Linearitás.
Az a szó, hogy lineáris, egyenes vonalúságot jelent. A latin linea, azaz vonal szóból ered. Így a linearitás jelentése, körülbelül annyi, mint egyenes vonalon ábrázolható egymás utániság, azaz egyenes vonalú folytonosság. Vagyis, minden lineáris elmélet olyan linearitásról tárgyal, amelyben egyenes vonalú jelleggel ábrázolhatóak, az éppen értelmezett egymás után történő folyamatok. A linearitás tehát, nem csupán vonalszerű, térbeli egymás utániságot tárgyal, hanem eseményként, időbeli egymás utániságot is, azaz történést.
Az abszolút létezés, csak úgy képzelhető el számomra, ha minden relatívan létező anyagi tényezőt, elméletben szétszedek, egészen a tovább már oszthatatlanok szintjéig. Azoknak az oszthatatlan pontoknak a szintjéig, amelyből eleve kifejlődhettek azok. Így, egy olyan abszolút alaphalmazt kapok, amely az Univerzum abszolút közegét valósítja meg. Minden alkotóeleme, tovább már oszthatatlan tömegértékű pont, ezért egységnyi alaptömeggel rendelkezik. Ezek teljesen egyenrangú alaptömegek. Közegként ez az alaphalmaz, abszolút módon mozgásképtelen, mert minden alkotóeleme önmagában van, így nincs mibe mozoghatna. Alátámasztás és felfüggesztés hiányában azonban, az alaphalmaz minden oszthatatlan alaptömege, állandó mozgásra van ítélve. Így az Univerzum alaphalmazát két ellentétes vonás jellemzi egy időben. Közegként állandó mozgásképtelenség jellemzi, míg tömegként, állandó mozgáskényszer. Ez a potenciális érdekellentét biztosítja benne, az energia lehetőségét. Egymást félrelökdösni képtelenek az alaptömegek, ezért az alapközeg egy háromdimenziós mátrixként fogható fel, amelynek az alkotóelemei állandóan rezegnek. Mivel pedig, állandóan rezegnek, ezért hullám kialakítását teszik lehetővé az Univerzumban, ami nem más, mint az alaptömeggel rendelkező pontok szervezett együttrezgése.
Mozgáskényszer --> Tömeg --> Alaphalmaz <-- Közeg <-- Mozgásképtelenség
Potenciális érdekellentét
Energia
Amíg céltalanul rezegnek a pontok, szervezetlenül egymásnak ütődnek, és így, az egymásnak adott impulzusértékük nem képes megváltoztatni az egyensúlyi helyzetüket. A kvantitatív tehetetlenségük miatt, a kvalitatív részerőik, céltalanul oda-vissza közlődnek. Hullám kialakítása során sem változik meg számottevően az egyensúlyi helyzetük, de az impulzusértékük célirányossá válik, mert lineárisan, egymás után adódnak össze a részerőik. Ezért a hullámban, nem a közeg tehetetlenségét kifejező résztömegek haladnak, hanem csak az a hatás terjed, amit az egy irányba közölt impulzuserő eredője jelent. Az pedig, nem más, mint az energia. A részerők kvalitásként összeadódva, eredő kvalitást képeznek, azaz energiát. Így az energia, célirányos erőeredő terjedést jelent, az alaphalmaz alaptömegei között. A cél pedig, lineáris, egyenes vonalú terjedési jelleggel érhető el a leghamarabb.
