Tehetetlen-tömeg.
„A tömeg. Mivel adott test esetén F és a egyenesen arányosak ezért hányadosuk állandó. Ezt a testre jellemző állandót nevezzük a test tömegének. m = F / a „
„Noha a tehetetlenség kvalitatív fogalom, a test tömegét szokás a test „tehetetlensége mértékének” tekinteni: az a test „tehetetlenebb” amelyik ugyanakkora erő hatására kevésbé gyorsul.”
A fix, stabil térfogattal rendelkező anyagi testek, erőhatással szemben mutatott tehetetlen állapotát, a tömeg névvel illetett tulajdonságuk, fejezi ki számunkra a legideálisabban. Így Galilei óta, a tömeg, a tehetetlenség mértéke lett a fizikában. Olyan anyagmennyiségi tulajdonság, amely a testek, erő hatásával szemben kifejtett, ellenálló képességéből adódik. Így az erő, sohasem azonosítható a testtel. Éppen a test tömegének, tehetetlenségét kifejező tulajdonsága utal arra, hogy az erő, mint kvalitás, képes hatást gyakorolni a testre, mint kvantitatív módon kiterjedt tényezőre. Az erő tehát, amit egy test képes továbbadni, közvetíteni, egy aktuális objektív felületi kölcsönhatása során, sohasem a test tulajdona. A kölcsönhatás pillanatában megszabadul tőle, egy másik test rovására, és ez által, az impulzus megmaradási tétele érvényesül a két test között, a kölcsönhatásuk alkalmával. A kölcsönhatás fogalma utal arra a tényre, hogy az erőhatást közvetítő test is, kölcsönbe kapta csupán azt a kvalitást, amelyet szolgalelkűen közvetít éppen.
Az általam megfogalmazott elméletekben, az energia nem más, mint a közegekben szervezett, egy irányba terjedő erőhalmaz. Ezt úgy értem, hogy a közeg alkotóelemei, alapvetően véve, állandóan rezegnek. Rezgésük közben, akarva-akaratlanul, azokat a részerőket adják át egymásnak, amelyik mozgásban tartja őket. Így biztosítanak a zárt közeg számára, állandó jellegű belső nyomásértéket. Nyugalmuk nem lehet, mert amint megszabadulnak az őket mozgáskényszerben tartó részerőktől, máris új részerőhöz jutnak, valamelyik mellettük tartózkodó résztömegtől. És így megy ez, szervezetlen objektív kölcsönhatásokkal ütközgetve, amíg egyéb befolyás nem éri őket.
És erre biztosít lehetőséget, a közeges együttrezgés képessége, amit hullámmozgásnak nevezünk. Az állandó rezgést végző, közeget felépítő részecskék, együttrezegve, szervezett irányú hatásközvetítést hajtanak végre. Ez a szervezettség csökkenteni igyekszik a közeg belső feszültségének a nyomásértékét, mert az őket terhelő részerők hatásvonalát egy irányba tereli. Ilyenkor, nem véletlenszerűen, hanem éppen a szervezettségnek megfelelően, egy meghatározott irányba folyik, a részerők közvetítése. Ezek a részerők, egymás után haladva, erőeredőt képviselnek, egy esetleges kölcsönhatás alkalmával. És éppen, ezt az impulzussorozat átadására képes erőeredőt nevezem én energiának, mint a közegek együttrezgése által közvetített, kölcsönhatási, munkavégző képességnek. Így a kialakult hullámban sem a közeg részecskéi haladnak, hanem csak az általuk közvetített erőimpulzusok hatássorozata, ami nem más, mint maga az energia.
Így az energia, mint közeges szintű részerő eredő, kölcsönhatás alkalmával, nem képes olyan drasztikus objektív felületi kölcsönhatásban részesíteni egy anyagi testet, amely látványos állapotváltozást idézhetne elő azonnal, annak objektív viszonyaiban. Mert, nem a test objektív felületére fejti ki a hatását, hanem a test saját belső közegére, szubjektív térfogati jelleget öltve. Ennél fogva, az energia olyan térfogati kölcsönhatással terheli az anyagi testet, amely minden egyes alkotóelemére hatással van, az adott test közegén belül, egy időben. Ez szubjektív állapotváltozás, mert nem a test objektív külső felületi megnyilvánulásán keresztül fejti ki a hatását, hanem a test belső, azaz szubjektív térfogati közegén keresztül. Vagyis, nem felületi szintű, hanem térfogati szintű kölcsönhatás történik. Az objektív változást előidéző felületi erővel szemben, az energia így fejti ki a hatását, térfogati kölcsönhatás által. Ezt a fizika, távolba ható erőként ismeri ma még.
