciális endszernek minősül. Így a benne kialakult égi mozgásformák, tehetetlen módon követik, a reájuk ható mágneses torlónyomás által diktált kozmikus szintű induktív előfeltételeket. Ez a mágneses torlónyomás pedig, abból adódik, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámok, mindig egy irányba közvetítik az energia hatását. Olyanok, mint az egy irányú hatáspumpák. Mágneses erőtérré alakítva ez által, az egész mágneses teret. Ilyen módon, induktív jelleggel uralva az egész Univerzumot. Amelyben az anyagi szinten megnyilvánult égitestek, az induktív rendnek megfelelő módon mozogva alkotnak, egy egységesnek mondható anyagi rendszert.
De ez az elektromos anyagi rendszer, amit az égitestek képviselnek, mindig tehetetlenül tűri, a reá ható kozmikus szintű mágneses torlónyomás fizikai és induktív hatását. Ilyen módon, az Univerzum mágneses erőtere, abszolút inerciális rendszernek minősül, az égitestek viszonylatában. A mágneses torlónyomáson alapuló hatása pedig, az égitestek elektromos erőtereit befolyásolja induktív módon. Azokon keresztül pedig, maguknak az égitesteknek a mozgásformáit határozza meg.
Így az Univerzum mágneses alapú inerciális rendszere, egy olyan abszolút értékű vonatkoztatási rendszer, amelyben az elektromos tulajdonságú és anyagi szintű égitestek, nem érnek egymáshoz. Ezért a kozmikus szintű mágneses erőtérben kialakult mozgásformáikat, az elektromos erőtereik közvetítik feléjük. A mágneses erőtér felől, induktív módon irányulva. Ilyen módon a gravitációs hatás iránya, mindig az anyagi szintű égitestek tömegei felé irányul. De csak azért, mert az égitesteket, az ő elektromos erőtereik töltik ki és veszik körül. Vagyis a tömegük, tökéletesen arányos az elektromos mezőikkel. Amire a mágneses erőtér, számunkra közvetettnek minősülő hatást gyakorolhat.
Közvetett hatásnak minősül, mert az erőterek számunkra teljesen láthatatlanok. A mágneses erőtér éppen úgy, mint az anyagi testekben és azok körül kialakult elektromos erőterek. Mert az elektrosztatikus jellegű elektromos erőtereket is a mágneses alaphalmaz közege építi fel. A kétféle erőtér között pedig, az a különbség, hogy a mágneses erőtér, mindig lineáris felépítésű. Mert benne az energia hatása, mindig egyenes irányban terjed. Míg az anyagi testekben és azok körül észlelhető elektromos erőterek, mindig centrálisak. Mert hűségesen követik az anyagi test külső és belső mozgásformáit. Ilyen módon, az azonos minőségű mágneses alaphalmaz közegén belül, mindenképpen egymás ellenhatásait közvetítik.
Így az Univerzum mágneses terében kialakult és fennálló inerciális hatás, az égitestekre induktív módon rávetítve, azok testtömegén észlelhető. Mert az égitestek testtömegei, tehetetlen módon tűrik el a reájuk ható energiahatásokat. Ennek a kozmikus szintű tehetetlenségnek pedig az, az egyetlen oka, hogy az égitestek tömegei, sohasem találkoznak közvetlen módon a mágneses erőtérrel. Csak az ő elektromos erőterükön keresztül jutnak a mágneses erőtér induktív hatásaihoz. Ami az égi mozgásformáikat meghatározza. Az Univerzum mágneses alapú, abszolút inerciális jellegű vonatkoztatási rendszerében.
Matécz Zoltán
2023.09.12.