Az Univerzum alaphalmazában, a linearitás nem más, mint az energia terjedésének eseménye, amit az alaphalmaz lineáris alapközegének egységnyi alaptömegei biztosítanak úgy, hogy a mozgáskényszerük által közölt részerőiket, egy határozott irányba közvetítik, mágneses hullám kialakítása által. Mágneses hullám által, mert nincsen semmiféle anyagi vonatkozása sem az alaphalmaznak, ezért elektromos jellege nem lehet. Mivel ez az erőeredő, lineáris egymás után haladó hatásként tör előre, egyenes vonalban, ezért az Univerzum terét biztosító háromdimenziós fix mátrix szerkezetben, a változás eseményét kiprovokáló anyagi cselekmény csírája terjed, energia formájában. Mágneses hullámban terjedő energia olyan információként fogható fel, amely anyagi struktúra kialakulását teszi lehetővé, illetve, a már létező anyagi struktúrák állapotát képes fenntartani, és megváltoztatni is. Így az energia szubjektív munkavégző képesség, amely az általa közvetített információs érték függvényében fog munkát végezni kvalitásként. Ezt a folyamatot nevezhetjük fizikai transzformációnak is. Az anyagi struktúra megváltozott állapotáról, a viszonyítható adataik biztosítanak számunkra információkat, amit a viszonyító elménk, értékelni képes.
Az energia szervezi, és tartja strukturális szerkezetekben, az összetett anyagi konstrukciókat. Ez pusztán lineáris viszonyok mellett, nem jöhetett létre, ezért minden anyagi struktúrát, centrálissá vált mozgás jellemez. Így az anyagi megnyilvánulások minden lehetséges formája, olyan szekunder jellegű, centrális részeseménye az Univerzum lineáris felépítésű primer alaphalmazának, amely állandó aktív mozgásban van, és az energia hatása alatt áll. Strukturális szerkezetét, az energia munkavégző képessége valósítja meg, mégpedig az általa közölt információ alapján. Így az Univerzum terében megnyilvánult anyagi létezések, minden esetben relatív testek, amelyek az atomok centrális mozgásaira visszavezethetően, megtörni igyekeznek a lineáris alapviszonyt. Ennél fogva, az anyagi létezés nem más, mint az Univerzum lineáris primer alaphalmazának, szekunder centrális eseménye, azaz okozata.
Nem a kvalitatív erő hatásából, vagy az erőhalmaz hatásából lesz kvantitatív, kiterjedést biztosító anyagi megnyilvánulás, mint észlelhető anyagi létezés, hanem azokból a kvantitatív alapkiterjedéssel rendelkező pontokból, amelyek egységnyi alap-tömegértéket képviselve, alaptehetetlenségként, kénytelenek közvetíteni, az Univerzum teljes potenciális erőhalmazából, a reájuk eső mozgási erőértékeket. Az anyag felépülése energia hatására jön létre, és a fennmaradását is annak köszönheti. Strukturális felépítését pedig, az energia informatív értéke határozza meg. Az abszolút alaphalmaz szubjektív létezéséből fejlődik ki az objektív anyagi valóság létezése. Úgy is mondhatnám, hogy a lineáris felépítésű szubjektív alaphalmazban integrálódott centrális anyagi halmazzá, az objektív valóság, pozitív fizikai transzformáció által. Ennél fogva, mindig az abszolút létezés része, eleme marad. Ha pedig, elbomlik, mert az őt fenntartó energia nem képes tovább egyben tartani, akkor az oszthatatlanok szintjéig annihilálódik, azaz sugárzódik szét. Vagyis, mint tömeg, nem tűnik el, hanem oszthatatlan alaptömegek egységnyi részeire esik szét, és robbanásszerűen szétszóródva, beleszelídül a szubjektív alaphalmazba úgy, hogy annak közegében mágneses hullámokat alakít ki, az aktuális közegellenállás mértéke szerint. Ezek a közegellenállásnak köszönhető hullámok, energiahatásokként közvetítik azokat az informatív részerő eredőket, amelyeket az anyagi halmazból felszabaduló dinamikus rész tömegecskék hordoznak addig, amíg meg nem szelídülnek a szubjektív alaphalmazban. Negatív fizikai transzformációt hajtva végre. Majd a létezés lineárissá vált kvantitatív részeként, elfoglalják helyüket, a szubjektív alaphalmaz közegében. Abban a szubjektív alapközegben, amely háromdimenziós, fixnek mondható mátrixként közvetíti számunkra, a mágneses hullámok által, az információs értékeket hordozó energiahatásokat. Az anyagi létezés tehát, a lineáris szubjektív létezésből épül fel, transzformálódik, centrálisan objektív anyagi létezéssé, majd a centrális objektív létezésből épül le, transzformálódik, szintén lineárisan szubjektív létezéssé. Így a létezés kvantitatív alapelemei, az erő és az energia, csupán létezés állapotait változtatják meg. Úgy is mondhatnám, hogy a tömegek által kialakított különböző struktúrák állapotváltozásai nem mások, mint fizikai transzformációk. Nem alakulnak át, sem erővé, sem pedig, energiává. Ilyen módon, az Univerzum zárt rendszerű alaphalmazában, együtt jut érvényre a tömeg, és az energia, megmaradási törvénye, fenntartva az impulzus-megmaradás hatályát is.