A tehetetlen-tömeg eltorzult fogalmának kialakulásáért, felelős még a tömegtehetetlenség fogalma is. Teljesen mindegy ugyanis, hogy a tömeg fogalma elé, vagy mögé teszünk olyan fogalmat, amely ugyan jól hangzik, de az alapfogalommal párosulva, az alapfogalom abszurditását fogja képezni, összetett szó képében. Az emberi gondolkodás tehetetlenségére utal, ha el tudja fogadni az ilyen módon összevarázsolt jelzőket. Valójában, mindkét esetben, a tehetetlenség-tehetetlenségét fejezzük ki általa. Vagyis egy anyagi test vonatkozásában, sohasem a tömege a tehetetlen, hanem azért tehetetlen a test, mert tömege van. Így a tömeg, a testek tehetetlen tulajdonsága, mértéke, kifejeződése. Ennyi.
A tömeg fogalma tehát, tehetetlenséget fejez ki, az egész test esetében, akkor is, ha az objektív felületének egy pontjára hat erő, és akkor is, ha a test szubjektív közegének résztömegei állnak, az energia térfogati hatása alatt. Az impulzus megmaradás tételét igazolja akkor is, ha a testtömegek közötti kölcsönhatásról beszélünk, és akkor is, ha a közegek résztömegei között fennálló szubjektív kölcsönhatásokról esik szó. Mindegy tehát, hogy objektív változást előidéző F-erő, vagy szubjektív változást kiprovokáló erőeredő, azaz energia által, kölcsönös az adott hatás, mindenképpen az impulzus megmaradás tételét juttatja érvényre. A tehetetlenséget kifejező tömeg, akkor is tömeg, ha az egész test objektív külső vonatkozásában tekintjük, és akkor is, ha a közege által biztosított résztömegeinek szubjektív vonatkozásában szemléljük, térfogati módon. Mert a tömeg, és a közegtulajdonságok, ugyanazt a matematikai értéket képviselik objektív, és szubjektív megközelítésből nézve.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Így minden anyagi halmaz, tömeg, és közeg tulajdonságokat mutat egy időben. A testtömeg, és a testet alkotó közeg résztömegei, ugyanazt a matematikai értékű tehetetlenséget fejezik ki. Ennél fogva, ha egy test objektív módon kifejezhető tehetetlensége adott, akkor az ő szubjektív tehetetlensége is kifejezhető általa. Ami nem más, mint az anyagi test közege. Mert a két tényező egy és ugyanaz, csak ellentétes nézőpontból szemlélve. A tömeg tulajdonságával képvisel tehetetlenséget, az erő objektív felületi állapotváltoztató hatásával szemben, míg a közeg tulajdonságával képvisel tehetetlenséget, az energia szubjektív térfogati állapotváltoztató hatásával szemben.
A természettudományban, az energia fogalma, nincsen még konkrétan meghatározva. Alapvető meghatározás nélkül pedig, csak sejtéseink lehetnek arról a kvalitatív hatásról, amit általánosságban véve, energiaként értelmezhetünk. Én kizárólag így magyarázom az energia mibenlétét, mert ezzel az energiamagyarázattal, jól illeszkedik az elméletem, az impulzus megmaradás tudományosan is igazolható elképzeléséhez. Nem sérti, hanem úgy érzem, éppen kiegészíti azt, szubjektív módon.
Az új kor relatív fizikája, jócskán eltért, a Newton által művelt klasszikus fizikától. Belátom, hogy sok olyan része van már, amit sajnos, nem értek én sem, csak sejtem miről lehet szó. De ebben, nem csupán az én tájékozatlanságom a ludas, hanem az a tény is, hogy az új kor fizikája, éppen azt vette át a klasszikus fizikától, ami annak a hibája lett, a gravitáció elméletét. Ez lett az új kor fizikájának az alapja, és nem képes tőle megszabadulni. Egyetlen részelméletével sem kompatibilis. Pedig, Einstein még időben rávilágított arra, hogy a gravitáció, látszaterő lehet csupán, amikor a tér görbületét magyarázta. Szerintem pedig, a tömegvonzás fogalma abszurd, ezért abszurd a reá épülő elmélet is. E miatt, abszurd a tehetetlen-tömeg, és a súlyos-tömeg fogalma is. Ennél fogva, ha valaki kiszórná végre, a gravitáción alapuló eltorzult részeket, az új kor modern fizikájából, akkor jóval rövidebb lenne az ugyan, de sokkal közérthetőbb. Akár én is kihámozhatnám esetleg, mert csak ahhoz tudok hozzászólni érdemben, amit már úgy érzem, hogy megértettem.
Matécz Zoltán
Aktuális dátum...
matecz.zoltan@gmail.com
(Ezek után, minden kedves olvasómat, szeretettel várom, a -Tömegvonzás tagadása- című írásomhoz, valamint az –Energia-, és az -Erő és energia- címűekhez. )