Ha a kiterjedés nélküli energia, és a kiterjedést biztosító tömeg, egymásba módosulhatna, akkor nem valósíthatnák meg, az objektív anyagi valóság létezését, de még az önnön, saját létezésüket sem. Akkor ugyanis, a tömegértékek, már az egységnyinek mondható szintjükön, átalakulnának energiává, amikor még sokkal könnyebb lenne az számukra. De a kvantitatív alapkiterjedésekből, sohasem lehet kvalitás. Vagyis, a tehetetlenségből nem lehet aktivitás. A kiterjedést biztosító kvantitások, mindig tehetetlenül tűrik, a hatásokat biztosító kvalitások, állapot változtató képességeit. Ahogy az anyagi létezés állapotai változnak az objektívnek megismert valóságunkban, úgy változnak a szubjektív valóságban is. A kiterjedést biztosító kvantitások, a méretüktől függetlenül, mindig a tehetetlenséget fogják képviselni a létezésben. Azt a tehetetlenséget, amely mindig engedelmeskedni fog, a kvalitásként értelmezhető erő, vagy energia alapú hatásoknak. Az erő és az energia pedig, attól kvalitások, hogy az informatív értékük alapján végeznek munkát a kvantitatív kiterjedésű, tehetetlenséget produkáló tényezőkön. Így a kvantitatív tehetetlenség, csak a kvalitatív hatások által válik nyilvánvalóvá, a viszonyító emberi tudat számára.
Ezekről a viszonyokról próbál hírt adni számunkra, a matematika, lineáris algebra című része. Nem mintha érteném, de annyit mindenesetre tudok róla, hogy a tárgya nem más, mint a vektorok, és a lineáris terek, azaz vektorterek vizsgálata, amelyben az események leképezhetőek. A tereket, és vektortereket, ott is mátrixokként fogják fel, mert a bennük zajló eseményeket mátrixműveletekkel fejezik ki. Annak ellenére, hogy az anyagi létezés centrális alapokon nyugszik, vagyis, ellentétes értelmű, a lineáris fogalmával, amelyben a mátrixműveletek zajlanak.
Centrális alapú anyagi halmazokként, mi magunk is, az Univerzum szerves részei vagyunk. Élő egyedekként pedig, mentális kapcsolatot tudunk fenntartani, a számunkra külsőségnek értékelhető Univerzummal. Olyan relatív tudatú részelméi vagyunk a világmindenségnek, amely által gondolatokat, mágneses hullámokat tudunk közvetíteni az Univerzumba. Ez azért fontos, mert az Univerzum szubjektív alaphalmazában terjed minden mágneses hullám, így az abszolút Elmét valósítja meg. A gondolat tehát, a mi saját relatív elménk, és az abszolút Elme között fennálló mentális viszonyt jelenti. A hit ugyanis, általunk kifejezett gondolat, béta tudati szinten koncentrált energia, azaz mágneses alapú mentális agyi hullám. Ebben a mágneses hullámban úgy terjed a mentális agyi energia, hogy közben magával viszi a gondolat informatív értékét is. Azt az integrált információs halmazt, amit a gondolat által kiváltott érzelmeink biztosítanak.
Maga a puszta gondolat, ritkán energikus, hitté a közben kifejezésre jutó érzelmeink fokozzák. Így a hitünk, olyan értelmes gondolatunk, amely érzelmekkel telítődött. Érzelmekkel dúsítani, telíteni pedig, a lehető legrészletesebb elképzelés alapján lehet egy gondolatot. Így a pozitív érzelmekkel feltöltött gondolati képünk, olyan hitté fejlődik bennünk, amely örömöt okoz számunkra. A negatív érzelmekkel telített mentális képeink pedig, ritkán okoznak örömöt számunkra. Életünk, a körülményeink, a sorsunk, mindig a hitünk szerint alakul. Így a valóságunk nem más, mint a megvalósult hitünk. Kérdés, hogy hogyan működik az életünkben a hitünk?
Az anyagi testünk nem más, mint a mi anyagi struktúránkban integrálódott, önálló halmaz szintű felépítményünk, amelyet a szubjektív alaphalmazban kialakult, állóhullámokból összegzett, így állandónak mondható, skaláris energiamező tart egyben. Így minden embernek van egy sajátságos információs hullámhossza, amelyre öntudatlanul is rá van hangolódva. A reánk vonatkozó állóhullámokat tudjuk befolyásolni, a kifejezésre jutott hiteink által. Ahogy módosulnak az állóhullámaink, úgy szerveződik át az anyagi struktúránk. Következésképpen, a hiteink alapján. Az Univerzum reánk ható állóhullámai közvetlenül befolyásolják az auránkat. Az auránk nem más, mint olyan elektromos mezője a testünknek, amely az Univerzum alaphalmazából épült fel. A mágneses mező anyaghoz közeli része, az anyag jelenlétében, elektromos mezővé alakul, az elektronjaink hatása miatt. Vagyis, elveszíti statikus állapotát, és így, az anyagiságunk elektronjainak centrális mozgását befolyásolja. Ilyen módon az elektronjainkat követve, a zárt anyagi halmazunk körül centrálisan áramlik. És erre a sajátságos elektromos mezőnkre, az auránkra hatnak közvetlenül az Univerzum állóhullámai. Ha pedig, azok módosulnak akármilyen, valamilyen, vagy bármilyen oknál fogva, akkor befolyással bírnak az elektromos mezőnkre, az auránkra, azon keresztül pedig, az anyagi testünkre, és a körülményeinkre. A lényünk jellegzetességeit, éppen a reánk ható mágneses mező határozza meg úgy, hogy stabilizálni igyekszik az elektromos mezőnket.
Nézzük, hogy működik ez a gyakorlatban. Ha megbetegszünk, és igaz hitet, azaz érzelmekkel megerősített gondolatot fejezünk ki, amely által, már határozottan az egészségre koncentrálunk, akkor mentális vezérlőenergiát irányítunk az Univerzum alaphalmazába. Ez a mentális gondolati energia, képes befolyásolni azokat az univerzális állóhullámokat, amelyek a mi saját anyagi létezésünket biztosítják. Amint módosul azok hullámhossza, vagy frekvenciája, az aktuális vezérlőgondolat alapján, az azonnal hatást gyakorol az auránkra. Befolyásolja az auránkat képező elektromos mezőnk rezgését, ez által, a testi anyagiságunk, a megváltozott rezgésszintünknek megfelelően, módosulni kezd. Azaz, az egészségkárosodás legyőzésére törekszik, mert a vezérlő agyi rezgésünk, helyreállította az univerzális állóhullámaink hullámhossz, vagy frekvencia szerinti torzulását, ami a beteg állapotunkat előidézte.
A kifejezésre jutott hitünk, mindig azt az aktuális hullámhosszúságú és frekvenciájú univerzális állóhullámot vezérli, amelynek a torzulása, a problémánkat előidézte, mert az agyunk arra fókuszál, arra rezonáns. Ilyen módon, ha egy problémára ráhangolódunk, ráfókuszálunk, a kifejezésre jutott hitünk által, akkor olyan tudatos információt irányítunk, szubjektivizálunk az éterbe, amely megváltoztatja az állóhullám hibás rezgését, és ez által, az auránkon keresztül, beszabályozza a testünk helyes működését. Ez a mágneses visszacsatolás az agyi hullámokkal kezdődik, és az alapvető létezésünk univerzális állóhullámait befolyásolja.
Amikor az Univerzumban, mágneses hullám közvetítésével terjed az energia, akkor kvalitatív munkavégző képességként, éppen azt az információt közvetíti, amely képes megváltoztatni és fenntartani, egy kvantitatív tehetetlenséget képviselő tömeghalmaz, viszonyított adatokkal meghatározott, strukturális állapotát. Így a mágneses hullámban együtt terjed az energia és az információ. Vagyis, azt mondhatjuk, hogy értelmes munkavégző képesség terjed a mágneses hullámokban. Tehát, a lineáris felépítésű szubjektív alaphalmaz, háromdimenziós mátrix jellegének köszönhetően valósul meg a linearitás, amelyben az anyagi létezés térbeli és időbeli változásai gyökereznek. A centrális anyagi létezés stabilan viszonyítható jellege, a lineárisan állandósult univerzális alapviszonyok függvénye. Ha az Univerzum linearitásában, nem állandósulnának a lineáris viszonyok, stabilizálódott mágneses állóhullámok formájában, akkor az anyagi világunkban sem lehetne viszonyítható stabilitás. Az anyagi létezés kialakult harmonikus egyensúlya, éppen az Univerzum állandósult mágneses viszonyaira épülve jött létre, és maradt fenn.
A mágneses hullámban energia terjed, mint szubjektív munkavégző képesség. Ennek a munkavégző képességnek azonban, van egy jellegzetes tulajdonsága is, hogy információs értéket képvisel. Így az energia által végzett munka, az általa képviselt információ alapján módosítja az anyagi halmazok strukturális felépítését. Ez azt jeleni, hogy az információ határozza meg, a munkavégzés mértékét, amely új létezési adatokkal ruházza fel az anyagi szerkezet strukturális felépítményét. Viszonyítás esetén pedig, ezek az új, módosult adatok hívják fel a figyelmünket arra, hogy energiafelhasználás, azaz munkavégzés történt az anyagi halmazon.
Az energia szubjektív munkavégző képességének informatív értéke azért olyan fontos tényező számomra, mert a tudomány azt állítja az információról, hogy a mennyisége exponenciálisan növekszik. Amennyiben ez a tudományos állítás igaz az információra nézve, akkor ideje végre tudomásul vennünk azt, hogy az energia, amely a mágneses hullámokban terjedve párosul az információval, az exponenciálisan szaporodó információra van utalva. Az Univerzum szubjektív módon zárt rendszerében, állandó az energia, de exponenciálisan szaporodik a hozzá csatolható információ. Ebből az következik, hogy minden tudatos anyagi létezés, amely viszonyítható adatokkal kódolt információs érték alapján létezik, strukturális formát öltve, maga is információ közvetítésére képes. Ezt mentális módon oldja meg, gyenge, agyi energiahullámok által. Minden információhoz megfelelő hullámhossz és frekvencia tarozik, amely által rezonáns, az Univerzumban kialakult, hasonló rezgési tulajdonságokkal jellemezhető állóhullámokra. Ez biztosít alapot, a biológiailag megvalósult, informatív visszacsatolásnak, az Univerzum lineáris terében.
A linearitás tehát, nem csupán lineáris térbeli egymás utániságot jelent, hanem időbeli egymás utániságot is kifejez egyben, eseményt a lineáris viszonyok között. Így ez a két tényező egymással párosulva, integrálódva, alakította ki a centrális mozgású anyagi létezést. Ezért az anyagi létezés minden formája, olyan centrális eseménye az Univerzumnak, amely a számára teret és időt biztosító szubjektív alaphalmaztól függ, mert annak közvetlen centrális kiterjesztése, halmazszintű eleme. Így, semmiféle anyagi vonatkozás, nem különülhet el az Univerzumtól, annak minden körülmények között eleme, része marad.
Matécz Zoltán
2011.01.19.
matecz.zoltan@gmail.com
